Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. július 13., szerda „Ki az, aki érti, mit jelent embert szülni erre a világra?” Tolcsvay rockoperája Máriáról A rockopera színpadi testvérei között a fiatalabb, s egészen gyereknek számít a Gyulai Várszínház műsorán. Mégsem „iskolás fokon”, semmilyen gyermekbetegség tünetét nem mutatva, hanem hatásos, színvonalas előadásban hozta el a Madách Színház Mária evangéliumát a tószínpadra. Legkiválóbb énekes színészeink, táncosaink persze már több világhírű musicalt vittek itthon is sikerre, és az utóbbi években ügyesen bontogatja szárnyait a hazai, az eredeti magyar rockopera. A Szentírásból ismert Má- ria-történet Tolcsvay László zeneszerzőt, Müller Péter és Müller Péter Sziámi szövegírókat ihlette alkotásra. A bibliai történetnek ezúttal nem a Jézus születéséről és tanításairól szóló fejezetei, hanem Mária sorsa, az asszonyi szív mélysége, titka, az anyaság rejtelme, varázsa izgatta a szerzőket. János apostol (tulajdonképpen az előadás me- sélője) az a figura, aki a titok, a misztikum nyomába ered, elindul, hogy felkutassa: „mit jelent embert szülni erre a világra?” A Nagy Vikor rendezte előadásban János apostol kalauzolja végig a nézőt Mária és Jézus életének sorsdöntő állomásain, beavat önmaga vízióiba, kételyeibe, vívódásaiba, amelyek mindvégig a megis- merhetetlen anyai szív körül keringenek. Vikidál Gyula szuggesztív egyéniségével és erőteljes, szép hangjával meggyőző János apostolt alakít; és a néző szívesen hagyja magát, engedi ennek a Jánosnak, a „Mennydörgés fiának”, hogy kézen fogja és vezesse... Sáfár Mónikát lírai játéka és gyönyörű énekhangja emeli méltó Máriává — és a gyulai nyarak legemlékezetesebb hősnőinek sorába. Jeleneteiben árnyalt, bonyolult figurát kelt életre; felragyog és elmerül, repül, zuhan, szenved és megdicsőül, áldott és átkozott, szeret és gyászol. Hatásos, szép színházi percekkel ajándékozza meg a nézőt, például amikor a keresztről levett, halott fiától búcsúzik, amikor szerelmes dalát énekli a kűtnál, vagy amikor a kis Jézussal a karján meggyőzi a kételkedőket a világ legtermészetesebb dolgáról, arról, hogy minden anya isteníti gyermekét. Ha Jézus, akkor Sasvári Sándor, alkata, szép hangja, művészi alázata és hite együtt hozhatta ezt a kitüntető, igazán nemes beskatulyázást. Beskatulyázás? Ugyan! Inkább szerepálom, a színész vágyainak netovábbja: Jézus a Mária evangéliumában, a Jézus Krisztus szupersztárban, persze remekül játszik ál-Jé- zust is a Sztárcsinálókban. Sasvári belülről, mélyen éli a szerepét. A hatásosan felépített, szépen megkomponált előadásból több olyan jelenetet is ki lehet emelni, amelyre a forró hangulat, az igazi színházi légkör, drámai feszültség, a valódi kisugárzás a jellemző. Feltétlenül ilyen, amikor He- ródes énekli: „Nekünk nem kell, nem kell Messiás!”, miközben csupa feketébe öltözött figurák járják táncukat, a sötét háttérben pedig fehér ruhás anyák menekülnek hatévesnél kisebb fiúgyermekükkel. Az előadás sikeréhez a lírai történeten, a kitűnő zenén és a jó színészeken kívül feltétlenül hozzájárul a szép díszlet, valamint az, hogy a kis tószínpadon nagy teret teremt a több szintre osztás. Az oszlopos falrészlet je- ruzsálemi templomot idéz — és nagyszerűen érvényesülnek a fény-árnyék elemek —, az élénk színekben pompázó selyemruhák reneszánsz festményekre emlékeztetnek. Elismerést érdemel a díszlet- és a jelmeztervező alkotása, ezért különösen furcsa, hogy még nevüket sem közli a műsorfüzet... Máriát, amíg fia él, végigkíséri a félelem, a rettegés gyermekéért, mert látja, tudja, hogy „bárányt szült a farkasok közé”. János apostol is az emberi gonoszság, kegyetlenség számos jelével találkozik a „bűnös, vérző Golgotán”. Jézust végül anyja, Mária is követi a lélek végső békességébe, a mennybe, és az előadás a szeretet, a hit erejének magasba emelésével zárul. Tolcsvay—Müller rockoperája Máriáról szép gyulai este volt és emlékezetes színházi élmény marad. Niedzielsky Katalin János apostol látomásai a hitvány világról (Vikidál Gyula) Mária a kűtnál szerelmes dalát énekli (Sáfár Mónika) „Menj, Jézus, menj!" Mária búcsúzik fiától (Sáfár Mónika és Sasvári Sándor) Manapság a karakterszerep töltelék lett Hétre majd várják a Nemzetinél? Galbenisz Tornász nem ismeretlen Gyula számára. Több nyarát a várszínház deszkáin töltötte — nem éppen orvosi rendelvényre —, ezúttal a mélyen ható Mária evangéliuma egyik epizódszerepében láthatjuk viszont. — Mit kezdjünk a nevével? Görög? — Valóban az vagyok. Apám és anyám Görögországból jött, én már Budapesten születtem, harmincegy éve. — Örökölte a színészmesterséget? — Dehogy. A szüleim egy gyárban dolgoztak. Elnyűtt dolog ilyet mondani, de már gyerekkoromban színész akartam lenni. Lassan feledésbe merült a dolog. Gondoltam, kémikus leszek. Aztán a gimnáziumi osztálytársaim hülyéskedni kezdtek velem: miért nem próbálom meg a szín- művészetit? Miért ne? Harsány gyerek voltam már akkoriban is. A külkerre jelentkeztem az első helyen, a színművészetire a másodikon. A kémia ekkorra már nem is volt olyan fontos. — Megértem... Megdöbbentek a szülei? — Meglepődtek, de büszkék is voltak. Gyerekként mindig szavalnom kellett a görög ünnepeken, természetesen görögül. Jó hatvanszázalékosán beszélem a nyelvet. Aztán elvégeztem a főiskolát. —Egyedüli gyerek? — A nővérem tanítónő, de pillanatnyilag gyesen van. —Megnősült? — Nem, de van egy társam és két gyerekem: öt és két évesek. — Baj lesz ebből, ha szavazással kell majd dönteniük... — Arany dolgom van, illetve lesz: a három lány tökéletesen ellát majd. — Ma is a Nemzeti Színház tagja? — Nem, mert amikor váltás volt a színház élén, elküldött az új vezetés. Szegedre kerültem Rüszthöz, akkor meg otj volt robbanás. Most a Madách Színházban vagyok. — Mi nem felelt meg az elküldött színészekben a Nemzeti vezetésének? — A színész számára minden vezetésnek megvan az a hátránya, hogy van egy-egy csoportjuk, melynek tagjaiban megbíznak. Ha új vezető jön, helyet kell adni, csinálni a ki- választottjainak. Azt hiszem, máig sem találtam meg igazán a helyemet. Optimista vagyok: ha az ember érez tehetséget magában, annak előbb-utóbb ki kell jönnie. Mostanában a színház egy kicsit „elfőszere- pesedett”, a karakterszerepek sikeréért ma már a rendezők sem nagyon „lépnek oda”. Régen egy jó karakterszerepért annyit fizettek, mint a főszereplőknek. Manapság a karak'némi módosítással, ugyanis a legkisebb Három a kislány hiányzik) és a papa terszerep töltelék lett: úgy érezhetik a rendezők, hogy enélkül is megoldódik a játék. — Vissza-visszatér Gyulára. — A munkának is, a városnak is szól a ragaszkodásom. Mondtam is Sík Ferencnek, hogy Gyula már a második otthonom. A tószínpadnak is, a várbelinek is sajátos hangulata van. — A nyár a filmezést és a televíziózást is jelenthetné. Hívják? — Életemben egyetlen gyereksorozatot csináltam a tévében. Más lehetőségem nem is volt. — Volna kedve hozzá ? — Nagyon. —Milyen módszerrel juthat be valaki a tévébe, a fűmstúdi- óba? — Ha én azt tudnám, hajjaj... Fogalmam sincs. A színházban most a Kaviár és lencsét próbáljuk. Nem nagy a szerepem, de sokat ki lehet hozni belőle. Vidám darab. Aztán egy gyerekeknek szóló előadásra készülünk, majd egy zenés Molnár-mű következik. —Ahogy elnézem, mindig a humoránál van. — Szeretem a humort, hívnak is ilyen szerepekre. —Gyula után mit csinál? — Dolgozom, ahol és amennyit csak lehet, például szinkronizálok. Ilyenkor a színházban csak az alapfizetésünket kapjuk meg, ez tízezer forint. Ebből nehéz fenntartani egy családot. Igaz is, a családom is itt van Gyulán, hiszen ez a város azért nyaralást is jelent. K.A.J. Műsorváltozás A Bolero Flamenco együttese szólótáncosának betegsége miatt elmarad a spanyol előadás. A megváltott jegyek 15-ére és 16-ára érvényesek, vagy visz- szaválthatók. 15-én a várszínpadon Barokk vigasságok címmel vidám, zenés pantomimjátékot mutat be a székesfehérvári Vörösmarty Színház, Iglódi István rendezésében. 16-án a várszínpadon Weöres Sándor Psziché megidézése című szeánsza kerül műsorra Balázs Ágnes és Tóth Gáspár András közreműködésével. A július 17-ei jegyeket is visszaváltják. Ezen a napon két előadást adnak egy jegyért; a 17 órakor kezdődő Ludas Matyit és a fél kilenckor kezdődő János vitézt a Nevesincs Színház előadásában. A rendező Recz Antal. Az oldalt Muzslai Katalin szerkesztette. Fotók: Kovács Erzsébet