Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-31 / 126. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. május 31., kedd o Évforduló Andorffy Krug Péter színész, rendező és színigazgató hetvenöt éve, 1919. május 31-én halt meg. Különböző társulatoknál főleg komikus szerepkörökben lépett fel. Evekig volt a pozsonyi színház igazgatója, majd a Népszínház— Vígopera főrendezője. Színműveket is írt. Hunyadi-napok Békésszentandráson, a Hunyadi János Általános Iskolában az 1990-ben történt névadás óta immáron negyedik alkalommal rendezik meg a Hunyadi-napokat. Ebben az évben először — hagyományteremtő céllal — területi történelemvetélkedőt szerveztek az elmúlt héten, melyre több szarvasi és városkörnyéki általános iskola csapata mellett beneveztek a testvérközség, a kis-jugoszláv Kishegyes tanulói is. A verseny véjgeredménye: 1. Petőfi Sándor Általános Iskola I. csapata (Szarvas), 2. Hunyadi János Általános Iskola II. csapata (Békésszentandrás), 3. Hunyadi János Általános Iskola I. csapata (Békésszentandrás). Az első helyezést elért csapat tagjai boldogan vették át a vándorserleget, melyet egy évig őrizhetnek. Az első három csapat értékes könyvjutalmat, illetve minden résztvevő oklevelet és agyagból égetett emlékérmet kapott, melyet a sarkadi Nagy Imre készített. A kishegyesi tanulók június 3-án vehetik át jutalmukat, amikor a sportversenyekre érkező társaikkal együtt ismét Bé- késszentandrásra látogatnak. „Ezt az értékesítést másképpen is meg lehetett volna oldani” Eladott iskola, csalódott vevő Kondoroson Kondoroson némi aggállyal sikerült az önkormányzatnak értékesítenie a mindenki által Thúry-iskolának nevezett régi épületet, melynek egyik szolgálati lakásában egy pedagógus lakik. Amikor a testület úgy határozott, hogy eladják, jelentkező nemigen akadt, amíg március 3-án a Kondoro- si Takarékszövetkezet elnöke, Závogyán János vételi ajánlatot nem tett. A takarékszövetkezet azt is közölte a testülettel, hogy a felépítményre nem tart igényt, neki a terület kell. Tus jak Miklós és felesége, akik videotékát üzemeltetnek a faluban, szintén pályáztak a Thúry-iskolára. Ok több pénzt ígértek, mint a takarékszövetkezet, pontosan 1 millió 300 ezer forintot, s vállalták, hogy átveszik a szolgálati lakásban élő lakót is. Ennek ellenére, mint Tusjakné tájékoztatott bennünket, a testület nem mellettük döntött. Vajon miért? Dr. Kovács Sándor polgár- mester érdeklődésünkre betekintést engedett a testületi ülés jegyzőkönyvébe, s elmondta, hogy a képviselők miért döntöttek így. — Závogyán János, a takarékszövetkezet elnöke üzletházépítés céljából kérte a szövetkezet számára az épületet. Elmondta, hogy páncéltermet kellene kialakítani, éjszakai pénzautomatát felszerelni és a kon- dorosi faluképet a főútvonalon lévő új székházzal szeretnék javítani. Első ajánlatukat, amely 400 Ft/négyzetméteres árról szólt, a testület visszautasította, a pénzügyi ellenőrző bizottság megtárgyalta, s mindkét fórum úgy döntött, az ajánlat nem tükrözi az ingatlan értékét. A testület úgy határozott április 30-án, hogy 1000 Ft/négyzetméteres árat kér az iskoláért. Ez egyébként körülbelül 1 millió 300 ezer forint. Való igaz, hogy Tusjakék ajánlata ennek megfelelő volt. Igen ám, de a takarékszövetkezet írásban kérte a képviselőket, hogy váiják meg április 28-án a szövetkezet igazgatósági ülését, ahol is ismét szóba kerül, hogy mennyi az a pénz, amelyet az épület megvásárlására fordítanának. Hozzáteszem, ugyanezen a napon volt a testületi ülés is. Erre Závogyán János eljött, de Tusjakék részéről senki sem képviseltette magát. Ez azért lényeges, mert Závogyán János az igazgatóság döntését ott szóban ismertette, és 1 millió 200 ezer forintos vételárat ajánlott úgy, hogy neki a felépítményre nincs szüksége, csak a telekre — sorolja a tényeket dr. Kovács Sándor. Tusjak Miklósné azért kereste meg szerkesztőségünket, mert úgy érzi, hogy a képviselő- testület a falu ellenére döntött. Az övénél előnytelenebb árajánlatot fogadott el, nem tudni mire alapozták döntésüket, és azt sem érti, vajon miért nem hirdették meg pályázat útján az ingatlan eladását. A kérdésre dr. Kovács Sándor polgármester így reagált: — Nekünk nem kötelességünk az önkormányzati ingatlant eladás előtt meghirdetni. Ennek ellenére a képviselő- testületi ülésen magam kérdeztem meg a testületet, kí- vánja-e hirdetés útján megpályáztatni és így árverésen értékesíteni az ingatlant. Ezt leszavazták. Ezért nem hirdettük meg pályázaton. Hasonló volt a szavazás eredménye akkor is, amikor a két vevő közül a takarékszövetkezet mellett voksoltak a képviselők. Úgy látta a nagy többség, hogy a takarékszövetkezet vételi ajánlata kedvezőbb, mert ha az önkormányzat lebontja az épületet, az építési anyagot értékesítheti, és ezzel nagyobb bevételre tesz szert. Ezért engem utasított a testület az adásvételi szerződés megkötésére. 1995. április 30-áig kell átadnunk a' telket a szövetkezetnek. A benne lévő lakóról a képviselő-testületnek kell gondoskodni. Ez akkor is így van, ha a vevő átvállalja a szolgálati lakást és vele együtt a bentlakó pedagógust. Á magam részéről egyébként nem értem, hogy Tusjakné, akit régóta ismerek, miért nem a hivatalt kereste, miért az újsághoz fordult? — Tisztában vagyok azzal — mondja Tusjak Miklósné —, hogy a képviselőknek joguk volt így dönteni. Döntésükkel azonban úgy érzem, kizárták annak a lehetőségét, hogy esetleg pályázat során más, ismeretlen vevő ennél nagyobb vételárat adjon az iskoláért. Semmi más célom nem volt a nyilvánossággal, mint az, hogy bemutassam Kondoroson a képviselő-testületet és módszereit, hogy a lakók tudják a legközelebbi választáskor, kikre szavazzanak. Nem haragszom senkire, de úgy érzem, ezt az értékesítést másképpen is meg lehetett volna oldani. p j Ahol luxus a nyiratkozás Ez ám a jó játék! Ismét van férfifodrásza Batto- nyának! Ha más írta volna le e mondatot, elmosolyintanám magam: milyen város az, ahol még borbélyt sem talál az ember? Nos, nem tudom illik-e „leborbélyozni” lvanov Istvánná férfifodrászt. Mindenesetre elégedetten távoztam Eper utcai üzletéből. Családtagjaim otthon megdicsértek: végre találtam egy jó borbélyt. — Az üzletet tavaly november 1-jén nyitottam meg — mondja Marika. — A helyiség kialakításához a polgármesteri hivatal nyújtott kamatmentes hitelt a vállalkozásfejlesztési alapból. A kölcsönt másfél évre kaptam, havi 5 ezer forintos részletekben kell törlesztenem. — Gondolom, szükség volt saját erőre is. — Természetesen! Berendezéssel együtt csaknem 150 ezerbe került ez a kis üzlet. Sajnos, a battonyai emberek igencsak szűkében vannak a pénznek, rengeteg a városban a munkanélküli. Meg aztán az is hozzátartozik a képhez, hogy sokan elszoktak vidékre, mivel itt évekig nem volt férfi- fodrász. A gyakran utazó vállalkozók ma is más városokban nyiratkoznak. Idő kell ahhoz, hogy rájöjjenek: helyben is megkapják ezt a szolgáltatást. Hozzáteszem: kulturált körülmények között, hivatalosan. —Ezen mi értendő? — Az, hogy sokan fű alatt űzik az ipart. Ennek ellenére azt mondom: elégedett vagyok, mert aki egyszer megfordult nálam, az azóta is visszajár. Igaz, hogy a jelenleginél tízszer több vendéget is el tudnék látni, de az üzlet felfutásához legalább két esztendő kell. No- meg az, hogy pezsdüljön meg már végre a gazdasági élet. Ón előtt volt itt egy háromcsaládos apa. „Hazajöttem stoppal, mondta, megmaradt 70 forintom, ebből tudok megnyiratkozni.” Egyébként őt is, a gyermekeit is a felesége nyírja. Hasonló a helyzet sok száz battonyai családban... Ménesi György . Gyémánt a házaspárnak! A megöregedett kis kertes ház udvarából kopácsolás hallik. Egy asszony a húst klopfolja. Ünnepi ebédre készülnek a békéscsabai Bánát utcában. —Nagy ünnepre készülünk — fogad barátságosan Dudás Magdolna —, a szüléink gyémántlakodalmára. Bevezet a szobába, ahol szépen terített asztal várja a vendégeket. S jön a gyémántot kiérdemelt házaspár: Dudás György és hatvan éve jóban-rosszban társa, Dorogi Mária. Álmélkodom egy csöppet, csak annyit, amennyit a jó modor megenged. De a meglepődésem valós. A házaspár ugyanis alig-alig látszik még hetvennek is. Marika néni szemérmesen elmosolyodik: — Pedig de nagyon régen volt 1932! Bizony akkor ismerkedtünk meg egymással, amikor a férjem leszerelt a katonaságtól. Ülünk egy kanapén Dudás Györgyné született Dorogi Máriával, amikor csatlakozik a másik ünnepelt: Dudás György. Bele-beleszól beszélgetésünkbe, kiigazítja párját: ha az valamire nem jól emlékszik. — Tudja, mintakötőnő voltam a kötöttárugyárban amikor megismerkedtünk. Nem Dudás György és felesége, Dorogi Mária a hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte a minap Békéscsabán volt sima indulásunk az életben. Mindkettőnk szülei ellenezték ugyanis a házasságunkat. Csak azért, mert én katolikus, a férjem meg evangélikus volt. Apámék ki is tagadtak. Szerettük egymást, senki nem érdekelt. Felutaztunk Pestre és 1934- ben összeházasodtunk. 1935- ben megszületett a fiunk, Józsi. S mit tesz Isten? Az apám azt üzente, látni akarja az unokáját, elmúlt minden haragja. — 1938-ban elmentem a Németországban élő nővéremet meglátogatni — veszi át a beszéd fonalát Gyuri bácsi —, amikor elindultam, nem gondoltam arra, hogy majd tíz évet ott fogpnk élni. Míg én külföldön voltam, megjött a katonai behívóm. Apám megírta, s azt tanácsolta, maradjak kint. — Németországban? És a feleség, a gyerek? ' —Jöttek ők is utánam. —Sikerült munkához jutni? — Szobafestő-mázoló vagyok, nem volt nehéz elhelyezkednem. A lányunk, Magdi ott kinn született. 1947-ben érkeztünk haza. —Kész regény. A gyerekeknek gondolom jó iskola volt, tanultak mindjárt egy másik nyelvet is az anyanyelv mellé. — Ó, nagyon rendes gyerekeink vannak — húzza ki magát ültében Gyuri bácsi. — A fiam mérnök, a lányunk közgazdász. Se az én, se a feleségem nagy családjában egyetlen diplomás sincs a mi két gyerekünkön kívül. — Tudom, sablonkérdés, de mi a titka ennek az emberöltő- nyi együttlétnek, amit békében töltöttek együtt? — Kitartottunk egymás mellett. Volt az életünkben jó is, rossz is, ahogyan az másnál is előfordul — summázza Marika néni. — Annyira tiszteletben tartottam a feleségemet, hogy soha egyetlen kétértelmű szót sem szóltam hozzá. Egyébként pedig az az elvem, hogy hetvenhétszer kell egymásnak megbocsátani, ha szükség van rá. Beszélgetésünknek itt vége szakad. Érkeznek a családtagok, hogy köszöntsék az ünnepeiteket. A két gyerek, a négy unoka és a három dédunoka. BÉ Mármint a fáramászás. Szükségeltetik hozzá erő, ügyesség, bátorság, jó strapabíró nadrág — és persze mindenekelőtt egy takaros, alkalmas fa, lehetőleg gyümölcsfa, sőt! Lehetőleg éppen érőgyümölccsel teli fa! Nagy kár, hogy a lakótelepeken felcseperedők életéből többnyire kimarad ez az élmény. FOTÓ: MÉNESI GYÖRGY HAZA MINDEN KI.OlT! Mi is készülünk a Csaba Expo '94-re! Valamennyi- külön hirdetési megállapodással nem rendelkező - kiállítónak az expóval kapcsolatos keretes hirdetésére IB% ingiieiift Keresse a Békés Megyei Hírlap hirdetési irodáját! Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Telefon: 06 (66) 441-311. Telefax: 06 (66) 450-198.
