Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-27 / 123. szám
jÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1994. május 27., péntek Évforduló Kecskeméti Kozma György 40 évvel ezelőtt született Budapesten. Sokoldalú művészember, volt dramaturg és színész, dolgozott a volt nyugat-berlini filmfőiskolán, s grafikusként is ismert. Balettcipőben Tokióig írt egygyermekregényt. Színház- történeti tanulmányai A pesti kabaré címmel jelent meg. Gyermeknapi délután Mezőkovácsházán ma délután rendezik meg a városi gyermeknapot. A művelődési központ, az általános iskola és a könyvtár közös szervezésében három helyszínen kínálnak érdekes és szórakoztató programokat A 14.00 órakor kezdődő megnyitó után a Crazy Színjátszók mutatkoznak be, majd 15.00 órától szellemi vetélkedőre kerül sor. A művelődési központ előcsarnokában játszóház, a piactéren sportjátékok várják a gyerekeket. 17.00 órától különféle tánc- bemutató lesz, amit a zeneiskolások fellépése követ. A 18.00 órakor kezdődő gyermekdiszkóval egy időben foci- és kézilabda-mérkőzésen izgulhatnak a résztvevők. A vidám eseményeket 20.00 órakor tábortűz zárja az iskola udvarán. Családi nap Békésen Nagyszabású családi napot rendez május 28-án, szombaton 10 és 18 óra között a dánfoki üdülő- központban a helyi nagycsaládos egyesület. Egész napos műsorral, vetélkedőkkel, horgá- szási lehetőséggel várják a város és a környező települések családjait. 17 órakor tombolasorsolás is lesz. Volt aki tiltakozott, volt aki utánuk hozta a cserépdarabokat Az ügyfeleknek kamatozik a nyereség A középkori Kígyós temploma Jani bácsi a kapájára támaszkodva lekapja fejéről a kalapját és a földhöz vágja. — Az én fődemre be nem teszi senki a lábát! Semmiféle kincskeresést nem engedélyezek... — morogja magát erősítgetve, mert akiknek a mondatok szólnának, azok hallótávolságon kívül vannak. A régészek, a múzeumok munka társai nem egyszer találkoznak hasonló mentalitással. Pedig nem teszik tönkre senki földjét, csak a munkájukat végzik. Bejelölik, azokat a területeket, ahol ember élhetett. 1969 óta a szisztematikusan részekre osztott feltérképezés a cél. Békés megyét például hat részre darabolták. Az első a szeghalmi terület. Ennek feldolgozása könyv alakban 1982-ben jelent meg. Második a szarvasi járás. Az eredmény az 1989-ben napvilágot látott kötet. Harmadik Békés és környéke. Az anyag nyomdakész állapotban van, és megjelenésre vár. A múzeum munkatársai 1991-ben kezdték el a negyedik terület — Sarkad és Gyula — bejárását. Az ötödik Orosháza, a hatodik Mezőko- vácsháza és Battonya környéke. Az ásatásokról Szatmári Imrével, a megyei múzeum régészével beszélgetünk. —Avasson be kérem a munkájuk lényegébe. — Terepjárásunk a földműveléshez kötődik. Másfél hónapot tavasszal dolgozunk és ugyanennyit ősszel. —Nem értem az összefüggést... — Látni kell a föld tetejét. Tavasszal is és ősszel is az előkészítési munkák során kerülhetnek felszínre a leletek. —Hogyan tudják átlátni a hatalmas területeket? — Négyen-öten hallótávolságra egymástól csatárláncszerűen gyalogoljuk be a határt és az Gyönyörű tokos balta, középkori pecsétgyűrű, római császárkori ezüstpénz, agyag orsógomb. Ezeket rejtette a föld mélye FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ekék által felszínre forgatott cserépedényeket összeszedjük. Utána lelőhelyenként beszámozzuk, hogy össze ne keveredjenek. Aztán raktárba kerül. Ezzel a feldolgozás első fázisa lezárul. — Gondolom, egy településen több lelőhely is található. — így igaz. Szabadkígyóson például 153, Újkígyóson 276. Énnyi helyen lehetne ásatásokat folytatni. Egyébként a megyében több mint ötezer régészeti lelőhelyet ismerünk. — Említette, hogy a raktárba helyezéssel lezárult az első szakasz. Mi a . következő? — Az, amikor a múzeumban az adott korszak szakemberei veszik kézbe a leleteket, s mind- egyik leírja az általa tapasztaltakat. így kirajzolódik a hajdani település képe. A terepjárási megfigyelések és az anyagleírások már jó alapot adnak a kötet megírásához, ami nem csak régészeti, hanem csatornázási, beruházási szempontból is hasznos lehet. — Volt olyan, hogy akadályozták a munkájukat? — Nem jellemző. Akadt, aki tiltakozott, de olyan is akadt, s szerencsére ők vannak többen, akik utánunk hozzák a szép cserépdarabokat. —Amikor kész lesznek a megye feltérképezésével, mi lesz a következő feladatuk? — Ennek soha nem lesz vége. Mindig érdemes a terepjárásokat újra és újra kezdeni, mert mindig találunk valami újat. —Melyik településen találtak említésre méltó leletet? — Mindegyik említésre méltó. Mégis az Újkígyós—Szabadkígyós határában talált három honfoglaláskori temetőt és korai falvakat említeném. Megvan a középkori Kígyós és Eperjes temploma. Jó lenne, ha segítene a két önkormányzat, hogy feltárhassuk ezt a gazdag régészeti anyagot. B.V. AHIC0 a család szolgálatában Nincs kacsalábon forgó irodaházuk, nem reklámoznak. Ennek ellenére Békés megyében egy éve működnek, de már 200 ügyfelet szolgálnak ki. A nevük: AHICO. A magyarországi marketing igazgató, Frank Martonadott tájékoztatást lapunknak azokról a sajátosságokról, melyek megkülönböztetik a többi biztosítótól. — Az AHICO az első amerikai—magyar biztosító részvénytársaság. A cég 75 éve működik az Egyesült Államokban, s a világ legnagyobb biztosítói között tartják számon. 1990 óta Magyarországon is van képviselete 250 üzletkötővel — sorolta Frank Marton. — A cég fő profilja az élet-, a baleset- és a vagyonbiztosítás. A biztosító elsődleges feladatának a család kiszolgálását tekinti, s talán ez az egyik dolog amiben különbözünk más cégektől. Úgy gondoljuk, hogy a biztosítás hosszú távú szakma, s fontos szempont, hogy ügyfeleink 20-30 év múlva is megtalálják a biztosítót akkor, amikor valóban szükségük van a pénzre. — Ma még Magyarországon elég szokatlan formája az üzletkötésnek az ügynöki rendszer. —Igen, s éppen ezért nem is igazán szerencsés ez a kifejezés. Üzletkötőinkre inkább a biztosítási tanácsadó kifejezés a helyesebb, hiszen minden rajtuk keresztül bonyolódik, s az igazi munka azután kezdődik számukra, amikor az ügyfél aláírta a szerződést. Ez a szemlélet kapcsolódik hosszú távú filozófiánkhoz. — A cég nem reklámoz. Mi ennek az oka? — Ez is hozzátartozik üzlet- politikánkhoz. Úgy gondoljuk, hogy az ügyfél profi kiszolgálása a mi legjobb reklámunk. A reklámra költhető pénzt a cég éves nyereségéből kellene elvonni. Ugyanezért nincs minden városban irodánk. A budapesti központban mindössze 38 főállású dolgozót foglalkoztatunk. Ebből adódóan a cég költsége minimális. így a nyereség nagy részét az ügyfelek kamatainak növelésére tudjuk fordítani. Az egyes városi kirendeltségen pedig egyszerűen nincs is szükség alkalmazottra, hiszen mindent az üzletkötő intéz, ő közvetít az iroda és az ügyfél között, ezzel is erősítve a szolgáltató jelleget. —Az AHICO a család biztosítója. Mit ért ezen? — Elsősorban azt, hogy az ügyfélnek nem kell hivatalos helyre járni, sorba állni, hiszen az üzletkötője házhoz megy. így nem idegenedik el egymástól az ügyfél és az ügyintéző, mely jelen esetben maga az üzletkötő. Másodsorban a biztosítási fajták erősítik ezt az állítást. Először az egyéni élet- biztosítást említeném, mely életjáradékosítható, befektethető. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a befizetett pénz után kamatnyereséget kap az ügyfél. Különleges a junior biztosításunk, mely 3-4-5-6 évre jára- dékosítható. Ez a fajta biztosítás sokat segíthet a továbbtanulni szándékozó diákokon, vagy a kényszerűségből munkanélkülivé válókon. Gondoltunk az idősebb korosztályra is. Ma elég bizonytalan a nyugdíjasok helyzete, egy kimutatás szerint több mint 70 százalékuk él a létminimum alatt. Számukra is elérhető biztosításaink is vannak, melyet aktív koruk idején fizetnek és nyugdíjas koruk idején vehetik fel egy összegben vag-y havi járadékként. — Hogyan tudná összefoglalni üzletpolitikájukat? — Ügyfeleink maximális kiszolgálása és bizalmának megtartása. Muzslai Katalin A sütés-főzés rejtelmeire — fogásaira — tanítom tízesztendős unokám. Nászasszonyom (a gyerek apai nagyanyja) nincs elragadtatva. — Dolgozhat még eleget az életben, nem kell azt ilyen korán kezdeni—sajnálkozik a munkára fogott kislányon. Végül aztán mindhárman belelendülünk: együtt sütjük a palacsintát. A kisebbik gyereket még nem lehet a tűzhely közelébe engedni, de mint lekvárkenő és főkóstoló, kitűnően megállja a helyét. Végül már négyen vagyunk, s remekül érezzük magunkat, pedig tulajdonképpen dolgozunk, termel ünk—egy bizonyos fogyasztási cikket állítunk elő. Na, de vége a varázslatnak, mert a gyerekek meghallják a tévé hangját — rohannak a szobába. Az Alfréd, a kacsa című remeklés kockái peregnek éppen, miközben a fekete varjú így sopánkodik: „Választási beszédekkel nagyon nehéz párthíveket szerezni.” Hát ebben ugyan van valami mély realizmus, de miért a kisgyerekeket traktálják ilyesmivel? Nem csoda, hogy időközben megszületett a következő vicc: —Anyu, nézhetem a tévét? —Igen, de ne kapcsold be! Ebédnél aztán örömmel tapasztalom, hogy a palacsintázás mélyebb nyomokat hagyott a gyerekekben, mint Alfréd és Dolf drámai epizódja. — Hát ezért a finom palacsintáért jutalmat érdemeltek, gyerekek! —jegyzi meg a másik nagymama, mire én: „...a jól végzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük”. S mikor mindenki ámulva néz rám, elárulom, hogy az iménti bölcsesség Gandhitól származik. Be kell vallanom, sokáig nem tudtam, hogy mi a robot. Mert a részes aratók — akármilyen emberpróbáló is volt munkájuk — nem robotoltak, mint ahogyan a cséplőcsapat munkásai sem. És a pályamunkások? Emlékezzünk csak Veres Péter azonos című művére. A falusi patkolókovácsok, a bognárok, a kádárok, a kismesterek — gyerekkoromban sokszor megfordultam műhelyeikben — örömmel dolgoztak és büszkék voltak termékeikre, eredményeikre. De hát egy kerékagy megfúrása, egy szekér „bevasalása” vagy akár csak egy ráfhúzás nagy szakértelmet, fantáziát, mívességet igényelt. S még valamit! Egy szabómester előttem vágta nyakon felszabadulás előtt álló inasát, mert az valami ócska szitavásznat akart felhasználni. —De hisz úgyse látszik, az életben nem derül ki, hogy mi van a szövet alatt — próbálta magát mentegetni a fiatalember. Ám csak vesztére tette. A mester csaknem elcsapta. Ezt a falusi szabót ugyanazok az erkölcsi elvek vezérelték, mint a gótikus katedrái isok kőfaragóit. A magas tornyokat díszítő kicsiny szobrok nem látszanak lentről. Talán századokig senki sem veszi őket közelről szemügyre — mégis meg kell azokat faragni: kidolgozni tisztességgel minden vonásukat. Miért? Aki kérdezi, aligha tudja, miről van szó... A régi fazekasok, hentesek, szíjgyártók, öntők, pékek nem kérdeztek ilyesmit. És az az idős csizmadia sem (sok aranyéremmel a cégtábláján), aki nekem csinálta az utolsó pár lovaglócsizmát — nagy könyörgésre, mert nem bízott az újabban kapható anyagokban. És tíz évvel később, mikor vendégként a Hortobágyon lovagoltam, megszólított egy szikár öregúr, magyarra fordítva a szót kedvemért: — Bocsáss meg kérlek, de ilyen csizmát a régi Magyarországon csak egyetlen mester készített, a nyíregyházi Kiss János... — Hát ezt is ő csinálta! — mondtam büszkén. A kérdező ezután bemutatkozott. Van még egy ismerősöm, szinte látom a mozdulatait, pedig „csak” Karinthy Ferenc tolla nyomán kerültem vele kapcsolatba. O egy német autószerelő, valahol a francia határ közelében. A futó vendégnek — aki soha nem tér vissza a piciny városkába — csiszolja a kuplungtárcsát — századmilliméteres pontossággal, fáradhatatlanul. Az évszázados német precizitás — állapítja meg az író. Igen, ami már kultúra, sőt erkölcs! Hányszor eszembe jut ez a megírt kis műhely. Miért nem válogatnak be ilyen szemelvényeket a hazai tankönyvekbe? De hát nálunk most nem a mester, hanem a menedzser a menő. Pedig a világot csak a mesteremberek vihetik előre. Az ő csúnya, tömpe ú jaikból — mondom Kassák után—zsendülhet a friss erő... Gyarmati Béla Tömpe ujjak - friss erő Tokhalmúzeum területi veszteséggel avagy... Kaviár és Sarkad Különös kéréssel kereste fel Sarkad városát a szekszárdi központú PROPA-GEN International Rt. A részvénytársaság képviselői azt kérték a város vezetőitől, hogy azok szavazzák meg Sarkad területi határainak módosítását Ezáltal 10 hektárral lenne kisebb Sarkad belterülete. A város képviselői közül többen kikerekedett szemekkel néztek a kérelmezőkre. Vajon miért kurtítsuk meg a saját városunkat!?—volt az arcokra írva, mígnem valaki feltette a megváltó kérdést: „Na és mi haszna lenne mindebből Sarkadnak?” A PROPA-GEN-t képviselő szakember a következőket mondta: — Cégünk egy több százmilliós beruházásba kezdett. Komádiban és Sarkadon megvettük a volt kendergyárakat, illetve azok egy részét, ahol a kenderáztató medencékben egy kihalófélben lévő halfajtát szeretnénk tartani. A tokhalakat Oroszországból hozzuk át (erre szerződésünk van), mert az ottani olajszennyezett folyókban egyre nagyobb számban pusztul ez a fajta hal. Komádiban és Sarkadon tokhal- múzeumot szeretnénk létrehozni, ami a világörökség része lenne. Ez természetesen nem nyereséges vállalkozás. Hogy a befektetésünk megtérüljön, foglalkoznunk kell mással is. Az egyik a halikrák, vagyis a kaviár értékesítése, a másik a kenderáztatók körüli ipari terület szántófölddé alakítása lenne. Ez utóbbihoz pénzt is nyerhetnénk a földvédelmi alapból, ám ennek egyetlen akadálya, hogy az általunk megvásárolt föld belterületként van nyilvántartva, és pályázni csak külterület szántóvá alakításával lehet. Ezért kérjük a sarkadi képviselő-testületet, hogy számunkra hozzák meg azt a gesztust, hogy a birtokunkban lévő földet minősítsék külterületté, azaz módosítsák Sarkad belterületi határait. A tárgyalással megbízott szakember ezek után elmondta, hogy a volt kendergyár területén kialakított halastavak és a körülötte lévő szántó 25-30 sar- kadinak biztosíthatna munkát. A magyarázat hallatán a képviselők egy része javasolta, hogy az rt. és az önkormányzat vezetői üljenek tárgyalóasztalhoz, és vitassák meg az ügyben lehetséges kompromisszumokat, csak ezután döntsenek Sarkad „megkurtításáról”.----RIA
