Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-18 / 167. szám
tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BÉKÉS-TARHOS '94 Gulyás Béla karmester apja emléke előtt tisztelgett Tarhoson A boldogság forrása bennünk van A tarhosi zenepavilonban a zenei napok nyitókoncertjén Mozart Rekviemjét Gulyás Béla, a Baseli Neues Orchester vezető karmestere dirigálta. Az emlékezetes estén — a családi kapcsolatról kevésbé értesültek számára is — nyilvánvalóvá lett, hogy a nemrég elhunyt Gulyás György karnagy fia apja emléke előtt tisztelgett a klasszikus halotti misével. Kettőjük kapcsolata, a művész zenéről és életről vallott gondolatai határozták meg beszélgetésünket. — Van egy ír közmondás: Az alkotó, aki megteremtette az időt, eleget teremtett belőle. Mozart zenéjét ismerve tudjuk, hogy a Rekviem születésénél is az örökkévalóság volt a bába. Mit üzen ez a kétszáz éves mű a századvég emberének? — Az igazi művészet időtlen. Mozart zenéjében benne van az isteni sugallat, örök harmóniát ad az örökké élőknek. Hiszek abban, hogy ezt a harmóniát minden ember meg tudja találni. Hogy mondja Tolsztoj? A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. Mindegyikünkben ott az isteni szikra, a centrum, és miközben száz impulzus ér bennünket a világban, nem szabad elveszítenünk az utat magunk felé. A belső békére, a boldogságra, a tökéletességre kell törekednünk, hogy megtaláljuk a NAGY HARMÓNIÁT! így csupa nagybetűvel! Ez az én vesszőparipám. — Vezénylő mozdulatai is ezt sugallták. Látványos szug- gesztivitással törekedett arra, hogy adott pillanatban lecsendesítse a túl lelkes fúvósokat, és hallhatóan jó kapcsolatba került az előadáson a kórussal és a zenekarral. — Az énekesek és a kórus profi előadók voltak. Éreztem, hogy minden kérésemre érzékenyen reagáltak. A zenekar tagjai a koncert előtt mondták: Karnagy úr, mi mindent megteszünk magáért. Látja, a dolog ilyen egyszerű. Az ars poeticámat a művészetemmel, a zenével szeretném megértetni. Az embernek két tendenciája van az életben: a megtartás és a kíváncsiság. A faj- és az életfenntartást ösztönök működtetik, a kíváncsiságot az értelem. A remekművekben ez hasonlóan jelentkezik. Megjelenik az ihlet szülte motívum, és ezt görgeti, bontja tovább a végkifejlet felé valamifajta emberi kíváncsiság. Minden műben keresem azt a pontot, melynek el kell jutnia a közönséghez. Mozart zenéjében a Lacrimosa-tétel mondja ki ennek a klasszikus imádságnak a lényegét: Uram, add meg a bűnösöknek a lelki békességet! —Ön hívő ember? — Hit az, amit én elfogadok a magam számára. A világ lényege, az élet értelme nagyon régóta izgat. Az ember egész élete során keres valamit, ehhez kaphat kapaszkodót a vallásokból, a filozófiából, a művészetektől. De a külső és belső béke egyensúlyát önmagában, annak a bizonyos centrumnak a lecsendesítésében kell megtalálnia. A küzdelem örök, de valahol majd egyszer harmóniába torkollik. Ápám élete jó példa erre. Öntörvényű ember, magányos harcos volt. Egy eszméért küzdött, a lehetetlenért, és fanatikusan hitt benne. Ezért minden útjában állót eltiport. Még engem is. Félénk gyerek voltam, szinte menekültem előle. Minél távolabbra, az talán segít, reménykedtem. — Úgy tudom, ön békési születésű. — Anyai ágon a Hajnal család köt Békéshez. Dédapám, dr. Hajnal István, akiről idén a szociális otthont nevezték el a városban. Ükapám Békésen volt esperes. Egyévesen kerültem a háború után Tarhosra, és szüleim válásáig négy évet töltöttem ott. Ebből az időből még nincsenek tudatos emlékeim, de későbbi vakációim legkedvesebb emléke volt a cseresznyefasor, a nagykastély, a tarhosi park varázsa... — Az ott hallottak és az öröklött zenei hajlam egyértelműen a pálya felé irányította? — Debrecenben, a zenei gimnáziumban érettségiztem, csellót, zongorát, ütőt, szolfézst tanultam a Zeneakadémián, Budapesten középiskolai énektanári diplomát szereztem kitüntetéssel. Ebben nagy szerepe volt a tanáraimnak is: Kroó György, Vásárhelyi Zoltán, Bárdos Lajos, Sző- nyi Erzsébet, Szokolay Sándor értékes útravalót adtak. — Ez szó szerint értendő, hisz nem sokkal utána nekivágott a világnak... — Már ceglédi szolfézstanári működésem idején is karmesteri ambícióim voltak. Kamarakórusommal a debreceni kórus- versenyre jutottam el az első évben, 1969-ben Rómába kaptam karmesteri ösztöndíjat, csak éppen kiutazási engedélyt nem. Égy év múlva, a bayreuthi nemzetközi ifjúsági találkozóra kijutva, már nem akartam hazajönni. Tanulni, látni, tapasztalni szerettem volna. Egy fiatalembernek meg kell értenie a világot, tudtam, hogy nekem tanulnom kell még. Az utat kerestem, apám volt a példa, hogyan nem szabad harcolni. — A baseli és zürichi zene- konzervatóriumban kik voltak a tanárai? — Michel Gielen, Ferdinand Leitner, nyugaton elismert karmesterek. Aztán Ausztriában Hans Swa- rowskynál, majd Helmuth Ril- lingnél Stuttgartban, a Bach- Akadémián tanultam. Az idei tarhosi nyitókoncerten Mozart Rekviemjét Gulyás Béla karmester vezényelte Fotó: Such Tamás Húzóerő a tehetségek közelsége A művésztanárok nagy lehetőséget látnak a zenei napokban Tarhoson A Békés-Tarhosi Zenei Napok idei művésztanárai szívesen nyilatkoztak tarhosi tapasztalataikról. A vonószenekari tábor vendégei közül Bernadett Előd, lausanne-i hegedűtanárnő már idetartozónak számít: —- Svájcban is léteznek táborok, engem az izgat legjobban, hogyan tudnám a magyar tehetségeket külföldön megmutatni. Nem kint tartani! Csak engedni tapasztalni őket, hogy élményeiket itthon kamatoztassák. Kö- vetségi, művészeti tanácsadói minőségemben szinte az egész országgal élő a kapcsolatom, de szívem szerint Pécshez, Szegedhez és Tarhoshoz érzem a legközelebb magam. A tarhosi Jeunesses-tábort ötödik éve figyelem, évenként minőségi előrelépést mutat. Nem véletlenül kívánkoznak ide Svájcból a növendékeim. Ott mások az emberek, itt nyíltabb a légkör, az itteni szakmai színvonal rendkívül inspiráló. Az amatőrrészt- vevőknek húzóerő a tehetségek közelsége, a művésztanárok segítőkészsége. Mióta ide járunk, a tanítványaim tűzbe mennének a magyar zenéért. A Jeunesses igen fontos funkciót tölt be ezekben a cserekapcsolatokban. Van egy ideám is, a világkiállítás évében jó lenne ezt megvalósítani! A Jeunesses Világ- szervezetében vezető »szerepet játszó karmesteróriást, Zubin Mehtát vajon meg tudnánk-e nyerni a 20. tábor számára? Imádja az ifjúságot, és ezek a gyerekek — ha felnőni nem is tudnának hozzá, de — egész életre szóló művészi indíttatást kapnának tőle. Dolgozni fogok azért, hogy ez ne csak vágy maradjon! S. Dobos Márta, a szegedi konzervatórium adjunktusa koncertező művésztanár. Legutóbb Spanyolországban, Valenciában lépett föl egy kétezer személyes hangverseny- terem zsúfolt nézőtere előtt: — Aki zenére adja a fejét, annak mindegy, hogy szólistaként, zenekari tagként vagy tanárként működik a pályán. A lényeg: szeresse, amit csinál. Egy tanár a példájával, az egész életével tanít. De fordítva is igaz. Arnold Schönberg Összhangzattana így kezdődik: Ennek a könyvnek a tartamát a diákjaimtól tanultam. Az élő kapcsolat híve vagyok jómagam is. A tanár és a tanítvány közös kutatásban vesz részt, melynek lényege: az érdeklődés, a gondolkodás ébresztése. A javaslatot a tanár adja, biztat, a receptet a növendékeknek kell megtalálniuk. A tarhosi egy hét azért hatásos ebből a szempontból, mert sokfelé nyitott. Lehetőség van szólójátékra, kamarazenélésre és zenekari gyakorlatra. Embernevelő hatása mindegyiknek óriási. Idén a Zeneakadémiáról is visszajött egy tanítványom Tarhosra, tizedszerre kívánkozott ide. Ehhez nem kell magyarázat. Oberfrank Péter, az 1982- es országos zongoraversenyen az egyik győztes volt Tarhoson. Azóta elvégezte a Zene- akadémia karmester szakát, jelenleg az Operaház dirigense és korrepetitora. Jövőre az ő betanításában kerül színre Balassa Sándor új operája. Koncertező zongorista, az Óbudai Társaskör és a Magyar Rádió adásainak rendszeres szereplője. A vonóstábor zenekarát első ízben dirigálta, a tábori emlékkönyvbe autogrammja alá „a legboldogabb karmester” vallomást jegyezte: — Tarhosban hatalmas lehetőség rejlik. Tetszett, hogy minden gyúrható, alakítható. A résztvevők felkészültsége széles perspektívát jelöl. Ennyi gyereket így figyelni nem láttam, megszólalt minden, amit akartam. A felnőtt világra jellemző fásultság ismeretlen volt ebben a közegben. Ez lenne a tarhosi szellem? Köszönöm, hogy itt lehettem! Bárdos Lajos, minden idők egyik nagyszerű zenepedagógusa mondta: A tanítás folyamatában a tanár a kis motor, a nagyobb motor a fiatal nemzedék, mert soha nem egy embernek tanítunk, hanem egy ki- sebb-nagyobb, de mégiscsak csoportnak. F. P. Zs. Gulyás György, a Békés-Tarhosi Zenei Napok alapítója Archív fotó —Mióta él Svájcban? —1970 óta. Kezdetben szabadúszó voltam, 1983-ban alapítottam Baselben a Neues Orchestert, melynek vezető karmestere vagyok. Amerikában, Japánban többször koncerteztünk. Ma már svájci állampolgár vagyok. — A szíve mikor jelezte, hogy haza kell jönnie? — Először 1983-ban jöttem, konkrét megbízással. A szolnoki MÁV-zenekart dirigáltam. Magyar maradtam, nem voltak megértésbeli nehézségeink. Tarhoson négy évvel ezelőtt jártam, Schumann II. szimfóniáját és egy norvég szerző, Halvorsen Holbreg-szimfóniáját mutattam be. Ez utóbbi itthon ősbemutató volt, erre vagyok a legbüszkébb. — Nyugtalan embernek tartja magát? — Az ember a bőréből nem tud kibújni, a géneket, a tulajdonságokat örökli, legfeljebb csak terelni tudja magát ilyen vagy olyan irányba. A végén úgyis meg kell térnünk valahová... Apám iránti érzelmeim fantasztikus változáson mentek át az évek során. Kezdetben gyűlöltem őt, aztán sajnáltam, most a megértés stádiumában vagyok. A hangversenyen meglepett a közönség szeretete, a sokaság. Jólesett, hogy apám emlékét így tisztelik. Ő a NAGY ESZMÉÉRT küzdött, és jó tudni, hogy vannak, lesznek folytatói. Az ő küzdelmét tovább kell vinni, az eredményeit meg kell becsülni. Neki már jó. A lelke az elmúlt ősszel talán a nagy harmóniához tért meg... —A horatiusi sorok útmuta- tók mindannyiunknak:,,Itt van a boldogság, amit űzöl, itt van Ulbraeban, ha lelked is őrzi a nyugalmát." Nem kíván hazatelepülni? — Basel, az ottani zenekarom, a gyermekem. Azt csinálom ott, amit itthon az apám. De novemberben a gyászévfordulón Debrecenben ismét a Rekviemet dirigálom. A mostani koncert után egyenesen a debreceni kórusversenyre megyek, ahová -díszvendégként kaptam meghívást. Tarhoson nagyon jól éreztem magam. — Köszönöm önnek, hogy közelebbről megismerhettem. F. Pálfy Zsuzsa * S. Dobos Márta, Bernadett Előd és Szecsődi Ferenc hegedűművészek Értékelés a préba szünetében: Oberfrank Péter és a zenekar tagjai Fotó: Juhos Andrea
