Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-03 / 129. szám
iRÉKÉS megyei hírlapMEGYEIKÖRKÉP 1994. június 3., péntek Földink volt Baross László növénynemesítő 56 évvel ezelőtt hunyt el Intézőként, majdfőintézőként dolgozott a bánkúti uradalomban, melyet mintabirtokká fejlesztett. A cukorrépa, a kukorica és a búzja nemesítése foglalkoztatta. Keresztezésből nyerte a Bánkúti 1201-es búzafajtát, melyért az 1933-as búza-világkiállításon legjobb sikérminőségéért aranyéremmel tüntették ki. Nevezetes talajművelő rendszere is. Vizsgaelőadás A békéscsabai Jókai Színházban lesz 1994. június 5-én este hét órakor a Jókai Színistúdió gyerekeinek vizsgaelőadása. A Mindig színházról álmodtál musical történetét Bartus Gyula, Szente Béla és Szente Éva szerezték. A rendező Bartus Gyula. Két festő egy tárlat Június 3-án, pénteken 18 órakor kiállítást nyitnak a Sarkadi 1-es Számú Általános Iskola galériájában. A galériában ezúttal két autodidakta festő, a sarkadi Árgyelán János és a kötegyáni Ungvári Mihály képeivel ismerkedhet meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönség. A kiállítást az iskola igazgatója, Szabó Gyula és a galéria alapító pedagógusa, Illyés Imre nyitja meg. Tavaszi koktél Tavaszi koktél címmel június 4- én műsoros estet és bált rendez Mezőhegyesen a Central étteremben a városi havilap kiadója, az Új Mezőhegyes Betéti Társaság. A 19 órakor kezdődő koktélon fellép megyénk két Já- szai-díjas színésze, Felkai Eszter és Gálfi László. Pohárköszöntőt mond Tóth Sándor, a térség újonnan megválasztott országgyűlési képviselője. Tanári hangverseny a diákokért Hangversenyt adtak az elmúlt hét végén a Békési Zeneiskola tanárai. A belépődíjból származó bevételt a tanulók év végi jutalmazására fordítják fotó: such tamás Erett(ebb)ek lettek... Sokak számára hozott megkönnyebbülést, hogy befejeződött az írásbeli érettségi. Naivitás lenne azonban azt hinni, hogy ezzel túlvannak a nehezén — az csak ezután jön. Szóbeli vizsgák, egyetemi-főiskolai felvételik, munkahely- kereső kilincselések — hogy az élet többi megpróbáltatását már ne is említsük... Milyen élményekkel, élettapasztalatokkal felvértezve indulnak a ma ifjú felnőttéi a nagybetűs életbe, és mire számítanak? Ilyen és hasonló kérdésekről folyt az eszmecsere Békéscsa- bánaz egyik presszó teraszán, ahova becsöppentem és a téma apropóján a klasszikus „Hogyan tovább?” kérdéssel kapcsolódtam a beszélgetésbe. — Én a jogi egyetemre jelentkeztem, ezen a pályán szeretnék dolgozni — kezdte az egyik lány. — Bevallom őszintén, hivatástudatról nem lehet beszélni, egyszerűen csak kedvet érzek ehhez a munkához. Ennek ellenére elszántan készülök, mert úgy látom, a mai világban egy ilyen pályán anyagilag is boldogulhatok. Nagyon szerettem volna tanár lenni, de erről az elképzelésemről mindenki lebeszélt. Leginkább az tántorított el a tanári pályától, hogy családunk anyagi helyzete egyre inkább romlik. A szüleim pedagógusok, a példájukon látom, hogy ma hivatástudatból nem lehet megélni. De még erkölcsi megbecsülést szerezni se. — En egyelőre nem tanulok tovább, szeretnék munkába állni — így a másik. — Egyrészt amiatt, mert a négy év alatt nem tanultam úgy, hogy most eséllyel jelentkezhetnék továbbtanulásra, másrészt pedig azért, mert a család anyagi helyzete sem teszi lehetővé a további taníttatásomat. Pár hónapja figyelgetem az álláshirdetéseket, egy-két esetben személyesen is érdeklődtem. Az álláslehetőségeket és az előzetes fizetési ígéreteket mérlegelve egyre inkább az az elképzelésem, hogy Pesten próbálok szerencsét. Ugyanilyen munkakörökben, mint amilyeneket itt néztem, sokkal többet fizetnek; annyival többet, hogy még egy albérlet kifizetése után is több pénzem marad megélhetésre. — Kicsit irigykedve hallgattalak benneteket — szól közbe a fiú —, mert nekem egyelőre semmilyen kilátásom és a jövőt illető elképzelésem nincs. Továbbtanuláshoz a mai elvárások és ponthatárok mellett nincsenek megfelelő képességeim, munkahelyre nincs kilátásom, hiába böngészgetem az újságok apróhirdetéseit — szóval „reményteli munkanélküli”-ként kezdem a pályafutásom. Ha valami esélyem még lehet az értelmes életre az, hogy részt veszek valamilyen munka- nélküliek részére szervezett átképző tanfolyamon. így talán hasznosabbnak is érezhe-' tem magam, hiszen nem tétlenül töltöm az időt, no meg valóban haszna lehet a dolognak. Hát ezek az én kilátástalan kilátásaim. Újak érkeztek az asztaltársaságba, és a jövőről hirtelen átterelődött a szó a jelenre, az érettségi tételek elemzésére. A gondokat ezzel elnapolták. De vajon meddig lehet őket „szőnyeg alá” söpörni? És lehet-e egyáltalán? Laluska Éva Nem minden világörökség, ami szép Él-e Gyula a lehetőségeivel? Először jövő idejű kérdésként, a minap már tényállításként olvashattuk, hogy egy frissen elkészült békéscsabai építészeti—művészeti együttes a világörökség része. Lokálpatrióta lelkületűnk többnyire tétlenségre ítélt vitorlái délceg dagadozásba kezdenek ilyen hír hallatán. Ahogy valaha fejest ugortunk a Thermál Invest egykori nagyszabású (nagyzo- ló?) terveiben szereplő jami- nai luxuskemping fürdőmedencéibe is. Ott a téglagyári tavak mögött. Világörökség persze van, nagyon is komoly dolog, Magyarországon például két környezeti együttes is kiérdemelte ezt a címet: a Budai Vár és Hollókő. Dr. Ha- vassy Péter gyulai múzeumigazgató ebbe a sorba illeszthetőnek találja Gyula egy sajátos építészeti-történeti-kultu- rális örökségét is. Véleményére nagyon is oda kell figyelni, hiszen világörökségi ügyben eddig sem hírlapikacsa-te- nyésztéssel foglalkozott, hanem szép csendesen részt vett a két magyarországi világörökség megvalósításában. — Nem forradalmárnak jöttem Gyulára, hanem múzeumigazgatónak — mondja — Azért a városért azonban, mely megyei alkalmazottként befogad, úgy hiszem, dolgoznom kell. Letelepedvén tagja lettem ennek a közösségnek, természetes, ha fejlesztésében részt veszek. Tulajdonképpen már március 15-i beszédem megfogalmazásakor felvetődött bennem a gondolat, szólni is akartam róla, aztán csak elhagytam. Alaposabban utána akartam járni a dolognak. A gyulaihoz hasonló szituációkat kerestem az országban. —Mit kutatott? — Ami egy egységben csak Gyulán található. Itt ugyanis térben együtt, egy egységben látható a keresztény és török vár, az európai hírű fürdő, a kastély, a kertben a föld alatt egy török dzsámi, a kastély mellett egy ortodox templom, s nem utolsósorban az 1848—49-es honvédtiszti emlékhely. Ez utóbbi akár európai kegyhely is lehet: akikre emlékezik, számos európai nemzet fiai. A forradalom és szabadságharc értékelésekor eszünkbe kell jusson: azóta sem esett meg velünk olyan történelmi helyzet, mely egyben az európai történelemnek is ennyire középpontjában állt volna. —Ez a körülmény felértékeli az együttest? — Ez az igazi örökség, mely a világörökség része lehet. Ez a blokk Egerben is jelen van, ám akad itt más is. Például a területileg kapcsolódó ortodox templom. Három nagy világvallás szellemisége találkozik e helyen. Európai szemléletű a város abban is, hogy nemzetiségeit városrész-elnevezéseiben is megörökíti. —Egy másik elképzelése éppen ennek a térbeli együttesnek a veretesebb megjelenítését szolgálná. —A Dürer Terem körül kerítést kívánunk kialakítani. Egészen pontosan: gyulai emlékfalat. Ha elkészül, emléktáblák, szobrok kaphatnak benne helyet, kis pihenőket alakítanánk ki benne. A Gróza parki szoborpark vonalát követné egészen a honvédtiszti emlékhelyig. Ehhez kapcsolódhat a Dürer Terem kertjében létrehozandó másik szoborpark. Itt egy jurtát is szándékunkban áll felállítani, s mellette szabadtéri kiállító- helyhez jutna a város. — Milyen esélyt lát arra, hogy az említett együttest valóban a világörökség részévé nyilvánítsák? — Jó az esélyünk, például Szentendrével szemben előny, hogy van várunk. Mindaz, amiről beszéltünk, az Alföldön még szétszórtan sem található meg, nemhogy egy egységben. Márpedig a világörökségi címet egységekre adják. Szerepet játszhat az is, hogy Gyula jelentős határátkelőhely. Itt az ideje, hogy megemlítsük: nem öncélú törekvésről van szó, a világ- örökség részévé válás a város felemelkedését szolgálná. Szóban már megpendítettem a dolgot a polgármester úrnak, asztalára helyezek egy gondolatközlő előteijesztést is. Ahogy másban is, a világörökséggé nyilvánításban szintén hosszadalmas bürokratikus eljárásra kell számítanunk. K.A.J. Békéscsabáról a Pekingi Diákolimpiára Korábban már hírt adtunk arról, hogy — az előselejtezők eredményei reményében — egy békéscsabai középiskolásnak esélye van a diákolimpián való részvételre. Az utolsó verseny után bizonyossá vált, hogy Kovács Krisztián, a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola harmadikos tanulója ott lesz július 10-e és 25-e között Peking- ben, ahol fizikából száll ringbe a tantárgyat a világon legjobban tudó középiskolásokkal. Krisztián belépőjét szépíti, hogy két budapesti, egy győri és egy pécsi gimnáziumi tanuló mellett az egyetlen szakközépiskolásként jutott be a magyar színeket képviselő csapatba. A Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola büszkesége gyakorlott versenyző. Elsős korában két országos versenyről hozta el az első díjat, másodikosként ezt megismételve kiegészítette még egy második helyezéssel, az idén ugyancsak begyűjtött már két országos első helyet, s olyan versenyen is indult, ahol egyetemistákkal kellett összemérnie tudását, eredménye felvételimentességet biztosít fizikából számára a magyar egyetemeken. Bízzunk abban, hogy a versenyzési rutin, no meg a tudás Pekingben is szaporítja Krisztián szép sikereinek a számát. L.M. Ifjúsági tűzoltók Csorváson A Csorvási Önkéntes Tűzoltó Egyesület a közelmúltban gyermek-tűzoltóversenyt rendezett. A benevezett 15 csapatból nyolcán jelentek meg, s több versenyszámban próbálták bebizonyítani rátermettségüket. Volt 400 méteres váltófutás, kismotorfecskendős imitált tűzoltás, ahol még arra is ügyelni kellett, hogy a tömlő ne csavarodjon meg. A verseny előkészülete volt a sza- bolcsveresmartoni gróf Széchenyi Ödön diáktűzoltók országos versenyének. Békés megyét négy csapat képviseli majd a rendezvényen, amely augusztus 27-én lesz. A négy csapat Csorvás, Kevermes, Kaszapar és Kétegyháza fiataljaiból áll. A csorvási verseny végeredménye: Fiúk: 1. Kevermes, 2. Csorvás, 3. Kétegyháza. Leányok: 1. Kaszaper, 2. Kevermes, 3. Kétegyháza. A győzteseknek a serleget dr. Vastagh Pál országgyűlési képviselő ajánlotta fel és adta át. Tizenegy önálló daluk van A nyolctagú Full House együttes Fotó: Kovács Erzsébet A könnyűzene nemcsak vonzza, hanem több esetben megszólalásra is sarkallja a fiatalokat. Ez történt tavaly szeptemberben néhány békéscsabai fiúval is, akik merész elképzelésük megvalósítására egy zenekarra álltak össze. Együttesüknek a Full House (magyarul Telt Ház) elnevezést adták, s már az első akadályt eredményesen vették: a tavalyi békéscsabai rock-börzén megosztott első helyezést kaptak. A siker még nagyobb munkára serkentette az együttest, sőt egy fúvóskarral ki is bővültek. Ma egy-egy basszusgitáros, dobos, billentyűs, gitáros, harsonás, szaxafonos és két trombitás tagja a Full House- nak. Dalszövegeiket a gitáros, Vitmájer István (aki egyben a zenei rendező is) komponálja, így már tizenegy önálló számmal büszkélkedhet az együttes. Eddig a békéscsabai ifjúsági házban már kétszer volt önálló koncertjük, a közelmúltban pedig — Király Péter és Baranyai János segítségével — elkészült bemutató kazettájuk is. A Full House tagjainak legfontosabb célja a fellépési lehetőségek megteremtése, ezért hívhatják őket bárhová, zenélni mindig szívesen mennek. Legközelebb június 3-án 22 órakor Békéscsabán, az ifjúsági ház Casinójában lépnek a közönség elé, amikor saját szerzeményeiken kívül egy hazai együttes három feldolgozását is előadják. (Magyari)
