Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-06 / 106. szám
eBÍM MEGYEI HIRLAPDOKUMENTUM 1994. május 6., pentek £9 vl Mártír lelkipásztorok Nem tudta megtörni a szekuritáté „Ha a lerongyolódott magyar ételmiség... felismeri hivatását, ez a csupa rongyos, de lázas szemű kis csapat a világ egyetemes borulatá- ban is olyan keresztény életet fog itt felszítani, hogy nincs az alvilágnak az a vihara, mely be tudja kormozni, s egy népet, melyet olyan mélyre vert, ezer ágazatú gyökérzettel fog megkötni, hogy apái földjétől sem történelmi földindulások, sem gonosz szándékú politikai szelek nem tudják eltépni...” Márton Áron kolozsvári plébános 1933-ban papírra vetett sorait senki nem tekintette olyan „szentírásnak” és követendő példának, mint Pálffi Géza. Olyan legenda is szárnyra kelt, hogy ő volt a nagy püspök kiszemelt utóda. A szekuritáté ezért figyelte és figyeltette minden lépését. 1984. március 13-án halt meg a marosvásárhelyi kórházban, negyvenhárom éves korában. Diagnózis „Hodgkin-kór, végső stádium” — ez volt a diagnózis. A pontos információkat dr. Jung János egyetemi tanártól, patológus főorvostól kaptam. Ő jelen volt Pálffi Géza holttestének boncolásánál. Adatai megfellebezhetetlenek. A betegség lefolyása „menetrend” szerint történt. Utólag nagyon nehéz visszakövetkeztetni arra, hogy Pálffy Géza plébánost, mint oly sok társát, a hatalom, illetve annak meghosszabbított karja, a szekuritáté tette volna el láb alól. Pálffi Géza kezdő káplánként azért választotta Csíkszentdo- mokost, hogy közelebb lehessen ahhoz a világhoz, amely a huszadik század talán legnagyobb formátumú romániai magyar szellemiségét, Márton Aront útnak indította. Principálisa az a Bálint Lajos volt, akit nemrégi lemondásáig Gyulafehérvár érsekeként tisztelt az erdélyi magyarság. Kétszer hallottam prédikálni Pálffi Gézát. Első alkalommal az autóbalesetben meghalt jó barátomat, Bálint István főgyógyszerészt temette. Öblös hangja messze szállt a székelyudvarhelyi jatolikus temető történelmi emlékeket, gyászt és vihart, felemelkedéseket és bukásokat idéző sírkövei között. Úgy prédikált Pálffi Géza, hogy a hideg végigfutott a hátunkon... Encikklopé- dikus tudásával, irodalmi ismereteivel valósággal megbabonázta hallgatóit. Ő volt a plébános, akiben és aki által egyszerre csodálhattuk az apostolok lobogását, a keresztényi alázatot és szeretetet. Hatása alól nem lehetett szabadulni. Nem a szóniki tehetsége, hanem a hite volt a lenyűgöző. Másodszor a Szent Miklós-hegyi barokk templomban hallgattam, néhány hónappal halála előtt. Törhetetlen ember k — Milyen ember volt Pálffi Géza? — kérdez vissza Csató Béla marosvásárhelyi római katolikus főesperes. — Nagyon céltudatos, életvitelében, hitében, helytállásában sziklaszilárd, megkör- nyékezhetetlen és hozzáférhetetlen ember. Semmilyen kompromisszumot nem fogadott el, ha az egyházáról s az erdélyi magyarság sorskérdéséről volt szó. A szekuritáté számára nagyon kényelmetlen ellenfél volt az ilyen megszállott ember. Pálffi Géza nagyon fiatalon a gyulafehérvári kántorképzőben tanított. Az idjúság lelki nevelését bízták rá. Tanítványai — ma lelkészek vagy egyházi méltóságok — rajongásig szerették. Azokban a nehéz években, amikor veszetten tombolt az „osztályharc”, Pálffi Géza következetesen haladt a maga útján. Mindenre nyitott volt. Ő valóban képes volt a diákokkal elhitetni: karnyújtásnyira van tőlük a világmegváltás. — Üldöztetése már Gyulafehérváron elkezdődött? —Valójában ott jöttek rá, hogy Pálffi Géza törhetetlen ember. Nyílt célpontot jelentett. Hamarosan híre kelt, hogy történelemből és irodalomból egészen mást tanít, mint ahogyan azt a tanügyi hatalmasságok előírták és megkövetelték. Pálffi Géza szenvedéllyel beszélt az erdélyi és az egyetemes magyarság történetéről, a tankönyvekből száműzött írókról. Géza karizmatikus egyéniség volt. Akkoriban már nagyon zaklatta a szekuritáté. Egyik marosvásárhelyi Ttja során kapták el. Órákon át vallatták, majd éjjel hazavitték Gyulafehérvárra, hogy mintha mi sem tirtént volna, tartsa meg az óráit. Magyarkodással, államellenes szervezkedéssel vádolták. Metszőén éles humora volt. Úgy látszik, a szekuritáté nem méltányolta ezt a valóban különleges képességét. Már naponta hívatták, megbánást és hűségnyilaltkozatot kértek. Ettől Géza valóban üvölteni tudott volna. Számára a megalkuvás, a fejet hajtás teljesen ismeretlen fogalom volt. A hatalom nyomására el kellett hagynia Gyulafehérvárt, a tanári pályát. Gyergyó- alfaluba helyezték, plébános lett. Egy év múlva ő volt az egész Gyergyói-medence legkedveltett lelkésze. — Gyulafehérváron fizikailag bántalmazták, hogy minél hamarabb eltegyék láb alól... —Erre nem tudok válaszolni, hiszen nem vagyok sugárbiológus. Én csak annyit tudok, hogy a lépe — amely normális körülmények között egy embernél hatvan—hetven deka — két és fél kilós volt! Hónapokig feküdt Marosvásárhelyen, előbb a Szentgyörgy utcai klinikán, majd a nagykórházban. Én akkor Sepsiszentgyörgyön lelkészkedtem. Mivel én voltam a legközelebbi barátja, Lestyán atya, a főesperes arra kért, hogy én mondjam meg neki a lesújtó hírt: csupán napjai vannak hátra. — Te vagy valóban az én legjobb barátom! Senki nem merte megmondani: nincs remény! Készültem a halálra! — fátyolosodon el a hangja. — Te tudod, hogy az milyen nehéz? Mindketten hívő emberek vagyunk, soha nem tudtam volna megbocsátani, hogy a legjobb barátom hazudik előttem, letagadja a végzetes kórt. Órákon át szótlanul ültünk. Amikor elbúcsúztunk, mindketten tudtuk: utoljára látjuk egymást. „Mint a havasi levegő” Bálint Lajos, akkori megyés püspök, a temetésen egész lénye, emberi, lelkészi tartása leglényegére világított rá: „Olyan volt, mint a havasi levegő. Éles, de üdítő!” Akkor néztem körül a székelyudvarhelyi temetőben. Hemzsegtek a bőrdzsekis idegenek. 1984. március 15-én volt a temetése... A hatalom számára az a fajta ellenfél volt, akit sem veréssel, sem fenyegetéssel, semmilyen eszközzel nem lehetett megtömi. Meggyőződésem, hogy Pálffi Gézát eltették láb alól. Szívós, inas székely ember volt, akivel a halálnak is keményen meg kellett küzdenie. Derzsi András, a székelyudvarhelyi Caritas ügyvezető igazgatója. Pálffi Géza sekrestyése volt Székelyudvarhelyen. — Együtt mentünk a teológiára — mondja. — Fölöttem járt három évvel. Mikor hazajött Székelyudvarhelyre, maga mellé vett sekrestyésnek. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra. A székelyudvarhelyi szekuritáténak semmi köze Géza jalálához. Az itteni rendőrségen is csak annyit tartózkodott, amíg bejelentkezett. Legendák keringtek itt arról, hogy agyonverték, hogy leszakadt a mája, lépe, s azért halt meg. Pálffi Gézát a gyulafehérvári szekuritáté juttatta a temetőbe. Valószínű lassan ölő méreggel ölték meg. 1983 augusztusában kezdett betegeskedni. Magas láza volt, semmilyen antibiotikum hatására nem.csökkent. Elvittük a helyi kórházba. Előbb sárgaságra, majd tébécére gyanakodtak. Nagyon súlyos betegen, 1983 karácsony estéjén éjféli misét tartott, majd másnap nagymisét cerebrált. Utána eltűnt a városból! Hazament az édesanyjához. 1984. január 4-én felvittük Marosvásárhelyre. Végig vele voltam. Egyik klinikáról szállítottuk a másikra. Gáspár Mária nővér éjjel-nappal őrködött felette, de megmenteni már nem tudta. Március 13-án meghalt. Én öltöztettem fel. Ennyi titokzatosság, legenda után kihez fordulhat a riporter, mint a sugárzás egyetemi szaktekintélyéhez, dr. Szabó Endre fizikushoz. — Ha a bunukleáris limfociták száma túlságosan magas, évtizedek múlva is ki lehet mitatni a sugárzást. Halott esetében ez már sokkal nehezebb. Csak ha szájon keresztül — az ételébe radioaktív izotópot kevertek, s azt megette — vagy injekció formájában juttattak nagyobb mennyiségű sugárdózist a szervezetbe, csak akkor lehet a csontokban kimutatni a sugárzás jelenlétét. Az injekció beqadása roppant egyszerűen ment. Valaki rosszul lett, s akkor nyugtató vagy penicillininjekció ürügyén beadagolhatták a radioaktív izotópot. Jód izotópot ma is adnak a betegeknek. A szekuritáté számára azonban túlságosan nehézkes és költséges volt a radioaktív izotópok hadrendbe állítása. Különmleges műszerek, berendezések kellettek ahhoz, hogy valakit rádiummal, tóriummal vagy stroncium-90 radioaktív izotóppal sugaraz- zanak be. Uray Zoltán sugárbiológust is megkérdeztem. Kizártnak tartja a sugárzással való gyilkolást. Gyanús jel Nagy a riadalom a marosvásárhelyi Szentgyörgy utcai klinikán, amikor Pálffi Géza kórlapja felől érdeklődöm. Halála után „hivatalos helyről” elkérték, s azután többet sohasem került elő! — érvel a titkárnő. Naív ember és újságíró legyen, aki mindezt nem tekinti gyanús jelnek. Dr. Magyarosi György főorvos pontosan emlékszik Pálffi Géza különös betegségére: — A sürgősségi osztálynak voltam a vezetője, így került hozzánk Pálffi Géza. A székelyudvarhelyi kórházból küldték hozzánk. Hosszan tartó lázas állapotban volt, és nem tudtuk kideríteni a kiváltó okot. Előbb azt hittük, fertőzés, szepszis. Nem reagált az antibiotikumokra. Nagy nehezen sikerült Magyarországról széles spektrumú antibotikumokat beszereznünk, de nem történt semmi. Néhány hétig feküdt a mi osztályunkon. Aztán felmerült egy hematológiai betegség gyanúja, s ezzel áthelyezték az 1-es számú belgyógyászati klinikára, Dóczi professzor klinikájára. Pállfi Gézánál feltűnő volt, hogy a nyki mirigyek'nem nagyobbodtak meg, a test felszínén nem voltak mirigy-megnagyobbodások. Ellenben a belső szervekben tojás nagyságú mirigyduzzanatok voltak. A patológusok szerint a Hodgkin-kómak lehet ilyen tünete: a hasüregben, a mellüregben jelentkeznek a duzzanatok. Pálffi Gézánál ez utóbbiak, a teljesen ritkák jelentkeztek. A sugárzás tehát lehet egy nagy kérdőjel. A három—négy éves lappangási idő is ide illőnek látszik. Bizonyítani csak exhumálással lehetne. Erre pedig nem vállalkoznak a közvetlen hozzátartozók. Lestyán Ferenc érseki helynök: — Géza nekem segédlelkészem, kálpánom volt. Ott fejlődött sokat, főként előadásban, szónoklásban, a tudományok terén. Onnan hívták tanárnak a kántoriskolába, Gyulafehérvárra. Az ottani működése a kommunista államnak nem tetszett. Mert nagyon határozottan és keményen lépett fel hivatása teljesítése érdekében. Ezért kellett távoznia Gyulafehérvárról! Áron püspök úr azért nem ejtette őt, hanem a hatalom minden beavatkozási kísérlete ellenére kinevezte főesperes plébámosnak Székelyudvarhelyre. Ott kezdett el betegeskedni. Semmilyen kezelés nem hozott eredményt, állapota napról napra romlott. Ekkor hozták Marosvásárhelyre, a Szentgyörgy utcai belgyógyászati klinikára. Magyarországon élő orvos barátja is meglátogatta, közösen döntöttek: vigyék fel az 1200 ágyas nagyklinikára. Orvosi konzíliumot tartottak. A diagnózis: Hodgkin-kór! Rákos betegség, de attól nem lett volna szabad oly hamar meghalnia. (...) Hogy meggyilkolták-e? Voltak ilyen híresztelések! Erre egyelőre nincsen adat, bizonyíték. Fennáll viszont az a gyanú, hogy szándékosan késleltették a megfelelő gyógykezelést, úgy, hogy ne tudjanak megfelelő diagnózist megállapítani. Különben több római katolikus lelkipásztorunkról tudunk, akiket bizonyíthatóan a hatalom, a szekuritáté gyilkolt meg. Bokor Sándor Erzsébetbányán volt plébános. Bevitték a nagybányai szekuritátéra, onnan „ismeretlen körülmények között” végérvényesen eltűnt. Később a Dunából halászták ki a holttestét. Valószínűleg a szekuritátén agyonverték, majd elszállították, bedobták a Dunába, hogy magukról a gynút eltereljék. Sándor Imréről biztosan tudjuk, hogy mínusz 38 fokos hidegben Rm. Saraton megfagyott. Fekete János főesperes, Maczalik Viktor kanonok, volt teológiai tanár és fölszentelt püspök, Boga Alajos szintén a börtönben halt meg. A hatalom határtalan cinizmussal próbálta és próbálja azóta is elhitetni, hogy „természetes” halállal haltak meg. Fájdalmasan időszerű sorok Pálffi Géza feljegyzései között találtam meg Márton Áron „intelmét” is. „Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt”. (Márton Áron 1946. január 28-án dr. Petru Groza miniszterelnökhöz intézett levele.) Mennyire fájdalmasan időszerű minden sora. (Erdélyi Napló) Tófalvi Zoltán politikai mumus ■4^ MSZDP a 100 éves múlt jövójt EGY IGAZSÁGOSABB JÖVŐÉRT - SZAVAZZON A I MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT TERÜLETI LISTÁJÁRA ÉS JELÖLTJEIRE!
