Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28-29 / 124. szám
fcRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPGYEREKOLDAL 1994. május 28-29., szombat-vasarnap £ 0 A hattyúfeleség Magas, sötét sziklákon épült várban lakott egy ifjú lovag az édesanyjával. A lovag egy tavaszi estén elment vadászni, és útközben tiszta vizű tóhoz ért. Egyszer csak számysuhogást hallott, s látta ám, hogy három hófehér hattyú szállt a tiszta vizű tó partjára. A lovag egy fa mögé húzódott, onnan figyelte a hattyúkat. Azok ledobták fehér tollruhájukat, gyönyörű lánnyá változtak mind a hárman, belegázoltak a tiszta vizű tóba, ott fürödtek, lubickoltak. Aztán kiúsztak a partra, ismét felöltötték tollruhájukat, és elszálltak. Gyönyörű volt mind a három hattyúlány, leggyönyörűbb mégis a legfiatalabb. A lovagnak nem volt többé sem éjszakája, sem nappala, mindig a szépséges lányra gondolt. Elmondta az édesanyjának, hogy mit látott a tiszta vizű tó partján, s megmondta azt is, hogy nem lesz ő boldog addig, míg azt a szépséges hattyúlányt haza nem viheti, feleségül nem veheti. Elszomorodott a lovag édesanyja, sírva kérte a fiát, felejtse el a hattyúlányt, tündér az, és úgysem marad meg földi ember mellett. Szerette a lovag, nagyon szerette az édesanyját, de még jobban szerette a gyönyörű hattyúlányt, nem hallgatott hát az édesanyja szavára. A tiszta vizű tó partján ült éjjel is, nappal is, leste, várta a hattyúlányok visszatértét. Egy este ismét számysuhogást hallott. A tópartra röpült a három hattyú, mind a három ledobta tollruháját, s most is három szépséges lány gázolt a vízbe. Amíg ott lubickoltak, a lovag fölkapta a legfiatalabb hattyúlány tollruháját, s futott vele, ahogy csak bírta a lába. A három szépséges lány a partra úszott, a két idősebbbik magára kapta tollruháját,' s hangos szárnysuhogással messzire szállt. A legkisebbik meg addig szaladt a lovag után, míg utol nem érte, akkor térdre hullott előtte, úgy kérte, adja vissza tollruháját, hadd szálljon a nővérei után. A lovag azonban nem hallgatott a könyörgő szóra, köpönyegébe takarta a szépséges lányt, hazavitte a várába, és feleségül vette. A hattyúlány elfelejtette nővéreit, efelejtette a tiszta vizű tavat, a tollruhájával együtt elvesztette az emlékeit is. Hat tavasz múlt el így. A hetedik tavaszon a hattyúlány megkérdezte az urát, hogyan is került ő a sötét sziklák tetején magasló lovagvárba. A lovag elmesélte a feleségének azt a régi-régi tavaszi estét, elővette a hét lakat alatt őrzött hattyúbőrt is, vajon emlékszik-e erre a felesége. Az meg kezébe vette a csillogó hattyútoll ruhát, a vállára borította, azon nyomban ismét hattyúvá változott, és huss — elszállt a nyitott ablakon át. A lovag azontúl minden tavasszal elment a tiszta vizű tó partjára, ott ült éjjel is, nappal is, de hiába leste, várta a hattyúkat, soha többé nem látott közülük egyet sem, de még a szárnyuk suhogását sem hallotta. (Spanyol mese) # Csónak-hajtogató Nahát, hogy mik vannak! Biztosan emlékeztek arra, hogy pici korotokban anyu vagy apu, esetleg a tata vagy a nagyi hajtogatott nektek papírból csónakot. Most próbáljátok meg ti! Rajta. Először is vegyetek valamilyen díszes csomagolópapírt. Ha mindkét oldala színes, akkor csak egy ívet hajtogassatok, ha nem, akkor két, fehér oldalával egymásnak fektetett lapot, hogy a csónakotok mindkét oldalon színes legyen. De csinálhatjátok kétféle papírból is, ha pedig elkészültetek vele és nem szántátok vízre, akkor két végén díszes zsinórral akár fel is köthetitek dísznek valahová. Szinte hihetetlen, hány később híressé vált ember indult a gyalupad mellől. Asztalosinasként kezdte Munkácsy és Derkovits, továbbá az Erdélyben született Borbereki Kovács Zoltán, aki festőként és szobrászként lett világhírű. Hasonlóképp asztalosinasként kezdte nő létére Gyömöri Edith, az élete végén Angliában praktizált világjáró magyar pszichoanalitikus, aki sokáig kezelte József Attilát, majd külföldre kerülve tett szert nemzetközi hírnévre. <[> «f« «T* «f5 A gombostű egy Tourangeau nevű francia drótkészítő mester találmánya. 1410 körül hozta forgalomba az első gombos végű tűt. Minthogy minden egyes darabjukat kézzel munkálta meg, olyan borsos volt eleinte az áruk, hogy egyetlen darab belőlük még királynék számára is fejedelmi ajándékszámba ment. Hitted volna? Alig 100 éve még pénzért mérték a piacokat és utcákat járó vízárusok a Duna szüretien vizét. Azt itták az emberek, s ihatták is, mert jó ízű volt, és áttetszőén tiszta, mint a makulátlan kristály. s&a ef* efti Edward James, az 1907-től 1984-ig élt angol költő született szürrealistának és a világ utolsó nagy különcének vallotta magát. Szó, ami szó, valóban excentrikus ember volt. Monktoni házának egyik szobájában a filmsztár Mae West ajkának vonalát mintázta az ágy, a másik szobában levő ágynak meg Napóleon halottas kocsija volt a modellje. Maga a ház kívülről lila volt, rózsaszín kapuval. A költő fehér telefonjára nem kisebb művész, mint Salvador festett aranyszín pettyeket, fekete telefonjára ugyanő tervezett állatot utánzó takarót. ü/ ej* Nem igaz, hogy nincs rózsa tövis nélkül. Viszont igaz, hogy nincsen oroszlán tövis nélkül. Mert—mint tudjuk — a rózsának nincsen tövise, csak tüskéje. Az oroszlán farkának végbojtjában ellenben szarunemű tövis rejtőzik. ^3 •'A. -J> Szegfűt csak a középkor óta termesztenek Európában. Az első szegfűcsomagokat IX. Lajos francia király seregei hozták kontinensünkre Tuniszból, a második keresztes hadjáratból hazatérve. sä» vLÚj-Zéland őslakóinál, a maoriknál amolyan mágikus szertartás egy-egy keresztelő. Az újszülöttet kiviszik a tengerpartra, s ott vízzel permetezett, ingerlő szagú lombot szórnak rá. Közben a törzs varázslója neveket kezd sorolni. Amelyiknél a baba eltüsszenti magát, az lesz a neve. <3^ (fii A mese, hogy gólya hozza a gyereket, egy indogermán mítosz nyomán terjedt el. E rege szerint a még meg nem született gyerekek egy túlvilági tóban élnek vegetatív életet, innen halásszák ki a gólyák minden mamának a neki valót. A nálunk és német nyelvterületen széles körben népszerű gólyamese azonban nem mindenütt terjedt el. Szíriában például a teve hozza a gyereket, Franciaországban pedig egyszerűen káposztafejből nő, onnan hámozza ki az anyukája. Munkácsy is asztalosinasként kezdte Történetek nagyokról Strindberg August Strindberg, a neves svéd író vendéglőben vacsorázott a barátaival. Megittak jó pár üveg bort, aztán Strindberg elővette a pénztárcáját, kinyitotta és hosszú ideig nézegette. — Mit nézel? — kérdezte tőle a szomszédja. — Azt — felelte tömören az író —, hogy szomjas vagyok-e még. De Sica — Milyen tervei vannak a jövőre? — kérdezte egy kíváncsi újságíró Vittorio de Sicától az ötvenedik születésnapján. — Hetvenéves koromig filmezni fogok — felelte a híres olasz színész és rendező. — Aztán elkezdek horgászni. A nyolcvanas éveimben esetleg eljárogatok majd az idős hölgyek teadélutánjaira, s lassan itt lesz az ideje, hogy a teniszre is szakítsak egy kis időt. — És a kilencvenes éveiben? — csökönyösködött az újságíró. — Harminc évnél többre nem tervezek előre — felelte határozottan de Sica. Vespasianus A római császárokat haláluk után istenekké nyilvánították. Vespasianus császárt megmérgezték. Amikor rájött, felkiáltott: —Ó,egek! Úgy tűnik istenné leszek! Balzac Az olasz kritikus, Angelo Florentini meglátogatta egyszer Balzacot, aki megmutatta neki a könyvtárát. A vendég szemlélődés közben észrevett egy kéziratot a következő címmel: Melankolikus elbeszélések. — Mester, minden művét ismerem, de erről nem is hallottam — mondta a kritikus. — Tessék, nézze csak meg — nevette el magát az író. Florentini kezébe vette a kéziratot és olvasni kezdte: — Vaj, liszt, cukor... Mi ez? — Tudja — magyarázta Balzac —, mindig kevés a pénzem, ezért ezt a címet adtam a könyvnek, amelybe a háztartási kiadásaimat bejegyzem. Geothe Johann y/olfgang Geothe egyszer a parkban sétált. A keskeny ösvényen összetalálkozott azzal a kritikussal, aki minden művét irgalmatlanul megbírálta. Amikor egymással szemben megálltak, a kritikus nagyképűen így szólt: • — Bolondoknak nem engedek utat! —Én viszont igen—mondta mosolyogva Geothe és lelépett az ösvényről. Shaw G. B. Shaw egyszer egy beszélgetést hallgatott az emberi szervezet tökéletlenségéről. — Nem kell csodálkozni — szólt közbe a nagy drámaíró —, amikor Isten a világot megteremtette, a tudomány még ugyancsak alacsony színvonalon állt. Liebl Liebl, a híres festő szegény parasztcsaládból származott, és élményeiről szívesen beszélt ismerősei körében. Egy alkalommal a társaság egyik új tagja lenézően mondta: — Nyájat legeltetni? Szégyenletes ifjúság! —- Igen komoly előnye van ennek! — válaszolta a festő. — Azóta minden barmot első látásra megismerek. Plusz egy poén Helyezzétek el az alábbi szavakat, betűcsoportokat — kettő kivételével — az alábbi ábrában! Egy szót könnyítésül előre beírtunk. A két megmaradt szóból a következő vicc csattanóját állíthatjátok össze: — Edd meg a borsófőzelékedet! — nógatja anyuci az ételben csak turkáló fiacskáját. — Sok gyerek boldog volna, ha csak fele ennyit is kapna. (A fiú válasza a megmaradt szavakból állítható összeg Kétbetűsek: AD, AM, AL, B A, CD, ÉK, ÉN, IS, NA, NÁ, OB, OS, TA, TA, TA, TA. Hárombetűsek: ALI, ARZ, ÁTA, ÉTI, IKÓ, IMA, KÁD, KOR, LIV, LOT, MÓR, ÓLE, SOT, TAM, TAR(beírva), UTE. Négybetűsek: ADÓS, ANÓD, ATOS, BÁLA, CSEL, ELÁS, ETON, MAMA, NÓTA, OLOF, OSON, PALI, PATÓ, RIMA, SAKK, TÁRÓ. Ötbetűsek: KAPAT, NÍLUS, SASAD, TAKAR. Hatbetűsek: AKARAT, AMIKOR, ANABAR, ELESIK, ITALOS, KADOSA, KATONA, NAPÓRA, RITOLA, TAVASZ. Hétbetűsek: AKADOZÓ, FELADAT, KAMARÁS, KRITIKA. Nyolcbetűsek: ANALÍZIS, MARITIME. Kilencbetűsek: ARATÓNÓTA, ELEMES ÓRA.
