Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-04 / 104. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. május 4., szerda Magánélet a színházban Noel Coward Magánélet című romantikus vígjátékát láthatják Békéscsabán a Jókai Színház­ban 1994. május 11-én fél öttől és fél nyolctól. A híres angol író, színész-rendező egyik legis­mertebb darabja ez. A korabeli kritikák jelzői a darabról: „fi­nom, fátyolszerű, szivárvány­színekben csillogó, ugyanakkor gyönyörűségesen merész és tiszteletlen”. Érdekesség, hogy a bemutató előadáson maga No­el Coward és Laurence Olivier játszotta a két férfiszerepet. A vígjáték gyönyörű nyári naplemente utáni holdfényben, a varázslatos hangulatú tenger partján játszódik. Ám váratla­nul feltörő érzések robbantják fel az álomvilágot... A négyszereplős darabban Piros Ildikót, Sztankay Istvánt, Orosz Helgát és Kautzky Ar- mandot láthatják. Soros-támogatás A Soros Alapítvány 1994janu­ár-márciusi döntése értelmé­ben 150.000 forintos támoga­tást ítélt megyénkből a gyulai Munkácsy Mihály Szakmun­kásképző- Szakközépiskola műveltségi vetélkedőjének le­bonyolítására. Szeghalmi győztes A Herman Ottó Országos Bio­lógiai Verseny megyei döntőjét a hét végén Békéscsabán ren­dezte meg a TIT Körösök Vidé­ke Egyesülete. Harminchat 7. és 8. osztályos diák indult a verse­nyen, melynek győztese Papp Éva, a Szeghalmi 1. Számú Ál­talános Iskola tanulója, felké­szítő tanára Komáromi István­ná. Második Tar András, Oros­háza, Eötvös téri iskola, tanára Nemes Zoltánná, harmadik Harcsás Katalin Okányból, ta­nára Barda Béláné, negyedik pedig Petróczki Gábor, Gyula, Karácsony János Általános Is­kola, tanára Petróczki Zoltánná. A versenyeket a COCA-COLA AMATIL támogatta. Az országos döntőben, június 3—5 között Kisújszálláson te­hát Papp Éva képviseli megyén­ket. Tor-túra Gyulán Olyannyira sikeresnek bizo­nyult április közepén a Petőfi rádió gyulai, Erkel gyógyüdülőbeli Bekukkantója, hogy alkotó gárdája májusban visszatér a fürdővárosba. A mű­sorvezető-szerkesztő, Harsányi Ildikó és munkatársai május 16- án jönnek Gyulára előkészíteni a 21-i élőadást, melynek a be­szédes Tor-túra címet adták. A gasztronómiai, idegenforgalmi kalandozás helyszíne a különle­ges hangulatáról, ételspecialitá­sairól, vendégmarasztaló ki­szolgálásáról híres Fehér Holló étterem lesz. Tulajdonosa, Tú­rák Imréné a Gyulai Idegenfor­galmi Kamara tagjaként is a szakma egyik meghatározó egyénisége Gyulán. A műsor­ban szintén szerepet kap az Er­kel Gyógyszálló Nosztalgia ét­terme. Gyulán gyógyvízben fürdünk 35 éve Lassan már az az érzése támad az embernek, hogy csupán egyetlen embernek fontos Gyulán visszaemlékezni a gyógyfürdőzés megvalósulá­sára, Simon Jánosnak. A für­dőkultúra ugyan rendszersem­leges valami, ám mintha a rendszerváltók szemérme ép­pen e ponton kezdene műkö­désbe lépni. Mert mi más oka lehetne annak agyonhallgatá- sának, hogy a gyulai „újkori” gyógyfürdőzés éppen 35 éve vette kezdetét? Egy ilyen év­forduló akár vendégcsalogató attrakcióvá is nőhetne. — A kútfúrók munkája eredményeként 1958. szep­tember 17-én délután 71 fo­kos, gyógyító hévíz jelent meg a fúrócső felső végén — mondja Simon János PR-me- nedzser, a várfürdő dolgozója. — A víz egy darabig az Élő­víz-csatornába ömlött, ahol a gyulaiak „feketén” vidám gyógyfürdőzésbe kezdtek. A víz jótékony hatásáról ekkor szerezték az első tapasztalato­kat. Csodás történetekről szó­ló beszámolók keringtek a vá­rosban, a vizet kannákban, laj- tokban kezdték elhordani. A város akkori vezetői nem sokat tétováztak: elhatározták, hogy a megyeszékhelyi cím elvétele után szerepét kereső kisváros­ban ezt az „adományt” mi­előbb hasznosítani kell. —Gyulán afürdőzésnek ad­dig is voltak hagyományai. — Éppen 35 évvel ezelőtt, egy május elsején esett meg, hogy ezt a vizet bevezették az akkorra felújított két meden­cébe. Sokáig kitartott a hagyo­mánytisztelet: mindig május elsején nyitották a fürdőt, em­lékezve az 1959-es jeles alka­lomra. Ilyenkor a gyulaiakat ingyen engedték a strandra. Az is hagyomány volt, hogy a nyi­tás előtt a város, az idegenfor­galom vezetői megtekintették a fürdőt — s tegyük hozzá: az egész várost —, elbírálandó, hogy Gyula megfelel-e annak a képnek, mely az emberekben a fák, virágok, a napsütés váro­sáról kialakult. Erről bizony — bárki meggyőződhet róla — kár volt leszokni. A város vezetése ilyenkor kikérte a szakemberek véleményét is, hogy a továbbiakban arra ala­pozva fejleszthessék a város idegenforgalmát. Sajnos, má­ra odáig jutottunk, hogy a für­dőt építő gyulaiak, leszárma­zottaik még sétálni sem juthat­nak el a fürdőbe, ahol manap­ság már az a 35 évvel ezelőtti felirat is hiányzik: „A fűre lép­ni csak mezítláb szabad!” * A Békés Megyei Népújság 1959. április 26-i számában olvashatunk a gyógyfürdő május elsejei megnyitásáról. Az ilyen, mindenáron csin- nadrattás eseményről akár az is lehetne a véleményünk, hogy porhintés a javából. De akkor mit gondoljunk az M—1-es autópálya Győrt el­kerülő szakaszának félig- meddig megvalósítását — valamint Schamschula úr miniszterségét — szuperp­rodukcióval ünnepelő kam- pányosdiról? (Kínos eset szólni róla, de a tárca koráb­bi államtitkára azt is elárul­ta, hogy a választás előtti ré­szátadás érdekében kifejtett gyorsítás 500 millió forinttal drágította meg az építke­zést.) Akárhogy is vagyon, egy kis ünneplés nem ütött volna rést az emberek ama vélekedésén, hogy már ép­pen ideje volt megváltoztatni az előző rendszert. Vagy félünk valamitől? K.A.J. POLITIKAI HIRDETÉS Flórián—nap Békéscsabán A tűzoltók védőszentje Az idei a negyedik esztendő, hogy a tűzoltók megünneplik védőszentjük, Flórián napját. Békéscsabán különösen szép lesz a május 7-re szervezett ünnepség, mivel most adják át a régi, elhasználódott tűzoltó­autót felváltó csaknem 18 mil­lió forint értékű új, korszerű járművet. Az ünnepség — látványos felvonulás, zenés ébresztő után — délelőtt 10 órakor kez­dődik a csabai tűzoltólakta­nyában, ahol a köszöntők és a jutalmazások után üzembe­helyezik az új tűzoltógépjár­művet, mégpedig azok jelen­létében, akik közvetve hozzá­járultak annak beszerzéséhez. O Gyula méltán lehet büszke fürdőjére „Szeretem a természetet...” Nem olyan nagy ügy ez, hogy írni kellene róla — kezdi a be­szélgetést Sáfián Szabolcs, az erdészeti szakközépiskolák or­szágos versenyének győztese. Azután kérdéseimre szerényen mégis belekezd: — Szegeden az én iskolám, a Kiss Ferenc Erdészeti Szakkö­zépiskola rendezte az országos versenyt, amelyen részt vettek a soproni, a barcsi és a mátrafüre- di szakközépiskolák legjobbjai is. Lehettünk vagy húszán. Már a verseny előtt szakmai elő­adók, erdészetvezetők előadá­sait hallgattuk iskolánk igazga­tóhelyettese, Halápi Nándor irányítása mellett. Sokat tanul­tunk, készültünk. Az írásbeli verseny két rész­ből állt, mely átfogta minden tanult tantárgy legfontosabb is­mereteit. Az első megmérette­tés „Faültetvények” címmel írt elemző dolgozat volt, amellyel maximum hatvan pontot lehetett elérni. Ezután feladatlap kérdés­köreire kellett válaszolni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tanügyi Igazga­tósági Főosztályától iskolánk megkapta az eredményt, amelynek alapján kiderült, első helyezést értem el az országos versenyben. Második egy sop­roni, harmadik egy mátrafüredi, negyedik egy barcsi tanuló lett, és én nagyon örülök annak, hogy az ötödik egy iskolatársam és ugyancsak gyulai lett, Cseke István jó barátom. Sokat köszönhetek igazga­tómnak, Nádaskay Gábornak és dr. Gyovai Ferenc osztályfőnö­kömnek. Szeretem a természe­tet, ezért akarok erdész lenni — fejezte be mondandóját. Tegyük még hozzá, hogy je­lentkezett felvételre a Soproni Erdészeti Egyetemre és ver­senyeredménye alapján a teljes felvételi vizsga alól mentesül, és mint V. osztályos tanuló ké­pesítő vizsgát sem kell tennie. Sáfián Szabolcs szavaival: „nem olyan nagy ügy ez, hogy írni kellene róla”. Csak hát... Sopron nagyon messze fekszik Gyulától. S. P. Békés megye legjobbja Ki volt Bodó Ágoston? Egy ne­ves fizikus, akiről versenyt ne­veztek el. Ennek a vetélkedés­nek a megyei döntőjét nyerte meg a gyulai Karácsony János, a katolikus gimnázium 3. A osz­tályos tanulója. Amint azt meg­tudtuk egy másik versenyzőtől, Kokavecz Jánostól, két feladat­sort kellett megoldani otthon, ennek eredményei alapján tör­tént a döntőre a behívás. Ezután került sor a harmadik fordulóra, amit március -25-én rendeztek Békéscsabán. Már ott éreztem, hogy elég jól sikerült, de azt nem gondoltam, hogy ekkora fölénnyel (11 ponttal) utasítom magam mögé a többieket. Per­sze ez még nem a végső ered­mény, hiszen a megoldásainkat elküldték Szegedre, a József At­tila Tudományegyetemre és ott történik meg az országos beso­rolás. Ezúton is szeretném megkö­szönni Márki-Zay Lajosné és Szilágyi Sándor segítségét a fel­készülésemben. Paksi Katalin A komor arcokból elegünk van! Avagy választani kéne menni. Cséfán Lajos — a Fidesz gyulai választókörzetben in­duló képviselőjelöltje — Bu­dapesten járva megdöbbe­néssel tapasztalta a plakáthá­ború eldurvulását. Vajon a 41 éves gazdasági szakember hogyan minősíti a körzeté­ben folyó kampányolást, az esélyeket és mit kívánna Gyulának és környékének képviselőként? A Gyula Consult Mene­dzserképző tulajdonosát többek között ezekről faggattuk otthonában. — Ón szerint miért fontos, hogy mindannyian elmenjünk szavazni, milyen tét forog itt koc­kán? — Most igazából az elkövetkezendő négy év irányvonaláról és lehetőségeiről dönthetnek az emberek, hiszen az akaratuknak megfelelő parlament fog összeállni. Azok az elképzelé­sek, amelyeket a pártok megpróbáltak több­kevesebb sikerrel megismertetni az elmúlt idő­szakban, most olyan arányban jutnak érvényre, amilyen támogatást kapnak a lefüggönyözött választófülkékben. Feltétlenül el kell menni, mert csak akkor kérhetjük számon joggal az elkövetkezendő négy év történéseit a pártokon. — A gyulai körzetben milyen volt a kampány minősége? — Véleményem szerint az alapmotívum az, hogy a kampány mentes volt azoktól a negatív emberektől, ami máshol egymás sértegetésé­ben és bemocskolásában csúcsosodott ki. Ez talán azért is van, mert az igazán esélyes jelöl­tek természetes emberi kapcsolatban vannak egymással, és akármilyen eredménnyel végző­dik a válaztás, valamennyien szeretnénk emelt fővel továbbra is Gyulán és a körzetben élni. Ha itt most egy negatív kampányt indítottunk volna egymás ellen, akkor a városban való létünk forgott volna kockán. Mindössze né­hány jelölt lihegte túl a dolgot, szerintem a túlzottan szájbarágós kampány általában visszafelé sül el. — Körzetének tizennégy jelöltje van, az Ónok között természetes emberi kapcsolaton mit kell érteni? — Sikerült nagyon jól megis­mernünk egymást a kampány hónapjai alatt, csak azt mondha­tom ez alapján, hogy emberileg valamennyi, mind a tizenhárom kollegám kiváló személyiség. Nem kis dolog elvállalni azt a terhet, amit a választások jelen­tenek, hogy kiálljanak az embe­rek elé, hogy a családtagjaira is __________ nyomás nehezedjen, a gyereke­ink lássák plakátjaink leragasz- tását vagy lelépkedését. Tudatában voltunk, hogy ezt fel kell vállalni és mindenki jó szándékkal, akarattal indult a küzdelmeknek. — Az esélyek mérlegelésénél körzetében mik lehetnek döntő szempontok? — Az olyan objektív dolgok, amik vélemé­nyem szerint itt is érvényesülni fognak. Ki­záró tényező például az, ha a jelöltnek nincs állandó lakhelye a körzetben vagy nem itt él. A számok törvénye alapján a gyulai jelöltek az esélyesebbek, hiszen itt van több válasz­tópolgár és szinte biztos, hogy csak a na­gyobb pártok jelöltjei lehetnek favoritok. — Ha most hármat kívánhatna, mit kívánna, hogyan nézne ki a reklámszlogenbeli na­rancsliget a gyulai körzetben? — Nehéz a kérdés, mert nem sokat kívánha­tok. A kívánságaim többsége az ország sor­sával szorosan összefügg, hogy végre indul­jon be a gazdaság felemelkedése, ami több kapcsolódó dolgot jelent. A körzetben kie­melkedően fontos a munkanélküliség csök­kenése, hogy végre stabilak legyenek az élet- körülmények és szilárd a fiatalok, a nyugdí­jasok helyzete. Ez egy kívánság, mert kemé­nyen összefüggnek. A másik, hogy Gyulán és környékén a mezőgazdaságból élők tény­leg találják meg a számításukat és erre épít­ve stabilizálódjon az élelmiszer-feldolgozás. A harmadik kívánságom az idegenforgalom föllendülése lenne. Sorrendben ezeket a kulcsterületeket látom fontosnak, amelyek javulást jelenthetnek mindannyiunknak. Végre szeretnék vidám arcokat látni a váro­saink és falvaink utcáin, mert a komor ar­cokból elegünk van. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents