Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

iBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. május 31., kedd Június 25-én Debrecenben Vára streetball-buli Amikor kezembe került az alábbi fel­hívás, azonnal Min- neapolis/St. Paul, az ikerváros jutott eszembe. Egészen pontosan Pete Sam- pairék és Susan Kluegelék. A két vendégszerető családnál egy hetet tölthettem és akik először a garázshoz vezettek, de nem azért, hogy megmu­tassák legújabb autójukat. Egy fenét! A fölé felerősített kosárlabda-palánkra mutat­tak, azzal, ha bármikor lesz néhány percem, kisétálhatok ugyan a White Bear Lake-tó partjára is, de még okosab­ban teszem, ha kosarazom— egyedül. A foci és a baseball is pompás játék (ez utóbbi­ban kétszeres amerikai baj­nok a Minnesotai Ikrek csa­pata), de kosarazni mégis jobb, mert akár itt, az udva­ron is lehet. Néhány év múl­tán hozzánk is eljutott a ked­ves őrület továbbfejlesztett változata, még hamarabb is, mint gondoltam volna... O Új mozgalom, új életstílus? Is, is. Annyi szent, bárki beszáll­hat, nincsenek bonyolult sza­bályai — akik kitalálták, csak három fogalmat tartottak szem előtt: sportszerűség, élvezet, egészségmegőrzés. Nem véletlen tehát, amikor legalább száz kelet-magyaror­szági csapatra számítanak a résztvevők azon az utcai ko­sárlabda-fesztiválon, melyet a Debreceni Prima SZ. R. E. szervez június 25-én, szomba­ton (hasonló lesz Budapesten 11 -én, és augusztus 13-án Kör­menden is) és jól beleillik abba az egész éven át az egész vilá­gon zajló rendezvénysorozat­ba, melyet az ADIDAS is hat­hatósan támogat. A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ parkolójában ezer más prog­ram is lesz ezen a napon, hi­szen a házigazdák számítanak arra is, hogy nem mindenki tud levetkőzni és beszállni a buli­ba, de kiváncsi rá... Ok a reggel 8 órától—túl azon, hogy szur­kolhatnak társaiknak — meg­nézhetik a debreceni NB I-es kézilabdásokat, lesz zsákoló­verseny, 3 pontos dobóver­seny a KLM légitársaság repülőjegyéért, bemutatózik a tatamin Csősz Imre és az olim­piai bajnok Kovács Antal, és este a kosárlabdázók bálja sem az unalmasságok közé tartozik majd. Sok zenét is ígérnek termé­szetesen a debreceniek, de a hangsúly az Amerikából in­dult és máris nagy hódítóutat bejárt streetballon lesz. Ame­lyet letisztult kosárlabdának is nevezhetünk, hiszen ebben a játékban nincsenek bírók, sok­szor nincs időmérés, a fair play szabályai érvényesülnek, a vé­gén a győztes tovább lép, a vesztes pedig kap még egy le­hetőséget. A játékot utcán, parkokban, tereken, parkolók­ban játsszák. Reméljük, sokan elmennek majd három hét múlva Békés megyéből is Debrecenbe, s egyszer — akár már jövőre — esetleg Szarvas is házigazda lesz. F. I. A „3—3 ellen” szabályai — A játékot leggyakrabban 3 játékos játssza 3 elten (+1 cserejátékos), félpályán, egy kosárra; — A mérkőzés 21 pontig, vagy 21 percig tart; — Egy kosár 1 pontot, az 5,6 méteres köríven túlról dobott kosár 2 pontot ér; — Minden csapat legalább két meccset játszik, vi­gaszági lebonyolítással; — Vita esetén a pályafelügyelő dönt, ez ellen felleb­bezni nem lehet. Minden erőszakos cselekedet az egész verseny alatti végleges kizárást vonhatja maga után; — A versenyen a kosárlabdázás összes további sza­bálya érvényes; —A pálya mérete minimálisan 12x12 méter Szép lovak, ugró lovak... A lelkes szervezők szerint félreérthető az a felhívás, amely másodszorra hirdette lapunkban a június 19-én, vasárnap Békés­csabán, a városi sportcsarnok mellett sorra kerülő ló-szépségver­seny feltételeit. Ezért pontosítjuk, hogy a nevező — legalább kétéves és Békéscsaba közigazgatási területéről érkező lovak­nak — nem kell automatikusan az ezzel párhuzamosan zajló ugróversenyben is részt venniük, elég, ha csupán szépek... Azt viszont gazdáiknak közölniük kell a rendező Kentaur Lovas Egylettel (Békéscsaba, Nádas sor 1/B.), hogy ki a tulajdonos, a tenyésztő, továbbá öt sorban le kell írniuk a ló adatait. A június 4- éig beérkező nevezések elfogadásáról és a további tudnivalókról mindenkinek értesítést küld a szervező bizottság. A helyszínen már csak gyönyörködni lehet a lovakban és a versenyben. A napokban Szegeden rendezte meg a Csongrád Megyei Kerékpáros Szövet­ség, a helyi kerékpáros klub és a me­gyei szabadidőssport szövetség tehet­ségkutató kerékpárosversenyét. A via­dalon részt vettek a gyulai R Sport Ke­rékpáros és Szabadidő Sport Klub ver­senyzői is. A fürdővárosiak két korcso­portban négy versenyzővel képvisel­tették magukat. A kezdő B kategóriá­ban a gyulai Szabó János győzött klub­társa, Gyepes Zsolt előtt. Az ifjúságiak mezőnyében szintén kettős gyulai siker született: Schlett Győző végzett az élen megelőzve Erdős Lászlót. A Budapesti MOOR Áruforgalmazási Kft. szurkolói „SPORT DUDA” elnevezésű termékre békéscsabai VISZONTELADÓT KERES. A termék a békéscsabai klub színeiben, valamint esetleges egyéni kívánságnak megfelelő színekben rendelhető meg. Az érdeklődők részére további információk a 06 (1) 164-1952-es telefonszámon kaphatók. Kerékpár Csaba Csacsi!Legközelebb is gyere! Ha az ember az ország másik sarkába vetődik el, akkor társa­ságban — bábosok, sértődés ne essék! — szinte elsőként ez kerül elő: „És Pászor Józsi fut­ballcsapata hogy van?” Ha pe­dig messzebb, „valahol” Euró­pában járunk, netán még messzebb, akkor pedig így szól az első kérdésféle: „ahá, abból a városból való Ónodi Henrietta, a bajnok. Láttuk az olimpián...” Hát ennyit sokadszor (nem elégszer) a sport exportértéké­ről. Joggal óvják tehát az ezzel tisztában lévők (és siklanak el mellette lazán az érzéketlenek) a sport erejét, messze földön valutaértékű versenyeit, min­den évben újabb erőt merítve, hogy több legyen a támogató, kevesebb a keresztbetevő. És milyen jó lenne, ha például olyan pillanatoknak minden „devalváló” szem- és fültanúja lenne, műit a szombat esti volt, a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola éttermében is. Arról szólt ez pár perc, hogy a svájciak meghívták a jelenlévő csapatokat, jövőre náluk, ugyanígy. És rögvest jelentkez­tek a románok és szlovének is. A sport nagy győzelmei ezek is. 15«« Kalmár Zsuzsa békéscsabai tré­ner a csarnok egyik sarkában ül. Csendben, elegánsan. Nem Hevesi Imre: harmadik szá­mánál már mindenki vele együtt tapsolt és énekelt Hát nem fantasztikus Amanar Simiona ugrása?! Ha a fordu­lat közbeni, kétfelé hajló lófarkat és a bokák „eltolódását” is észrevették a bírák, akkor helyesen döntöttek, ez tényleg messze áll a 10 ponttól... AKVAUNE BÉKÉSCSABA, A békéscsabai Nyeste Adri­enn sok örömet szerzett szur­kolóinak — és majdnem ennyit edzőinek. Itt éppen „indítani készül” remek ta­lajgyakorlatát úgy, mint tegnapelőtt, még az edzésen. Amikora szőnyeg szé­lén figyelt, s nem rejtette véka alá véleményét. Ő is a maxima­listák közül való, és neki is meg­győződése, hogy ez a verseny a mieink számára azért nem úgy sikerült, ahogy sikerülhetett volna. Ezt a kívülállók aligha érzékelték az Akvaline Kupán. De olykor az archoz kapott te­nyerek felérnek minden „érté­keléssel”. ««« Bármelyik hozzáértőt kérdezi az ember, az új szabályok előbb-utóbb terítékre kerülnek. Amelyek biztosan a fejlődést szolgálják, de... Itt van például egy sor úgynevezett 10 pontból induló gyakorlat, amely azt je­lenti, ha valaki tökéletesen megcsinálja, akkor jöhet a „visszaszámlálás”. Ám akad olyan tornász, aki képes megta­nulni egy irdatlanul nehéz ug­rást, de csöppnyi hiba becsúszik és máris „alákerült” azon ve- télytársának, aki nem kockáz­tat, szerényebb produkciót mu­tat be -— amúgy jól. És nem kell hogy zavarja az az apró tény sem, hogy soha az életben nem tudná megtanulni a másik, előbb látott ugrását... Az ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZtelTE Fábián István és Lehoczky Péter Az ilyenre szokták mondani: ellesett pillanatok... Ónodi Henrietta és Filó Mária „Mit mondjak, nagyon hiányzott már ez a hangulat, ez a légkör, ez az egész. Józsi bá’, Zsuzsa, Márta néni, mindenki, aki itt él és mozog. Lehet, hogy egy kicsit meg is sértődtek néhányon, de esküszöm, mindenkire jószívvel gondolok, ne­kem mindenki fontos. Egy hete, mióta itthon vagyok, állandó­an úton vagyok. Látod, itt sem tudok egy helyben ülni... Mi tagadás gyorsan elrepült ez a félév, persze nem is unatkoztam, a torna kénytelen-kelletlen háttérbe szorult. San Antóniában én is egy diák voltam a sok száz közül, szerencsére. És éppen olyan volt minden napom, mint az övék. No, azért estefelé, ha tehettem, edzettem, de ez már más volt. Meg is barátkoztam már végleg a gondolattal, hogy tudniillik komoly versenyen nem indulok többé. A csabai szabadidő-center? Alakul. Két év múlva talán az első vendég is átlépheti a küszöbét. És négy év múlva majd én is jövök...” (Ónodi Henrietta olimpiai bajnok, egyetemi hallgató) A szerenkénti döntő „talajosai”. Balról az ötödik Nyeste Adrienn, az utolsó a békéscsabai viadal legeredményesebb magyar tornásza, Ábrahám Zsuzsa kétszeres magyar bajnok

Next

/
Thumbnails
Contents