Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09-10 / 160. szám

iRÉKÉS megyei hírlap­KÖRKÉP 1994. julius 9-10., szombat-vasárnap o Nem darabolják fel a BEKOT-öt „Állítólag gyáregységen­ként feldarabolják a BÉ- KÖT-öt, hogy a különböző részeket értékesíthessék. Nézzenek utána” — keres­ték meg szerkesztőségünket telefonon. A legilletékesebbhez for­dultunk, Princz Ferencet, a Békéscsabai Kötöttárugyár Rt. igazgatóságának elnökét kérdeztük, aki a következő­ket mondta: — Gyakorlatilag mi va­gyunk az egyetlen életben maradt kötöttárugyár Ma­gyarországon, és minden esélyünk megvan ahhoz, hogy hosszú távon verseny- képes, prosperáló vállalko­zás legyünk. A jövőnek több garanciája van, ezek egyike az, hogy gyakorlatilag ren­delkezünk a teljes technoló­giai vertikummal. (Gondol­kozunk azon, hogy még egy fonodát is a BEKÖT-cso- porthoz csatolunk, és akkor már tényleg mindenünk meglenne.) A másik garan­ciánk az itt dolgozó szakem­berek évtizedek alatt felhal­mozódott tudása, akik a nyu­gati igényeknek megfelelő produktum előállítására ké­pesek. Persze szó sincs arról, hogy a fejünk felett minden szempontból felhőtlen az ég, hiszen érezteti negatív hatását az elhúzódó privati­záció és az immáron évtize­des dekonjunktúra, s vannak olyan veszteségforrásaink, amelyeket fel kell számol­junk. Sok a hitelünk, kevés a tőkénk. Legfontosabb fel­adatunk most a hitelállo­mány leépítése, a kamat­költségek csökkentése, hogy az rt. pénzforrásait a termelés finanszírozására fordíthassuk. —Ezek szerint szó sincs a BEKÖTfeldarabolásáról. — Természetesen nincs. Szerkezeti kiigazítások lesznek, bizonyos racionali­zálások, de ezek kifejezet­ten szakmai dolgok. A pénzügyi előrelépés érdeké­ben a lekötött, de valójában nem használt eszközállomá­nyunk egy részétől szeret­nénk megszabadulni. Gon­dolkozunk egy-két kisebb értékű ingatlan értékesíté­sén is. De még egyszer mon­dom, hogy a BÉKÖT a jövő­re készül. Semmi alapja sincs a szerkesztőséghez el­jutott híresztelésnek. Lovász Köszöntő. Július második vasárnapja hagyományosan vasutas­nap. Az idén 44. alkalommal ünneplik e jeles napot, amelyen kö­Fotó: Lehoczky Péter szöntjük megyénk vasutasait Hajnali rendelet a lakásokról Hideg helyett Földesi Haltelepítés. A Gyoma- endrődi Körös Halászati Szö­vetkezet az utóbbi esztendők­ben nagyszabású ivadékolási programba kezdett. Mint Kiss Sándortól, a természetes vízi­halászat vezetőjétől megtud­tuk: a szövetkezet a közelmúlt­ban teljesítette az idei év első félévének tervét, s a Körösök és a holtágak vizeibe 4,5 millió forint értékben telepített ivadé­kokat. A kihelyezett halivadé­kok között 171 ezer csukát, 880 ezer pontyot és 150 ezer harcsát találni. Kiss Sándor azt is el­mondta: ezek a halak csak mint­egy két-három év múlva érik el a halászatra alkalmas nagysá­got, addig az adott vizek élővi­lágát gazdagítják. Frontális ütközés. Teg­nap, július 8-án a kora reggeli órákban történt súlyos baleset a 37-es számú főúton. H. A. Fiat Ritmo gépkocsijával Vésztő irányából Szeghalom­ra tartott, és nem adta meg az elsőbbséget a kiemelt útvona­lon kis Polskijával közlekedő P. Pálnak, akivel frontálisan ütköztek. A baleset helyszíné­ről a mentők egy súlyos és egy könnyű sérültet szállítottak a kórházba. Tüzeset. Mostanában sűrűn adunk hírt különböző helye­ken bekövetkezett tűzesetek­ről: avar- és erdőtűzről, tető- szerkezet égéséről. Tegnap egy munkagép vezetőfülkéje égett, s egy konyhaberendezés Gyulán. Tegnap délután 14.49 órakor riasztották a gyulai tűz­oltókat, hogy ég egy 3x2 méte­res konyha bútora. A vizsgálat ebben az ügyben is folyamat­ban van, de valószínűsíthető, hogy a tűzhelyen felejtett étel okozta a tüzet. Az anyagi kár jelentős. „NE NEVESD KI AZO­KAT, AKIKEN GÚ­NYOLÓDNAK, MERT MEG FOGNAK GYŰ­LÖLNI ÉRTE.” (Kleobulosz) (Folytatás az l. oldalról) vételi eljárás a velük kötött szerződés alapján történik. Az első vitát az ötödik paragrafus váltotta ki, mely a vételi ár megállapítását szabályozza. A lakásbérlők egyesülete a laká­sok lakottsága miatt a forgalmi érték ötven százalékos csök­kentését kérte, míg a gazdasá­gi és a költségvetési bizottság csak negyven százalékos mér­séklést javasolt. A döntés az utóbbi arányt érvényesítette. A hatodik paragrafus meg­határozásánál úgy tűnt, hogy meghiúsul a rendeletalkotási szándék. Itt kellett dönteni ar­ról, hogy akik nem egy összeg­ben veszik meg a lakásukat, csak az előírt tíz százalékát fizetik ki a megállapított árá­nak, az elkövetkező 25 évben hány százalékos kamattal tör­lesztik a hátralékukat, illetve ha a tíz százaléknál többet fi­zetnek ki a vásárláskor, milyen mértékű kedvezmény illeti Pénteki számunkban már hírt adtunk arról, hogy dr. Farkas László köztársasági megbízott törvénysértőnek minősítette a békéscsabai közgyűlés egyik júniusi határozatát, melyben Pete Istvánt nevezte ki az Áchim L. András Általános Is­meg őket. A Lakásbérlők Egyesülete a törlesztés idejére három százalékos kamatot ja­vasolt, a kedvezmény mérté­két pedig ötven százalékban tartotta elfogadhatónak. Mivel a megyeszékhely képviselő- testületete 32 főből áll, 17 egy­behangzó szavazatra van szükség rendeletalkotáskor. Hajnali két órakor azonban már csak 19 képviselő tartóz­kodott a városháza dísztermé­ben, s szinte lehetetlennek lát­szott, hogy elfogadható döntés szülessen. A bő kétórás küzde­lem a kompromisszumok csa­tája volt, melyben a város­atyák a rendelet megalkotása érdekében — egy idő után már nemcsak választóik, de önma­guk eredeti véleményét is feladták. (A vita kezdetén még azok igazságérzetére is gon­doltak, akik az OTP-től vásá­rolt vagy önerőből felépített lakásaik 28-30 százalékos bankkamatait fizetik, végül kola igazgatójának, a nyugdíj­ba készülő Bokor József he­lyére. Miután a jog- és ügyrendi bizottság megtárgyalta és jo­gosnak tartotta a köztársasági megbízott észrevételeit, a köz­gyűlés úgy döntött, hogy Pete már csak a megegyezés volt a cél.) Hajnali negyed négykor született meg a végső döntés, melynek értelmében a törlesz­tés mértékét nyolc százalék­ban, a kedvezményét pedig húsz százalékban fogadta el a testület. A határozat meghozatala után megkérdeztük a lakók — bóbiskolva bár, de mindvégig kitartó — képviselőit, hogy el­ső hallásra mit szólnak a vég­eredményhez. Határozottan azt válaszolták, hogy mivel az általuk elfogadhatónak vélt mértékektől messze eltérnek az elfogadott számok, a dön­tésbe nem fognak belenyugod­ni, s a lehetséges fórumokon benyújtják fellebbezéseiket ä határozatokkal szemben. A rendelet hatályba lépésé­nek időpontja 1994. július 21- e, s ugyanezen a napon jelenik meg teljes szövege az önko- mányzat lapjában, a Heti Mér­legben. L. M. István pályázatának alaposabb átvizsgálására van szükség, s mivel az iskola igazgató nélkül nem maradhat, felkérik Bokor Józsefet, hogy október elsejéig lássa még el a volt 1. Számú Általános Iskola igaz­gatói feladatait. (Folytatás az 1. oldalról) Mind az 1990-es, mind az idei választásokon az MSZP szarvasi kampányfőnökeként tevékenykedett. Földesi Zoltán bekerülésével a szarvasi választókörzetnek két szocialista képviselője van (a másik Szöllősi Istvánná). A sajtótájékoztatón azt is bejelentették: Hideg Gábor — munkahelyi elfoglaltsága mi­att — a párt megyei elnöki posztjától is megvált. Mivel az MSZP-én belül néhány hónap múlva országosan nagy tiszt­újítások várhatók egyelőre új elnököt nem választottak. Á küldöttgyűlés úgy döntött: őszig Ivanics Katalin ügyve­A Magyar Demokrata Fórum megyei szervezete tegnap este sajtótájékoztatót tartott. Ezen a választmányi ülésen történtek­ről esett szó, melyen az önkor­mányzati választásokra való felkészülésről, a nyolcadik or­szágos gyűlés előkészületeiről tár­gyaltak, valamint anyagi és sze­mélyi feltételekről döntöttek. Árra a kérdésre, hogy lesz-e tisztújítás dr. Varga István az MDF megyei elnöke úgy vála­szolt, hogy ahol szükséges meg­teszik a megfelelő lépéseket, el­sősorban magasabb szinteken, zető elnökként látja el ezt a feladatot. Az MSZP legújabb képvise­lőjét még az esti órákban sze­mélyesen sikerült elérnünk. Földesi Zoltán elmondta: elin­dulva a küldöttgyűlési meg­mérettetésen — maga mögött tudva a párton belül korábban kifejtett eredményes tevé­kenységet — remélte a sikert. Mivel ő végül is listán jutott az országgyűlési képviselői meg­bízatáshoz, úgy véli szélesebb tömegeket kell képviselnie. Békés megyében mintegy het­venezer ember szavazott az- MSZP listára, s az ők elvárása­iknak szeretne megfelelni. Magyari Barna de lényegi változások nem vár­hatók. Az elterjedt hírekkel el­lentétben ő nem kíván lemon­dani megyei elnöki posztjáról. Az önkormányzati választá­sokra úgy kívánnak felkészülni, hogy minél több polgármestert juttassanak be. Elhangzott egy olyan kérdés is, hogy miként reagált az MDF megyei' cso­portja a választási eredmények­re. Az elnök úgy válaszolt, hogy a tagság mindvégig nagyon fe­gyelmezetten vette tudomásul a választási eredményeket. Pál Ildikó Bokor József maradt az igazgató Varga István nem mond le Perben és haragban egy (Folytatás az 1. oldalról) március 14-én erőszakkal vet­te magához a 11 hónapos kisfi­út. Az anya kétségbeesve ro­hant a gyereke után, ered­ménytelenül. Bírósághoz for­dult. A Békéscsabai Városi Bí­róság ideiglenes intézkedéssel visszaállította az anya felügye­leti jogát. Időpont: 1994. márci­us 30. Részlet a végzésből: „...Kötelezi a bíróság az alpe­rest arra (jelen esetben az apát), hogy a gyermeket 3 napon belül adja ki a felperesnek.” Az apa ennek ellenére sem adta a fiát, s az anya ekkor járt nálam a szerkesztőségben. Április elején szülei kertes otthonában kerestem fel az apát és a nagyszülőket. A bumeráng visszaütött Nem részletezem, mert ez sem tartozik a tárgyhoz, hogy B.- né hogyan ecsetelte a menyé­vel töltött időszakot. Minden volt az elköltözött meny, csak okos és szép nem. A kicsi, szo­morúszemű Tomi meg el-el- sírta magát, amikor az idegent meglátta. — Ön pedagógus és anya is egy személyben, hogyan nyújt­hat segédkezet ahhoz, hogy az anyja ne láthassa ezt a csöpp­séget? — Szó sincs arról, hogy nem engedem. — mondta hangjá­ban némi idegességgel az apai nagymama. — Nem tesz jót a hírnevünknek, ha ezt az anya­got megírja. ígérem, megláto­gathatja az anyja Tomikát, amikor csak akarja, addig is, amíg a bíróság nem dönt, kinél helyezi el. Összehajtottam a notesze­met, s azzal hagytam ott a B. házaspárt, hogy bizonyára megnyugtatóan oldják meg a kis Tomi láthatását. Már majdnem megfeled­keztem az ügyről, amikor eszembe jutott, hogy megkér­dezem a mamát, hogy van a kisfia? gyermekért Éva a kérdéstől zokogógör­csöt kapott és percek teltek el, amíg megszólalt. — Azóta sem engedik, hogy lássam! — mondta keserűen. , —De hiszen megígérték! — feleltem. Kiderült, hogy B. Gyula fellebbezéssel fordult a megyei bírósághoz, majd elfo­gultsági indítványt adott be a Legfelsőbb Bíróságra a me­gyei bíróság, a városi bíróság összes bírája és jogi képviselő­je, a gyámhatóság, és a rend­őrség ellen, kérve peres ügyé­nek más megyébe történő he­lyezését. Ugyanebben az időben írt kérvényt az apa a gyámható­sághoz, és környezettanul­mányt kért. Indoklásában elő­adta, hogy az anya az alapvető feltételeket sem biztosítja a gyermekneveléshez. A bume­ráng visszaütött. A gyámható­ság véleménye szerint ugyanis lényegesen jobb körülmények biztosítják a gyermek fejlődé­sét az anyánál, mint jelenleg az apánál. 1994. májusában a bí­rónő a tárgyaláson megjelen­tek előtt elmondta, hogy nem érzi magát elfogultnak, ezért a tárgyalást megtartotta, de hatá­rozatot nem hozhatott. Az elfo­gultsági kérelmet tovább küld­ték a Legfelsőbb Bíróságra. „Ne kerüljön hülyékhez a gyerek...” Telefonon kértem idős B.- ékat, hogy ismételten fogadja­nak a kis Tomi ügyében. Az édesanyát is vittem magam­mal,-hogy legalább az én jelen­létemben láthassa a gyerekét. A csengetésre ketten jöttek ajtót nyitni: a volt férj és annak anyja, aki reszketett az ideges­ségtől. Megkérdeztem, van-e akadálya annak, hogy a volt menye bejöjjön és megnézze a gyereket? Áz anyós dühösen felelte, hogy semmi akadálya. Alig telt el néhány perc, kijött a lakásból a nagyapa, B. Gyu­la. Meglátva a volt menyét, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben utasította ki a há­zából. Hiába próbáltam a vil­lámhárító szerepét betölteni, szó sem lehetett arról, hogy a kisgyereket az édesanyja leg­alább egy percre magához ölelje. Egymás szavába vágva ócsárolták az unokájuk édes­anyját, aki mintha ismerte vol­na a forgatókönyvet, mert mie­lőtt elindultunk két Szeduxent vett be. Állta is a sarat dereka­san. Szorongatta az ajándékba hozott játékmackót, a csokolá­dét és a kis nyári ruhát, amit nem adhatott oda a kisfiának. Éreztem, ennek az asszonyká­nak ebben a családban nincs, nem lehet szava, sem igaza. Ha egy idegen előtt mocskolják, akkor vajon mi történik vele, ha egyedül megy? Láttam, nem boldogulok. Ifj. B. Gyula és az édesanyja megfenyegettek. Nagyon megjárom, ha megírom ezt a történetet. Mielőtt elhagytuk volna a lakást, feltettem egy utolsó kérdést a nagymamá­hoz: — Hogyan veszi a lelkére, hogy azt a csöpp ártatlan gye­reket nem adja oda az anyjá­nak, legalább annyira, hogy megcsókolhassa? A férje válaszolt helyette: — Gondoskodom róla, hogy hülyékhez ne kerüljön a gyerek... Agresszívan a hatóság előtt is A békéscsabai gyámhatósá­gon jól ismerik az ügyet. Ju­hász Ilona csoportvezető hangján hallom, nagyon fe­gyelmezi magát: — Annak ellenére, hogy se­gítettem az apai nagyszülőket a láthatásban, velem is minő­síthetetlen hangnemben, ag­resszíven viselkedtek. Nagyon elítélem az ilyenfajta hozzáál­lást. Egy pedagógusnak tudnia kellene, hogy a gyerek egész­séges személyiség-fejlődésé­hez szüksége van arra, hogy mindkét szülőjével kapcsolata legyen. Felnőtt embereknek meg kellene érteniük, hogy vélt vagy valós sérelmüket ne a gyerekkel akarják megtorol­ni. Márpedig aki egy tizenegy hónapos babát kitesz egy ilyen szörnyű sokknak, az nem iga­zán szeretheti őt. Béla Vali

Next

/
Thumbnails
Contents