Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-28-29 / 124. szám

TARKA OLDAL 1994. május 28-29., szombat-vasárnap £ \ © A YANKEE-s sapkás fiúnak. Sok boldogságot és további jó verekedést kívánok. Tudod, én mindig neked szurkolok. Legalább van értelme, mert úgy­is te győzöl. Egy RAJONGÓD *** Édes Kedvesem! Köszönöm neked, megenged­ted, hogy megismerjelek. Szemé­lyed megismerésével lettem gaz­dagabb. Az idő, amely úgy rohan, és te olyan csodálatosan tudsz bánni vele. A pontosságod min­den képzeletet felülmúl. Csak gondolni tudom, hogyan csiná­lod. A kedvességed, amivel el­halmoztál, számomra az idők vé­gezetéig irántad való hűségre kö­telez. Ha nem így van, megbe­széljük a jövő hét végén. Szere­tettel: István *** Krisztián!!! NAGYON SZERETLEK! Klára Kicsim! Lantomat tovább pengetem, hiszen szívem diktálja ezt, S bocsáss meg nekem, hogy létezem. Lehet, hogy utánad újak jöttek, S lehet, hogy kicsimnek becéztek, de az „ÉN KICSIM” akkor is csak Te leszel. „KICSIM” * * * KEDVESEM! Életem legboldogabb két napja volt, amíg vártam, hogy találkozzunk. M. * * * É-VICA! Egy kis patak, mindig róhat És közben csak énekelt. Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett. Én is így lettem néma víztükör, mikor tőlem elmentél. Nekem többé már a nap sem tündököl, csak ha újra megjönnél! Elmegyek, elmegyek. Milyen úton indulok még nem tudom. Elhagyom otthonom, még a jó barátoktól sem búcsúzom. Elmegyek, elmegyek. Igen megkereslek én bármerre jársz. Nem tudom, merre vagy, de úgy érzem, hogy engem egyre vársz. Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál. Azóta én minden napot feketével írok már. Látod így vitted el a színeket, ■ mikor tőlem elmentél. Nekem többé már nem lesznek ünnepek, Csak ha újra megjönnél. Tőlem Kedvesem! Igen, a „kedvesem— kedvesed” jeligére figyelve vála­szoltam, válaszolok, ugyanis ak­kor ott szívemből így szólította­lak. Titkot kérsz, tehát Te is csak sejted, hogy az vagyok, akire gondolsz. Gondoltam én is, hogy meglátogatlak, de feléd járva, amiről magam is meggyőződ­tem, visszatartott. Ha így van, nincs jogom hozzá, hogy zavarja­lak. Kellemetlenség, bonyoda­lom nekem már nem hiányzik. Megértelek, hogy nem akarod magad felfedni. Nagyon nem szeretem az ilyen játékot! A he­lyemben Te mit tennél? Mert nem ismersz eléggé, nem haragszom, de mélységesen szomorú va­gyok, én naiv. Kedvesed * * * Lajos! Szeretnék veled találkozni, de nem talállak sehol. Kérlek jelentkezz, hogy neked mikor jó a találkozás. Üzenj itt, vagy ha meg van még a telefonszámom, hívj fel 1994. 05. 31-én vagy 1994.06.07-én. Fontos! Reggel 8-kor a legjobb, vagy délután 15-kor. 1994.03.09. Az öngyilkosok többsége nem akar szakítani életével Az értelmetlen Az öngyilkosság, mint az egészséges ember életösztöne ellen megnyilvánuló cselekedet, mindig is nagy meg­döbbenéssel töltötte el az embereket, és a legkülönbö­zőbb magyarázatokkal igyekeztek az okot megvizsgál­ni. Ismeretes, hogy az ember veleszületett tulajdonsága az életösztön és á halálösztön. A halálösztön rendkívüli körülmények hatására annyira felerősödhet, hgy az élet számára végzetessé válhat. A halálöszön kifejlődését az életkörülmények és a psziché teherbíró képessége kö­zötti egyensúly megbomlásával magyarázhatjuk, vagy­is mélyreható lelki elváltozások következnek be az egyén személyiségében. Az ember megismerésével fog­lalkozó kutatók szerint az ön- gyilkosság „külső, távolabbi” okai között szerepel a szerelmi csalódás, az anyagi csőd, vala­mely szeretett hozzátartozó el­vesztése, gyógyíthatatlan be­tegség, szülők és tanárok túlzott szigorúsága, sorozatos kudar­cok. Ezek nem valódi okai az öngyilkosságnak, ugyanis nem elégségesek, hiszen nem min­den csalódott vagy súlyos beteg ember lesz öngyilkos. A tragédia valódi oka az egyén belső lelki folyamataiban található meg igen bonyolult összefüggésben, melyet a hátra­hagyott kézírás, illetve búcsúle­vél alapján végzett személyisé­gelemző munkával igazán csak a szakavatott grafológus tárhat fel. A külső okok tehát csak kiváltják az öngyilkosságot, az igaziak mélyebben determinál­tak, és annak feltételei már ko­rábban kialakultak. Az öngyil­kosságra való hajlamosságot, il­letőleg az öngyilkosság előtti lelki állapotot a grafológus ké­pes igen nagyfokú biztonsággal jelezni. Azok ajegyek ugyanis, amelyek az öngyilkos kézírása alapján felismerhetők, csírájá­ban már korábban jelen vannak az egyénben, és a lelki egyen­súly kezdeti megbomlása ide­jén a figyelmeztető jelek már láthatók. A grafológus az öngyilkos kézírásánál általában a követ­kező szempontokat vizsgálja: következtethetünk-e én-ellenes beállítottságra, széthasogatott én-részletek kimutathatók-e az írásban? Az-öngyilkosságot el­követő valóban meg akart-e halni, vagy csak az a szándék vezette, hogy úgyis megmen­tik? Felfedezhető-e a kézírás alapján a „különleges” lelkiál­lapot? A tragédia pillanatnyi el­mezavar hatására következett-e be? Milyen a viszonya a halál­hoz? Vannak-e olyan tulajdon­ságai, amelyek kedveznek az öngyilkosság létrejöttében, ille­tőleg milyen erősek azok a tulaj­donságok, amelyek gátlólag hatnak? A legfontosabb, amit vizsgálni kell, hogy mennyiben vált jelentéktelenné számára az anyagi világ, a korábbi én-képé­halál hez viszonyítva mennyiben erő­södött fel nála a szellemi szférá­ban való gondolkodás? Sokakban felvetődik a kér­dés, hogy meg lehet-e menteni az öngyilkosjelölteket? A kérdés felvetése jogos és igen aktuális. Mivel az öngyil­kosságra készülők nagy szá­zalékánál elmekóros, illetve pszichopatás tünetek mutatha­tók ki, így különös figyelem­mel szükséges a pszichoterá­piás kezelést alkalmazni, melynek lényeges mozzanatai a következők: az egyén megó­vása az önuralom erősítésével, vallásos egyéneknél vallási motívumok segítségével; ál­landó felügyelet a teljes kigyó­gyulásig; a kézírásuk állandó (rendszeres) grafológiai elem­zése révén figyelemmel kísér­ni az öngyilkosok pszichés al­katára jellemző tulajdonság­változásokat. Törekedni kell azok kedvező irányba változ­tatásukra. A grafológus a kézírás alap­ján az öngyilkosok pszichés alkatánál a következő jellem­ző tulajdonságokat észlelhe­tik: depressziós jelleg; befelé fordulás; inelankóliás félelmi roham; agresszió különböző formái; szociális alkalmazko­dásra való képtelenség; speci­ális alkalmazkodóképesség hiánya; én-hasadás, szoron­gás. Egyes öngyilkosok búcsú­levelet írnak és ezzel akarják igazolni környezetüknek, hogy életük megszakítását önerejükből teszik meg, saját akarattal. Az íráselemzések során azonban gyakran ki­derül, hogy ezek az egyének nem is igazán akarnak meghalni. Inkább ijesztgetésnek, terro- risztikus cselekedetnek szán­ják. Egyes esetekben azonban a kísérletnek áldozatul esnek. Sok búcsúlevélben az öngyil­kosok a környezetüket teszik felelőssé, amiért az életösz­tönük ellen ilyen végzetesen cselekedtek. Több búcsúlevél íródott már anélkül, hogy az írója nem követte el az öngyil­kosságot. Aki igazán saját aka­ratából akar véget vetni önma­ga életének, az nem ad útbai­gazítást, nem oktat ki senkit, hanem elintézi magával, hogy végső megoldásként ezt az utat választja. Nagy általánosságban el­mondható, hogy öngyilkossá­got a gyenge idegzetűek köve­tik el, elsősorban azok, akik az indulati anyag feldolgozására már nem képesek, különösen azok fokozódó erősségű táma­dása miatt. így ez a nagy feszült­ség levezetése rendszerint az öngyilkosság útján történik. Az öngyilkosság gondolatával fog­lalkozó egyénre jellemző je­gyek az írásban meglehetősen idejekorán megjelennek, ezért célszerű a válságos helyzetben lévők kézírásának elemzésével a tragédiának elejét venni. ' Dr.LépoldJózsefné Tisztelt Olvasóink. Az írás szerzője, dr. Lépőid Józsefné grafológus szakértő vállalko­zott arra, hogy az érdeklődők által beküldött, kézzel írott szöveget elemzi, és annak eredményét megküldi szá­munkra. Ezért azok, akik kí­váncsiak, milyen tulajdonsá­gokat, személyiségi jegyeket állapít meg kézírásuk alapján a grafológus, írjanak címünk­re (Békés Megyei Hírlap Szer­kesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111.). A borítékra írják rá: grafológia. A beérkezett levele­ket továbbítjuk az írásszakértő­nek, az eredményt pedig továb­bítjuk a feladónak, illetve—név nélkül — megjelentetjük la­punk hasábjain. A bemutatott kézírás egy általános iskolás gyerektől szárma­zik, az ő búcsúlevele. Az írásból világosan kiolvasható a tragédia előtti zilált lelkiállapot. Valójában nem is akart meghalni, cselekedetének nagy lökést adott az iskolai problé­mái, de nem hanyagolható el a valamiben „kitűnni vágyás” erős gondolata és törekvése sem. Ily’ módon hívta magára környezete figyelmét Képeinken a bécsi divatbe­mutatóra szánt modelleket láthatják. íme a honfoglalás korát idézőkét öltözet Fehér színű huszáros mente­szerű kabátkát láthatnak, többrétegű, alul hímzett szoknyával A békéscsabai Ruhaipari Szakközépisko­lát már évek óta szoros szálak fűzik egy bécsi divatiskolához. A békéscsabaihoz hasonló profilú ausztriai középiskola júni­us 10-én egy nemzetközi divatbemutató­val zárja a tanévet, amelyre több ország divatiskoláiból gyűjtik össze a modelle­ket. Mindenhol azt kérték a meghívott iskoláktól, hogy azok olyan saját tervezésű és készítésű divatos öltözékeket vigyenek magukkal a bécsi bemutatóra, amelyeken felfedezhetők az adott ország népviseleti elemei. Magyarországot a békéscsabai ru­haipari iskola képviseli majd ezen a nem mindennapi nemzetközi gálán. A békéscsabaiak már hetek óta készülnek a divatbemutatóra. Mind az öt modellt, amelyet Bécsbe visznek, Hovanyecz Józsefné, az iskola egyik pedagógusa tervezte. A „kivitelezést” az érettségizettek számára szervezett tanfolyam hallgatói végezték oktatóik segítségével. Az öt modell közül kettő a magyar honfoglalás korát idézi. A bársonyból készült kabátkák szabása a honfoglaláskori férfiak kabátviseletére emlé­keztet. Az öltözékekhez készített fejdísz és nyakék méltó kísérői e kor stílusának. A másik három modellen már az évszázadokkal későb­bi, zsinóros magyar népviselet elemeit láthat­juk. A mellényen, a kabátkán vagy a szoknyré- szeken felfedezhető zsinórozás érdekes ameri­kai technikával (különleges festékanyaggal és ragasztóval) készült. A nem mindennapi tech­nikát a békéscsabai iskola tanulói szakkör kere­tében sajátíthatták el a tanév folyamán. Ma­gyarországon a hetvenes években volt divat, hogy az utcai vagy alkalmi ruhák népies eleme­ket tartalmaztak. A szóban forgó modellek is ezekhez hasonló stílusban készültek. A ruhák­hoz ékszerek is készültek, amelyek a ruhaipari szakközépiskola tűzzománc szakkörös tanulói­nak a munkáit dicsérik. ma-ria A békéscsabai ruhaipari iskola modelljei Bécsben Mindig is jelen volt a magyar népviseletben a csipkézett, puffos ujjú fehér blúz, amelyhez zsinóros vagy sűrűgombos mellényt hordtak a lányok- asszonyok. Most ennek egy mai „nyelvre” lefordított változatát láthatjuk a lányokon fotó: fazekas ffrfnc

Next

/
Thumbnails
Contents