Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18-19 / 142. szám
j 1994. június 18-19., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT ífflfe MF,GYEI HTRI.AP MNB-kötvénykibocsátások Az MNB az elmúlt négy és fél évben 8,5 milliárd dollár értékben hozott forgalomba kötvényeket Rendőrségi közlemény Külföldiek tartózkodási engedélyezése megváltozott A Velencei-tavi halászat relikviáit, a mesterség ősi eszközeit ismerhetik meg a az érdeklődők Velencén, a hét végén megrendezésre kerülő Édesvízi Horgász Világ- bajnokság tiszteletére megnyitott Halászházban. A Velencei-tavi Horgászszövetség és több tó környéki társadalmi szervezet támogatásával kialakított állandó kiállításon egyebek között láthatók a kisszerszámos halászat eszközei, a különféle varsák, valamint csak a Velencei-tónál használt nyeles borítók és zsákos tapogatók. Ezek az eszközök a Velencei-tavi halászat 1970-as években történt megszüntetéséig szinte giindvégig használatosak voltak. A halászatnak ezen a környéken számos, kifejezetten csak a tóra jellemző sajátossága alakult ki az évszázadok során. Az elmúlt századokban a tóparton élők mintegy felének kenyeret adó halfogás eszközeinek és módszereinek a tanulmányozását és feldolgozását Herman Ottó kezdte el 1883-ban a magyar halászatról írt könyve anyagának gyűjtésekor. A megörökített eszközök nagy részét sikerült megmenteni és bemutatni Velencén. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt négy és fél esztendő során összesen 8,5 milliárd dollár értékben hozott forgalomba kötvényeket külföldi pénzpiacokon. A bank 1993- ban volt a legaktívabb, a múlt esztendő során ugyanis a teljes kibocsátás összege 4,5 milliárd dollár volt. Az idén kötvényekből már 1,5 milliárd dolláros hitelhez jutott a jegybank, 1992-ben az így nyert kölcsön összege 900 millió dollár volt, s az 1990. évi kibocsátásokból 1,5 milliárd dolláros forráshoz jutott az ország. Mindezt az MNB közelmúltban elkészített összesítése állapítja meg. Ebben az időszakban az MNB egyaránt aktív volt a német és a japán pénzpiacon. Összesen 10 alkalommal jelent meg márka-kötvénnyel és ugyancsak 10 alkalommal yenben forgalomba hozott papírral. A yen-kötvényeknél az egy alkalommal kibocsátott mennyiség fokozatosan emelkedett, 1991-ben 10 milliárd yen körül alakult, majd az utolsó másfél évben általában 50 milliárd yenes csomagokkal lépett a piacra az MNB. Hasonlóan alakultak a márka- kötvények is. A kezdeti 200 milliós kibocsátás egymilliárdra növekedett. Egymilliárdos márka-kötvénycsomagokat három alkalommal hozott forgalomba tavaly és az idén a jegybank. Az MNB aktív volt a schilling-piacon is. Ebben az időszakban összesen öt schil- ling-kötvénnyel jelent meg. Az európai és a tengerentúli piacok mellett sikerült kötvényt kibocsátani a Magyar Nemzeti Banknak az Egyesült Államokban is. A Bankers Trust 1992-ben 100 millió dolláros, 1993-ban 150 millió dolláros csomagot hozott forgalomba. Még ebben az évben a Salomon Brothers és a Morgan Stanley ugyancsak megjelent az MNB megbízásából 200- 200 millió dolláros kötvény- csomaggal. A felsoroltakon kívül a Magyar Nemzeti Bank fontban, francia frankban, spanyol pesetában, luxemburgi frankban és ECU-ban is hozott forgalomba papírokat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti főosztályának külföldieket ellenőrző osztálya tájékoztatja ügyfeleit, hogy a kelet-ázsiai országokból (Hongkong, Japán, Koreai Köztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kínai Népköztársaság, Vietnami Szocialista Köztársaság, Tajvan) érkező külföldiek huzamos (1 éven túli) tartózkodási engedélyeivel kapcsolatos ügyintézése A június 20-án kárpótlási jegyért, majd egy nappal később készpénzért az ÁV Rt. portfoliójából jegyezhető részvényekre érvényes adókedvezményekről kért tájékoztatást az MTI Smith Zsuzsától, a forgalmazást vezető CS First Boston Budapest Rt. képviselőjétől.A kárpótlási jegyekért vásárolt részvényeknél semmilyen jövedelemadó-csökkentési lehetőség nincs. Igénybe vehetik a kedvezményt azok a magyar — a tanulmányi vagy más továbbképzési célú ügyek kivételével — 1994. június 20-ától a Budapest VI., Városligeti fasor 46—^18. szám alatt kihelyezett idegenrendészeti csoportnál történik (telefonszámok: 112-3456/21-412, 21-414, 21- 415 mellék). A tanulmányi vagy továbbképzési célú tartózkodási engedélyek ügyintézésének helye változatlanul Budapest VI., Izabella u. 61. magánbefektetők, akik készpénzért vásárolnak értékpapírokat, és az 1994. december 31 -ig a tulajdonukban marad. Ekkor a részvényekért fizetett összeget 1994. évi adóalapjukból, bruttó jövedelmük 30 százalékáig leírhatják. Ha a részvénytulajdonosok az értékpapírt 1997. december 31-e előtt eladják, az adó- kedvezmény megszűnik, és a volt tulajdonosok 1994. évi adóbevallásuk korrigálására kényszerülnek. Mikor írható le az adóalapból az Egis-részvény ? 50 éve történt II-A tragédia mélysége csak a lélek gyötrelmeinek ismeretében tárulhat felelőttünk Az üldözöttek magyarok voltak A magyar zsidóság tragédiájának nagyságát kétségtelenül kifejezi a népgyilkosság statisztikája, módszere, nagyüzemi technológiája. A tragédia mélysége azonban csakis a lélek gyötrelmeinek ismeretében tárulhat fel előttünk. Meg kell kísérelnünk a lehetetlent: beleélni magunkat a karjukon vagy a szívük alatt gyermeküket hordozó anyák, a munkaszolgálatos férjük távollétében küszködő feleségek, a gyámolítás- ra szoruló öregek és betegek lelki állapotába, akiket otthonukból eiőbb gettókba, innen brutális csendőri-rendőri parancsuralom alá vont gyűjtőtáborokba tereltek, majd 70— 100 fős csoportokban zárt tehervagonokba tuszkoltak, hogy mindezek betetőzéseként kiszolgáltassák őket a „végső megoldás” (Endlö- sung) sátáni tervét kivitelező, tömeggyilkos német lágerszervezeteknek. Aki az ember nyersanyaggá, energiahordozóvá degra- dálásának ezt a hátborzongató folyamatát végiggondolja, abban nyomban felvetődik a kérdés: hogyan lehetett mindezt akadálytalanul, az áldozatok legcsekélyebb ellenállása nélkül keresztülvinni? Miért engedelmeskedtek olyan állami rendeleteknek, tilalmaknak, parancsoknak, amelyek kivétel nélkül jogaikat, méltóságukat, emberi mivoltukat tiporták és fokozatosan minden életlehetőségtől megfosztották őket? Hogyhogy nem akadt a trianoni ország zsidóságának félmilliós tömegében tíz, száz, akár ezer „makkabe- us”, aki önvédelmi ösztönétől, megalázásának keserűségétől indíttatva kést vagy husángot emelt volna az. őt és családját otthonának elhagyására kényszerítő hatósági emberre, vagy aki elorzott házát, kijelölt kényszerlakhelyét felgyújtotta volna? Miféle hipnotikus erő hatott e szerencsétlen emberekre, amely viselkedésüket hasonlóvá tette a vágóhídra terelt állatokéhoz? A hazai, európai és amerikai Holocaust-kutatás ezekre a kérdésekre tanulmányok és könyvek sokaságával válaszolt. Közülük számos annak vizsgálatára is vállalkozott, hogy milyen okok és okozatok, objektív és szubjektív tényezők ásták alá és bénították meg az üldözöttek ellenálló- és küzdőképességét az elpusztításukat előkészítő intézkedések folyamatában. A hitleri terrorgépezet félelmetes begyakorlottságától a magyar államhatalmi szervek készséges együttműködéséig, a keresztény lakosság cselekvő szolidaritásának gyengeségétől a munkaszolgálatra behívott, életerős férfiad nélkülöző zsidó családok védtelenségéig, a fokozatosan bevezetett zsidóellenes törvények demoralizáló hatásától némely hitközségi vezető hitvány, önmentő behódolásáig — számtalan összetevőjét leírják és elemzik annak a hatás- mechanizmusnak, amely végül a teljes kétségbeesés és beletörődés bénító állapotába süllyesztette az áldozatokat. Tömérdek megélt és megismert tapasztalat szintéziseként állítom, hogy e bénultság legfőképpen egy alaptényre vezethető vissza: az üldözöttek — minden ellenkező állítással szemben — magyarok voltak. Csekély kivétellel magyar volt az anyanyelvűk s legtöbbjük felnőttként sem tudott más nyelven megszólalni. Magyarul gondolkoztak és beszéltek, írtak és olvastak, örvendeztek és bánkódtak, veszekedtek és békültek, fohászkodtak és káromkodtak. Műveltségüket messzemenően a többségi nemzet közoktatása és közművelése, a magyar sajtó és rádió, film és színház formálta, s abba szervesen beépültek a magyar irodalom, zene és képzőművészet értékei. A gazdasági és szellemi pályák széles skáláját átfogó munkálkodásukkal nemcsak a maguk jólétét, de az ország iparának, kereskedelmének, hiteléletének korszerűsítését, a polgári Magyarország, s benne Budapest, a milliós világváros létrejöttét is előmozdították. De túl az egyéni-családi egzisztenciák közhasznú építésén, a 18. és 19. század fordulóján a hazai zsidóság életében a korábbinál magasabb szintű, belülről vezérelt asszimiláció kezdődött, amelynek lényege a gyakran viharos magyar sors, a kudarcokban és vereségekben bővelkedő magyar történelem önkéntes vállalása. Ennek jegyében vette ki a maga szerény, de korántsem jelentéktelen részét az 1848—49-es szabadságharcból, majd annak külhatalmi leverése után az önkényuralom súlyos megpróbáltatásaiból. Ezt az utat követték immár egyenjogú állampolgárként azok a zsidó vallású hadkötelesek, akik az 1914—18as világháború csataterein a keresztény felekezetű katonákkal testvéri közösségben harcoltak, s akik közül közkatonák, altisztek és tisztek ezrei osztoztak az elesett, megsebesült, rokkanttá vált bajtársaik sorsában. És a közös sors jóra fordításának szándékával állt a demokratikus és szocialista eszméktől ihletett 1918-as és 1919-es forradalom táborába a vallási kötelékeit eloldó, tudományra orientált zsidó értelmiségi elit, melynek világnézeti-politikai fejlődését a magyar nemzeti és társadalmi problémák létkérdésként való megélése fejezi ki a leghívebben. Vagyis a 19. századi reformkortól az első világháborút követő forradalmakig, hozzávetőleg száz esztendőn át a hazai zsidóság szellemi és társadalmi mozgásának — ha nem is töretlen, de — meghatározó irányzata volt az asszimiláció, melynek közjogi támaszát 1867-től az egyén, 1895-től pedig az izraelita vallásfelekezet törvénybe iktatott egyenjogúsága képezte. Kétségtelen tény, hogy az 1919 és 1944 között uralkodó ellenforradalmi rendszer az asszimilációnak ezt a válaszfalakat gyengítő, keresztényeket és zsidókat magyarokként egyesítő irányzatát a legkevésbé sem támogatta. Éppen ellenkezőleg: születése pillanatától meghirdetett antiszemita ideológiája különítményeseinek vétlen zsidó intézményeket, hitközségi tisztségviselőket sújtó terror- cselekményei előképét mutatták fel a későbbi szörnyűségeknek. Ebben a korszakban az asszimiláció olyan mozzanatai mögül, amilyen a névmagyarosítás, vallásváltoztatás, vegyes házasság kötése, teljesen eltűnt az érintettek szellemi és spirituális önépítésének motívuma, és annak helyét a származás leleplezése, a társadalmi emelkedés esélyének növelése, végül a puszta élet megmentésének reménye foglalta el. De bármennyire kizökkentette is e rettenetes korszak az időt a maga százesztendős folyamatából, bármekkorát vétettek a történelem német és magyar gonosztevői a keresztény és zsidó származású magyarok integrálódása ellen, a magyar zsidók, pontosabban a zsidó magyarok szívéből még az 1938 és 1944 között beiktatott jogfosztó, megalázó, kiközösítő paragrafusok sem ölték ki a keresztény magyarság iránti testvériség érzését. O, nem az evangéliumi magasztos, mindent megbocsátó testvérérzés működött bennük, amely a megütött jobb orca után a balt is oda tartja az ütle- gelőnek. Csupán valami furcsa, valószínűtlen jóhiszeműség, amely rokon azzal a gya- nútlansággal, amit a bibliai Abel tanúsított megöletése pillanatáig testvére iránt. Amíg a szülőföldet ki nem húzták lábuk alól — vagyis a bevagoní- rozásukig — fel-felpislákolt ez a ma már abszurdnak ható ábeli gyanútlanság: ,,Magyarok velünk ilyet talán mégsem tehetnek...” Gyönge, kihunyó lángocska volt ez, de ahhoz elég erős, hogy a minden mindegy elszántságát elhamvassza a helyzetük és esélyük megítélésére már képtelen emberekben. Üldöző és üldözött viszonyának torzultsága, tébolyító abnormitása: alighanem itt van a magyarázata a megmagyarázhatatlannak. A gyötrelmek mennyiségi és minőségi többletének, amit a hazai zsidók vesztőhelyre kerülésük előtt átéltek — a Szent Bertalan éjszakáján lemészárolt francia protestánsokhoz képest, vagy a törökök vérengzésének áldozatául esett katolikus örményekhez viszonyítva. A francia protestánsok ugyanis nem akartak a katolikus egyházba visszatérni, a katolikus örmények nem akartak Mohamed követői lenni. A magyar- országi zsidók azonban magyarok akartak lenni — és azok is voltak. Akár szüleim, testvéreim, apai és anyai ágon egyaránt kiterjedt, népes rokonságom. Lőcsei-Lerner Pál A mezőberényi Wallenstein Lipót és felesége. Mindketten az auschwitzi gázkamrában végezték...
