Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda BŰNBE(L)ESÉS Ml Is 9-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Börtön, múzeum (nyílt) Gyulán Azért nem apácazárda Van két intézmény Gyulán, melyen egyként rácsok feszülnek. Ám míg a múzeumra azért szerelték, hogy a túlzottan kíváncsiskodó természetűek ne tudjanak behatolni, a börtönnel éppen ellenkező­leg áll a dolog: ki is igyekezne oda? Ezzel persze még nincs vége az azonosságoknak. Itt is, ott is a dolgozók, a vezetés teljességgel nyitott a külvilágra, Tudom, ez a kép így bizarr és meghökkentő, külö­nösen a börtön esetében, ám lényegét tekintve igaz. Erről szól a történetünk. Ilyen élet sehol nincs... Szabó Sándor a vízisport szerelmeseit igazoltatja. Ezúttal minden rendben Ülünk a Gyulai Büntetésvég- rehajtási Intézet parancsnoka, dr. Huszágh József alezredes irodájában. Mellette elhelyez­kedő asztaltársa Sándor István százados, szemben velük dr. Havassy Péter, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója. Csupa nyitott ember. Nem elő­ször találkoztak, mondhat­nánk, ki-be járnak egymáshoz. De nem csak ők, munkatársa­ik, sőt a fogvatartottak is meg­megfordulnak a másikuk mű­intézetében. Rácsok nélkül — Bizonyítási vágy lehet a fogvatartottakban — véleke­dik a műzeumigazgató, mikor arról beszélünk, hogy a bör­tönből náluk dolgozókkal még sosem volt problémájuk.—Ha kilépnek innen, máris úgy érezhetik: nem rabok, szükség van a munkájukra. Magyarán: embernek érezhetik magukat. —Hogyan jutott eszükbe az együttműködés? — Amikor nemrégen Gyu­lára kerültem, igyekeztem mi­előbb megismerkedni minden jelentősebb személlyel, veze­tővel. A „Rácsok nélkül” cím­mel rendezett kiállításon talál­koztam a parancsnok úrral. Megbeszéltünk egy találko­zót, s eljöttünk a helyettesem­mel, megnéztük a börtönt. Ak­koriban két kiállítás között volt két szabad hetünk a kiállí­tóteremben. Ebbe belefért a Dürer Terem tatarozása. Erre vállalkoztak Huszágh úrék. Előtte mi már a rabok tárlatve­zetésére vállalkoztunk. —Üzleti alapon tataroztak? — Nem. Önként, társadalmi munkában, önzetlenül segéd­keztek a fogvatartottak, s a múzeum dolgozói hasonló fel­tételekkel segítenek nekünk — veszi át a szót dr. Huszágh József. — A már szabadultak meg­állnak ma is az utcán, ha talál­kozunk, s elbeszélgetünk egy­mással — mondja dr. Havassy Péter. — Az egyik kiállítás­megnyitóra sokan eljöhettek a fogvatartottak közül is. A kol­léganőim a fogadáson őket kí­nálták először, a protokollven- dégek előtt. Érezhették: ugyanolyan emberek, mint mások. Megértem a rendőrök, a bűncselekmények által sér­tett állampolgárok ellenérzé­seit a fogvatartottakkal szem­ben. De mindenkinek éreznie kell: van normális élet, s ennek elfogadtatására legjobb esz­köz a példamutatás. Ha egy fogvatartott valami stikát csi­nál, általánosítunk. Pedig — gondoljunk bele — a szabad emberek „stikaaránya” sokkal kedvezőtlenebb, mint a bör­tönből munkára ■ kiengedette - ké. — Önök mivel viszonozzák az intézet, a fogvatartottak szí­vességét? ■ — Kolléganőim például előadássorozatot tartanak a börtönben a vár, a város törté­netéről. A tárlatvezetésre ter­mészetesen nálunk kerül sor. Nem kezdők vállalták az elő­adásokat: Kiss Anikó, Fábián Irén, Czeglédi Imre. Vala­mennyien munkaidőn kívül végezzük ezt a munkát. Ez az együttműködés kölcsönös elő­nyökön alapul, egyik fél sem használja ki a másikat. — Először kevesen jöttek ezekre az előadásokra, ma már komoly várakozás előzi meg a múzeumiak érkezését — em­lékeztet Sándor István. Nem kizárt a bezárt — Feladatunk a kulturális ne­velés, a szabadidő hasznos el­töltésének biztosítása is — ve­szi át a szót dr. Huszágh József. — Pétert a képernyőről ismer­tem: egy városok közötti ve­télkedőben ő volt az egri csa­pat kapitánya. Láttam, hogy ez a kapcsolat nekünk szintén igen hasznos lesz, később ta­lálkoztunk a fogvatartottak ér­deklődésével is. „Vállalkozó börtön” vagyunk, így könnyen megállapodásra jutottunk. Amit Péterék kínáltak, azon­nal be tudtuk illeszteni az életünkbe. A múzeumi felújí­tásnál az anyagköltségen kívül természetesen mi sem kértünk semmit. Mi két hét alatt vé­geztünk a munkával, a múze­um viszont egész évben gon­doskodik igényeink kielégíté­séről. A fogvatartottak napo­kig beszélgetnek a múzeumi programról. Azt is engedélye­zem, hogy civil ruhában men­jenek ki: érezzék embernek magukat. Sokszor kísérőt sem adunk melléjük, ezt nevezzük csoportos kimaradásnak. — Tari vezérőrnagy úr, az önök országos parancsnoka egyszer azt mondta, hogy a büntetésvégrehajtási törvény új szabályainak nyolcvan szá­zaléka gyulai kezdeményezés volt. — Mi az európai büntetés­végrehajtási szabályok érvé­nyesítését vállaltuk fel. Ta­valy április óta ezt törvény írja elő országosan. Nem kizárt és bezárt emberekre van szük­ségünk. Ha valaki innen úgy lépne ki a szabad életbe, mint egy hermetikusan elzárt világ­ból, aligha boldogulna. Alkal­masnak kell maradniuk, válni­uk az önálló életvitelre. — Egyszer meghallották a fogvatartottak, hogy az Erkel, a Ladies család gyulai sírjai igen elhanyagoltak — meséli Sándor István. — Négy teme­tőben harmincnál több sírt hoztak rendbe. Teljesen ön­ként. — Azt hiszem, aki fel­készületlenül megy ki innen a szabad világba, egy képzelet­beli cella veszi körül — gon­dolkodik el dr. Havassy Péter. — S ha így van, annál még a valóságos cella is jobb. Nem csoda, hogy vannak, akik szin­te visszamenekülnek a cellá­jukba. Mondják a bévések, hogy a Százéves cukrászdában most is három elítélt dolgozik. Olyan is van, aki szabadulása után ott helyezkedett el. Akik dolgoznak, azokat az intézet bérkeretéből fizetik. Börtön, levelező tagozaton A szakemberek szerint három­féle börtön van: a zárt, a félig nyitott és a nyitott. A zártban napi egy órát sétálhatnak a fogvatartottak, a többi időt a cellájukban töltik, s még há­zon belül is csak felügyelettel mozoghatnak. A félig nyitott­ban a zárkák ajtaja „tárva- nyitva”, a fogvatartottak átjár­hatnak egymáshoz. Egy adott körletrészben szabadon közle­kedhetnek. Az érintettek az in­tézetben munkát végezhetnek. Szabadidejükben — határok között — nem sok kötöttség gúzsolja őket. A teljesen nyi­tott börtön lakói minden eddi­gi lehetőségen túl havonta négyszer is kimaradhatnak. Az intézeten kívül látogatót fogadhatnak. Önállóan járnak ki dolgozni. Pénzt kapnak a rabkeresményükből. A mun­kaidő után egy órán át még kinnmaradhatnak vásárolni, találkozhatnak ilyenkor hoz­zátartozóikkal. Volt már olyan is, amikor a fogvatartott rendszeresen eljárt a gyereké­ért —formaruhában—az óvo­dába. Keresnek számukra munkát, de ha ők — vagy hoz­zátartozóik — találnak a szak­májukba vágót, a bévések igyekeznek elősegíteni foglal­koztatásukat. — Az első bűntényesek, a gondatlanul elkövetők, ha sza­badlábon védekezhetnek, s munkaadójukkal együtt úgy akarják, két-három napos be­fogadásunk után ugyanott dol­gozhatnak, ahol addig — tud­juk meg a parancsnoktól. — Persze ennek további feltételei is vannak. Hamarosan ismét lesz egy javaslatunk. A hévé­nél folyik szakmunkásképzés is. Szegeden, Sopronkőhidán, Sátoraljaújhelyen és Balassa­gyarmaton egy-egy nagy­üzemre alapozva tömeges szakképzés folyik. Mi fordíta­nánk a dolgon: a települési ön- kormányzatokkal kapcsolatot keresünk, felmérjük a szá­mukra fontos hiányszakmá­kat, azt, hogy a fogvatartott milyen munkát kaphatna sza­badulása után. A gyulai 613-as szakmunkásképző iskola vál­lalkozna tanításukra. A közis­mereti tárgyakat a mi tanári végzettségű tisztjeink oktat­nák, a szakmát az iskola. Leve­lező jellegű oktatás lenne ez, hetente kétszer, háromszor kellene kimenniük a fogvatar- tottaknak. Ez egy kicsit már a célszerű utógondozás felé is mutatna. * Tegyük hozzá: emberséget is tükrözne. Tudom, sokaknak nem könnyű egyetérteni az olvasottakkal. Csakhogy, gondoljanak bele: ami ottho­nunkból nézve túlzott libera­lizmusnak tűnik, azt elítélt­ként emberség dolgának te­kintenénk, elvárhatónak ta­lálnánk! Bizonyára csalód­nak majd emberekben a büntetésvégrehajtási dolgo­zók is, miként mi szintén csa­lódunk hétköznapjainkban. De ez nem rettenthet vissza senkit attól, hogy segítő kezet nyújtson a rászorultaknak, akiknél még van remény. Azon túl viszont elvész a bi­zalom. Ez is rendjén van. Kiss A. János Képtárlátogatáson A Mercuryknak és a Ya­maháknak szégyenletes csiga­tempó az öt kilométeres sebes­séghatár a vízen, de Szanazug- ban nyáron veszélyesen magas az embersűrűség, ezért vannak vánszoraásra kárhoztatva. Gazdáik pedig „sajnos" nem tudják bemutatni a „Ki repeszta leggyorsabban, ha én nem" cí­műlovagi játékot, bár erősen él bennük a vágy. Ahol pedig le­hetne száguldani, ott nem érde­mes. Nincs nézőközönség... Fotó: Lehoczky Péter ...mármint Szanazugban, sok­sok diák, család kedvenc víz­partján. .Akad is dolga Szabó Sándor főtörzsőrmesternek, aki heti öt napot tölt — igaz, nem fürdőnadrágban, hanem szolgá­latban — a Körös e szakaszán. A szezon elején, éppen pünkösd hétfőjén egyszerre két életet mentett meg a halál torkából. A fiatal rendőr a komp dobo­zi oldalánál állt, amikor kiabá­lást hallott a víz felől. Először azt hitte, szórakoznak a fürdőző ifjak, ám hamarosan rádöbbent, a dolog nagyon is komoly. Va­laki rosszul lett a vízben — a karjai teljesen lebénultak, nem tudta magát a felszínen tartani. Gyorsan a segítségére úszott egy társa, s fél kézzel igyekezett partra vonszolni a fuldoklót, a másik kezében pedig tartott va­lamit. A mentés így nem si­került, mindketten teljesen ki­merültek, amikor a segítségük­re sietett Szabó Sándor. A két férfi — bár mindketten tudtak úszni, mégis majdnem elnyelte őket a hullámsír—ügyes rend­őrkezeknek köszönheti, hogy ma is él. -Valami pezsgőfélét ígértek Szabó főtörzsnek. Nem lett belőle semmi... Azóta nem történt különö­sebb baleset Szanazugban, a szuper motorcsónakok gazdái uralkodnak magukon, s leg­többször nem lépik túl az öt kilométeres sebességhatárt. Pe­dig mit tudnának mutatni a né­pes közönségnek?!... L. E. BÉKÉSCSABAI AGROKER RT. MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BÉKÉSCSABA, Szerdahelyi út 14. H—5602, pf. 16. Telefon: (66) 443-143. Telefax: (66) 441-583. Telex: 83-329,83-605. Mezőgazdasági üzemek, vállalkozók, kistermelők figyelem! Az Agroker Rt. ebben az évben is zökkenőmentessé kívánja tenni a nyári betakarítási munkákat, ezért ARATÁSI ÜGYELETET TART 1994. június 27-étől 1994. július 24-éig, de ha a munkálatok úgy kívánják, akkor az ügyeletet az aratás végéig meghosszabbítja. Ügyeleti nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7—19 óráig, szombaton 7—17 óráig, vasarnap 7—13 óráig. A BETAKARÍTÁSI MUNKÁK ALATT AZ ALKATRÉSZOSZTÁLY A TELJES KÍNÁLATÁVAL ÁLL A TERMELŐK RENDELKEZÉSÉRE: • Claas Dominátor kombájn-alkatrészek • E-típusú betakarítógépek alkatrészei • gumiköpenyek, tömlők nagy választékban • akkumulátorok azonnal beszerelhető állapotban • csapágyak, ékszíjak minden mérettartományban • magtisztító gépek alkatrészei, rostái különböző kivitelben • MTZ traktoralkatrészek • bálázógépek tartozékai, alkatrészei, valamint bálakötöző zsineg • egyéb munkagépalkatrészek minden mennyiségben állnak a termelők rendelkezésére az aratás ügyeleti időszakában is.

Next

/
Thumbnails
Contents