Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11-12 / 136. szám
0-KÉP A HpKÉs megyei hírlap hétvégi magazinja A csend világa Fehér László, Újvidékről áttelepült festőművész akvarellje Halló! Beszélgessünk! Földink volt Gyula szülötte Szilágyi István festő, aki 1896-ban ezen a napon született. 1918—19-ben és 1921—25 között a Képző- művészeti Főiskolán tanult. Tanulmányai befejezése után Gyulán telepedett le, majd a 30-as években Szegeden élt. Művein az alföldifestészet hatása érezhető. Ha Antall élne... Mit szólna mindehhez Antall József, ha élne? Mikiegérután kiáltana? Vagy épp ellenkezőleg, történelmi tragédiáról beszélne? Utóbbiban a maga szempontjából még igaza is lenne. A magyar társadalom ennél egyértelműbben már nem is utasíthatta volna el azt az üzenetet, amit a személyisége, a modora hordozott. Azt a fajta konzervativizmust, amit ő Eötvösből, Tisza Kálmánból meg az isten tudta kiből még — rosszul, egyébiránt, mert mint mondják, történésznek elég gyenge volt — kiolvasott, nemigen értették a széles dolgozó tömegek. És mi marad Antall Józsefből? Van már Antall József- díj ifjú történészeknek, van emléktábla, Antall-bélyeg tizenkilenc forintért, lesz alapítvány, előbb-utóbb egy utca is valamelyik külvárosban. Ne sajnáljuk tőle. Snassz lenne. Hadd örüljenek azok, akik szerették, ők is magyarok, ők is a Mi Hazánkban élnek, és ez így van jól, unalmas lenne nélkülük. De jó, ha tudjuk: a Kerekasztal és az 1990. májusi SZDSZ—MDF megállapodás után politizáló Antall József többet ártott a magyar demokráciának, mint Csurka meg Lezsák meg az egész ba- gázs együttvéve. Ugyanis nélküle ez az egész már rég darabjaira hullott volna, és lett volna kormányválság, és talán új választások is, miért ne, hamarabb véget ért volna ez a lázálom. Történelmi figura volt. Megérdemel egy nagy, szép, őszinte koszorút az új MSZP-frakciótól. (Bojtár B. Endre újságíró) Békési tallózó Sajnos Magyarországon az emberek jó része még mindig nem valamire, hanem valami ellen szavaz. A kunágotai mezőgazdasági szövetkezet elnöke, Keszthelyi T. Zoltán máris kijelentette társaságban: Zsíros Géza bizony nem fog a faluban tanyát építeni. Jelenleg is peres viszonyban állunk vele, a szövetkezet által elvégzett szerves trágyázás hatékonyságát vitatva. Amikor Kuncze Gábor Békéscsabán járt, kilátásba helyezte, hogy első dolga az lesz: kivágja Gézát a cégtől. (Zsíros Gézáné — Reggeli Délvilág) —Halló! Szarvas 313-301 ? — Igen. — Lovász Sándor vagyok a megyei Hírlaptól, nem lenne kedve beszélgetni? —Ha az írásban csak a telefonszámom szerepel, akkor igen. — Mit csinál éppen, asszonyom? — Az ivóvíztisztító berendezésünk szűrőbetétjét súrolom. El sem tudja képzelni, hogy mi minden van rajta. Szarvason rettenetesen nagy az ivóvíz szervesanyag- és arzéntartalma, úgyhogy kisgyerekeknek nem is ajánlatos fogyasztani belőle. A víztisztító berendezést mi jó évvel ezelőtt vettük meg, s ha nem tapasztalnám, akkor el sem hinném, hogy kéthetente meg kell takarítani a szűrőbetétet a gusztustalan, barna lepedőktől... — Ha jól emlékszem, akkor néhány éve még ingyen juthattak hozzá a családok a zacskós ivóvízhez Szarvason. Most is működik még ez a rendszer? — Sajnos már nem. Vízdíjat ugyanannyit fizetünk, mint más településeken, de inni nemigen merünk belőle. Kénytelenek vagyunk a boltban megvenni 60—70 forintért az ásványvizet. —Az ivóvíz mellett a családjukban most mi a beszédtéma? — A két általános iskolás gyermekünk tankönyvei. Eddig ingyen jutottak hozzá, az önkormányzat jóvoltából, de most a két gyereknek legalább4500 forintot kell befizetni. Vajon idén miért nem futotta erre? Ügy számoltunk a féijemmel, hogy szeptemberben a könyvek és egyéb kötelezettségek 10—12 ezer forintos kiadást jelentenek majd. Elképesztő! (Arról nem is beszélve, hogy az eszközök, könyvek egy részét soha nem használják a gyerekek...) —Három a magyar igazság, nézzünk egy harmadik témát. —Legyen a ruha. Szarvason egyetlen olyan állami vagy szövetkezeti bolt sincs, ahol gyerekeinknek olcsó ruházati cikkeket vásárolhatnánk. Butik az van, egymás hegyén-hátán, de hát ezekben az árak az egeket súrolják. — S akkor a szarvasiak hol vesznek gyermekeiknek ruhákat? — Ki itt, ki ott, Szolnokon, Kecskeméten vagy Békéscsabán. — Az időnk lejárt, legközelebb innen folytatjuk. Köszönöm a beszélgetést. „1994. június 2. Könyvhét. Kérdem, vajon jó-e azoknak, akik egy békés városban élnek, egy békés megyében? Mennyit ér a név, mekkora hitele maradt a szónak? A szónak, a szónak, mely valaha oly szent volt, hogy Igeként az Örökkévalónál lakozott, s az írásnak, mely valaha oly szent volt, hogy írásként vala a kenyérnél is „becsesb”? Szó, szó, szó... Betű, betű, betű... Az írástudás felelőssége, a betű hatalma a múlté. Maradt nekem: a Szenvedély. Sebeők János 1994.”—A Kossuth Könyvesbolt vendégeként tisztelte meg jelenlétével a békéscsabai ünnepi könyvhetet — fenti soraival olvasóink emlékkönyvét — Sebeők János író, a Voks Humana Mozgalom és a Magyar Erdőrezervátum Alapítvány életre hívója 1994. június 11-12., szombat-vasárnap Huszonöt éve halt meg Tersánszky Józsi Jenó' A „Kakuk Marci”, a „Viszontlátásra, drága”, no meg a „Misi mókus kalandjai” és sok más könyv írója, Tersánszky Józsi Jenő, Kossuth- díjas 1888. szeptember 12-én Nagybányán született, és 1969. június 12-én Budapesten halt meg. Első igazi írói sikerét háborúellenes tiltakozásával, a „Viszontlátásra, drága” című kisregényével érte el 1916-ban. Kerékgyártó István Ter- sánszkyról szóló kötetéből való az alábbi részlet: „Vannak könyvek, amelyek annyira az olvasók kedvencévé válnak, hogy már-már az író más műveinek rovására kapja őket szárnyra a hír, s egyma- gukban a teljes életmű reprezentatív kifejezőjévé válnak. A Kakuk Marci esetében ennél is több történt. Kakuk Marci alakja azonosult az íróval, nem csupán az olvasók tudatában: kritikusainak egy része is önéletrajzi vonásokat vél fölfedezni a figurában. Pedig nincs szó semmiféle életrajzi egyezésről. Ellenben Kakuk Marci derűjével, minden csapást átvészelő optimizmusával, lebírhatatlan életörömével valóban az író lelki rokona. Ilyen figurát csak az teremthet, akiben magában is mérhetetlen életszeretet, játékos humor lakik. De kiről mintázta volna, s volt-e egyáltalán konkrét élménybeli alapja Kakuk Marci figurájának? Az alkotás útjai olykor kimeríthetetlenül te- kervényesek. Amikor a kíváncsi olvasók és a makacs riporterek faggatni kezdték az írót, maga is zavarba jött.(...)” NÉGY VILÁGMÁRKA Békéscsabán, a Korzó téren 1 994. június 1 5., 1 6., 1 7'-én. személy- és haszongépjárművek bemutatója és vására. Kedvező lízing- és részletfizetési feltételekkel. Autó Körös Kft., Békéscsaba, Baross út 9—21. Telefon: (66) 323-585, (66) 327-520. IQ Autó Kft., Békéscsaba, Gyóni G. u. 14—16. Telefon: (66) 442-556, 06 (60) 388-966. Csaba „X" Autó Kft., Békéscsaba, Dobozi út 108. Telefon: 06 (60) 388-817. fehéren | A cérna elszakadt Az asszony végső kétségbeesésében fordult hozzánk. Nem a reménytelennek tűnő ügyé elintézését kérte, hanem csak baját akarta megosztani és példáján keresztül másokat figyelmeztetni. Megpróbáltatása azzal kezdődött, hogy a megyeszékhely belvárosában utolérte a szükség és ezért — szabályt sértve — megállni tilos táblával jelzett útszakaszon parkoltak le az autóval. Mire kijött, a rendőrök már ott voltak és büntettek. Pontosabban feljelentést írtak, annak ellenére, hogy a férj elismerte a szabálysértést és kész volt a helyszínen fizetni. Ám a rend őrei határozottak voltak, még arra sem lágyultak meg, hogy az asszony kismama, s mint köztudott, pocakosán elég nehéz mellék- helyiség után szaladgálni. Nem szaporítom a szót, megkapták a határozatot: tízezer forint büntetés, amit fellebbezés után nyolcra mérsékeltek. Még fel sem ocsúdtak a meglepetésből, amikor egy táblával védett útkereszteződésben egy hölgy elbámészkodott, és nekihajtott másfél hónapos kocsijuknak. Megér- tőek voltak, előfordul ez mással is. Elvitték az autót a hódmezővásárhelyi szervizbe, ott azonban közölték velük, hogy nincs alkatrész, de megrendelik. Talán egy hónap múlva érdeklődjenek. Vinnék máshova a kocsit, Pestre, ahol van alkatrész, de nem lehet, a biztosító nem engedi. A pechsorozatnak ezzel még nincs vége. Fagylaltot árulnának utcai kocsiból. Kérték hozzá az engedélyt a közterületisektől, de nem kapták meg. Mert nincs hozzá ÁNTSZ-engedély. Na, itt „szakadt el a cérna”—amiért az asszony tollat ragadott —, mert maga vitte be a közterületi- sekhez az engedélyt, csak a kisasszony — aki átvette —- időközben elhányta. Tanulság? Talán annyi, hogy a kormányok jöhetnek és mehetnek, ám mind bukásra lesz ítélve, ha nem tud méltóságot adni és védelmet nyújtani az embereknek. Árpási Zoltán
