Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEZŐHEGYES 1994. július 11., hétfő Tüzelőolaj: papíron minden rendben Május első napjaiban Kónyáék melegítették a hideg olaj- kályhát Márkás történet Mezőhegyesen az egykori Csikós vendéglő helyén pékséget és egy kis élelmiszerüzle­tet nyitott B. György—hallottam a minap, amikor éppen anyagot gyűjtöttem ehhez az oldalhoz. Nosza — gondoltam magam­ban—, tüstént felkeresem B. urat, elvégre egy új vállalko­zásról van szó, úgy illik, hogy hírt adjak róla. Belépvén az üzletbe, olyan érzésem támadt, mintha egy keleti bazár parányi sátrában lennék. Előrebocsátom: nem a boltocska váltotta ki belőlem ezt az érzést; mikor utólag körbetekintettem benne, meggyőződtem a rendről, a tiszta­ságról /a mifelénk szokásos áruválasztékról. Hanem a „vásárlók”! Hogy’ is mondjam csak!? Talán az lesz a legjobb, ha rendőreink egyik kedvenc szakkifejezésé­vel élek: az az öt-hqt ismeretlen személy az etnikumhoz tartozott. Amikor beléptem, abbahagyták az áruk „gusztá- lását”. A fétfiak is, a nők is mindent leraktak a pultra, és egyszerre kezdtek el beszélni a boltos kislányhoz. O termé­szetesen nem tartozott az etnikumhoz; fehér volt szegény­kém mint a fal, ráadásul egy mukkot sem értett a jövevények nyelvén. Hozzáteszem: én sem, ám eszembe jutott, hogy az üzlet közelében láttam egy külföldi rendszámú autót. —Mit óhajtanak, kérem? —fordultam hozzájuk a tőlünk keletre használatos nyelvek egyikén. —-Ezt a százmárkást szeretnénk beváltani—mondták, s mutatták. Elmagyaráztam nekik, hol van az OTP. Hálálkodva megköszönték a segítséget, és távoztak. —Magát az Isten küldte! — így az eladó. Ekkor tűnt fel, hogy remeg, mint a nyálfalevél. — Tudja, amikor az egyik felvette a pultról a kenyérvágó kést, s elkezdte forgatni, egy lyukas garast nem adtam volna a saját életemért. — ®-*c * Támogatják az iskolásokat A Ménesbirtok Rt. köz­ponti irodaépületének egy rész­lete Az oldalt készítette: Ménesi György. Telefon, telefax: Battonya, 310. Hírek Új járdák. A városellátó szervezet befejezte a járda­építést a Kozma Ferenc utcá­ban. A központi parktól a 18- as majori üzemi konyháig tar­tó szakasz hossza mintegy 1000 méter. Jelenleg a Vadró­zsa utcában folyik úgyneve­zett lakossági járdaépítés. Kiállítás. A battonyai ama­tőr festő, Kovács Anna képei­ből nyílik kiállítás július 11-én 18 órai kezdettel az ÁMK-ban. A tárlat június 24-éig tekinthe­tő meg. Helyben intézik. Visz- szaállították a helyi rendőrőr­sön a személyi igazolvánnyal kapcsolatos ügyintézést. Fél­fogadás: kedden és csütörtö­kön 13-tól 15 óráig. A város működteti. Az önkormányzat kezelésében lé­vő strand június 18-ától folya­matosan fogadja a fürdőzőket. A Ménesbirtok Rt. tulajdonát képező létesítményt naponta mintegy 300 vendég keresi fel, az üzemeltetés ennek ellenére veszteséges. Emiatt az önkor­mányzat nem kívánja megvá­sárolni az Állami Vagyonügy­nökségtől a strandot, legfel­jebb annak ingyenes vagy jel­képes összegért való átvételé­re hajlandó. Fertőtlenítés. Legutóbbi ülésén a város képviselő­testülete a költségvetési tarta­lék terhére 150 ezer forintot szavazott meg a szemétszállí­tó konténerek tisztításának és fertőtlenítésének a megoldá­sára. E fontos munkát ezentúl a városellátó szervezet emberei végzik a Munkácsy utcában lévő telephelyen. Mezőhegyes és Végegyháza fa­lugazdásza Tóth József. — Pályafutásomat 1979-ben kezdtem a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban — mondja. — Agrármérnök vagyok, Debre­cenben végeztem. Itt, Mezőhe­gyesen végigjártam a ranglét­rát, utoljára kerületi igazgató­ként dolgoztam. A rendszervál­tozás szele engem is megcsa­pott: megszűnt a kerületi rend­szer, az új vezetőség áttért az ágazati irányításra. Elkerülve a ménesbirtokról egy évig a Vető­mag Kereskedőház alkalmazá­sában állottam. Ekkor jött a pá­lyázat a falugazdászi állásra. — Miben várnak segítséget öntől a gazdák? — Például növényvédelmi kérdésekben. Éppen ezért erő­Kónya András öttagú családja a 47-es majorban él egy három kis szobából álló fürdőszobás la­kásban. — Egyszerű parasztház, az itteni viszonyokhoz képest megfelelőnek mondható — bocsátja előre a családfő. — Olajjal fűtünk, a 60 négyzet- méteres alapterület után 1940 literre vagyunk jogosultak. Ennyit természetesen nem tudnánk itthon tárolni, no meg anyagilag sem bírnánk egy­szerre megvásárolni ezt a mennyiséget. A fűtési idény végéig 100 literenként sze­reztük be a fűtőolajat a mező­hegyesi benzinkútról. Április 30-án is a szokásos mennyisé­get szerettem volna megvásá­rolni. Mivel a legkisebb gyer­mekünk mindössze 9 hónapos, május elején fürdetéskor még szükség volt a fűtésre. — Ez érthető. Volt még jegyük? — Természetesen, 5-600 li­terre szóló. De mint mondtam, mi csak 100 litert szerettünk volna venni. —És ennek mi volt az akadá­lya? — Délelőtt kétszer kísérel­tem meg a beszerzést. Mivel többezer literes tételekért álltak sorba, visszamentem délután, immár harmadszor. Még ekkor is hárman voltak az üzem- anyagkútnál, hangsúlyozni sze­retném, hogy nem mezőhegyesi lakosok. Egyik úr 800, a másik 1000, a harmadik pedig a CJY 592-es rendszámú MTZ 80-as traktorral, illetve a hozzákap­csolt XEU 127-es rendszámú tartálykocsival 4000 literért vá­rakozott. Galambosné, a kútke­zelő kijelentette, hogy nekem már 100 litert sem tud adni. Akkor az urakhoz fordultam, hogy legyenek belátással. Mindhárman elutasítottak. Má­Egy nyár sem múlik el úgy, hogy ne hallanánk kombájn-, gabona- vagy tarlótűzről. A Mezőkovácsházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokától, Szűcs István­tól afelől érdeklődtünk, hogy az arató-cséplő gépek megfe­lelnek-e a tűzrendészeti -elő­írásoknak. — A kombájnokon elhelye­zett készülékeket félévente el­lenőrizni kell — mondta. — Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezek a poroltók nem fe­lelnek meg a mai követelmé­nyeknek, korszerűtlenek. Ara­tás közben erős rázkódásnak sen foglalkoztat a gondolat, hogy megszerezzem a növény- védős szakmérnöki diplomát. Úgy vélem, ha megmarad a fa­lugazdászi hálózat, kamatoztat­ni tudom ezeket az ismereteket. — Elég sok papírt látok az asztalán.-—Feladatkörömbe tartozik a különböző támogatások meg- igénylése, a pályázatok össze­gyűjtése, benyújtása. De mind­ezeknél én sokkal fontosabbnak tartom a napi ügyek intézését. Most például sorra járom a kör­nyékbeli búzafelvásárló cége­ket, hogy így segítsek azokon a termelőkön, akiknek nincsen szerződésük. Ugyanakkor igyekszem rábeszélni az ilyen termelőket arra, hogy termé­nyeik egy részét a 8 ezer 200 1 §§ jus 20-án — amikor már elszállt a mérgem—felhoztam a dolgot a kútkezelőnek. Szó szót köve­tett, majd azt mondta: „Nem gondolod tán, hogy annak az embernek megfagyhat a 60 ezer libája...” Én úgy gondolom, hogy a 21 forintos háztartási tüzelőolajat kizárólag a lakások fűtésére adják. Az élelmesek mégis azzal fűtik a libaólat, az­zal üzemeltetik a traktort, nem a hatvanegy forintos gázolajjal. Tudom persze, hogy a kútnál papíron minden rendben van. Nekem azt mondták az önkor­mányzatnál, hogy a fel nem használt jegyeket vissza kell ad­ni. Úgy látszik, van jobb megol­dás is: egyesek hajlandók felvá­sárolni őket! Mert ugyan mond­ja már meg valaki, hogy a fűtési idény végén melyik lakásban van szükség4ezerliterfűtőolaj- ra!? És egyáltalán: ha egy ren­deletet ilyen szemérmetlenül ki lehet játszani, akkor van-e értel­me érvényben tartani? Kónya András után felkeres­tem Galambosné Ékes Katalin kútkezelőt. Elmondta, hogy neki tilos nyilatkoznia, de ha felhívom a szajoli központban BakterAnd­vannak kitéve, a bennük leüle­pedett port a hajtóanyag nem képes fellazítani, és kijuttatni a porpisztolyból. —Mit ajánl helyettük? — A porral oltók helyett sokkal célszerűbb az oltógáz­zal vagy az oltóhabbal műkö­dő készülékek használata. Ezekkel hatékonyabban meg­fékezhetek az aratás közben keletkező tüzek. — Azt hiszem, a kombájnok műszaki állapotával sem le­hetünk elégedettek. — Erről érdemben nem tu­dok nyilatkozni. Mindeneset­re az alapvető tűzrendészeti forintos védőáron ajánlják fel megvásárlásra az államnak. A nyomtatványok már megvan­nak, sajnos a felvásárlás csak szeptember 15-én kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tárolási költ­ségek miatt gyakorlatilag több száz forinttal is csökkenhet az úgynevezett garantált ár. —Az állattartók is felkeresik önt? — Igen, elsősorban te­nyészállat-támogatási ügyek­ben. Sajnos ezek az akciók ki­fejezetten a nagyüzemeknek kedveznek. A kistermelő nem vállalja a sok kötöttséget, utá­najárást, inkább azt mondja, köszöni szépen nem kéri. Vé­leményem szerint egyszerűsí­teni kellene a szabályokat, az ügyintézést. rás menedzsert, választ kapok a kérdéseimre. — Uram, mi kereskedők va­gyunk, nem pénzügyőrök. Mi nem vizsgáljuk a vásárló jogo­sultságát, csak azt, hogy az en­gedély az ő nevére szól-e, és hogy érvényes-e — így Bakter úr. — Hogy aztán az illető mire használja a tüzelőolajat, az az ő dolga, illetve az ÁPEH-é. Egyébként kivizsgáltattam az ügyet. Több tanú bizonyítja, hogy Kónya úr egyszerűen nem állt be a sorba. Délutánra vi­szont valóban elfogyott a fűtő­olaj. Ne felejtsük el, hogy ez volt az utolsó olyan nap, amikor az utalványokat még be lehetett váltani, s a kútjainkat valóban megrohamozták a vásárlók. De ha már nem akart sorba állni Kónya úr, miért nem kért meg valakit, hogy engedje őt előre? Azzal a panasszal pedig vég­képp nem tudok mit kezdeni, hogy volt, aki többezer litert vitt. Mi minden vásárlót kötele­sek vagyunk kiszolgálni. A tüzelőolaj-forgalmazásunkat a pénzügyőrség rendszeresen el­lenőrzi, minden literrel el tu­dunk, és el is kell tudnunk szá­molni! előírásoknak megfelelnek. Szemrevételezés útján megál­lapítható, hogy ott van rajtuk a két tűzoltó készülék, a „Étohá- nyozni tilos!” tábla, valamint még néhány előírt eszköz. Az, hogy megszorul egy ékszíj, felizzik, és tüzet okoz, nem megy ritkaságszámba, általá­nos műszaki hibának tekinten­dő. Legutóbb Battonyán tör­tént ilyen eset. A rekkenő hő­ség és a nem mindennapi igénybevétel következtében számítani lehet hasonlókra. Ezért is lenne fontos korszerű készülékekre cserélni az el­avult poroltókat. Kettős öröm a nyaraló diákoknak Több mint 180 mezőhegyesi általános iskolás töltötte a jú­nius 27. és július 3. közötti hetet Balatonbogláron. A va­kációzó diákok a MÁV új üz­letpolitikájának köszönhetően különvonattal utazhattak a „magyar tengerhez”. Az indu­lás előtt néhány nappal jó hír érkezett az iskolából: az intéz­mény 80 ezer forint táborozási támogatást nyert a Játékalap pályázatán. Mivel a 4750 forintos rész­vételi díjat már évközben befi­zették a diákok, a zsebpénzt csak a különböző belépő- és hajójegyek „veszélyeztették”. Végül is ezeket a kiadásokat az iskola fedezte a pályázaton nyert 80 ezer forintból. Antal Istvántól, a polgármes­teri hivatal pénzügyi csoport- vezetőjétől azt kérdeztük meg, hogy a mezőhegyesi gyermekek kapnak-e támoga­tást a szeptemberi iskolakez­déshez. — A művelődési kormány­zat által a tankönyvvásárlás támogatására jóváhagyott összegeket már át is adtuk az intézményeknek — hangzott a válasz. — A támogatás mér­téke a különböző iskolatípu­sokban 330-tól 670 Ft-ig ter­jed. Az általános iskolásokat és a szakközépiskolásokat az utóbbi magasabb, míg a szak­munkástanulókat az előbbi, alacsonyabb összeg illeti meg, hiszen ők ösztöndíjat is kapnak. Hangsúlyozni kívá­nóm, hogy ez nem az önkor­mányzat döntése, hanem köz­ponti előírás. —Lehetett pályázni is. — Meg is tettük, annál is inkább, mivel tavaly e célra 1 millió 705 ezer forintot kap­tunk. Sajnos most be kellett érnünk 785 ezer forinttal. Ezt — ellentétben a tavalyi gya­korlattal — nem kívánjuk szétosztani; a teljes összeg be­kerül a költségvetésbe, s a rá­szorulók ebből igényelhetnek (és tisztelettel kérem őket igé­nyeljenek is!) segélyt az őszi A gazdasági mintaboltban (új nevén: az Expressz ABC-ben) a közelmúltban nagy sikerű kedvezményes cigarettavásárt tartottak. Első hallásra nem lelkesedtem a hírért, de be­szélgetve Franczek József boltvezetővel, rájöttem: az ak­ció csakugyan a vásárlók érde­két szolgálta. — A dohánygyárak.Ma­gyarországon is szeretnék el­terjeszteni a könnyedebb ciga­rettafajtákat — mondta Franc­zek úr. — A cél az, hogy ha már nem tudunk lemondani er­ről a fránya szenvedélyről, ak­kor legalább a kevésbé ártal­mas cigarettákat szívjuk. A „Symphonia life” akciót a Debreceni Dohánygyárral kö­zösen szerveztük. Óriási volt az érdeklődés, már az első na­Antal István: „Az idén csak a rászorulókat tudjuk támo­gatni" iskolakezdéshez. Mivel ta­valyhoz képest nem szeret­nénk visszalépni, átcsoporto­sítás útján a fenti összeget megtoldjuk még 6-700 ezer forinttal. A szülőket érintő változásnak tehát az a lénye­ge, hogy az idén az önkor­mányzat kizárólag rászorult­sági alapon biztosítja az isko­lakezdési támogatást. A jogo­sultságot az önkormányzati rendelet alapján bírálják el. pon elfogyott az a mennyiség, melyet bevezető áron szándé­koztunk értékesíteni. — Hallottam, hogy minden vásárló ajándékkal távozott. — Aki egy dobozzal vásá­rolt, kapott egy golyóstollat, három dobozért egy öngyúj­tót, hatért egy zsebszámológé­pet adott a gyár. Húsz dobozért egy esernyő járt vagy egy fali­óra, harmincért pedig egy tás­ka. Ezenkívül voltak más egyéb ajándékok is. —Önöknek mi volt ebben az üzlet? — Az, hogy a cigarettán kívül mást is vásárolt az ide betérő több mint ezer ember. —Terveznek hasonló akciót? — Természetesen! Más ter­mékekkel is szeretnénk megis­mertetni a kedves vásárlókat. A pornál jobb a hab vagy a gáz Most a gabonatermelőket segíti Ha nem tudunk lemondani róla

Next

/
Thumbnails
Contents