Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-20 / 143. szám

1994. JÚNIUS 20., HÉTFŐ ÁRA: 16,30 FORINT XLIX. ÉVFOLYAM 143. SZÁM Ma: SPORT melléklet 12-16. oldal * Kisorsolták a Ventót A Békéscsabai Expo ’94 záró­napjának legnagyobb esemé­nyére tegnap került sor: ekkor sorsolták ki a csabai Elektro- ház éves nyerményakciójának 66 értékes tárgynyereményét, köztük a Volkswagen Ventót. Nyerte: a 15 683-as sorsjegy tulajdonosa (3. oldal). Békéscsabai buszmenetrend Lapunk 7—9. oldalán ezúttal a békéscsabai helyi autóbusz-menet­rendet közöljük. Mi kavarog a helyi tévé körül? A Gyulai Hírlap főszerkesztői pályázatának elbírálása is sze­repel a város képviselő- testületének június 20-i, 14 órakor kezdődő ülésén. Szin­tén a tanácskozáson döntenek a Kiváló Polgár cím odaítélé­séről. Módosítani szándékoz­nak az idei költségvetést, vala­mint azt a helyi jogszabályt, mely a testület által a polgár- mesterre és a jegyzőre átruhá­zott hatáskörökről rendelke­zik. A módosítási javaslatok­nak ezzel még nincs vége. Ez a sorsa a lakások és helyiségek bérletéről szóló rendeletnek is. Felülvizsgálják a szociális foglalkoztató alapszabályát. Szó lesz a tornacsarnok mel­letti közlekedési csomópont kialakításáról, a MÓL Rt. részvényeinek értékesítéséről. Az első lakáshoz jutók egy ré­szének kamatmentes kölcsönt juttatnak majd, valamint fel­színre kerülnek a helyi tévé működésével kapcsolatos problémák is. Időjárás Beborul az ég, elszórt zápor, zivatar valószínű, a légmoz­gás mérsékelt marad. Me­legfronti hatás várható. A hó'mréséklet hajnalban 8,13, délután 23,28 fok körül ala­kul. Orosházi művészek Hollandiában Magyar hetet rendeznek júni­us 19—26. között Hollandiá­ban, Goirle és Walwijk váro­sában. A rendezvénysorozatra Hollandiába utazik az oroshá­zi Liszt Ferenc Zeneiskola 41 tagú küldöttsége, valamint a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének 22 fős — több­ségében orosházi festőkből ál­ló — csoportja Gonda Géza vezetésével. Az orosházi fes­tők műveiből nyíló kiállítást a Magyar Köztársaság hollandi­ai nagykövete, Tomaj Dénes nyitja meg. A zeneiskolások­nak az ünnepi hét keretében lehetőségük lesz a vendéglá­tókkal közös muzsikálásra, majd — reményeik szerint — 3—4 közös hangversenyen va­ló fellépésre. Ez a találkozó lehetőséget ad a magyar mű­vészeknek tapasztalataik, ba­ráti kapcsolataik bővítésére, valamint egy távoli országban történő bemutatkozásra. M.E. Van a könyvtárnak igazgatója Ki tudja, hányadik fordulóját bonyolították le a városi könyv­tár igazgatóválasztásának az orosházi képviselő-testület tag­jai. A legutóbbi pályázatra hár­man jelentkeztek, de az utolsó percben az egyik pályázó visszalépett. A másik két hölgy közül a szerencse és a titkos szavazás is Hotoránné Fekete Gabriella mellé állt, aki az át­meneti időszak alatt mint meg­bízott igazgató ténykedett. Amíg nem tudunk vízen járni, s nem akarjuk leinni magunk fölül a fölös Köröst, tudjuk: Azért a víz az úr! A hón óhajtott, vakációval elegyített szezon vízközeiben most kezdődött csak igazán — fogalmazhatjuk a hétvégi „zárójelen­tést”, hiszen a természetkedvelők zömének bőre vakított a fehérségtől, amiből arra következtettünk, először merészked­tek ki Szanazugba szombaton. A mazochisták — a kínokban való lubickolás mértékétől függően — bokáig, térdig, derékig itt-ott bemerészkedtek a „nem túl kellemes” hőmérsékletű vízbe, mások a vízisportnak hódoltak a legkülönfélébb csoda­masinákkal, a pecások pedig egyszerűen csak csöndre, nyuga­lomra vágytak. Eközben kifutott stégje mellől a rendőrök motorcsónakja, benne Remeczki János főhadnaggyal és Szabó Sándor főtörzsőrmesterrel, akiknek az a feladat jutott, hogy a rendre vigyázzanak vízen, parton egyaránt Potyautasként ezúttal mi is a csónakba kéredzkedtünk. Javában tartott a szanazugi razzia, amikor Szabó Sándor­nak szegeztük a kérdést, meg­pillantva a jobbról-balról ka­pásra koncentráló horgászo­kat: hogy viselik a pecások a rendőrök kitüntető figyelmét? Mély megértést tanúsítottunk a zsákmányra vadászók iránt, hiszen a rendőri megfigyelés szerint a horgászok a távolból közelgő motorcsónak láttán először a karjukat emelik a magasba, és a melegebb éghaj­latra küldés nemzetközi jelzé­sével fejezik ki „örömujjongá­sukat”, majd fokozatosan le­engedik a kezüket, amikor a kék csónakot és a benne ülő egyenruhásokat felismerik. Szóval, megváltozott az élet a vízparton, s erre még idejekorán lépett a megyei rendőr-főkapitányság. Meg­szüntették a vízi körzeti meg­bízotti rendszert (akiknek töb­bek közt a bűnügyek felderíté­se is feladatuk volt), és speciá­lisan a vízi közlekedésre, a für­dőzésre, a horgászásra terjed mostantól a figyelmük. Miért? (Folytatás a 3. oldalon) Ravel, a holstein szürke mén a legszebb „ívelt nyakú és jól van összerakva...” Kutya, azaz inkább ló meleg van, pedig még csak délelőtt tíz óra. A szervezők persze in­kább örülnek, mert a jó idő még több érdeklődőt csábít a négylábúak számára állítólag az országban eleddig példa nélküli szépségversenyére. A főszereplők viszont árnyék után ásítoznak, vagy ha tehet­nék, hát leülnének a szponzo­rok számára fenntartott piros műanyag székekbe. Az igére­„Sók Boldogságon, és mi Nál- lunk jób Osztájt kivánnok Önek! ”—fírkantotta a balato­ni képeslapra frissen érettségi­zett tanítványom. Tíz-tizenöt év távolából talán megvallha- tom, hogy nem nekem szólt e szívélyes üdvözlet, hanem a kollégium igazgatónőjének, aki mellesleg a történelmet ta­nította K.-ék osztályában. A feledhetetlen emlékű kolléga­nő valamelyik unalmas neve­lési értekezleten csúsztatta elém az anzikszot azzal a meg­jegyzéssel, hogy mégiscsak igazam volt, nem lett volna szabad K. után dobnunk az érettségi bizonyítványt. Igazán nem dicsekvésből mondom, de K.-nak én vol­tam a magyartanára. Hiába tét már meg is kapják: ha jövő­re (de legalábbis legközelebb) is eljönnek, lesz sátras ideigle­nes istálló is számukra. Külön­ben minden kiváló, a rendező békéscsabai Kentaur Lovas Egylet még arra is gondolt, hogy zenei szerkesztő segítse a felvonulás hangulatát. Egyelőre az egyik főrende­ző, Zsilákné Inzsöl Andrea egyletelnök a legizgatottabb, mivel a régóta dédelgetett öt­próbálkoztam évről évre meg-, illetve kibuktatni, a kollégák rendre jobb belátás­ra bírtak. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy hetet-havat összehordtak K. mentségére. Az osztályozó értekezlete­ken tárgyszerűen felsorolták a nehéz körülmények között élő kislány tényleges emberi értékeit. K. valóban tisztelet­tudó volt, ragaszkodó, és „az ifjúsági mozgalomban min­dig lehetett rá számítani”. Mindezt persze én is tudtam, csak hát az öt elégtelenre ele­gendő 150 hibapontos ma­gyar írásbeli miatt nekem kellett (volna) magyaráz­kodnom az érettségi elnök előtt. Végül is a „művosz- tály” küldötte maga mondta let valóra váltását immár árgus tekintetek figyelik. Már mun­kára kész a nagytekintetű zsű­ri: ki-ki a maga csodáját keresi már az elsőnek „fellépő” Héli- ben is, az 1985-ös születésű sárga kancában, amely a No- vák András—Lipcsei István tenyésztő és tulajdonos kettős egyik szeme fénye. Minden körben tíz ló mutatkozik meg, s kettő kerül a döntőbe. (Folytatás a 15. oldalon) tollba K.-nak a nyelvi feladat­lap helyesnek vélt megoldá­sát. Ámbár tudhatta volna: kö­zös munka ritkán jó! Látva kollektív erőfeszítésük ered­ményét, odakanyarintottam az elégséges osztályzatot. Azóta — hál’ istennek -— nem történnek ilyen elké­pesztő esetek. Legalábbis nem hallani olyan maturan- dusról vagy diplomásról, aki 120 sorban képes lenne 30- nál több hibapontot össze­gyűjteni! Ráadásul magam is sokat fejlődtem: tegnap még 36 pontot adtam K. egysoros üdvözletére, ma már csak 33-at. Ha így haladok, né­hány nap múlva ismét áten­gedem. Ménesi György Zsidó mártírokra emlékeztek Emlékezésről, megbékélésről, a holocaust újbóli kétségbevo­násáról esett szó Gyulán. A képen szemben, balról jobbra: Klein Márton főkántor, Markovics Zsolt rabbi FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Gyulán siralmas kép fogadta a zsidó temetőbe érkezőket. Az 1939-ben felavatott ravatalo­zó ablakai — a történelem vi­harától? — betörötten néztek a megemlékezőkre, a téglafalon rés tátong, a vakolat egy része mér beleunt a reménytelen ka­paszkodásba. (Ez is a város közösségének felelőssége.) Klein Márton szegedi főkántor után a fiatal, ám kiérlelt gon­dolatokat közzétevő debrece­ni rabbi, Markovics Zsolt em­lékezett meg az 1941-től mun­kaszolgálatra, 1944-ben halál­táborokba hurcoltakra, akik közül legalább 420-an számít­hatták magukat gyulainak. (A rabbi 28 családtagjának nevé­vel találkozhatott Auschwitz komor emlékoszlopán.) A mártír-istentiszteleten az izraelitákon kívül a gyulai közélet számos tagját is láthat­tuk: ott volt például dr. Mátrai Mihály alpolgármester, dr. Erdmann Gyula, a Békés Me­gyei Levéltár igazgatója, a vá­ros kulturális bizottságának vezetője is. — Ótven év eltelt, itt az ideje a megbékélésnek — mondta Markovics Zsolt. — Ám az is igaz, hogy a túlélők kénytelenek mindennap emlé­keikkel találkozni. De ha nem tennének így, akkor manapság mások emlékeztetnének bennünket: rendőri biztosítás­sal lehet azt mondani, hogy menjünk haza Izraelbe, mert ez nem a hazánk. A megbéké­léshez békesség és nyugalom kell. (Folytatás a 3. oldalon) Művészeti díjat kapott a Napsugár Ahol megmaradt a tiszta alkotás Terített asztal várta a Békési Úti Közösségi Ház kertjében szom­baton este Békéscsabán a Nap­sugár Bábegyüttes tagjait. Most nem próbálni gyűlt össze a csa­pat, hanem ünnepelni: a napok­ban vették át Budapesten a Szakszervezeti Művészeti Díjat Nagy Sándortól, most legrégeb­bi fenntartójuk, a KPVDSZ jog­utódjaként őket támogató Ke­reskedelmi Alkalmazottak Szak- szervezetének ügyvezető elnöke, dr. Sáring József pénzjutalommal kívánt hozzájárulni a kollektív díj fogadásának öröméhez. A bábegyüttes fenntartói—a KASZ mellett a megyei és váro­si önkormányzat — már több­ször is felterjesztették az évtize ­Balog Zsuzsa 1968 óta tagja a Napsugár Bábegyüttesnek FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER dek óta magas színvonalon dol­gozó közösséget a legnépsze­rűbb előadóknak járó díjra, de most kapták meg először. (Folytatás a 3. oldalon) Olykor aláhúzhatnékja támad...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents