Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-16 / 114. szám
a 1994. május 16., hétfő KÖRKÉP/SOROZAT 1ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Múltidéző találkozó Öregdiákok részére szerveztek találkozót Mezőhegyesen az ipari szakmunkásképző és szak- középiskola kollégiumában május 13-án, pénteken. A összejövetelen 67 egykori kollégista, valamint több, már nyugdíjban lévő nevelő vett részt. A vendégek megtekintették az intézmény régi és új épületeit, végigjárták a tanműhelyeket is. A diákélmények felelevenítése után az iskola vezetői videofelvételen és szóban tájékoztatták a megjelenteket a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetéről, a közeli és a távolabbi jövő terveiről. A találkozó fehér asztalnál, jó hangulatban elfogyasztott vacsorával ért véget. Sportos diáknapok Május elején ezúttal már másodjára rendezték meg Szeghalmon, az 1-es számú általános iskolában a „Tavaszi diáknapokat”. Az ötnapos, sokszínű rendezvénysorozatba a sok minden belefért, attól kezdve, hogy diákok mutattak be társaiknak fizikai, kémiai kísérleteket, volt Kossuth-vetélkedő és persze számtalan játék, akadályverseny kicsiknek és nagyoknak— nekik például még palacsintát kellett sütni, amit aztán megehettek —, rajzverseny, kóstolóval egybekötött termékbemutató. Zárásként Szeghalmon rég nem látott eseményre, az egész iskolát megmozgató tomaün- nepélyre került sor. „Félre kell tennünk kicsinyes torzsalkodásainkat!” Emlékműavatás Mezőhegyesen A két világháború hőseire és áldozataira emlékeztek szombaton, május 14-én Mezőhegyesen. Az előzményekhez tartozik, hogy a város önkormányzata és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének helyi szervezete felújíttatta a Csekonics park évszázados fái között álló I. világháborús emlékművet, s ezen helyeztette el azt az emléktáblát (Bányai József mezőhegyesi születésű szobrászművész alkotását), amely a n. világháborúban elpusztult 92 mezőhegyesi lakosnak a névsorát tartalmazza. A kegyeletes megemlékezés délelőtt 9 órakor kezdődött a római katolikus templomban, ahol Bajnai István esperes tartott ünnepi istentiszteletet. A mise után a résztvevők az emlékműhöz vonultak; itt az áldozatok hozzátartozóin kívül több száz mezőhegyesi polgár gyülekezett. Az általános iskolások színvonalas irodalmi műsorát követően Kassai Béla polgár- mester köszöntötte a megjelenteket, közöttük Kelemen József altábornagyot, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkárát, valamint Mezőhegyes olasz és erdélyi testvérvárosának, Mordánónak és Kézdivásárhelynek a küldöttségét. — Mezőhegyes lakossága ma szomorú kötelezettségének tesz eleget... — mondotta Kassai Béla. — Eletet visszaadni nem lehet. De lehet enyhíteni a hozzátartozók fájdalmát azzal, ha biztosítunk egy olyan helyet, ahol emlékezhetnek az elveszített családtagjaikra, ahol virágot helyezhetnek el. A polgármester után Kelemen Józsefül tábornagy lépett a mikrofonhoz. A helyettes államtitkár a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség nevében szólott a jelenlévőkhöz: — Tisztelegni, de nem gyászolni jöttünk... — kezdte ünnepi beszédét. -— Eljött az idő, amikor szembe kell néznünk a múltunkkal, és vállalnunk is kell azt. (...) Nincs mit szégyellnünk a világ előtt. Meg kell békülnünk önmagunkkal, félre kell tennünk kicsinyes torzsalkodásainkat, belső viszályainkat, mert a szélsőséges indulatokkal és acsarkodásokkal kikövezett út nem Európába, hanem a romlásba visz bennünket ismét. (...) Egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette halottak, és van hely, ahol elsirathatja őket. E helyen most ért véget az I. és a II. világháború. A 92 elesett hős és áldozat ma végleg hazatért. Ma értük szóljanak a harangok, emberi nagyságuk és emlékük örök megőrzésére hajtsuk meg a tisztelet zászlaját! Az ünnepi beszéd után a katolikus, az evangélikus és a református egyház papjai, Bajnai István, Gyekiczki János és Erdősi Tibor felszentelték az emlékművet. Az ünnepség katonai tiszteletadással, az orosházi határvadász század díszmenetével ért véget. Ménesi György Sályi Géza a 31-es határvadász zászlóalj utolsó parancsnoka koszorúzás közben. „1992-ben Dombegyházon áUíthattunk kopjafát bajtársa- inknak, tavaly a zászlóalj székhelyén, Batto- nyán avattunk fel egy gyönyörű emlékművet És most, 50 évvel a történtek után itt, Mezőhegyesen emlékezhetünk a határmenti harcokban elesett bajtársainkra” — mondta meghatottan FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A bankjegy csak engedéllyel lehet reklámeszköz A Magyar Nemzeti Bank tapasztalatai szerint egyre többen használják fel a bankjegyek másolatait reklám- és egyéb célokra engedély nélkül —mondta el az MTI-nek Ver- zár Péter, az MNB főosztály- vezetője. A jegybanktörvény kifejezetten tiltja a bankjegyek utánzását. Ugyanakkor a jegybank felmentést adhat ez alól. Ha nem is nagy számban, de például csokoládés dobozok, illetve mosószer-reklám céljára már kértek ilyen engedélyeket. Az engedélyt majdnem minden esetben meg is adják a kérelmezőknek. Kivételt képeznek ez alól azok a felhasználási célok, amikor a tervezett dolog annyira „jól sikerül”, hogy az már összetéveszthető lenne a valódi bankjegyekkel. Az MNB emissziós főosztálya akkor sem adja meg az engedélyt, amikor a bankók másolata valamilyen, a közerkölcsöt sértő tevékenység reklámját kívánná szolgálni. A Magyar Nemzeti Bank egyelőre nem kíván jogi úton fellépni azokkal szemben, akik a forint másolatát engedély nélkül használják, mert ezt vélhetőleg tudatlanságból teszik. Ez azonban utóbb mégiscsak elkerülhetetlennek látszik, miután egyre inkább terjed a jelenség. FOl.lTIkAI lllltOIIIS MAGYAR SZOCIALISTA PART MEGBÍZHATÓ MEGOLDÁS Május 17-én (kedden) 19 órakor a szeghalmi művelődési központban (a helyi tv egyenes adása) lakossági fórumot szervezünk a Szociális béke esélyei címmel. VENDÉGÜNK: Kósáné Kovács Magda országgyűlési képviselő. Szeretettel várunk mindenkit! Motuska Sándor Kínai kaland thaiföldi előjátékkal — 7. Séta a pekingi sivár sikátorokban Az 54 órás vonatút után Pe- kingbe érkezvén kicsit fáradtnak tűnhettünk, mert az első öt taxis, akinek a pályaudvaron külvárosi hotelünk címét átadtuk, az átverés módszerével kísérletezett és horribilis összegeket írtak fel a papírra. Boci azonban tisztában volt a pekingi taxiárakkal is, így addig próbálkoztunk, míg egy becsületes taxisra nem akadtunk. Szó mi szó, sok idő telt el addig, így megéheztünk. Kihagytuk a kígyót Az étteremben a vendéglősre bíztuk a vacsora összeállítását, aki rögtön egy üvegtárolóra mutatott, ahol feldolgozásra váró kígyók sorakoztak. Udvariasan elutasítottuk a csemegét, egyúttal megkértük: majommal már ne is próbálkozzon. Maradt így a száznapos kacsatojás, de azzal vigasztalt a „tulaj”, hogy ennek csak a neve utal időtálló ételre, nincs több egy hónaposnál. Fenyőfahamuban és mésszel bevonva ássák el, majd aztán előveszik és elkészítik. A tányérba elég furcsa színben és állagban került, de nem válogattunk tovább. Végül is a széntablet- ta-készletünk még bírta. Másnap reggel aztán belecsöppentünk abba a különleges világba, ami csak Kína sajátja a Földön. Nem győztük kapkodni a fejünket. Míg Bu- dapdften -néhány száz ember jön szembe egy zsúfolt napon, Pekingben ez több ezerre tehető. És akkor még nem szóltunk a kerékpáráradatról. Akkor sincs gond, ha a járgány elromlik, mert az utcán javítóműhely-hálózat végzi a szerelést. Biciklivel szinte mindenki rendelkezik, de a személyautó keveseknek adatik meg. Az állam vigyáz is arra, hogy az autókkal rendelkezők ne szaporodjanak meg túlságosan. Bár Tiencsinben Daihatsukat, Sanghajban Volkswageneket, Kantonban Peugeot-kat gyártanak a vegyes vállalatok, de az árakat a belső piacon, a lakosság pénzéhez képest, magasan tartják. Egy új Volkswagen ára például 23 ezer dollár, amikor egy átlagkínai fizetése a 200—300 yuant — alig több mint 20—30 dollár — nem haladja meg. Ennek ellenére sokan tartanak attól, hogy 2000-re a kínaiak 30 százaléka potenciális autóvásárló lesz, akkor pedig a közlekedés megbénul. A túlnépesedés problémái A lakosságszám jelenleg 1 milliárd 200 millió az országban, a felszabadulás, 1949 óta megduplázódott. Mao Ce- tung politikája— akkor erős a nemzet, ha nagy a lakosságszám, illetve hajön az atomháború és meghal a világ lakosságának egyik fele, akkor is a kínaiak maradnak túlsúlyban — következményeit viselik. A ’70-es évektől a születésszabályozásra, az 1 gyermekes családmodell elterjesztésére nagy figyelmet fordítanak. Akik tartják magukat ehhez, kedvezményekben részesülnek, a többgyermekeseknek viszont fizetniük kell az óvodáért, az oktatásért és a lakáshoz jutásukat is nehezítik. A nősülési, férjhez menési korhatár is magas, a nők 22, a férfiak 25 év alatt csak külön engedéllyel házasodhatnak. Pekingben saját lakással kevesen rendelkeznek, általában a munkahely biztosít 35—40 négyzetméteres lakásokat. Az alacsony fizetések alapján azt hihetnénk, hogy a megélhetés matematikai képtelenség, de a lakbérért, rezsiért csak filléreket fizetnek, a munkahelyek kedvezményes étkeztetést biztosítanak. A munkahét 6 napos, de a szabadnapot nem mindenkinek vasárnap adják ki. Munkanélküliségről nem beszélnek, helyette a jelenleg munkahelyet változtató, munkahelyre várakozó kifejezéseket használják. A lakosságszám egyéb problémákat is felvet, ilyen az élelemmel, ivóvízzel ellátás. Míg a pekingi kutak néhány évvel ezelőtt még 16 méteres mélységből szívták fel a vizet, ma már 60—70 méterről teszik. Ott-tartózkodásunk idején újságolták, hogy Pekingben 16 hónapja nem esett jelentős eső, télen egyszer hullott 5 centis hó, ami azonnal fennakadást okozott. A havat meleg vízzel locsolták le, ami aztán természetesen ráfagyott az utakra, a kerékpárosok pedig estek-keltek. A politikáról mélyen hallgatnak Mi a tágas paloták — azaz a már említett 35—40 négyzet- méteres lakások helyett — a sikátorokba kukkantottunk be és láthattuk, hogy egy udvarban hét-nyolc család is lakik. Tizenegy négyzetméteres volt a legkisebb kunyhó, ahol hárman éltek, 23 négyzetméteres a legnagyobb, ott öt ember tengette életét. Li Xiu Csenggel, aki kereskedelmi ügynökként dolgozik, tolmács segítségével beszélgettünk és ő kitálalta élet-_ körülményeiket. A lakásban* szinte csak alszanak, a konyha, a „nappali” az udvaron található, nincs vezetékes víz, nincs fűtés, villany, gáz. Az étkezést általában a munkahelyen oldják meg és ott is zuhanyoznak. A vizet a tetőn lévő üvegedényben a nap melegíti, a WC-nek pedig még ajtaja sincs. Az idősek ruhára keveset költenek, még mindig divat náluk a szürke vagy kék „Mao- öltöny” és sapka, de a fiatalokon már farmert, angol feliratú pólókat is látni. Gondolkodásuk is változott, az amerikai filmek, videók megtették hatásukat. Szívesen élnének az USA-ban, Kanadában, mert ezen országokat, atmoszférájukat érdekesnek tartják. Ugyanakkor sérelmezik, hogy a kínaiakat külföldön lenézik, nem részesítik egyenlő elbánásban. (Azt már saját példáink igazolták, hogy a kínaiak sem ártatlan bárányok e tekintetben, ahol lehet, „megvágják” a külföldieket.) A fiatalok a pénzt tartják a legfontosabbnak az életben, a politikáról viszont mélyen hallgatnak. Amikor a buszon egy 20 év körüli fiatalembert kérdeztünk a kínai politikáról, a mosoly lehervadt arcáról, bőbeszédűségről némaságra váltott, elpirult és a következő megállóban köszönés nélkül leszállt. Nyemcsok László (Következik: Szocializmust építenek kommunista vezetéssel és kapitalista módszerekkel) * Utunk támogatói: Kondoro- si Takarékszövetkezet, Do- mus Bútorbolt, B. & T. Irodatechnika Bt., Bosch Márkabolt, Hungária Biztosító Rt, Noster Kereskedelmi Kft., Hetes Kft., Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet. Az egygyermekes családmodell és a Mao-öltöny még mindig jellemző Kínára fotó: lehoczky Péter
