Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-16-17 / 166. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. július 16-17., szombat-vasárnap Pilinszky-est a gyulai városházán Július 18-án és 19-én este fél kilenckor a gyulai városháza dísztermében mutatják be Pilinszky János két egyfelvonásos színművét a KZ-Oratóriumot és az Urbi et Orbit. Pilinszky életműve a XX. századi egyetemes magyar iro­dalom mindenkor aktualitással bíró, megrendítő' teljesítmé­nye. Köztudott, hogy Pilinszky lírájának egyik meghatározó élményvilága a II. világháború, a fogolytáborok, a Holoca­ust. A hatvanas években a költő az alapélmények és a világkép formailag újszerű kifejezésével kísérletezett. Ezt jelzi többek között a Rekviem című filmvázlat, lírai doku­mentum és a Sötét mennyország, majd később a KZ-oratóri- um címen megjelent oratorikus alkotása. Mindkét mű korunk legegyetemesebb botrányának el­szenvedőiről szól, a szörnyű passió részeseinek sorsát idézi. A megrendült költői emlékezet emel általa monumentumot — a három jelképi magasságba állított szereplő megidézésé- vel — a mártírsorsoknak, azoknak, akik megjárták a földi poklot. Az Urbi et Orbi, a Testi szenvedésről című 1974-es egyfel­vonásos színműve sem hagyományos színpadi alkotás, in­kább egy allegorizáló, jelképi utalásokkal átszőtt, elvont jelentésvilágú antidráma a sorsszerű szenvedésekről. —Az előadás rendezőjét, Ig- lódi Istvánt arról kérdeztük, van-e valami aktualitása ma a két darabnak? — A gyulai nyári játékok kí­nálták a lehetőséget, és mi úgy véljük, hogy ezek a művek olyan általános emberi gondo­latokat közvetítenek, amelyek feltétlenül figyelmet érdemel­nek. A KZ-Oratórium helyszíne és atmoszférája az50 évvel ez­előtti Holocaustra emlékeztet. —Miért a városházát válasz­tották az előadás színhelyéül? — A művek bensőséges han­gulatának a zárt tér felel meg leginkább. Szabadtéri előadás­ban ez az intimitás nem érvé­nyesülne igazán. Az Urbi et Orbiban Felkai Esztert, a békéscsabai Jókai Színház művészét apácaként láthatjuk a színpadon. —Hogyan fogadta ezt a sze­repet? — Könnyen azonosultam ez­zel az egyszerű apácával, aki a legnagyobb igazságokat és vég­következtetéseket mondja el az emberi létről. Ebben a darabban maga a történés és a szereplők csak másodlagosak. A lénye­ges, Pilinszky gondolataiban rejlik, amelyek életről és halál­ról, emberi cselekedetekről, hi­hetetlen tenni akarásról szól­nak. Az oratorikus feldolgozás, a zenei kíséret segít elvonatkoz­tatni a környezettől és még in­kább kihangsúlyozza a gondo­latiságot. — Pilinszky számára a világ elembertelenedett, s ezt a szo­rongó magányos hangulatot je­leníti meg a műveiben. Hogyan fogadja őt a ma embere? — Ez a darab katartikus él­ményekhez juttatja a nézőt. Emberi kapcsolatokat mutat be, s ezek minden korban példaér­tékűek. Humora, groteszksége egyértelművé teszi a mondani­valót, a művész pedig igyekszik eltalálni azokat a gondolatokat, amelyeket a közönség be tud fogadni. —Mivel tölti a nyarat? — Kihasználom az alkalmat a pihenésre, mert szeptember­ben két komoly feladat is vár rám, Dürrenmatt János királyá­ban az anyakirálynőt, a Régi­módi komédiában pedig fősze­repet játszom. ♦ Szakácsi Sándor színművészt, akit ,fekete táblaként” látha­tunk majd az előadáson, már régi vendégként üdvözölhetjük Gyulán. — Megszámolta már hány nyarat töltött a városban ? —Még nem, de tíz fölött van biztosan. Sokat játszottam a várszínpadon és a Ruszt-féle magyar passióban a templom­kertben is. A tószínpadon még nem voltam, ez valahogy kima­radt eddig. — Vannak törzshelyei a vá­rosban? — Minden évben a Park Szállóban lakom, bár az utóbbi időben nagyon megdrágult. A legjobban a várat és környékét Szakácsi Sándor, a „feke­te tábla" ismerem, de a belvárost is bejár­tam már sokszor. Szeretem a távolkeleti konyhát, sajnos ez­zel kapcsolatban éppen tegnap ért csalódás, mert az Asia Étte­remben már nem készítik a ked­venc ételemet, a csigát. —Mik a tervei a nyárra néz­ve? — Csupán egy hetet töltök Gyulán, az előadások után rög­tön visszautazom Budapestre, a rádióban lesz munkám. Ellen­tétben a tavalyi nyárral, amikor egy fárasztó Hamlet-főszerep után két hétig Görögországban pihentem, most úgy tűnik — anyagi okokból — erre nem lesz módom. —BAM— Felkai Eszter: „Könnyen azonosultam evvel aszereppel" Kabos László mint Fröccs keresztapja (Csili) Csala csodái Sanyarú a sokat foglalkozta­tott, fokhagymát szerető szí­nésznők sorsa. íratlan szabály ugyanis színházi berkekben, hogy előadás és próba előtt a hagymát száműzik az étrend­ből. Csala Zsuzsának, a Vidám Színpad közkedvelt színész­nőjének azonban tegnap Gyu­lán megadatott az a gyönyör, hogy befalatozhatott egy fok­hagymás lángost, mert hosszú idő után ez volt az első napja, amikor se próba, se előadás. Ha már az étkekkel kezdtünk, maradtunk is e témánál. — Négy éve vegetáriánus vagyok, pedig addig húst hús­sal ettem — emlékezett. — Böröndi Tamás kollégám állí­tott be egy napon a színházba és a testkontrollal hozakodott elő. Elmondta, mennyi méreg kerül a hússal a szervezetbe, ami stresszt is okoz, mi meg magúnkba szálltunk. Két nap múlva ő már két kézzel maj­szolta a főtt debrecenit a kollé­gákkal egyetemben, én vi­szont kitartottam. Igaz, halat és csirkehúst fogyasztok, de utóbbiból csak akkor, ha házi. Ilyet 30 éve egy helyen, Buda­pesten, a Kolozsi téri piacon tesznek félre nekem. —Mi a kedvenc étele? — A zsíros kenyérről már leszoktam, de a krumpliszere­tet megmaradt. Imádom a rán­tott krumplit; a főtt burgonyát összenyomom, tojással, szere­csendióval és egyéb fűszerek­kel ízesítem, bepanírozom és kirántom. —Erre jöhet egy fröccs. — Szóval beszéljek a ku­tyámról. A most 10 éves német juhásznak Kabos Laci a ke­resztapja, ő adta neki a Fröccs nevet. A férjem a whiskyt fon­tolgatta, mire Laci rámkérde­zett: Csala, te 30 éve nem ittál whiskyt. Mit iszol? Néha fröccsöt — válaszoltam. Ak­kor Fröccs a kutya neve és legalább kétszer annyira sze­reted majd-— zárta le a vitát. A televízió egyébként nemrégi­ben forgatott kutyákról film­sorozatot, Fröccs lesz a harma­dik rész. — Fröccsnek van helye fut- kározni otthon? — Családi házban lakunk, minden álmom ez volt, hiszen ilyenben nőttem fel, a bérházat börtönnek éreztem. Néha jó a csend, a nyugalom, bár itt Gyulán egyedül „bitorlók” egy emeletet, el is neveztem Sasfészeknek. Kényem-ked- vem szerint pihenhetnék, de mit csináljak egyedül? Persze, Gyulán remekül érzem ma­gam, tegnap is hajnal három­kor feküdtem le, addig beszél­gettünk a kollégákkal a Ron­dellában. Pesten ez már ki­ment a divatból, mindenki ro­han. Itt kellemes környezetben újra megválthattuk a világot. Igaz: a „nemzetis” kollégák­kal elhatároztuk, hogy szín­házról nem társalgunk, persze a második mondat már arról szólt. — Mikor járt utoljára Gyu­lán? — Három-négy éve a Höl­gyeim, elég volt! című vígjá­tékban játszottam, most pedig Agárdy Gabi beszélt rá a Gül babára. Életemben nem ját­szottam ilyen kicsi szerepet, de Gabi azzal „gyötört”, van három olyan mondat, amit csak én tudok elmondani. Az előadás helyszíne lenyűgöző. Balra a vár, a színpad mögött egy sziget fákkal, a víz meg sötétzöld. — Errefelé inkább pisz­kosszürkének mondják. — Ez a legszebb szabadtéri színpad. Pedig én már játszot­tam a Margitszigeten, a Bala­tonon vízi színpadon és más festői szabadtéri színpadokon is. Csodálkozom, hogy ezt a tévé nem veszi fel. Isteni dísz­letet hozott össze Bakó József díszlettervező és Agárdy Ga­bi. Ebbe a miliőbe egyébként is érdemes lenne darabokat vá­logatni, például a Szentivánéji álom, vagy a Hattyúk tava ju­Gül baba (Huszár László) és lánya, Leila (Götz Anna) tott eszembe. Esténként telt ház előtt próbáltunk, vastaps volt, még be is kiabáltak a vé­gén: kezdjük elölről! A kör­nyezet, a Gül baba, a Huszka- zene együtt egy romantikus mesevilág. Azt hiszem a ro­mantikára, a szép érzésekre, a szeretetre, a szerelemre szük­ségük van az embereknek és az operett ezt váltja ki, nem hagy­ja kihalni. No, de én beszélek itt a romantikáról a fokhagy­más leheletemmel? — Akkor beszéljünk az au­tókról! Azt hallottuk Trabant­tal kezdte. — A hatvanas években a Corvin étteremben léptem fel, 120 forint volt egy estére a gázsim. Minden pénzt félretet­tem egy évig, amit itt kerestem és akkori áron, 24 ezer forin­tért vettem egy Trabantot. Az­óta mintegy 20-szor váltottam járgányt, most egy Volkswa­gen Golfom van, ami pillanat­nyi visszaesés, mert a Ventót cseréltem le. —Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogyan érzi ma­gát Gyulán, miképpen szólna?' — Olyan légkörbe kerül­tem, mintha egy kaland jönne össze 30 év után. Kiss A. János (í No, de én beszélek itt romantikáról fokhagymás lehelettel?" NyEMCSOK LÁSZLÓ Fotó: Kovács Erzsébet A daljáték próbáján: (balról) Huszár László, Szokolay Ottó és Leblanc Győző

Next

/
Thumbnails
Contents