Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-30 / 125. szám
Több mint kétszáz vendég a battonyai S. 0. S.-esküvőn „Lakodalom van a mi utcánkban!” A battonyai S. O. S. Gyermekfalu történetébe nevezetes dátumként vonul be május 28-a. Ezen a napon ment ugyanis férjhez a Zámolyon lakó Hajdár Józsefhez Darák Veronika lánya, Szálai Anikó. A hetedhét országra szóló lakodalom úgy zajlott le, mint bármely más lakodalom: nászajándékok az ifjú párnak, leánykérés vőféllyel, hosszú sorban kígyózó lakodalmas menet az anyakönyvvezetőhöz, egyszerű vacsora (tyúkhúsleves, sertéspörkölt burgonyával, galuskával, savanyúsággal), éjfélkor fasírt, virsli, majd az elmaradhatatlan menyasszonytánc, reggelig tartó mulatság... De végtére is: miért érdemel kitüntető figyelmet az első magyarországi S. O. S.-lakodalom? Nos, éppen azért, mert az első, és mert — a lényegi dolgokat illetően — semmiben sem különbözött a hazánkban szokásos falusi-kisvárosi lagziktól. Éppen ez utóbbitól szenzációs! Az S. O. S. falu benépesítését 1986 áprilisában kezdtük, ekkor még csak az első öt ház volt lakható — idézi vissza a kezdeteket, Darák Veronika. Az örömanya emlékei — Mi, anyák április 1-jén érkeztünk a faluba takarítani, rendezkedni, vásárolni. Április 18- án kaptam 4 gyermeket, a Szalai testvéreket. „Van közöttük egy lány, aki szeret tornázni” — ennyi volt az összes információm róluk. Készülvén a gyermekek fogadására nagy sütés-főzésbe fogtunk Citrom Andreával, azaz Citivel, a másik nevelőanyával. Begördült egy Barkas Szolnokról, s elsőnek Anikó szállt ki belőle. „Jézus Mária! Mit kezdek én ezzel a kamasz lánnyal?” — ez volt az első gondolatom. Utána megláttam Janikát. „Jé, egy kicsi is van közöttük!” — állapítottam meg örömmel. Az első időszak bizony nehéz volt. A gyerekek nyíltan megmondták, hogy ők nem akartak idejönni. A lányok szembefordultak velem, bezárkóztak a fürdőszobába, súgtak- búgtak, sírtak. Összeszokott a család — Eltelt három-négy hónap, s következett a gyermekek olasz- országi nyaralása. Onnan már örömmel jöttek vissza, örömmel jöttek haza! De azért Anikó a 14 évével, a nevelőotthoni nyegleségével, a nagy szájával, a mindenkit kiosztó stílusával egy darabig még igazán nehezen nevelhető gyermeknek számított. Mindezek a hibák szép lassan koptak le róla. Talán az is közrejátszott ebben, hogy Szolnokon megígérték nekik: ha beilleszkednek Battonyán, ötödik testvérüket, Bandikát, aki ekkor Jászdózsán volt nevelőszülőknél, szintén idehozzák. így is történt. Ősszel még három, szintén egy családhoz tartozó kicsit kaptunk. Attól kezdve Anikó lett a jobb kezem: húgaival együtt rengeteget segítettek a házimunkában, a kicsik ellátásában. Gyakorlatilag a falu hivatalos megnyitására a mi családunk teljesen „összerázódott”. Az általános iskola elvégzése után Anikó Gyomára került a szakmunkásképzőbe. Minden áldott héten telefonálnom kellett neki, alig várta, hogy hazajöhessen, itthon ki kellett kísérni az állomásra, mindig sírva ment vissza. De becsülettel megállta a helyét, s akárcsak a húgai: jobb eredménnyel végezte el a szakmunkásképzőt, mint az általánost. „Asszony lesz a lányból” Kisállattenyésztőként Szarvason helyezkedett el egy pulykafarmon. Ez a két és fél hónap volt Anikó pokoljárása: egyedüllét, albérlet, embernyúzó állapotok... Úgy gondoltam, jobb, ha elköltözik a lányom Zámolyra, anyukámhoz. Munkát is ígértek neki a helyi téesz baromfitelepén, de ebből nem lett semmi. Munka nélkül maradt, majd sikerült elhelyezkednie gondozóként a gánti szociális otthonban. Azt, hogy lakodalom lesz, jó egy éve tudjuk. El kellett döntenünk, hogy hol tartjuk: Battonyán vagy Zámolyon. És egyáltalán: kis lagzi lesz vagy nagy lagzi? Márciusban dőlt el minden: az esküvő Battonyán lesz, több mint 200 meghívottal. A vőlegény édesapja Letenyéről a disznót hozta meg a bort. Felkértük a főzőasszonyokat és a leghíresebb helyi vőfélyt, István Andrást, továbbá Mezőhegyesről a Horváth-zenekart. A gazd- asszonyunk, Icu vezetésével kalákában két hétig sütöttünk- főztünk, de ez ment minden egyes családnál is. Szóval egy hagyományos, falusi lakodalom megrendezésére törekedtünk. — Úgy volt, ahogy anyukám elmondta —- emlékezik a kezdetekre Szalai Anikó. — Sokat ellenkeztünk vele, a testvéreimmel elvonultunk, bezárkóztunk a fürdőszobába. Szép lassan azonban rájöttünk: igazán ragaszkodik hozzánk, szeret bennünket, megpróbál mindenben a kedvünkbe járni, mint... — Anikó nem tudja befejezni a mondatot. Hálás tekintettel néz anyukájára, Darók Veronikára. Szeme könnybe lábad, elcsuklik a hangja, s erőt vesz rajta a sírás... Hüppögve témát vált: — Józsit látásból már Zámolyon is ismertem. Gyakran megfordult anyukám ott élő testvérénél. 1987 karácsonyán itt vendégeskedett a gyermekfaluban. Azóta leveleztünk egymással, de igazán komolyra két és fél évvel ezelőtt fordult a dolog, amikor én is Zámolyra költöztem. Úgy éreztük, elég érettek vagyunk arra, hogy házasságot kössünk egymással. Anyukám támogatta elhatározásunkat, segített házat venni Zámolyon. Egybekelésünk után megpróbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy elkerüljük mindazt, amin gyermekként Józsival keresztülmentünk. Nem mondtam még, az ő szülei is elváltak, de annak nagyon örülök, hogy most itt van az anyukája és az apukája is. A saját életünket azonban a battonyai S. O. S.-anyák, s különösen az én anyukám normáihoz szeretnénk igazítani. „Ha egyenesbe jövünk...” — A megismerkedésünk óta évente egyszer vagy kétszer mindig lejöttem Battonyára — mondja a 22 éves vőlegény, Hajdár József. —Közben katona voltam, 1991. novemberében vonultam be. A levelezésünk ekkor sem szakadt meg, sőt angyalbőrben döntöttem el, hogy ha leszerelek, összekerülünk. Leszerelésem után egyre közelebb kerültünk egymáshoz... Mi lesz az esküvő után? Itt maradunk egy hétig a gyermekfaluban, legfeljebb néhány napot töltünk Gyulán, nászúton. Június 5- éig tart a szabadságunk, 6-án, hétfőn mindkettőnket vár a munkahely és otthon, Zámolyon a veteményeskert. Anikóval azt is megbeszéltük, hogy idővel, ha egyenesbe jövünk, három gyermeket szeretnénk. Normális körülmények között kívánjuk felnevelni őket, de azért, hogy meglegyen mindenünk, még elég sokat kell hajtanunk. A vendégek között láttuk dr. Hortobágyi Mártát, az S. O. S.-egyesület alelnökét és Galambos Györgyöt, a gyermekfalu korábbi vezetőjét. — Az a legcsodálatosabb, hogy itt van a falu apraja- nagyja, sőt azok is itt vannak, akik már önálló életet élnek — így Galambos György. — De itt vannak a battonyai barátok, a jelenlegi, illetve a volt iskolatársak. A vőlegény rokonságán kívül itt látom az S. O. S.- anyukának, Darók Verának az édesanyját és a testvéreit is. Az pedig külön megható, hogy az ország minden tájáról érkeztek táviratok, levelek, küldemények, természetesen az ifjú párnak szóló jókívánságokkal. A magam és a családom nevében én is sok boldogságot kívánok Anikóéknak. A mai napon az S. O. S. segítségével és a saját erőfeszítései árán révbe jutott egy nagyon mélyről induló kislány... Annak idején én vittem beíratni a gyomai szakmunkásképzőbe. Óriási érdeklődés kísérte — Köszönöm az ifjú párnak, hogy éltek a lehetőséggel, és Verának, hogy magára vállalta ezt a hatalmas, de örömteli terhet — mondja Mádi István, a falu jelenlegi vezetője. — Jó dolognak tartom, hogy a nálunk nevelkedő gyermekek is részt vehetnek egy igazi esküvőn és az ezt követő lakodalmon. így módjuk van megismerni az ottani normákat, szokásokat, magatartásformákat. Mert különben csak azt látnák, hogy vonul a lakodalmas menet... Legfeljebb a saját esküvőjükön lenne hasonlóban részük. Ezt érezték Ani- kóék is, a velük való beszélgetés során szépen megfogalmazták, hogy azért tartják itt a lakodalmat, mert élményt szeretnének szerezni valamennyi itt lakó gyermeknek. Megítélésem szerint az esküvőt kísérő óriási érdeklődés hozzájárul ahhoz, hogy az eddigieknél kedvezőbb kép alakuljon ki rólunk a közvéleményben. Itt van a rádió, a televízió (még a Duna TV is beszámol az eseményről), számos fővárosi és megyei lap képviselteti magát. Az esküvőről szóló híradások kapcsán reméljük, hogy az eddigieknél is jobban számíthatunk a segíteni tudó és segíteni kész emberekre. Ha már a segítségről van szó, hadd mondjak köszönetét mindazoknak a cégeknek és magán- személyeknek, akik támogatták az esküvő megrendezését. Ménesi György * Az esküvő támogatói: Wei- se-Fenofestivál Bt. (Budapest), Billerbeck Budapest Kft., Mölnlyle Kft. (Budapest), Millers Co. (Budapest), Csaba TV, Montázs Videotéka (Gyula), MATÁV Szegedi Igazgatóság, Naturex Kft. (Szeged), IBUSZ Fortuna Kft. (Budapest), Polgári Védelem (Mezőkovácsháza, Battonya), Nevelőotthon (Battonya), Napközi otthon (Battonya), Faipari Szövetkezet (Battonya), Kocsis Nándor virágkertész (Battonya). Mi is felnövünk egyszer... Az ifjú pár és a nevelőanya, Darók Veronika Megpecsételve... ...aláírásokkal ...és csókkal Bevonulás a nászindulóra Elindulnak a gyermekfaluból FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER igÉKÉS MEGYEI HÍRLAPRIPORT 1994. május 30., hétfő £
