Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
ijjtllÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Sarkad, második világháborús emlékmű Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. A fotókat Such Tamás, Ungvári Mihály, Fazekas László és Fazekas Ferenc készítették A POFOSZ sarkadi szervezete július 1-jén, pénteken 18 órakor tartja második féléves taggyűlését a városháza kistárgya- lójában, ahol időszerű kérdésekről esik szó, valamint az elmaradt tagdíjak rendezéséről. A kötegyáni Karvasszeg utcát egyesek már csak a nyugdíjasok utcájának hívják, mert itt nemigen akad fiatal lakos. A körülbelül 400 méter hosszú kanyargós utca kátyúiról sokat tudnának mesélni az erre járók. Az itt élő idősek pedig gyakran sóhajtoznak: „Bizony nagyon félünk, nehogy sáros időben legyünk rosszul, mert mentő legyen a kerekén, aki ide bejön értünk!” A sarkadkeresztúri általános iskolában a közelmúltban elkezdték az új vizesblokk (WC-k, mosdók) építését, amelynek átadását szeptember 1-jére tervezik. Óriás plakátok elhelyezésében állapodott meg a minap egy reklámügynökség a sarkadi önkormányzattal. A megegyezés szerint Sarkadon egy hónapon belül több forgalmi csomóponton is megjelennek a hatalmas traszparensek, amelyek városiasabb képet biztosítanak a településnek. Mindez nem kerül pénzébe Sarkadnak, helyette néhány százezernyi bevételre tehetnek szert az ügyletből, hiszen közterületi bérleti díjat szedhetnek. Városmentés tánclépéssel Nagyszalonta. — A történet úgy esett, hogy a sarkadi elöljárók baráti látogatásra érkeztek a romániai Nagyszalonta városába, ahol a helyi tanácsnokok a hivatalos megbeszélések után derekasan megvendégelték kollégáikat. A hangulat estefelé hágott a tetőfokára, amikor is a sarkadi Grund együttes megpendítette hangszereit. Mivel nemigen akadt táncosa a dallamos nótáknak, az agyafúrt sarkadi pedagógusok trükköt eszeltek ki. Szép sarkadi kislányokat beszéltek rá, kérjék fel Sarkad és Szalonta polgármestereit táncolni. Szalonta vezetője örült a felkérésnek, ám a sarkadi polgármester térdműtétére hivatkozva kosarat adott a kislányoknak. Sarkad városát Rencz Gyula alpolgármester mentette meg, amikor vállalta ezt a nem könnyű helyettesítési feladatot. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1994. június 27., hétfő' A matrikulák pusztulása Sarkadkeresztúr. — Olvasóinktól érkezett a kérés, hogy a Sarkad térségi oldalainkon írjuk le valamennyi település templomának a történetét. Az elmúlt alkalmakkor már bemutattuk a kötegyáni és a geszti református templomokat, most a sarkadkeresztúri református lelkésztől kértünk segítséget a keresztúri református templom históriájának elbeszéléséhez. íme a történet: A település lakosai 1567-ben váltak reformátussá. Valahányszor Sarkad elpusztult a török és a nemzeti felkelések harcaiban, Keresztüli is feldúlták. A rácdúlások idején, 1704-ben a sar- kadiaktól kértek oltalmat a keresztúriak, mert a községüket felégették. Ekkor pusztult el a kezdetleges református templom, és ekkor pusztultak el a református egyházközösség matrikulái (anyakönyvei) is. A falu 1717 és 1725 között épült újjá. A templom újjáépítéséről ebben az időszakból nincs adatunk. A 220 ülőhelyes templom részben 1780-ban, részben pedig 1818-ban és 1882-ben épült. Jelenlegi formáját 1913-ban nyerte. Két harangja van. A 464 kilogramm súlyút 1926-ban a Budapesti Harangművekben gyártották, míg a 130 kilogrammosat 1906-ban Honig Frigyes készítette Aradon. Nahát, Gálád, szerencsét hoztál! Sarkad.—A városi szabadidős lovasklub már hetek óta „körözte” a nyilvánosság útján is május 1-jei rendezvényük tombolagyőztesét, aki egy Gálád nevű méncsikót vihetett volna haza, ha bemutatja a nyertes szelvényt. A csikóért azonban senki sem jelentkezett. Egészen az elmúlt hétig, amikor is megoldódott a rejtély. A csikót a sarkadi származású Kesztyűs Ferenc dé- ligyümölcs-nagykereskedő nyerte, aki május 1 -jén másirányú elfoglaltsága miatt nem várta meg a tombolahúzást, hanem hazautazott Budapestre. Ezt követően Olaszországban tartózkodott, hogy a jövő évre üzleteket kössön, és csak két hete hallotta meg Sarkadon élő rokonaitól, baráti társaságától, hogy éppen az ő tombolája lett a „befutó”. Ekkor még senki sem gondolta, hogy a nyertessel micsoda főnyefeményre tesz szert a szabadidős lovasklub! A Gálád átvételére Sarkadra érkező nagykereskedő ugyanis felajánlotta a klubnak, hogy a jövő évi kettesfogathajtó versenyük legjobban szereplő klubtagjának egy kétszemélyes tengerparti utat fizet. Nahát, Gálád, szerencsét hoztál! A kötegyáni népitáncosok a napokban gálaműsorral búcsúztak a „tánc-tanévtől”. A művelődési házban összegyűlt közönség sárközi, dunántúli és erdélyi táncokat láthatott, melyeket Fábián Andrea oktató tanított be. Nemrégen vizsgáztak a sakadi Bartók Béla Művelődési Központ jazzbalett táncosai. A 16 kislány bemutató táncának koreográfiáját oktatójuk, a gyulai Szöllősi Zita tanította be. Erdélyi Károlyné sarkadi virágkötőnek köszönhetően az ifjú táncospalánták impozáns környezetben adhatták elő műsorszámaikat. Az est fénypontja a sarkadi butikok választékait kínáló divatbemutató volt, ahol — micsoda kuriózum! — a gyulai szépségverseny három legszebbi- ke is fellépett. Rendkívüli testületi ülést tartanak július 1-jén, pénteken a sarkadi elöljárók. A városházi találkozónak egyetlen napirendi pontja lesz: a szennyvíz-gerincvezeték építésére beadott kivitelezői pályázatok elbírálása. . Kiss Sándor, sarkadi nótaénekes már nem egyszer szerepelt frekventált rendezvényeken vagy éppen a Magyar Rádióban. Holnap a Falutévé adásában láthatják viszont az érdeklődők. Galádot egyelőre Kiss Gyula szabadidős lótartó kötegyáni „birtokán" helyezték el, de mint Kesztyűs Ferenc (balról) mondta, ha Budaörlbn elkészül a régóta tervezett lovas istállója, akkor Gálád fővárosi lesz. Jobbról Szabó Sándor, a lovasklub elnöke Miért kellenek szövetkezetek? „Hát mán nehogy azt tessen hinni, hogy pártállásból beszélek, de bizony állítom: kellenek a szövetkezetek!” — mondta találkozásunkkor egy kötegyáni gazda, majd rövid magyarázatot is fűzött hozzá: „...merthogy nem mindenkit áld meg nagy ésszel az Isten, oszt hát az olyanoknak is meg kell élni. Nem mindenki tud kiigazodni ebben a mai világban, de ha megmondják, mit kell tenni, hát megteszik. Úgy ám!” S hogy nyomatékosabbá tegye az elmondottakat, mindezt megtoldotta egy rövid igaz históriával: Nemrégiben egy tsz-közgyűlésen igennel szavazott valamire egy tsz-tag. Kérdem oszt tőle a gyűlés végin, miért szavazott saját maga ellen. Mire ő: Mindenki nyújtotta a kezét, gondoltam, nyújtom én is, ki ne maradjak valamiből." Lám, lám, milyen igaza is van a magyar földművesnek. Nem lehet azt fölülről eldönteni, hogy csak ez vagy az a forma lehet a kizárólagosan jó. A formát (hogy szövetkezet legyen vagy egyéni gazdálkodás) mindig a benne dolgozó emberek határozzák meg. Azok pedig különbözőek... A „kandallókor” kialakulása A művész munka közben Kötegyán. — Szőke Sándor szobrászművésznek nem kis feladatot adott ez a képen látható ruskicai fehér márvány. Lassan egy éve már, hogy ezen a késő barokk stílusú kandallón dolgozik. Mint mondta, ez a „műremek” egyszerre igényel kemény kőfaragó munkát és művészi precízséget, amelyben azonban nem lehet elkalandozni. Talán érthető, hogy a kandalló mostanában nem tartozik a kedvenc témái közé... Ahová a király is gyalog jár... Sarkad. — ,Jkemény” ügyön időztek a minap a sarkadi városatyák. Szathmáry Sándor képviselő minden testületi ülésen refrénszerűen teszi fel a kérdést: „Hol tart a nyilvános WC ügye?” Merthogy Sarkadon már évek óta tervezik egy belvárosi nyilvános WC feállítását, ám valamennyi alkalommal, ahogy a WC ügye szóba kerül, vita kerekedik a város elöljárói között. Az elmúlt héten Szathmáry Sándor szokásához híven ismét interpellált. — Úgy látom, megrekedt az illemhely építésének az ügye— mondta, majd hozzátette: Véleményem szerint hamarabbfelépül a világkiállítás, mint Sarkadon a nyilvános WC... Felvetése kapcsán ismét megindult a vita. Legelőször a kistemplom bejáratával szembe tervezték a nyilvános „toalettet”, ám ez ellen akkoriban a református egyház tiltakozott. Egy másik variáció szerint nem messze került volna a templom főbejáratához, ami megintcsak ellenérzéseket váltott ki. Volt, aki a belvárosi buszmegálló mellé javasolta, hogy a várakozóknak is kényelmes legyen, ám ennek hatósági akadálya volt. Bon- dár Sándor, a WC megépítéséért felelős városgazdálkodási iroda igazgatója egyre csak sóhajtozott: „Hová tegyük hát az alapokat!?” Ekkor jutott eszébe valakinek a Fehér út és bölcsőde közötti rész. Igaz, akinek sürgős a dolga, bizonyjó hafutóleckéket vesz, mielőtt ide elindulna — hangzott egy ellenérv. Valaki a múzeum alagsorát említette meg, ám ennek a engedélyeztetés szab gátat. Mivel a képviselők alaposan körbejárták a lehetséges megoldásokat, elölről kezdték a már egyszer megtárgyalt helyek felsorolását. Újra szóba került a kistemplommal szemközti hely. Bondár Sándor idegei felmondták a szolgálatot: „Ha ezt megszavazzuk, ebből akkora botrány lesz... A szembenállók élőláncotfognak alkotni és szétrombolják az építményt! Ezt a VG iroda nem vállalja fel!" Szavazás következett. Kiderült, a képviselők többsége sem vállaltafel. Ismét előkerült a második világháborús emlékmű melletti rész lehetősége. Valaki meg is indokolta ennek helyességét: Békéscsabán is szobor mellett van a WC!” Am még mielőtt újabb vita indult volna, Jakó Istvánnak felmentő gondolata támadt: ,Mi lenne, ha a volt VG-iro- dánál lenne a nyilvános WC?” Az elöljárók felsóhajtottak: ,JJát persze, hogy ez a megoldás!” Azon nyomban feladatba adták a VG- iroda vezetőjének, hogy végeztesse el az ilyenkor szokásos műszaki felméréseket. Lehet, hogy Sarkad túl van egy „székrekedésen”? Grund-Nagydíjas feleségek és barátnők Emberből vagyunk Sarkad. — Sorozatunkban közismert Sarkad térségi személyiségeket hozunk emberközelbe egy-egy tréfás kérdés kapcsán. A labdát ezúttal Ben- de Róbert- nek „dobtuk”, aki — mint köztudott — a Beatles számokat játszó sarkadi Grund együttesben gitározik, zongorázik, és ha kell, szájharmonikázik. Azt kérdeztük tőle, ha lenne „Grund-Nagydíj”, kiknek adná azokat az idén és miért éppen nekik. íme a válasz: — Elsősorban a Grund együtteshez tartozó feleségeket és barátnőket tüntetném ki ezzel a címmel, mert minden valószínűség szerint nem kis dolog elviselni bennünket, a négy zenemániás fickót. Aztán, ha nem is nagydíjat, de egy emléklapot adnék a Monty Python repülő cirkuszának, amelynek tagjai a kísértésig hasonlítanak hozzánk. Külön- külön mindenki merőben más egyéniség ott is, akárcsak nálunk, együtt, a közös tevékenységre koncentrálva azonban hihetetlenül nagy összetartó erővel dogoznak, mintha csak magunkat látnám...
