Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-28 / 150. szám
1994. június 28., kedd HAZAI TÜKÖR tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A közoktatásról. Az elmúlt négy esztendőben számos elképzelés született hazánkban a közoktatás megújításáról, ezek a javaslatok, tervek azonban egymástól elszigetelten születtek, egy-egy jó gondolat egy iskolához kapcsolódott — hangzott el azon a konferencián, amely hétfőn kezdődött Szegeden Az átjárható középiskola és a tíz tanéves alapoktatás címmel. Eredményes megoldásnak látszik a tíz tanéves alapoktatás, ami nem azonos az általános iskolával. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kétnapos konferenciáján a címadó előadást Halász Tibor docens tartotta. Beszélt arról, hogy a tíz tanéves alapoktatás bevezetésével az első 6 tanévben az alapkészség, -képesség kialakítása lenne a feladat. A következő négy esztendőben pedig az általános műveltség alapjait sajátítanák el a diákok minden iskolában. PÁL-rendszerben. Ha a hírközlési tárca áldását adja, a jóváhagyást követő egy hónapon belül a jelenlegi SECAM rendszer helyett a jóval korszerűbb PÁL rendszerben sugározza majd a Magyar Televízió 2-es csatornájának műsorait A fejlesztés második lépéseként pedig a világkiállítás idejére az 1 -es csatorna műsor- sugárzása is ajobbkép-és hangminőséget biztosító PÁL rendszerben történthet — mondta el Alt- mann Istvánné, a Magyar Televízió műszaki igazgatója Vigyázat, vasúti tolvaj! Vigyázz, ha jön a vonat, és a tolvaj.. (Archív képünknek semmi köze sincs a zsebesekhez) Ne aludj, ha vonaton utazol, mert a tolvajok nem alszanak — tanácsolja Katarzyna Ke- sicka a Gazeta Wyborcza című lengyel lapban, majd így folytatja: ne igyál utazás közben, mert ezt is kihasználják. Ha ellopjak a bőröndödet, a Lengyel Államvasutakra ne számíts. A rendőrség tudja, hogyan lopnak a vasúti tolvajok, de mindegyiket képtelen lefülelni. Hogyan működnek a vasúti tolvajok, és hogyan védekezzünk ellenük? — erről tájékoztatta a közelmúltban a sajtót a lengyel rendőrség. Nyolc tanácsot adtak a vonaton utazóknak a tolvajok ellen: Távolítsák el a bőröndökről a különböző szállodák és légi társaságok címkéit, ne hencegjenek azzal, hogy most jönnek külföldről. Ha lehet, olyan fülkébe üljenek be, ahol az ülőhelyek többsége már foglalt. Ne fogyasszanak szeszes italt és ne fogadják el idegenektől, ha azok itallal kínálják őket. Készpénzüket ne tartsák egy helyen: rakják szét zsebeikben és más rejtekhelyeken. Ne mondják, hogy félórára átmennek az étkezőkocsiba. Ha ismerőssel utaznak, egyikük mindig maradjon a fülkében a poggyász közelében. Legyenek tisztában a vonat menetrendjével, és ne közvetlenül az állomás előtt menjenek ki a fülkéből (ne feledjük: ha a tolvaj nem tud azonnal kiszállni a szajré- val, akkor a vonaton kell elrejtenie, és ebben az esetben megvan az esély arra, hogy a vonat személyzete az ellopott holmi egy részét megtalálja). Akit mégis meglopnak, az haladéktalanul értesítse erről a kalauzt vagy a vonatkísérőt, akiknek kötelességük, hogy átkutassák a vasúti kocsikat. Környezetünkért és jövőnkért országos fotópályázat A Békéscsabai Környezetünkért és Jövőnkért Alapítvány országos környezetvédelmi fotópályázatot ír ki. Az alapítvány célja, hogy az amatőr pályázók munkáit egy kiállítás keretein belül a nagyközönség elé tárja, így mutassa be természetes és művi környezetünk szépségeit, árnyoldalait. A pályamunkák elbírálása során előnyt élveznek azok, akik alföldi témát választanak. A pályázatra kiállítható minőségű és méretű (rövidebb oldal min. 20 cm), fekete-fehér vagy színes fotókkal (diával nem) lehet nevezni. A pályázó adatait zárt borítékban kell a képhez mellékelni, a borítékot és a képet egyaránt jeligével kell ellátni. A pályázatok beérkezésének ideje: 1994. július 31. Díjazás: I. 30 000 Ft, II. 20 000 Ft, III. 10 000 Ft, különdíjak is lesznek. A pályázat összegyűlt anyagának eredményhirdetéssel egybekötött bemutatójára, a kiállítás megnyitójára 1994. augusztus 20-án kerül sor. A pályamunkák a következő címre küldendők: 5600 Békéscsaba, Szent István tér 7., Polgármesteri hivatal, Bánfi Adám Regionális onkológiai központ Regionális onkológiai központot építenek Szombathelyen három év alatt 1 milliárd 250millió forintos beruházással. A Vas Megyei Önkormányzat és a Markusuvszky Kórház pályázaton nyerte el a szomszédos három megye betegeit is ellátó egészségügyi intézmény építésének jogát; létrehozásához az önkormányzatnak 150 millió forint hitelt kellett felvennie. A szombathelyi kórház központi tömbjében helyet kapó onkológiai központ 100 betegágyon fogadja az egyetemi oktatókórház betegeit; a gyógyítást úgynevezett lineáris gyorsító besugárzó berendezés, valamint a kemoterápiás és izotópdiagnosztikai kezelésekhez szükséges készülékek szolgálják az intézményben. Az Állami Fejlesztési Intézet megnyitotta számláit, ezáltal elkezdődhet a nagyszabású beruházás területelőkészítése, s a pályázatok meghirdetése és tervezése. A vasi kórház eddig is sok területen ellátott regionális feladatokat, de az új létesítménnyel kiléphet az országból: a szomszédos Burgen- landban ugyanis nagy érdeklődés mutatkozik a leendő onkológiai központ iránt, mivel az ott élő betegeknek — megfelelő kórház hiányában — előnyös lenne Szombathelyen kezeltetni magukat. A kölcsönös érdekeknek megfelelő megoldásra—beleértve a magántőke bevonását — megkezdődtek a tárgyalások. Keliger Margit (egyházi nevén Keliger Mária Johanna nővér) nevével közel negyven évvel ezelőtt találkoztam Bat- tonyán, fiatal tanárként a helyi plébániahivatalban. A nemrég elhunyt Szeles Sándor apátplébános említette nekem, hogy a „templomépítő” Klivényi Lajos prépost hívta meg tanárként Battonyára a „Miasszonyunkról” elnevezett szegény iskolanővérek vezetésével működő római katolikus polgári leányiskolába. Akkor kézbe vettem kitűnő munkáját, az 1935-ben írott „Adatok Battonya történetéhez 1700-tól napjainkig” című szakdolgozatát, s már ekkor feltűnt nekem, hogy Johanna nővér igen sokat tudott arról a településről, ahol két tanévet tanított. Nem sikerült meggyőznöm Battonya illetékeseit akkor arról, hogy érdemes lenne ezt a szakdolgozatot legalább sokszorosítás formájában megjelentetni. Ma már nem csodálkozom ezen, hiszen a rend 1949-ben erőszakkal megszüntetett, s egy ideig Johanna nővér „eltűnt” az én látószögemből. Oltvai Ferenc ny. szegedi levéltárigazgató hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezt a szakdolgozatot a szegedi tanárképző főiskola adattára őrzi és dr. Szegfű László történelem tanszékvezető főiskolai tanár útján ma még megszerezheti. Meg is kaptam Szegedről Keliger Margit kitűnő munkáját, s egyre inkább érdekelni kezdett írója egyénisége és további életpályája. Elég nehéz volt ennyi idő elmúltával rekonstruálni sorsát. Szerencsére sokan voltak olyanok, akik támogatták törekvésemet. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanulmányi osztályának vezetője, Elek József megírta, hogy Keliger Margit 1903. június 17- én Csorváson született, édesapja Keliger József kisgazda, édesanyja Szabados Mária háztartásbeli volt. A szegedi főiskolát 1929—1935 között végezte, közben azonban két tanévet ismeretlen okokból kihagyott és tanulmányait az 1934/35-ös tanévben fejezte be. Ennek alapján Csorváson a plébániahivatalban már érdeklődhettem utána. A fiatal csorvási plébános, Seidl Ambrus piarista lelkész kérésemre készségesen segített, felkutatta Keliger Margit ma is Csorváson élő rokonságát, s elküldte címemre azt a magnetofonszalagot, amelyet Keliger Margit húgával, Gelego- nya Lajosné Keliger Juliannával készített. Juliska néni olyan pontosan el tudta mondani nővére élettörténetét, hogy alapvető támpontot jelentett későbbi vizsgálódásaimhoz. Tőle tudtam meg, hogy Margit (Johanna) nővére a szegény iskolarend erőszakos megszüntetése után több vidéki általános iskolában is tanított. (Mezőszilason, Eleken, Csorváson, Kondoroson.) Ezektől az általános iskoláktól személyére és pedagógiai munkásságára vonatkozó nagyon elismerő véleményeket kaptam előzetes leveleimre. Ugyancsak írtam a csákvári szociális otthonnak is, amelynek lakójaként 1991- ben életét vesztette. (Ezek az adalékok egy rendkívül lelki- ismeretes, hitét és vallásos meggyőződését következetesen megtartó egyéniséget mutattak be nekem.) Sikerült a gyulai levéltárból megszerezni a „Miasszonyunkról” elnevezett szegény iskolanővérek battonyai róm. kát. polgári leányiskolájának értesítőit is. (Milyen jó, hogy régen ezeket az „értesítőket” évenként kiadták, hiszen belőlük a tanévek rövid története, a könyvtár- és szertárgyarapodás is nyomon követhető, felsorolják az adott tanév tanári testületét és munkakörét, az óraadókat is, közük az osztályok névsorát és a tanulók tanulmányi eredményeit, a tanulóifjúság statisztikáját, a tandíjfizetésre vonatkozó adatokat és a következő tanév előkészítésére vonatkozó közleményeket is!) Az 1933/ 34. iskolai évről készült értesítőből sikerült többek között megtudnom, hogy Keliger Mária Johanna státuszát tekintve rendes tanár volt, magyart, történelmet és földrajzot tanított heti 18 órában, valamint osztályfőnöki teendőket is ellátott. 1933. május 14- én igen nagyhatású előadást tartott a nevelőtestületi értekezleten a vallásos nevelésről. Két dolgot emelt ki: Az iskolában és a szülői házban egyaránt öntudatos, élő hitből fakadó vallásosságra neveljük a gyermekeket, mert csak ennek van lélekformáló ereje. A szülői ház pedig ne legyen „lerontója, hanem ápolója és továbbfejlesztője gyermekei vallásos érzületének. Ennek elengedhetetlen feltétele a jó példa. Igazi példát pedig csak az adhat, aki maga is intenzív hitéletet él.” Úgy gondolom, ma sem lehetne (esetleg más vonatkozásban sem) ezt a pedagógiai alapelvet szebben megfogalmazni. Az egykori polgári leányiskolái értesítő arra is lehetőséget adott, hogy Keliger Mária Johanna egykori tanítványait is megkeressük. Ma is Batto- nyán él Farkas Lászlóné Bérce z Hona, akinek Johanna nővér 1934-ben osztályfőnöke volt. O így emlékezik egykori tanárnőjére: ,A-t nem lehet kifejezni, hogy milyen angyali pedagógus volt. Okos is volt, szép is volt, jó is volt. Megsirattuk, mikor elkerült az iskolától. Pedig ez ritkán fordult elő nálunk. Mindent megtett a diákok érdekében. Ezt igazán csak fni tudtuk értékelni.” Pedagógusként tudom, hogy az a nevelő, akire 60 év elteltével ilyen nagy szeretettel emlékeznek az egykori tanítványok, az nagyon kiváló pedagógus lehetett. A szegény csorvási népes családból (11 testvére volt, hatan leányok és hatan fiúk) származó Keliger Margit, Johanna nővér végül is nagyon szép életkort élt meg. Ha ma is élne, 91 éves lenne. Nem ő, hanem ellentmodásos történelmi korunk tehet róla, hogy csaknem elfelejtettük, nyomát veszítettük. Halála után három évvel úgy gondolom nagyon megérdemli ezeket a kései sorokat. Meg azt is, hogy kitűnő szakdolgozatát 1994-ben a battonyai városi könyvtár és a battonyai hely- történeti gyűjtemény kevés példányszámban ugyan, de megjelentesse. Hiszen az egykori szegedi Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság híres bírálója, dr. Eperjessy Kálmán a következő minősítést írta Johanna nővér munkájáról: „Nagy szorgalommal és lelkiismeretes utánnajárással készült dolgozat. A vonatkozó irodalom nagy részének feldolgozásán kívül Csanádvármegye levéltárában is, az Országos Levéltárban is végzett adatgyűjtést, ami lehetővé tette Battonya XVII—XIX. századi történetének addig ismeretlen részletekkel való kibővítését. Elismerést érdemlő munka. Eredménye: Jeles.” A helytörténész ehhez legfeljebb csak a következő megjegyzést teheti hozzá: Battonya máig sem túl gazdag helytörténeti feldolgozásokban. Szabados József 1891-ben készült Battonya- történetén kívül talán Keliger Margit (Johanna nővér) szak- dolgozata a másik olyan alapmű városunk helytörténetében, amelyet nemcsak elolvasni érdemes, hanem a lehetséges módon tovább bővíteni is. Dr. Takács László Egy majdnem elfelejtett iskolanővér
