Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

1994. június 22., szerda BŰNBE(L)ESÉS iRÉKÉS megyei hírlap „A szándékunk, hogy segítsük a közlekedőket, mégis sokan nem szeretnek bennünket...” Akik a kertek alatt kerülik az ellenőrzést... A járművezetők — fontos kötelezettség-teljesítés mi­att — időnként találkoznak ezzel az intézménnyel: közlekedési felügyelet. Az élmény persze lehet erősen negatív előjelű, amikor például valakit utánképzésre .^télnek”, s kemény szellemi munka, és sikeres vizsga gyümölcseként láthatja viszont a jogosítványát. Nos, ennek az országos szervezetnek a reprezentánsai ad­tak egymásnak randevút nemrégiben Gyulán, ahol Budapestről megérkezve a kétnapos rendezvény előtt interjút adott lapunknak Tóth István, a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója. Az elsődleges feladat a közle­kedésbiztonság — kezdtük a beszélgetést, s e téma kereté­ben kértük a főigazgatót egy áttekintésre. — Immáron 125 éve a köz­lekedésbiztonságot szolgálja a szervezet. A közlekedés kör­nyezetvédelmi kérdései a technika fejlődésével tágítot­ták a kört. Ma a hatósági mű­ködésben minden tevékeny­ség —• engedélyezés, ellenőr­zés, alkalmanként a szankcio­nálás — e gondolat köré tevő­dik. A magyar hatóság 20 me­gyei felügyeleti egységgel üzemel és egy központi főfelü­gyelettel, amely részben a szakmai egységes működést igyekszik elősegíteni, más­részt az államigazgatásban a magasabb jogorvoslati fórum szerepét is ellátja. A leglénye­gesebb a biztonság a környe­zetvédelem szavatolásával. Mindez azt jelenti, hogy ha Magyarországon bármilyen intézkedés történik, azonos­nak, egyenértékűnek kell len­nie. A leglényegesebb tehát, hogy a feltételrendszerben egységes szemléletet kell garantálni. — A járművekkel kapcsolat­ban feltételezhetően hasonló a kiindulási helyzet. — Pontosan, ha egy járműre azt mondjuk, műszakilag megfelelő az állapota, azt je­lenti: a kocsi tulajdonosának és a benne közlekedő partne­rek életét is egyaránt biztosít­ja. Amikor kollégáinkkal rendszeresen, kéthavonta ta­lálkozunk, az egységes, kor­rekt intézkedések meghozata­la érdekében tesszük. Az el­múlt évben a magyar közleke­dési hatóság 1 millió 450 ezer közúti gépjárművet vizsgázta­tott, 15 százalékkal többet, mint 1992-ben. Ezek közül sajnos 104 ezernél találtunk valamilyen hiányosságot. E 104 ezren belül 48 ezerben olyan forgalombiztonsági hiá­nyosság volt, hogy azokat nem engedhettük az utakra, egy­szerűen szólva megbuktattuk őket. A 104ezer hiányos jármű aránya egyébként 69 százalék­kal több, mint az egy évvel korábban mért adat. — Ebből arra következtet­hetünk, hogy egyre inkább öreg­szik a hazai géppark, s még szo­morúbb, hogy—nyilván a nehe­zedő gazdasági helyzetből adó­dóan — mind kevesebben tud­nak új autót vásárolni, illetve fiatalabbra cserélni a régit. — Ehhez tegyük hozzá, hogy a magyar gépjárművek átlag életkora 10,43 év. A kö­telező vizsgákon kívül úgyne­vezett mobil közlekedési vizs­gálatokat is végzünk az utakon — tavaly pontosan 483 ezret —, s ezek 12,7 százalékánál találtunk valamilyen hiányos­ságot, 7 százalékánál műszaki problémát. Valóban romlik a gépjárműállomány állapota. Azt kell azonban mondanom — s ezt mindenhol hangsúlyo­zom —, hogy a járművek kötelező karbantar­tását el kell végezni. Ha valaki nem költ rendszere­sen az autójára, gondjai tá­madnak a vizsgán, veszélyez­teti önmagát, mások életét, a vagyonát. A hosszabb ideje el­hanyagolt autónál rendszerint egyszeri nagyobb beruházás következik, s ez jóval nagyobb összegbe kerül. Tény, hogy nem mindenki tud új autót venni. De a jó műszaki állapot garantálásához rendszeres karbantartásra, áttekintésre, forgalombiztonsági ellenőr­zésre van szükség. — Milyenek a tapasztalata­ik a környezetvédelemben? — E témában 1992. május 20-ától elrendelte a jogalkotó, hogy szabályozott keverék­képzésű katalizátorral rendel­kező járműveket három éven­ként, a többieknek évenként környezetvédelmi felülvizs­gálatra alá kell vetni. Tavaly az egy éves környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezettek­nek mindössze 70 százaléka jelent meg nálunk. —Mi lehet az ok? — Egyrészt a tulajdonosok­nak olyan járművük van, ame­lyeket feltehetőleg olyannyira nem kezeltek, hogy nagyon je­lentős közbeavatkozás kellene a megfelelő értékek eléréséhez. Legyünk korrektek: vannak, akik nem is használják az autó­jukat, bár nem ilyen arányban. A többi a kertek alatt kerüli az ellenőrzést. A környezetvédel­mi kártya hiánya okmány nélküli közlekedésnek minősül. A lényeg, hogy valaki olyan járművel közlekedik, amelynek feltehetőleg nem jó az emisszi­ókibocsátása, károsítja a kör­nyezetet— bizonyos mértékig önmagát is. A szándékunk feltétlenül az, hogy segítsük a közlekedő­ket, ennek ellenére sokan nem szeretnek bennünket. — Nem szóltunk még a kép­zésről és az utánképzésről. — A magyar járművezető­képzési és vizsgáztatási szabá­lyozás az elmúlt év január el­sejével jelentősen változott. Az alapelgondolás az volt, Tóth István: „A járművek rendszeres ellenőrzésével megóvjuk saját és utastár­saink testi épségét, vagyo­núnkat” Fotó: Lehoczky Péter hogy alaposabb és gyakorlati­asabb irányba terelte a képzést az óraszámok és a tantárgyak változtatásával, és a vizsgát is gyakorlatiasabbá, nagyobb produkciófelületűvé tette. A tantárgyaknál, a műszaki kér­déseknél lényeges: a jármű­vezető tudjon kereket cserélni, utántölteni az akkumulátort, az ablaktörlőt, ismerje azokat a praktikumokat, amelyek a jármű napi dolgaihoz kelle­nek. Fontos, hogy valaki legyen ura a járműnek, utána kerüljön ki a forgalomba. Egy év után a statisztikából és a vizsgáztatóink gyakorlatából merítettünk. Az az érzésünk, hogy nagyobb az elméleti vizs­gakérdések száma, és más típu­sú a gyakorlati számonkérés. Kiderült, hogy többen buknak meg elméletből, a gyakorlatin pedig többen átmentek, mint korábban. Közlekedésre éret­tebb vezetők kaptak tehát jogo­sítványt, úgy gondoljuk, hogy jó irányba megyünk. — Á mindennapi forgalom­ban azonban sokminden törté­nik, amiből eredően rengeteg feladata van közlekedés sza­bályozóinak. — Azoknak, akik durván megszegik a közlekedés szabá­lyait, vagy a rendőrség, vagy a bíróság bevonja az engedélyét. Az illető akkor kapja vissza a jogosítványát, ha utánképzésen vett részt. Ezt a közlekedési ha­tóság szervezi, bonyolítja. Az elmúlt évben 15 ezer 700 sze­mély vett részt utánképzésben. Kollégáink nagy munkát vé­geztek, hiszen valójában veze­tői engedélyt szerzett, de hely­telen magatartást tanúsított em­bereknek kell úgy elvégezni a feltárását, hogy megpróbáljuk megállapítani: a képességeiben mi a hiányos. Ez egy kicsit köz­lekedési, másrészt pszichológi­ai ellenőrző felmérés. Akik utánképzésre jönnek, 60 száza­lékuk ittassága miatt veszítette el a jogosítványát. Van kö­zöttük visszaeső. Tudatosíta­nunk kell bennük, hogy nem bocsánatos bűn, ha valaki iszik. A magyar ember nem tudja, ha megiszik fél deci pálinkát, 16 gramm alkohol, ha egy deci sört, 4 gramm alkohol kerül a szervezetébe. Egy üveg sör 20 gramm alkohol! Nagyon értékesnek tartom az Országos Balesetmegelőzési Bizottság propaganda akcióját, amely meggyőződésem, hogy mindenkit elgondolkodtat. Ma már olyan fogalmakat kell meg­tanulnunk, mint a diszkóbale­set, a motorkerékpár-baleset. A szülők és az illetékesek dolga, hogy az érintetteket rá tudjuk nevelni a saját érdekeik felisme­résére, és akkor hátha nem lesz­nek felelőtlenek az úton. Ez a mi legnagyobb feladatunk. László Erzsébet Hányszor volt Balsai börtönben? Úgy hírlik, hogy az igazságügy- miniszter bár sokszor került vala­melyik büntetésvégrahajtási inté­zet közelébe, mindössze egyszer érezte szükségét, hogy bekuk­kantson oda. A Békés Megyei Bíróságon többször járt, azon az egy ajtón és néhány lépcsőn, mely a bíróságot elválasztja a börtöntől, még egy udvariassági látogatás erejéig sem sikerült so­ha áthaladnia. Pedig várták. Együtt egymásért Hamis biztonságérzet Ne engedjünk a hamis bizton­ságérzetnek. Rendkívül gya­koriak az éjszakai súlyos bal­esetek, mert úgy gondolják a járművezetők, nyugodtan szá­guldozhatnak, hiszen nincs forgalom. Az ilyenkor bekövetkezett ütközések mindig súlyosak, vagy halálos kimenetelűek. Óvatlan lop(a)kodó a tyúkólak és kamrák körül Tavaly óta már igen nyomasz­totta a Mezőkovácsházi Rend­őrkapitányság dolgozóit, hogy 1993 őszétől, valamint ez év januárjától több tucat lakossági bejelentés érkezett Végegyházáról különféle lo­pásokról. A jelzések általában olyan ismeretlen tettesek ténykedéseiről szóltak, akik főként idős emberek sérelmé­re követtek el bűncselekmé­nyeket. A módszer legtöbb esetben az volt, hogy behatol­tak a lakások udvarának mel­léképületeibe és onnan füstölt húst, kolbászt, szalonnát, to­jást, sonkát és más finomságo­kat vittek el. Ezen kívül szinte napohta tűntek el a tyúkólak lakói, volt ahonnan egyszerre 25 darab tyúk is. A lopakodó éjszakai látogatóknak teljesen mindegy volt, hogy az ól, a kamra, vagy a spájz be volt-e zárva vagy sem. A lakatokat könnyedén levágták, az abla­kokat betörték, benyomták és máris vihették a szajrét. Az időleges akciók sikere pedig olaj volt a tűzre. Mind több és több család károsult a disznó­toros, vagy a rántottcsirke el­vesztése miatt. De, mint az lenni szokott, semmi sem tart örökké. Ezért nem csoda, hogy a végegyházi lop(a)kodó tolvaj is lebukott. A rendőrség munkatársai elmondták, hogy igen nehéz az ilyen ügyek felgöngyölíté­se és felderítése, mert a tett elkövetése után gyakorlatilag a helyszínen semmilyen — az elkövetőre utaló — nyom nem marad. A lakosság természe­tesen joggal háborgott a soro­zatos esetek kapcsán, amit több testületi ülésen meg is vitattak. Átérezve azonban a helyzetből adódó gondokat, a rendőrség is számíthatott a la­kosság segítségére. A hosszú és fáradságos munkát végül június 14-én koronázta siker, amikor elfogták J. A. végegy­házi lakost, aki a cselekmé­nyek jó részével gyanúsítható. Kihallgatásakor 11 cselek­ményt ismert el, amelyben szerepel végegyházi és mező- hegyesi eset is. A biztonságos felderítés érdekében, a gyanú­sítottat még aznap visszavit­ték a helyszínre, ahol megmu­tatta azokat az épületeket, ahová betört. Ezt a helyszíne­lést láthatta 14-én a lakosság. Mivel további adatgyűjté­sekre is szükség van, így az ügyben a nyomozás még tart. Az igaz, hogy a végegyhá­ziak most fellélegezhetnek, de nem ártana megszívlelni: őrizzük jobban vagyontárgya­inkat. Ha pedig nem lehet mással, akkor több, erősebb zárral, lakattal, ráccsal vagy éppen egy megbízható ebbel. H.M. Figyelem — megnyílik! Mi? A Békés Megyei Vízművek Rt. és a PannonPipe Műanyagipari Kft. közös üzemelésű RAKTÁRÁRUHÁZA. Hol? Békéscsaba, Dobozi út 5. Telefon: (66) 445-439, 445-3451620-as mellék. Telefax: (66) 441-708. Mikor? 1994. július 1-jétől. Mit kínálunk? KA lefolyócsöveket és idomokat, szaniterárukat, KG csatornacsöveket és idomokat, nyomócsöveket és idomokat, kábelvédő csöveket, PE-csöveket és idomokat. GF PE csőidomokat, öntöttvas idomokat és minden vízellátás, csatornázás, gázellátás tárgykörébe tartozó vezetékeket és szerelvényeket.

Next

/
Thumbnails
Contents