Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-14 / 138. szám
MS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. június 14., kedd „Mini” gyalogló Európa-bajnokság Livornóban Rosza fantasztikus országos csúcsa A magyar válogatott a felkészüléséhez mérten jól szerepelt Changduban Bánszki Tamás stílus(os) győzelme I Vasárnap este rendezték meg az olaszorszá- | gi Livornóban 13 nemzet képviselőinek részvételével a „mini” Európa- bajnokságnak beillő válogatott gyalogló viadalt. Az európai gyalogló nagyhatalmak mellett képviseltették magukat Ausztrália és Mexikó válogatottjai is az olasz városban. Tóth Sándor, a Békéscsabai Atlétikai Club ügyvezetője, a magyar női válogatott szakvezetője jó hírekkel jelentkezett telefonon. — Rosza Mari a kicsit fülledt időben kitűnő teljesítményt nyújtott a 10 km-es távon, először került 43 perc alá. Mari fantasztikus új országos csúccsal, 42:55-ös idővel hetedikként ért célba. A verseny erősségére jellemző, hogy a hazai pályán induló győztes olasz, Sidotti 41:55-el nyert. A magyar női válogatott, amelynek Rosza mellett tagja volt a szintén békéscsabai Szabó Andrea, valamint a korábbi viharsarki gyaloglónő, llyés Ildikó (Budapesti Honvéd) és a komlói Alföldi Andrea a negyedik lett. —Hogy an szerepeltek a férfiak Livornóban ? — A 20 km-es távon Urbanik Sándor szintén kiváló teljesítményt nyújtott és ötödikként ért célba, 1:21,55-ös idővel. Sanyi többek között megelőzte a barcelonai olimpiai bajnok, spanyol Daniel Plazát is. Ebben a számban egyébként Urbaniknál egy perccel jobb idővel nyert az aranyérmes. Csapatban a magyar férfi együttes a hetedik lett. A 35 km-es távon Leczki Ervin hatodikként ért célba, míg az ifjúságiak 10 km-es számában Tóth Balázs végzett a hatodik helyen — fejezte be a tájékoztatást Tóth Sándor. (verasztó) Kiss Tamás már Chicagóban birkózik r^. I A magyar serdülő vá- jRk j lógatott tagjaként pén- f\ 1a I teken reggel Ferihegyről az Egyesült Államokba utazott Kiss Tamás, az Orosházi MTK fiatal birkózója. Első néhány „amerikás” napjáról az OMTK birkózószakosztály megbízott vezetőjének, Jeszenszky P. Lászlónak számolt be, aki továbbította a legfrissebb híreket lapunkhoz. — Tamás magyar idő szerint péntek este 23 órakor érkezett meg a chicagói repülőtérre, ahonnan azonnal továbbindult Pittsburghba, ahol egy magyar származású mecénás, Kádi úr várta tíz társával együtt. A fiúk ott edzőtáboroznak az elkövetkezendő napokban. A vendéglátás —amelyben részük van— minden várakozáson felüli. Tamás, amikor meglátta Kádi úr lakását, elámult a fényűző berendezés láttán. Csak annyit mondott, képzeljük él, hogy mindenütt olyanok a csillárok, mint Budapesten az Operaházban. Egyébként az amerikai válogatottal három csapattalálkozót terveznek a magyar vezetők (Bocsa Ferenc csapatvezető, Paulicska Béla, a kötöttfogás szakágvezetője és Kovács Zoltán, a szabadfogás szakágveze- tője). Mint megtudtuk, az orosházi edző június 23-án repül a világbajnokság helyszínére, Tamás szabadfogásban indűl és 29-én lép először szőnyegre a 60 kilogrammosok súlycsoportjában. Csete Ilona Hölgy a motoros-sárkányrepülőn A Békés Megyei Kvasz András Repülő- és Ejtőernyős Egyesület tevékenységében, sportolóinak életében jellemző gesztus, hogy sajátosan megün- neplik azokat, akik kimagasló eredményeket érnek el, jubilánsok vagy éppen először ugranak, repülnek. Esetünkben éppen az utóbbira adódott alkalom az elmúlt hét végén, amikor Hídvégi Annát, az első békéscsabai motoros-sárkányrepülőt ünnepelték, aki átesett az első tűzkeresztségen, azaz önállóan emelkedhetett a magasba a kiképzés után. Hogy milyen könnyen köttetik meg a „házasság” egy repülőtéri sportággal, azt jól példázza az ő esete. — Május közepén barátom, Pribojszki György egészen váratlanul azt kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem kipróbálni a sárkányrepülést? Őszintén szólva, nem tudtam róla, hogy Békéscsabán is mód és lehetőség van erre. Mindenesetre igent mondtam, mert érdekelt, s hamarosan megtörtént a szoktató repülés Matuska Pál oktató társaságában — eleveníti fel a kezdetet Hídvégi Anna, miközben egyre csak a fellegeket fürkészi a reptér felett. Jól tudja, hogy az erős szél miatt nem számíthat az égi kirándulásra, ezért van módunk folytatni a beszélgetést. — Mondhatom, nagyon izgultam, s úgy éreztem, mintha egy berregő hokedlin ülnék a levegőben. Ezzel együtt is fantasztikus élmény volt, s ez megkönnyítette a döntésemet a sárkányrepülés mellett. Hajtott a vágy, hogy ezt megtanuljam, mert kihívásnak éreztem. Másnap el is kezdtem a kiképzést, s immár én is a sárkányrepülő-pilóták táborához tartozom. — Ón az első békéscsabai hölgy, aki motoros-sárkányrepülő vizsgát tett. Rekord vagy bizonyítási vágy vezérelte, s egyáltalán mit szóltak ehhez az ismerősök, a munkatársak? — Ezen én nem gondolkoztam. Maga a repülés teljesen elvarázsolt, ezzel kelek, ezzel fekszem azóta is. A sárkány, a repülés élménye számomra egy fantasztikus hobbi, amibe spontán módon ízleltem bele, s amit történetesen nőként gyakorolok. Hogy mit szóltak mindehhez? Ügy szűrhetném le a véleményeiket, hogy erre nem is gondoltak volna, hiszen nem vagyok egy sportos típus. Én zongoráztam, énekkaros voltam, filozófia szakos tanár, könyvtáros és pszichoterapeu- ta is vagyok, vagyis, eddig legalábbis, a sporttól távol álló. Most egy kissé megváltozott az érdeklődési köröm, s úgy érzem, hogy minőségi változás állt be az életemben. —Mik a tervei, esetleg megpróbálkozik más válfajával is a repülésnek? —Tovább folytatom a megkezdett utat. Egy sárkányt szeretnék magamnak, s azon gyakorolni, mert hogy idáig eljutottam, az nagyon kevés, mert ehhez rutin is kell. A képzés lezárult, de hogy minden körülmények között biztonságosan repülhessek, ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom. Persze a sárkányrepülés mellett az ejtőernyőzés is nagyon vonz, amit ebben a nagyon jó baráti közösségben szintén szeretnék kipróbálni. (Gyurkó) Van aki a „kosarat” szereti! És szeretne meleg napokon is edzeni, játszani ha már a tornatermek májustól melegek lesznek. Gyulán! — mert az ottani kosárlabdázók táborát figyelve, nem igazán van erre mód. Egyetlen kültéri kosárlabdapályára lasan sorsot kell húzni, hogy ki játszón rajta 10 percet, addig a többiek kint a pálya szélén figyelnek, hogy mikor kerül rájuk a sor. S ezt nem éppen örömmel, mert tudvalevő, hogy mindenki játszani szeretne. Régóta kijárok a gyulai sportlétesítmény kosárlabdapályájára és mondhatom, hogy évek elteltével szinte többszörösére nőtt az igény és a kedv e sportág iránt. Mindig nagy örömmel figyeltem a fiatalok és nem éppen fiatalok e sportág iránti egyre nagyobb érdeklődését, valamint a létszám szemmel látható gyarapodását. A mai rohanó és nem éppen problémáktól mentes világunkban, úgy gondolom, ez nagyon jó. Jó, hogy egyre több ember keres felüdülést a sport jótékony hatást kiváltó lehetőségében. Egyre többen keresik a nehéz napok kikapcsolását szolgáló testmozgást és nem utolsósorban említendő, a jó emberi kapcsolatok kialakulását. Sajnálattal kell tapasztalnom, hogy egyetlen kinti kosárlabdapályánk igen rossz állapota és már-már balesetveszélyes volta miatt (itt a gödrökre gondolok) lassan a használhatatlanságig terhelt lesz. Tudom, hogy pénz és pénz annak a rendbetétele és még egy pálya létrehozása (ami már szinte nem sok ráfordítással létrehozható, hiszen megvan már és ott rongálódik az időjárásnak kitéve a palánk váza és az alapbitumen) ami nagyon kellene ennek az oly közkedvelt sportágnak. A sportpálya e része megérdemelne egy kis odafigyelést. Tudom, hogy a jelenleg épülő sport- csarnok költségvetésének és anyagi fedezetének előteremtése nem kis gond. Mégis nagyon jó lenne, ha máris körvonalazódnának a kinti kosárlabdapálya kialakításának és rendbetételének a lehetőségei. Annál is inkább mivel erre a létesítményre már régebben megoldást kellett volna találni. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet egyéni probléma, hanem közügy. Pálinkás Lajosné, a Color Kosárlabda Club elnöke Kínai szállásuk előtt a magyarok. Balról Antalicz Jenő, Nagy István, Bánszki Tamás, Bánszki György és Asztalos István A kínai Changduban rendezték meg a i 22. Klasszikus Ejtőernyős Világbajnokságot, amelyre a magyar válogatott éremesélyesként érkezett. Mint arról már korábban hírt adtunk, a békéscsabai Bánszki Tamás junior világbajnoki címet szerzett a népes mezőnyben, Bánszki György 22.-ként végzett összetettben, míg csapatban a 10. helyezést érték el a magyarok. Hazaérkezésük után ismét reptéri közegben találtuk a Bánszki testvérpárt, akikkel felelevenítettük a vb-n történteket. — Felemásra sikeredett ez a verseny — kezdi Tamás, aki rögtön magyarázza ennek okát: — A célbaugrást nagyon elrontottam mindjárt az elején, ugyanis 16 centimétereset ugrottam, amivel nagy hátrányba kerültünk. Ezt követően ugyan fokozatosan javultunk, s egy nagyon szoros verseny kerekedett ki. Azt mondtam a verseny előtt, hogy csapatban az 1—6. helyet a szerencse dönti majd el, s ez így is történt. Azonban el kell ismerni, hogy a győztes olaszok magabiztosan szerepeltek, s megérdemelten nyertek. — Ahogy Tamás is említette, szerencse is kellett, de az most elpártolt tőlünk — veszi át a szót György, a báty, majd így folytatja: — Idegesebbek voltunk a kelleténél, talán túlzottan is bizonyítani akartunk, s jó formában éreztük magunkat. Sajnálom öcsémet, hogy ennyire rossz ugrást produkált a célban, pedig ez az ő erőssége. Most peches volt! — Akárhogy is, te mégiscsak az első világbajnoki aranyat szerezted a magyar ejtőernyős sport számára. A stílusugrás során érezted-e a gyakorlatsorodon, hogy a legsikerültebb volt? — kérdezem újra Tamást. — Egy sportember számára világbajnokságot nyerni a csúcsot jelenti, ez a minden! Elmondhatatlan érzés volt hallani a magyar Himnuszt a dobogó legtetején! Valóban jó formában éreztem magam, s nagyon odafigyeltem a stílusugrásnál. Ismerem a juniormezőnyt, de ott ez nem számított. Természetesen éreztem, hogy jól sikerült a gyakorlatom. —És te, Gyuri, hogyan vélekedsz szereplésedről? — A célbaugrás teljesítményemmel meg vagyok elégedve, s ha szerencsésebb vagyok, húsz hellyel előrébb végzek. De ez nem csak rajtam múlott. A stflusugrásom az nagyon gyengécskére sikeredett, meg aztán a bírók sem voltak „megkegyelmező” hangulatban, mert amiért lehetett büntetni, azért büntettek is! Ez pedig demoralizáló volt az ugrások közepette. Tamás eredményének viszont nagyon örültünk, s egy kis gyógyírt jelentett nekünk, de ha tehetek kritikai megjegyzést, többet vártam tőle a célbaugrásban, mert akkor az összetettben is a dobogón végezhetett volna. De elértük azt, hogy míg két évvel ezelőtt nem voltak számottevő eredményeink, most ránk figyel a világ! — Hogyan tovább, mik a feladatok? — Szolnokon edzőtáborozunk, de előtte a Csaba Expo ’94. kiállítás megnyitóján ugrunk a sportcsarnok területére. Most nyáron felvételizek a TF- re, Gyuri pedig utolsó vizsgájára készül. Ezután folytatjuk az edzőtábort, amelyet majd pihenő követ. Kezdetét veszi az új ciklus, amelynek keretében készülünk a nemzeti bajnokságra, s szó van egy osztrák vagy olasz versenyről is. Szeptemberben Békéscsabán rendezzük a Viharsarok Kupa nemzetközi versenyt, amely hasonló időszakban zajlik a ’96-os világbajnoksággal — hangzott válasza a Bánszki testvérpárnak. A közelben tartózkodó édesapa, a klubtitkár Bánszki György így kommentálta világbajnok fia teljesítményét: — Az edzéseredmények alapján várható volt Tamástól ez a siker, annak dacára, hogy a felkészülési idő rettenetesen kevés volt. Ehhez képest hozta azt az eredményt, amit tud, s ezzel sporttörténelmet írt a magyar ejtőernyőzésben. Elsőnek lenni valamiben mindennél többet mond, s azt remélem, hogy ezután potenciális támogatóink is látják, hogy minőségi munka folyik az ejtőernyőzésben. Persze ez a siker kötelez! Gyurkó Mihály / Érkeznek a résztvevők A hét végén kezdődő 9. magyar nemzetközi iljúsági asztalitenisz-bajnokság résztvevői közül egyre többen érkeznek Orosházára. Már a város sportcsarnokában gyakorol naponta kétszer a magyar iljúsági válogatott az egykori sikerkovács, szövetségi kapitány Bérezik Zoltán vezetésével. Megérkezett már a francia együttes és hétfőn befutottak az olaszok is a június 17—19 között megrendezésre kerülő viadalra. Uszótanfolyam A Békéscsabai Előre Úszó Klub június 20- ától 2x3 hetes turnusban úszótanfolyamot szervez az utánpótlás biztosítása érdekében. A tanfolyam helye a békéscsabai Árpád fürdő, ahol jelentkezni lehet, illetve bővebb felvilágosítással szolgál Gábor Edit edző hétfőtől péntekig 16—17 óra között. Mezőhegyes: a Szabad Föld Kúpért É Harminc esztendővel ezelőtt útjára indult két igazi tömeg- sportjellegű versenysorozat, a sakkozók és a labdarúgók Szabad Föld Kupája. A legnépszerűbb hetilap országos kezdeményezése mindmáig az egyetlen, amely felvállalja, hogy évente versengési lehetőséget kínáljon az úgynevezett kiscsapatoknak, a kis- és nagyközségekban sakkozni és futballozni szerető közösségeknek. Az idei jubileumi tornán a sakkozók Mezőhegyesen találkoznak, a házigazda a névadó mellett az önkormányzat és a Mezőhegyesi SE. A jelenlegi rendszer szerint négytagú csapatok versengenek a serlegért, amelyet mellesleg először a szomszédos battonyaiak nyertek el. 1964-ben talán még a főszervező, Sárdi Ferenc, a lap ma már nyugdíjas sportrovatvezetője sem gondolta, hogy milyen széles utat jár be a sorozat, amely időnként meg is újult. 1977 után—éppen battonyai ötlet alapján — például megszervezték az addigi tíz kupagyőztes tornáját, egyben nemzetközivé is avatva az eseményt, miután részt vett a csehszlovák testvérlap, a Zemedelske Novini csapata is. Később lengyel sakkozókkal bővült a torna. És most eljutottak a szép jubileumhoz, amelynek egyéni küzdelmeiben azok a férfiak indulhatnak, akik 2300 Élő-pont alattiak, továbbá nem rendelkeznek nemzetközi címmel. A csapatversenyen a mostani megyei selejtezők legjobbjai, a korábbi győztesek és azok ülhetnek asztalhoz, akiket külön meghívtak. Lesz női, iljúsági és serdülő verseny is. Valamennyi kategóriában kilenc forduló alapján dől el a sorrend, a gondolkodási idő 30 perc. A kupagyőztes jutalma 20 ezer forint, a felnőtt egyéni elsők ennek a felét kapják. Békés megyét Nagyszénás csapata képviseli s a küzdelmek szombaton egész nap (1—6. forduló), vasárnap délelőtt (7—9. forduló) zajlanak, a sakkórák mindkét napon 8 órakor indulnak. Mint Kassai Béla mezőhegyesi polgármestertől és Sebők Antal MSE-elnökhelyettestől megtudtuk, minden készen áll az általános művelődési központban a június 17—19-ei verseny sikeres lebonyolításához s természetesen gondoskodtak kiegészítő programokról is, így például a mintegy kétszáz vendég -megismerkedhet a ménessel és — bemutató keretében—a legjobb lovakkal is. F. I.
