Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-16 / 114. szám

a 1994. május 16., hétfő KÖRKÉP/SOROZAT 1ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Múltidéző találkozó Öregdiákok részére szerveztek találkozót Mezőhegyesen az ipari szakmunkásképző és szak- középiskola kollégiumában május 13-án, pénteken. A összejövetelen 67 egykori kol­légista, valamint több, már nyugdíjban lévő nevelő vett részt. A vendégek megtekintet­ték az intézmény régi és új épületeit, végigjárták a tanmű­helyeket is. A diákélmények felelevenítése után az iskola ve­zetői videofelvételen és szóban tájékoztatták a megjelenteket a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetéről, a közeli és a távolabbi jövő terveiről. A találkozó fehér asztalnál, jó hangulatban elfo­gyasztott vacsorával ért véget. Sportos diáknapok Május elején ezúttal már má­sodjára rendezték meg Szeghal­mon, az 1-es számú általános iskolában a „Tavaszi diáknapo­kat”. Az ötnapos, sokszínű ren­dezvénysorozatba a sok minden belefért, attól kezdve, hogy diá­kok mutattak be társaiknak fizi­kai, kémiai kísérleteket, volt Kossuth-vetélkedő és persze számtalan játék, akadályver­seny kicsiknek és nagyoknak— nekik például még palacsintát kellett sütni, amit aztán meg­ehettek —, rajzverseny, kósto­lóval egybekötött termékbemu­tató. Zárásként Szeghalmon rég nem látott eseményre, az egész iskolát megmozgató tomaün- nepélyre került sor. „Félre kell tennünk kicsinyes torzsalkodásainkat!” Emlékműavatás Mezőhegyesen A két világháború hőseire és áldozataira emlé­keztek szombaton, május 14-én Mezőhegye­sen. Az előzményekhez tartozik, hogy a város önkormányzata és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének helyi szervezete felújíttatta a Csekonics park évszázados fái között álló I. világháborús emlékművet, s ezen helyeztette el azt az emléktáblát (Bányai József mezőhegyesi születésű szobrászművész alkotását), amely a n. világháborúban elpusztult 92 mezőhegyesi lakosnak a névsorát tartalmazza. A kegyeletes megemlékezés délelőtt 9 óra­kor kezdődött a római katolikus templomban, ahol Bajnai István esperes tartott ünnepi isten­tiszteletet. A mise után a résztvevők az emlék­műhöz vonultak; itt az áldozatok hozzátartozó­in kívül több száz mezőhegyesi polgár gyüle­kezett. Az általános iskolások színvonalas iro­dalmi műsorát követően Kassai Béla polgár- mester köszöntötte a megjelenteket, közöttük Kelemen József altábornagyot, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkárát, valamint Mezőhegyes olasz és erdélyi testvérvárosának, Mordánónak és Kézdivásárhelynek a küldött­ségét. — Mezőhegyes lakossága ma szomorú köte­lezettségének tesz eleget... — mondotta Kassai Béla. — Eletet visszaadni nem lehet. De lehet enyhíteni a hozzátartozók fájdalmát azzal, ha biztosítunk egy olyan helyet, ahol emlékezhet­nek az elveszített családtagjaikra, ahol virágot helyezhetnek el. A polgármester után Kelemen Józsefül tábor­nagy lépett a mikrofonhoz. A helyettes állam­titkár a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd­ség nevében szólott a jelenlévőkhöz: — Tisztelegni, de nem gyászolni jöttünk... — kezdte ünnepi beszédét. -— Eljött az idő, amikor szembe kell néznünk a múltunkkal, és vállalnunk is kell azt. (...) Nincs mit szé­gyellnünk a világ előtt. Meg kell békülnünk önmagunkkal, félre kell tennünk kicsinyes tor­zsalkodásainkat, belső viszályainkat, mert a szélsőséges indulatokkal és acsarkodásokkal kikövezett út nem Európába, hanem a romlásba visz bennünket ismét. (...) Egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel elte­mette halottak, és van hely, ahol elsirathatja őket. E helyen most ért véget az I. és a II. világháború. A 92 elesett hős és áldozat ma végleg hazatért. Ma értük szóljanak a harangok, emberi nagyságuk és emlékük örök megőrzésé­re hajtsuk meg a tisztelet zászlaját! Az ünnepi beszéd után a katolikus, az evangé­likus és a református egyház papjai, Bajnai István, Gyekiczki János és Erdősi Tibor felszen­telték az emlékművet. Az ünnepség katonai tiszteletadással, az orosházi határvadász század díszmenetével ért véget. Ménesi György Sályi Géza a 31-es határvadász zászlóalj utolsó parancsnoka koszorúzás közben. „1992-ben Dombegyházon áUíthattunk kopjafát bajtársa- inknak, tavaly a zászlóalj székhelyén, Batto- nyán avattunk fel egy gyönyörű emlékművet És most, 50 évvel a történtek után itt, Mezőhe­gyesen emlékezhetünk a határmenti harcok­ban elesett bajtársainkra” — mondta megha­tottan FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A bankjegy csak engedéllyel lehet reklámeszköz A Magyar Nemzeti Bank ta­pasztalatai szerint egyre töb­ben használják fel a bankje­gyek másolatait reklám- és egyéb célokra engedély nélkül —mondta el az MTI-nek Ver- zár Péter, az MNB főosztály- vezetője. A jegybanktörvény kifeje­zetten tiltja a bankjegyek után­zását. Ugyanakkor a jegybank felmentést adhat ez alól. Ha nem is nagy számban, de pél­dául csokoládés dobozok, il­letve mosószer-reklám céljára már kértek ilyen engedélye­ket. Az engedélyt majdnem minden esetben meg is adják a kérelmezőknek. Kivételt ké­peznek ez alól azok a felhasz­nálási célok, amikor a terve­zett dolog annyira „jól si­kerül”, hogy az már összeté­veszthető lenne a valódi bank­jegyekkel. Az MNB emissziós főosztálya akkor sem adja meg az engedélyt, amikor a bankók másolata valamilyen, a közer­kölcsöt sértő tevékenység rek­lámját kívánná szolgálni. A Magyar Nemzeti Bank egyelőre nem kíván jogi úton fellépni azokkal szemben, akik a forint másolatát enge­dély nélkül használják, mert ezt vélhetőleg tudatlanságból teszik. Ez azonban utóbb még­iscsak elkerülhetetlennek lát­szik, miután egyre inkább ter­jed a jelenség. FOl.lTIkAI lllltOIIIS MAGYAR SZOCIALISTA PART MEGBÍZHATÓ MEGOLDÁS Május 17-én (kedden) 19 órakor a szeghalmi művelődési központban (a helyi tv egyenes adása) lakossági fórumot szervezünk a Szociális béke esélyei címmel. VENDÉGÜNK: Kósáné Kovács Magda országgyűlési képviselő. Szeretettel várunk mindenkit! Motuska Sándor Kínai kaland thaiföldi előjátékkal — 7. Séta a pekingi sivár sikátorokban Az 54 órás vonatút után Pe- kingbe érkezvén kicsit fáradt­nak tűnhettünk, mert az első öt taxis, akinek a pályaudvaron külvárosi hotelünk címét átad­tuk, az átverés módszerével kí­sérletezett és horribilis össze­geket írtak fel a papírra. Boci azonban tisztában volt a pe­kingi taxiárakkal is, így addig próbálkoztunk, míg egy becsületes taxisra nem akad­tunk. Szó mi szó, sok idő telt el addig, így megéheztünk. Kihagytuk a kígyót Az étteremben a vendéglősre bíztuk a vacsora összeállítását, aki rögtön egy üvegtárolóra mutatott, ahol feldolgozásra váró kígyók sorakoztak. Ud­variasan elutasítottuk a cse­megét, egyúttal megkértük: majommal már ne is próbál­kozzon. Maradt így a százna­pos kacsatojás, de azzal vi­gasztalt a „tulaj”, hogy ennek csak a neve utal időtálló ételre, nincs több egy hónaposnál. Fe­nyőfahamuban és mésszel be­vonva ássák el, majd aztán elő­veszik és elkészítik. A tányér­ba elég furcsa színben és állag­ban került, de nem válogattunk tovább. Végül is a széntablet- ta-készletünk még bírta. Másnap reggel aztán bele­csöppentünk abba a különle­ges világba, ami csak Kína sa­játja a Földön. Nem győztük kapkodni a fejünket. Míg Bu- dapdften -néhány száz ember jön szembe egy zsúfolt napon, Pekingben ez több ezerre tehe­tő. És akkor még nem szóltunk a kerékpáráradatról. Akkor sincs gond, ha a járgány elrom­lik, mert az utcán javítómű­hely-hálózat végzi a szerelést. Biciklivel szinte mindenki rendelkezik, de a személyautó keveseknek adatik meg. Az ál­lam vigyáz is arra, hogy az autókkal rendelkezők ne sza­porodjanak meg túlságosan. Bár Tiencsinben Daihatsukat, Sanghajban Volkswageneket, Kantonban Peugeot-kat gyár­tanak a vegyes vállalatok, de az árakat a belső piacon, a la­kosság pénzéhez képest, ma­gasan tartják. Egy új Volkswa­gen ára például 23 ezer dollár, amikor egy átlagkínai fizetése a 200—300 yuant — alig több mint 20—30 dollár — nem haladja meg. Ennek ellenére sokan tartanak attól, hogy 2000-re a kínaiak 30 százaléka potenciális autóvásárló lesz, akkor pedig a közlekedés meg­bénul. A túlnépesedés problémái A lakosságszám jelenleg 1 milliárd 200 millió az ország­ban, a felszabadulás, 1949 óta megduplázódott. Mao Ce- tung politikája— akkor erős a nemzet, ha nagy a lakosság­szám, illetve hajön az atomhá­ború és meghal a világ lakossá­gának egyik fele, akkor is a kínaiak maradnak túlsúlyban — következményeit viselik. A ’70-es évektől a születéssza­bályozásra, az 1 gyermekes családmodell elterjesztésére nagy figyelmet fordítanak. Akik tartják magukat ehhez, kedvezményekben részesül­nek, a többgyermekeseknek viszont fizetniük kell az óvo­dáért, az oktatásért és a lakás­hoz jutásukat is nehezítik. A nősülési, férjhez menési kor­határ is magas, a nők 22, a férfiak 25 év alatt csak külön engedéllyel házasodhatnak. Pekingben saját lakással keve­sen rendelkeznek, általában a munkahely biztosít 35—40 négyzetméteres lakásokat. Az alacsony fizetések alapján azt hihetnénk, hogy a megélhetés matematikai képtelenség, de a lakbérért, rezsiért csak fillére­ket fizetnek, a munkahelyek kedvezményes étkeztetést biztosítanak. A munkahét 6 napos, de a szabadnapot nem mindenkinek vasárnap adják ki. Munkanélküliségről nem beszélnek, helyette a jelenleg munkahelyet változtató, mun­kahelyre várakozó kifejezése­ket használják. A lakosságszám egyéb problémákat is felvet, ilyen az élelemmel, ivóvízzel ellátás. Míg a pekingi kutak néhány évvel ezelőtt még 16 méteres mélységből szívták fel a vizet, ma már 60—70 méterről te­szik. Ott-tartózkodásunk ide­jén újságolták, hogy Peking­ben 16 hónapja nem esett je­lentős eső, télen egyszer hul­lott 5 centis hó, ami azonnal fennakadást okozott. A havat meleg vízzel locsolták le, ami aztán természetesen ráfagyott az utakra, a kerékpárosok pe­dig estek-keltek. A politikáról mélyen hallgatnak Mi a tágas paloták — azaz a már említett 35—40 négyzet- méteres lakások helyett — a sikátorokba kukkantottunk be és láthattuk, hogy egy udvar­ban hét-nyolc család is lakik. Tizenegy négyzetméteres volt a legkisebb kunyhó, ahol hár­man éltek, 23 négyzetméteres a legnagyobb, ott öt ember ten­gette életét. Li Xiu Csenggel, aki keres­kedelmi ügynökként dolgo­zik, tolmács segítségével be­szélgettünk és ő kitálalta élet-_ körülményeiket. A lakásban* szinte csak alszanak, a kony­ha, a „nappali” az udvaron ta­lálható, nincs vezetékes víz, nincs fűtés, villany, gáz. Az étkezést általában a munkahe­lyen oldják meg és ott is zuha­nyoznak. A vizet a tetőn lévő üvegedényben a nap melegíti, a WC-nek pedig még ajtaja sincs. Az idősek ruhára keve­set költenek, még mindig divat náluk a szürke vagy kék „Mao- öltöny” és sapka, de a fiatalo­kon már farmert, angol feliratú pólókat is látni. Gondolkodá­suk is változott, az amerikai filmek, videók megtették ha­tásukat. Szívesen élnének az USA-ban, Kanadában, mert ezen országokat, atmoszférá­jukat érdekesnek tartják. Ugyanakkor sérelmezik, hogy a kínaiakat külföldön lenézik, nem részesítik egyenlő elbá­násban. (Azt már saját példá­ink igazolták, hogy a kínaiak sem ártatlan bárányok e tekin­tetben, ahol lehet, „megvág­ják” a külföldieket.) A fiatalok a pénzt tartják a legfontosabb­nak az életben, a politikáról viszont mélyen hallgatnak. Amikor a buszon egy 20 év körüli fiatalembert kér­deztünk a kínai politikáról, a mosoly lehervadt arcáról, bő­beszédűségről némaságra vál­tott, elpirult és a következő megállóban köszönés nélkül leszállt. Nyemcsok László (Következik: Szocializmust épí­tenek kommunista vezetéssel és kapitalista módszerekkel) * Utunk támogatói: Kondoro- si Takarékszövetkezet, Do- mus Bútorbolt, B. & T. Iro­datechnika Bt., Bosch Már­kabolt, Hungária Biztosító Rt, Noster Kereskedelmi Kft., Hetes Kft., Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet. Az egygyermekes családmodell és a Mao-öltöny még mindig jellemző Kínára fotó: lehoczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents