Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-14-15 / 113. szám
1994. május 14-15., szombat-vasárnap EXKLUZÍV ■BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Niedzielsky Katalin: Allaha ismarladik, Türkiye! Magyarul azt jelenti: Viszontlátásra, Törökországé A csabai Hétpróbásokkal az ankarai gyermekfesztiválon mögé rejtő nőket — csak a szeme villant ki — és a legújabb divatot követő hölgyeket. Olyan is volt, aki elegáns kosztümöt viselt, de a fejére felkötötte a hosszú, fekete kendőt. Az ellentmondásosságra jó példa, hogy abban az országban, ahol a nők 70 százaléka a mai napig nem dolgozik—a háztartást vezeti és a gyerekeket neveli otthon —, nő a miniszterelnök: Tansu Ciller. A fesztivál hagyományaihoz hűen a kormányfő — bár közbejött gazdasági gondok miatt összehívott, Aksoy Cakmakci, mint mondta, mindhárom nevének különös jelentése van, magyarra nagyjából így fordítható: Hiányzó Fehér eredetű Tűzcsi- holó... Ami azt illeti, Őzlem tényleg gyakran hiányzott nekünk — hiányos nyelvtudása ellenére —, mert nemzetközi rendezvény ide, 50 nemzet képviselői oda, az elnöki fogadásoktól eltekintve vendéglátóink nem vették maguknak a fáradságot, hogy legalább egy világnyelvre fordítsák az elhangzottakat. Az ilyen, elsősorban szervezéssel kapcsolatos zökkenőket, időpontcsúszásokat Őzlemnek kedvességével, igyekezetével és harmadik nevéhez méltó temperamentumával sikerült pótolnia. Ha két program között volt egy kis időnk beszélgetni, szívesen gyűjtöttünk történelmi és nyelvrokonságunk igazolására hasonló szavakat. Azt már korábban is tudtuk, hogy a tulipán szó a török turbánból ered, de hogy milyen hosszú listát állítunk össze rokon szavakból, azt nem gondoltuk volna. Csak néhány példa: az alma elma, a kapu kapi, az atya ata, az anya ana, a lámpa lamba, a sok kiejtve „csők”, a kantár kantar, a kés bicsak, a bogrács A békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola Hétpróbás Gyermektáncegyüttese április 16-tól 25-éig Ankarában vendégszerepeit, a Török Rádió és Televízió (TRT) 16. nemzetközi gyermekfesztiválján. Mlinár Pál művészeti vezető 8—12 éves növendékei és a Békés Banda zenészei képviselték a magyar színeket 50 állam népművészetének randevúján. A rangos esemény helyszínéről tudósítottam Olvasóinkat, most ezen az oldalon utazni hívom Önöket: kísérjük el együtt a Hétpróbásokat és „kóstoljuk meg” Törökországot! Tíz napunk volt. Sok vagy kevés ez az idő? Egy távoli világ alapos megismeréséhez nyilván kevés, de az élményekre nyitott és fogékony idegen elég sokat láthat, tapasztalhat. Kisgyermekeknek másik földrészen, szüleik nélkül, sűrű programmal és rendszeres fellépéssel viszont nagyon is hosszúnak tűnhet tíz nap. A Hétpróbások azonban — nevükhöz méltóan —fegyelmezetten és derekasan vették az akadályokat. Persze az is igaz, hogy Pali bácsi és Marika néni (Mlinámé Kolarovszki Mária) nagy gyakorlattal és szeretettel mindent elkövetett, hogy feledtesse az otthon hiányát, az utazás és a fellépések izgalmait, hogy pótolja anyut és aput. kor virágzó kultúrának, több mint 9 ezer éve különböző civilizációknak, sokféle népnek adott otthont ez a táj. Időszámításunk előtt 2000 és 1500 között itt volt a világ kulturális központja. A mai modem állam megteremtése Mustafa Kemal, azaz Atatürk (a törökök atyja) érdeme. Az első világháború utáni török szabadságharc vezetője, majd az új köztársaság első elnöke volt Atatürk. Nevéhez fűződik a demokratikus jogrend megszilárdítása, ami a mai napig leginkább megkülönbözteti Törökországot szomszédjaitól. A lakosság emlékezetében nemzeti hősként élő Atatürk bölcsen felismerte, hogy az oszmán birodalom bukása után a parlamenti rendszer az egyetlen járható út hazája számára, a bizárválkodott fa. Máskor dombláncok, sztyeppek, búzaföldek szegélyezték utunkat, s feltűnt, hogy itt bizony nagy becsben tartják, gondosan megművelik azt a kevés földet, ami alkalmas a gazdálkodásra. Az elkarsztosodott vidék, a meztelen hegyek világa arról híres, hogy itt együtt látható a természet sok-sok évmillió alatt létrehozott alkotása, a különböző földtörténeti, korszakok működéseinek eredménye. No meg arról, hogy ezen a tájon annyi katona vonult át a történelmi viharok során, mint sehol máshol a világon. Aki észak-dél irányban utazik, dió-, kukorica- és teaültetvények mentén halad, meredek hágókon és havasokon át, a déli lejtőkön gyümölcsösöket, banánültetvényeket és gyapotföldeket, sűrű fenyőerdőket vagy elhagyott pusztaságot lát. A török táj mindhárom kontinens, Európa, Ázsia és Afrika jellemzőit egyesíti. A természeti szépségekre jellemző változatosságot megtaláltuk a török típusokban is, arcvonásaikban, alkatukban, szokásaikban. A főváros forgatagában láttunk tetőtől talpig feketébe öltözött, arcát is fekete kendő Isztambul, a festői kapu két földrész, Európa és Ázsia között Repülővel kényelmesebb lett volna az utazás, ám a légi- társaság által felajánlott kedvezmény ellenére is meglehetősen drága, ráadásul Budapestről nem is indult gép Ankarába, csak Bécsből. így autóbusszal, két gépkocsivezetővel vágtunk neki az 1800 kilométeres és 32 órás útnak. A költségek fedezéséhez jelentős támogatást adott a Béfonó Rt., a Forker Kft. és Frankó Pál békéscsabai vállalkozó. Mielőtt útnak indultunk, kollégáim figyelmeztettek: egyedül lehetőleg ne menjek az utcára, a bazársorra végképp ne, és ne lepődjek meg a sajátos közlekedési stíluson! Ott-tar- tózkodásunk legelején tapasztaltam, hogy intelmeik nem voltak alaptalanok. A törökök vendégszeretete és az idegen iránti érdeklődése olykor valóban erőszakosságba csapott át, terhessé vált. A széles úttesteken nincsenek közlekedési sávok, a helybeliek nem figyelnek se lámpára, se rendőrre, se jobb- kézszabályra, mindenki hajt, ahogy bír. Az autóban vagy buszon ülő, esetleg a járdára merészkedő külföldit mindez félelemmel tölti el, kapkodja a fejét a dudakoncerttől, volán mögé csöppet sem vágyik, csak csodálkozik, mert balesetet, koccanást viszont nem lát. Törökország kopár, elhagyatott, barátságtalan vidékeiről nehéz ma elképzelni, hogy egytosíték a fejlődésre és Törökország egybentartására. Több mint száz évvel ezelőtt kezdeményezte a széles társadalmi alapokon nyugvó, sorsdöntő reformokat, szétválasztotta az egyházat és az államot, a vallási bíróságokat polgárival cserélte fel. Ankarát nevezte ki fővárosnak, soha nem látott méretű építkezések kezdődtek, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy minél nagyobb ázsiai területet hozzanak közelebb az európai világhoz. Rendkívül fontos intézkedés volt az oktatás reformja, a női egyenjogúság és az arab írás helyett a latin abc bevezetése. Nos, Törökországot — amennyire tíz nap alatt lehetőségünk nyílt — a sokszínűség, a változatosság, a szélsőségek hazájának ismertük meg. A hatvanmillió lakost számláló és 776 000 négyzetkilométer kiterjedésű ország területén mindenféle földrajzi zóna és mind a négy évszak megtalálható. Az autóbuszból a Boszporuszon áthaladva láttuk a Márvány- és a Fekete-tenger mediterrán partjait, majd hamarosan kopár hegyeket, meredek sziklákat, hóval borított csúcsokat pillantottunk meg nyugatról kelet felé tartva. A magasból lezúgó patak völgyében vad tavaszi színek pompáztak, nem sokkal távolabb szánandóan sivár fennsíkok terpeszkedtek, ahol alig rendkívüli parlamenti ülés miatt megkésve — ezúttal is fogadta a külföldi vendégeket. Apropó, fogadások. Fogadást adott a fesztivál vendégeinek a TRT vezérigazgatója és a köz- társasági elnök, Süleyman De- mirel is. A prominens politikusok fogadása egyébként arról szólt, hogy hangsúlyozták a gyerekszeretetüket és a béke fontosságát, majd átvették minden nemzet képviselőjétől a hazájából hozott értékes ajándékokat. A köztársasági elnök a török gyerekeknek és a közvetlen szomszédokat képviselőknek a jobbját nyújtotta kézcsókra. Ajándék és hódolat a vezetőknek, a hatalomnak. Tekintély és személyi kultusz—amihez hasonló jelenség nekünk már szerencsére a múlté —, tulajdonképpen részben ez hívta életre a TRT eddigi 16 fesztiválját is április 23., Atatürk és a nemzeti ünnep tiszteletére. A törökök atyját istenként, a nemzet megmentőjeként imádják. A nemzetközi rendezvény és a nemzeti ünnep alkalmából zászlódíszbe öltözött egész Ankara, és több tízemeletes épületet beborítottak Atatürk hat— nyolc emelet magas portréi és a félholdas, csillagos, vörös lobogóTörökországban feltűnően sok a katona, a laktanya, a katonai létesítmény és a fegyveresek által őrzött épület. A második világháború után jelentős amerikai segély áramlott ide, 1952 óta tagja a NATO- nak, ma már a Közös Piacnak is, de az erőteljes gazdasági fejlesztés ellenére hatalmas belső nehézségekkel küszködő, közepesen fejlett országban milliók élnek szegénységben, vagy elvándorolnak a gazdag Nyugat felé, a jobb megélhetés, boldogulásuk reményében. Ennek ellenére igazságtalan az, aki a főleg vidéki munkanélküliekből lett nyugati vendégmunkások alapján ítéli meg ezt az érdekes, ellentmondásos országot. Földrajzi helyzete miatt mindig is fontos támaszpont volt és ugyancsak sok háború, vallási és nemzetiségi csatározás helyszíne Törökország, így érthető az erős katonaság és a vasfegyelem. Mégis nyomasztó érzés séta közben, hogy több az egyenruhások, fegyveresek által őrzött épület, mint az, ahol nem állnak őrök. Ankara egyik zöldövezetében például szép, új negyedben laknak az öt évre választott országgyűlési képviselők, és ezt a lakónegyedet szintén katonák őrzik. Ankarai kísérőnk magyar szakos egyetemista, Őzlem Áprilisi délelőtt a sejtelmes hangulatú ankarai bazársoron, amit látni kell! Magyar bemutató az Altinpark (Aranypark) tószínpadán A műsor (Mlinár Pál koreográfiája) három etűdből állt: Szanyi dús és verbunk, Sárközi karikázó és Mezó'földi kanásztánc bagrac, a vezér („bíkísiesen”) vezír, a szakái sakal törökül. Mi azt mondtuk gyere, Őzlem úgy hívott (fonetikusan): gyei—gyei. S ne feledkezzek meg a török konyháról, amit igazán érdemes megkóstolni! Az asztalra vallási okokból nem kerül disznóhús, helyette marhát, bárányt és borjút esznek — finoman, változatosan fűszerezve. Az olivabo- gyó és a joghurt az ételek nélkülözhetetlen kísérője. A finom sülteknél csak a sokféle saláta volt finomabb, a svéd asztal zöld kínálatának nem is lehetett ellenállni. Az édességnek már inkább, mert sajnos a dióval, pisztáciával ízesített finomságokat is nyakonöntötték édes sziruppal, amitől a süti lucskos és élvezhetetlenül émelygős lett. A kellemes borokon kívül feltétlenül meg kell említeni a tömény ánizspálinkát, amit kiadós étkezés után fogyasztanak a férfiak. Isszák vízzel hígítva is, ezt a tejfehér keveréket népnyelven oroszlántejnek hívják. Egészségükre, ízlés dolga! (Én maradtam inkább a narancslénél...) Összefoglalva: a török turné mindenképp hasznos volt. A gyerekekkel együtt sokat tanultunk a népek kultúrájából, másságból, barátságból, a művészet erejéből és persze Törökországból. „Ismereteim szerint az ankarai gyermekfesztivál a legnagyobb rendezvény a maga műfajában, csak felnőtt folklór fesztiválokkal tudom összehasonlítani — értékelte a közös tíz napot Mlinár Pál. — Minden előadásunknak nagy sikere volt, és négy külföldi meghívást is kaptunk, a lengyel, a francia, a macedón és a cseh együttes vezetőitől. Sok ilyen találkozó kellene, mert így tudjuk egymás folklórját megismerni, a különbségeket meglátni. A néptánc magán hordozza a nemzet egyéniségét, ezért nagyon alkalmas arra, hogy egymáshoz közelebb kerüljünk. Ha egy csoport távoli országba utazik, önmaga valóságából tud vinni valamit. Érdemes lenne Békéscsabán is egy minifesztivált megrendezni!”
