Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-08 / 82. szám
LpÉKFS MEGYEI HÍRLAP 1 MEGYEIKÖRKÉP 1994. április 8., péntek | 0 Segít a Héra Oláh József az újkígyósi nagy- családosok vezetője a közelmúltban pályázattal fordult a budapesti székhellyel rendelkező Héra Alapítványhoz. Nem hiába. Hatvan energia- takarékos égőt (közel hetvenezer forint értékben) küldtek a településre, hogy az égők a legjobban rászorultaknak kiosztásra kerüljenek. S ez nem minden. Egy korábbi pályázat alapján a Héra családonként ötszáz forinttal járult a villanyáram költségeihez. Nyertes Zsuzsa lakása Ha már nincs rá „tehetségünk”, hogy luxuslakást és berendezést alakítsunk ki a meglévőből, legalább azt a könnyelműséget engedjük meg magunknak, hogy megvásároljuk a havonta egyszer megjelenő Lakáskultúra című folyóiratot. A gazdag tartalmú, színes lap első oldalán 26 négyzetméteren bizonyítja tulajdonosa, hogyan lehet ezt a csöpp lakást ízléssel, különleges megoldással széppé, „lakhatóvá” tenni. A tizedik oldalon egy ritka mesterség művelőjéről, a Tif- fany-üyegesről olvashatunk. A korszerű világítás választékát kínálja a lap piacnéző alcímmel. Hogyan néz ki manapság egy polgárház Solymáron? A képösszeállítást a 36—39. oldalon találhatják. Az utolsó lapokon a népszerű énekes-táncos Nyertes Zsuzsa lakásába pillanthatnak be a lap olvasói. Szépen magyarul Kötegyánban \ A kötegyáni könyvtárban április 14-én, csütörtökön 10 órától Kazinczy-versenyt tartanak a sarkadi térség általános iskolásai számára. A „Szép magyar beszéd” versenyre eddig 16 diák jelentkezett. Természetvédők a kígyósi kastélyparkért A szabadkígyósi kastélypark szépségét, értékét a kirándulók jól ismerik. A kulisszatitkokat, hogy hogyan és kik tartják rendben ezt a hatalmas területet, már kevésbé ismerjük. Zatykó Pál természetvédőtől megtudtuk, hogy a megyei természetjárók és természetvédőik szabadkígyósi tagjai (56-an) a napokban kerti szerszámokat vettek a kézbe és kitakarították a kastélyparkot. A nem kevés munkával járó feladatot a szakmunkásképző diákjaival és nevelőivel közösen végezték el. A természetbarátok megállapodást kötöttek az intézet vezetőjével, hogy a segítség fejében kirándulásaikra megkapják az iskola autóbuszát Száznegyvenegy év után Gyulán Csúcskoncert az Erkelben Nem mindennapi koncertet rendeznek április 11 -én 19 órától a Gyulai Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Házban. A Filharmóniai Társaság Zenekara — melyben nem mást tisztelhetünk, mint az Állami Operaház zenekarát — Szecsődi Ferenc (hegedű) közreműködésével és Kovács János dirigálásával lép pódiumra. Mozart: Figaro házassága, Mendelssohn: Hegedűverseny és Beethoven: VII. szimfóniái A-dúr, op. 92. szerepel műsoron. — Valóban különleges alkalomról van szó —-erősítette meg sejtésünket Ambrus Zoltánná, a Filharmónia Békés megyei képviseletének vezetője. — A Filharmóniai Társaságot 1853. szeptember 29-én Gyula nagy szülötte, Erkel Ferenc alapította. A társaság még abban az évben megrendezte zenekara első hangversenyét. Akkor Beethoven VII. szimfóniáját játszották, azt a darabot, mely a gyulai koncerten is szerepel. A hétfői előadást az Erkel év jegyében rendezzük, hiszen ennek hivatalos záróaktusára majd csak június 16-án — egy zeneakadémiai koncerttel — kerül sor. A hangverseny jelentős gyulai összefogás eredménye. A Gyulai Tejporgyár, a Gyulai Húskombinát Rt., a Gótika Kft., a Prakticomp Kft., a Hungarocamion Rt., s természetesen a város önkormányzatának önzetlen segítségével kínálhatják most a zenekedvelőknek e „csemegét”. Az 1853. október 20-ai hangverseny karmestere a Gyuláról indult zeneköltő, Erkel Ferenc volt. A reprodukció Györgyi Alajos: Erkel portréja című festményéről készült Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletet semmisített meg Kasztrálták a tiltót Alkotmányellenesnek minősítették a gyulai képviselő- testület egyik rendeletének néhány előírását. Az Alkotmánybíróság Gyula Város Ön- kormányzata Képviselő- testületének 43/1991. (XII. 23.) számú rendelete 2. szakasz 2. bekezdését, valamint 1. számú mellékletét 1992. január 1-ig visszamenő hatállyal megsemmisítette. Az önkormányzat jogszabálya úgy rendelkezett, hogy „A telekalakítási és építési tilalommal terhelt telkek helyrajzi számát és egyéb adatait az 1. melléklet tartalmazza.” A melléklet tételesen felsorolja a tilalom alá eső telkek adatait, a tilalom indokait és más jellemzőket. Az indítványozók telkét is érinti a tilalom. Az önkormányzat az ő ingatlanjukat a tűzoltóság területének bővítésére kívánja használni. Az igénybevétel célszerűségének vitatása mellett az indítványozók kifogásolták azt is, hogy a döntést az önkormányzat rendeletben nyilvánította ki. A köztársasági megbízotti hivatal elutasító határozata után bírósághoz fordultak, ám az megszüntette az eljárást, azt az indokolást adva, hogy normatív aktus felülbírálata nem tartozik a rendes bíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság indokolása szerint a tilalom alá vont telkek felsorolásával a melléklet — ténylegesen — számos egyedi döntés összesítését foglalja magában. A nem normatív döntések ellen viszont nyitva áll a rendes bírósági út. Az önkormányzati rendelet egyedi döntések rendeleti formában való megjelentetésével gyakorlatilag kizárja ennek lehetőségét. Ez sérti a tulajdonvédelemre is garanciát nyújtó jogorvoslat érvényesülési lehetőségét. Az Alkotmánybíróság az indítványozók által kifogásolt egyedi tilalmi döntés érdemi vizsgálatával nem foglalkozott, mert egyedi aktus alkotmányellenességének elbírálására nincs hatásköre. Posztumusz kitüntetés Szarvas Város Önkormányzatának Képviselő-testülete közelmúltban tarott ülésén dr. Sebestyén István belgyógyász szakorvosnak posztumusz „Szarvas városért” kitüntetést adományozott. Dr. Sebestyén István Szarvas város nyugalmazott belgyógyász szakorvosa 1993. december 22-én hunyt el. 1926. augusztus 2-án született, általános iskolai és gimnáziumi éveit Mezőtúron töltötte. Itt érettségizett. A második világháborúban három évig szovjet hadifogságban volt. A budapesti egyetem általános orvosi karán szerzett diplomát a fel- szabadulás után, 1953-ban. Ugyancsak Budapesten mintegy négy évig a Központi Járványügyi Állomáson dolgozott. Majd 1957 után a Mezőtúri Városi Kórház belgyógyász segédorvosaként kapott munkát. Szarvasra 1957-ben került. Ekkor a város kiemelkedő szaktudású szakorvosaként tartották nyilván, betegei és munkatársai megbecsülését élvezte. A városi rendelőintézet igazgatója és főorvosa lett egészen 1989 októberéig, nyugállományba vonulásáig. A halál tragikus hirtelenséggel érte, magánorvosi tevékenysége közben. Életpályájának elismeréseként megyei kitüntetéseket, miniszteri dicséretet, kiváló munkáért emlékplakettet kapott. A képviselő- testület bevezetőben jelzett kitüntetésével szeretné elismerni azt a több évtizedes munkát, amelyet a szarvasi betegek érdekében fejtett ki. A Szarvas városért kitüntetést dr. Sebestyénné dr. Palov Katalin veheti át a képviselő-testülettől április 11-én 14 órakor. P.J. A férfi jól tartja magát. Úgy nézem, nincs több ötvennél. Tartása egyenes, öltözéke elegáns. Magabiztosnak, sikeres üzletembernek látszik. Talán a szája szélén lehet felfedezni egy keserűvé torzult kis ráncot. Találgatom, vajon mi keresnivalója lehet a szerkesztőségben? Égyedül maradunk az irodában, s nem kell sokat várnom, hogy megtudjam jövetele célját. — Mit mondjak? — kezdi, és már nem is tűnik olyan magabiztosnak. — Nem könnyen szántam rá magam, hogy felkeressem Önöket. De miután annyit cikkeznek a nők és a férfiak kapcsolatáról, a jó és rossz házasságokról, a gonosz férjekről, akik úton-útfélen megcsalják a feleségüket, hát bejöttem, hogy elmondjam az én tragikus életemet, kérem, hallgasson végig. Nagyon fiatalon házasodtam. Alig múltam húsz. A feleségem két évvel volt idősebb. Szüléink jó körülmények között éltek, mindent megkaptunk, alig kellett megdolgoznunk a házért, a kocsiért, a luxusberendezésért. Mint fiatal házas végeztem el az egyetemet, és lettem külkereskedő. Imádtam a feleségemet, s ha elő is fordult életemben a kísértés, egy-egy pásztorórát bocsánatos bűnként könyveltem el. Se érzelmi, se anyagi veszteség ugyanis senkit nem ért. Elsőként Márk, a fiúnk született meg. Őt két év múlva Zsófi követte, majd a kicsi, István. A boldogságunk határtalan volt. A három gyereket nagy-nagy szeretetben, de azért szigorúan neveltük. Fiahordók voltunk, s ezért a gyerekeket kicsi koruktól vittük magunkkal bárhova is utaztunk. Bejárták velünk együtt Európát. Látom az arcán, hogy ezt nem helyesli. Hogy kellett-e hat, négy, illetve kétéves korában a gyerekeknek Párizst látni, ezen most ne vitatkozzunk. A gyerekeket, ha így veszi, talán elkényeztettük. De soha nem éltek vissza a helyzetükkel. Szófogadóak, jól neveltek és jó tanulók voltak mind a hárman. Kicsi korukban megtanultak úszni, teniszezni, vívni. Nem csak arra voltam kényes, hogy a lelkűket, hanem arra is, hogy a testüket is ápoljam és eddzem. A nagy fiam hamar kikerült a szárnyaink alól. Pannonhalmán tanult a nyolcadik elvégzése után. Tizennégy éves kora óta arra készült, hogy diplomata legyen. Zsofka és Pisti otthon élt velünk. Leányunk kedves, kiegyensúlyozott, szép kislánnyá cseperedett. Büszkén mentem vele végig az utcán, mert nem volt férfi, aki ne nézett volna utána. Minden áldott nap futottunk és teniszeztünk, akár: milyen is volt az idő. Bocsássa meg az Isten nekem, így utólag, de a lányom volt a mindenem, az életem. Érettségi előtt állt, az volt a terve, hogy gyerekorvos lesz. Mint derült égből a villámcsapás úgy ért bennünket, hogy Zsofka egyik napról a másikra beteg lett. Szédült, fájt a feje, gyenge volt. Dehogyis gondoltunk arra, hogy ez valami komoly dolog. Hiszen mindaddig erős, sportos alkatú, masszív kislány volt. Aztán az orvos laborvizsgálatokra küldte.... A férfi megáll egy percre, hogy a szépen vasalt, hófehér zsebkendőjével megtörölje a homlokát. Nem néz a szemembe, restelli talán, hogy könnyeket kell rejtenie? Kinyitja a diplomatatáskáját és elővesz egy fényképet. Két felnőtt „gyerek” öleli át egymást. Márk és Zsófi. Szépek és vidámak. — A laborvizsgálat halálos ítéletet regisztrált. Zsofkáról, az én életvidám, kedves, izmos kislányomról megállapították, hogy agydaganata van... Nem akartuk tudomásul venni, s mindenünket odaadtuk volna, ha valaki azt mondja, tévedés, egy rossz álom. Kórháztól klinikáig, természetgyógyásztól kuruzslóig cipeltük. így telt el egy keserves esztendő. A feleségem hollófekete haja szinte hetek alatt hófehérré vált. A lányunk nagyon okos volt, tudta, hogy mi a baja. Még ő vigasztalt minket, s az utolsó hónapokat kivéve csak ritkán dőlt le az ágyra. Tudtuk, hogy nincs kegyelem. Mégis valami földöntúli dologban reménykedtünk. Aztán három évvel ezelőtt, 1991. március 10-én örökre itthagyott bennünket. Engedje meg, hogy arról már ne beszéljek, mit álltunk ki. Félek, még most is elsírnám magam. Nem szégyen, tudom. De nem sírni jöttem. A Megint pihen a mondat végén. Sóhajt egy nagyot, túl van a nehezén, a tragédia elbeszélésén. Elveszi tőlem a fényképet, megnézi az ölelkező gyerekeit, aztán visszateszi a táskájába. — Harmadik nyár előtt állunk. Amióta Zsofkát eltemettük, a feleségem lélekben eltávolodott tőlünk. Évente legalább egyszer szeretném elvinni, mint régen. Új tájakra, világot látni. A kislányomat soha senki és semmi nem fogja kitörölni a szívemből. Velem van éjjel és nappal. Ha dolgozom, ha álmodom. De sajnos meghalt. Nem tudom kikaparni a földből, bár megtehetném. A feleségem szinte mindenkit gyűlöl azóta, aki túlélte Zsófit. Naponta órákat tölt a sírjánál és sehova nem mozdul ki egy napra sem, mert arról nem hajlandó lemondani, hogy a temetőbe járjon. Én meg itt vagyok társ nélkül. Tüdőm, nem látszik rajtam, de nyugdíjba mentem. Az egyetem elvégzése óta egyetlen munkahelyen dolgoztam. Becsülettel, kitartással. Szüléink régen meghaltak. Ránk maradt a vagyon. A nagy fiam külföldön él, ritkán jön haza. A kicsi, amikor leérettségizett, kiment hozzá és most ott él. Szeretnék néha kimozdulni és nincs kivel. Nincs akivel megbeszéljem a gondjaimat, apró örömeimet. A feleségem mos, főz rám. Slussz. Ezt úgy értse, ahogy mondom. Úgy is megszűnt létezni, mint nő, amióta eltemettük a gyerekünket. Eszem ágában sem volt megcsalni őt. De úgy érzem, nem bírom tovább. Feladtam egy hirdetést, hogy társat keresek a júniusi utamra. Kérem, ne értsen félre. Nem elsősorban a testiség hiányzik... Szükségem van valakire, akivel a világ dolgairól vitat- kozhatom. Akivel másról is beszélhetek, hazafelé menet Zsófi sírjától... Éejegyezte: Béla Vali Nincs kegyelem...
