Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
MF.S MFGVFIHÍR1APKÖRKÉP 1994. június 27., hétfő o A kiállításon a kiskatonák éppen kétszer olyan idős fegyvereket mustrálgatnak, mint amilyenek ők maguk Fotó: Kovács Erzsébet Bemutatkoztak a határőrök Néhány nappal ezelőtt az Orosházi Határőr Igazgatóságon tartott sajtótájékoztatón arról hallottunk, hogy költségvetésük igen szűkös, minden segítség jól jön a határőröknek. Szombaton pedig saját erőből egy igen nívós nyílt napot szerveztek az orosháziak laktanyájuk sportpályáján. A sikeres Szent László-napi rendezvényt immár harmadik alkalommal rendezték meg, ahová a város lakosságát, vezetését, a fegyveres testületek képviselőit és a román határőröket is meghívták. Ottjár- tunkkor éppen a vendégek vették birtokukba a lövészpályát, míg a századok katonái a fociban mérték össze tudásukat. Ezen a napon kiderült az is, ki „bűvöli” leghatékonyabban a teniszütőt és a röplabdát. A sportrendezvények mellett gépjárműtechnikai bemutató, fegyverkiállítás (a gyulai Vármúzeum anyagából), kutyabemutató és kulturális vetélkedő színesítette a programot. Cs. I. A bánkúti búzafajták túlélték alkotójukat Beígért vendégmarasztaló pofonok Imádkozhatnak, hogy semmi bántódása ne essék az újságírónak Szabad az utca! Felfüggesztik Eleken az utcai árusítási tilalmat. Igaz, csupán az Elekiek Világtalálkozójának négy napján. (Augusztus 4—5—6—7-ről van szó.) Ezt a kétségtelenül bölcs döntést azért hozták, mert a nagyszámú érdeklődő zavartalan ellátása más módon aligha lenne biztosítható. Más kérdés, hogy mindez nem parttalanul történhet meg: aki — a bírság megkockáztatása nélkül — árusítani akar, fel kell vennie a kapcsolatot a polgármesteri hivatallal. (Lesznek például „tiltott zónák” a községben, s a helypénzt természetesen meg kell fizetniük a nagy „zsákmányra” esélyes vállalkozóknak.) Hárman ütköztek. Békéscsaba belterületén ütközött össze tegnap két személygépkocsi és egy kisteherautó. A baleset következtében F. L. és F. B. — mindketten békéscsabai lakosok — 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A becsült anyagi kár 200 ezer forint. Járdák épülnek. Bármilyen szomorú, a fenti hír még a megyeszékhelyen is hírnek számít napjainkban. Bizony akadnak utcák, ahol még mindig nincs korszerű útburkolat vagy járda. Békéscsaba júniusi közgyűlése ismételten foglalkozott az újra és újra felszínre törő kérdéssel, s a megszületett határozat 15 utca lakóit érinti, ahol végre megépítik a régen várt utat vagy járdát, illetve felújítják egyes terek, utcák burkolatait. „BÖLCS BELÁTÁS TÖBBET ÉR MINDEN MÁS ADOMÁNYNÁL.” (SZOPHOKLÉSZ) I---------------AuSThiA | / OSI 70 A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 25. játékhéten az ausztria lottó kihúzott számai: 7,14,19,22,24,40, a pótszám 36. A jokerszám: 852300. Az acélos magyar búza „újrate- remtőjére”, századunk első felének egyik leghíresebb nö- vénynemesítőjére, Baross Lászlóra emlékezve került sor szombaton — az országos rendezvénysorozat — elsőként Bánkúton megnyitott gazdanapi programjára. Mint hallottuk, mindenütt a világon ez évben emlékeznek meg azokról a tudósokról, akik a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó felhasználók érdekében a termelés minőségét helyezték kutatásaik középpontjába. Magyarországon az év folyamán tíz helyszínen zajló eseménysorozat első állomásaként méltán emlékeztek meg a bánkúti kísérleti gazdaság nemzetközi hírnevű nö- vénynemesítőjéről és eredményeiről. Az egynapos színvonalas program rendezését Kalocsai András nagykamarási gazdálkodó, valamint a medgyesegy- házi gazdakör vállalta fel. Többek között, vendégként és előadóként jelen volt Malúz János búzanemesítő, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet főosztályvezetője, dr. Balta László, a martonvásárhelyi Tudományos Akadémia Mező- gazdasági Kutató Intézetének munkatársa. Baross László munkásságának tisztelegve Nagy Béla polgármester mondott beszédet, majd koszorúzásra került sor a bánkúti kutató nyughelyénél. Ezután a helyi művelődési házban tudományos ülést és vitát tartottak a megjelentek részvételével. — Az alkotó ember nagyságát leginkább az alkotásával, vagy az abban megtestesült eredményeivel értékelhetjük a legjobban — mondta Matúz János, majd ismertette Baross László életútját. Példák sorával támasztotta alá, hogy miként jöhettek létre az egyszerű Tiszavi- déki és a híres Manitoba búza keresztezése során a Bánkúti 1014,1205 és 1205-ös fajták. A legtöbb hazai zseniális újdonsághoz hasonlóan azonban e búzafajtáknak is le kellett küzdeni a hivatalos szervek kezdeti ellenállását. Nehéz lenne felsorolni azt a sokszínű munkásságot, amit Baross László volt munkatársa, Bacsa Pál, valamint a felszólaló szakemberek a tudós életéhez kötődően elmondtak. Érdemét, jelentőségét csupán szemelvényként így foglalhatjuk össze: „Ä bánkúti búzafajták túlélték alkotójukat. Negyedszázadon át a legjobbak voltak hazánkban, s még 1960- ban is a vetésterület 70 százalékán termesztették őket. Baross nem csak kukorica, cukorrépa, búza, hanem a zab és a cirok nemesítésével is foglalkozott. Nem csak nemesítő volt, hanem nagy tudású mezőgazda, akinek emberi szerénysége és elért eredményei mindenkor példaadó a ma kutatói és a gazdálkodók számára.” TJ V4 (Folytatás az 1. oldalról) nék a nyomdafestéket. Egy másik, ötvenes éveiben járó férfi — mint később kiderült, egy Ausztriából érkezett úr — a minősíthetetlen módon, ám még csak szavakkal megtámadott öregúr védelmére kelt. Bár ne tette volna, jutott neki is a magyaros „vendégszeretetből”. A menőre nyírt, nap- szemüveges fiatalember kiszállt kocsijából, s elindult a szállodába. Foghegyről odavetette a bámészkodóknak: hagyják békén, mert mindjárt kiteszi a kék lámpát. Ha rendőr, akkor bizonyára igazolja is magát — villant át az újságíró agyán, s legott a tettek mezejére lépett. Felnőtt ember módjára bemutatkozott, s a kék lámpa iránt is feltűnő érdeklődést mutatott. — Maga ne szóljon bele, küldtem én már magának egy tizenkét oldalas levelet — amiről akkor ugyan semmi nem jutott az újságíró eszébe, noha tizenkét oldalas írásokkal viszonylag ritkán találkozik az ember a pályáján, hacsak a költőjelöltek dicséretes buzgalmát nem számítjuk ide. (Aztán valami mégis felrém- lett: egy száz-egynéhány bűn- cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsított fiatal valóban megtisztelte egyszer hasonló terjedelmű bizalmával.) Belibbent az ajtón, s már jött is vissza. Nem egyedül, vélhetően a barátjával. Most már ketten emlegették fel a velük vitába keveredettek, valamint felmenőik bizonyos testrészeit, melyek alkalmazási lehetősé(F oly tat ás az 1. oldalról) Irány a Dessewffy utca 38. szám, a helyszínen talán többet is megtudhatunk! A házban élők elmondták, hogy az utca felöli ablakot hajnali 4 óra körül ismeretlen tettesek — akik egy fehér Ladából szálltak ki — betörték. Az üvegcserepek az ablaknál fekvő 7 éves szellemi fogyatékos, mozgásképtelen kislány fejére hullottak. (A betört ablakról mi is meggyőződtünk — a szerk.) Elmondásuk szerint reggel betelefonáltak a rendgeire is tucatnyi tanácsot adtak. Az öregúr alig úszta meg verés nélkül, csak azon múlt a dolog, hogy a másodiknak színre lépett, a hőség ellen egy szál fürdőnadrággal védekező ifjú titán reklámszatyros keze másodszori próbálkozásra sem érte el az idős ember fejét. Az újságíró ilyenkor jegyzetelni kezd. A történeti hűség és többnyire a csupán egyedi hiányosságként jelentkező fe- ledékenység kényszeríti erre. Levelező társa nem is állta meg szó nélkül: amíg az öreg és a fürdőnadrágos csörtéje zajlott, kétszer is kiszólt a volán mellől: — Ne próbáld, ne merd megírni, mert baj lesz! Baj lehet persze, ez ellen se ők, se az újságírók nincsenek beoltva. Bajuk lehetett volna ott helyben a megtámadottaknak és a tanúknak is (nevek és címek a szerkesztőségben), de a fenyegetőzőknek is (nevek és címek ugyancsak a szerkesztőségben). Most inkább az lehet a fogas kérdés, hogy a fenyegetőzők tudnak-e, akarnak-e imádkozni azért, hogy az újságírót semmilyen sérelem ne érje: az Isten se mosná le róluk, hogy valamilyen közük van hozzá. Nem is ez a lényeg, nyilván az eset után is ki-ki a maga szemétdombján kapirgál tovább. Inkább az lehet a tanulsága a dolognak, hogy űzzön is bárki bármilyen szakmát vagy „szakmát”, azt intelligensen szokás végezni. Meg aztán narancshéjakon elcsúszni... Kiss A. János őrségre; akik nemsokára ki is mentek a helyszíni szemlét megtartani. A ház tulajdonosai panaszkodtak, hogy a falugyűlés óta az utcán már a köszönésüket sem fogadják, a boltban csak 2 —3 napos kenyeret kapnak. Esténként félnek kimozdulni, tartanak a magyarok bosszújától, mivel a szentetomyaiak a Simondán családot gyanúsítják a sorozatos betörésekkel és Makula Istvánná meggyilkolásával. Cs. I. — K. E. A cigányok a magyarok bosszújától tartanak Gábortelep válik? Tanévzáró és diplomaosztó a békéscsabai teológián A Medgyesbodzáshoz tartozó Gábortelep lakói március 20- án nyújtották át az önkormányzatnak azt a lakossági gyűjtőívet, amelyben kérték a település önállóvá nyilvánítását. A közben eltelt időben — olykor indulatoktól sem mentes — pro és kontra vélemények hangzottak el a két falu „szétválását” illetően. A képviselő-testület április 29-én ülésezett az ügyben, amelynek eredményéről a Gábortelepre összehívott fórumon tájékoztatták a lakosságot. E szerint, a község szétválásáról törvény szerint szavazhat a lakosság, amit augusztus 7-ére tűztek ki. Ha azonban a kormány jogilag támadható időpontra teszi az országos helyhatósági választást, akkor új időpont kijelölésére lesz szükség. Annak vizsgálatára pedig, hogy az új község képes-e a törvény által előírt feladatokat biztosítani, a fórumon jelenlevők 5 tagú előkészítő bizottságot választottak. H. M. Az egyházmegye főpásztorát, Gyulay Endre püspököt az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam békéscsabai igazgatója, Sófalvy Márton szombaton délelőtt az ünnepélyes tanévzáró és diplomaosztó alkalmából köszöntötte Békéscsabán a tanári kar és a hallgatók nevében, majd beszámolt arról a munkáról, amellyel hároméves képzésben hitoktatói feladatokra, illetve négyéves képzésben az előbbi mellett lelkipásztori kisegítő szolgálatra is felkészítették — többségében pedagógusokból álló — hallgatóikat. Gyulay Endre — miután megköszönte a tanárok munkáját és a hallgatók kitartását — hangsúlyosan utalt arra, hogy a katolikus egyházon belül szükség van a világiak munkájára is. Ennek nemcsak a paphiány az oka, hanem a bérmálás szentségéből adódó kötelességek: mindenkinek legjobb tudása szerint kell szolgálni a hívő emberek épülését és Isten dicsőségét. A végzősökhöz intézett tanácsok, intelmek után a főpásztor tizenhét négyéves és nyolc hároméves képzést sikeresen befejező hallgatónak adta át a teológiai ismeretek birtoklását igazoló diplomát. Az ünnepélyes tanévzáró után a hallgatók, családtagjaik és a vendégek püspöki hálaadó szentmisére vonultak át a belvárosi katolikus templomba, majd az ezt követő ebéd után templomlátogatáson vettek részt a jaminai Jézus Szíve templomban. L. M. A friss diplomás hitoktatók és lelkipásztori kisegítők egyházközségük plébánosának irányításával végzik a jövőben munkájukat Fotó: Kovács Erzsébet
