Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

TARKA OLDAL Harmadik típusú találkozások 1994. április 6., szerda Fiatalos, lezser, bolondos © „Meglepően hangzik, de az a feltételezés, hogy az ufójelen­ség idegen civilizáció(k) jármű­veinek tevékenységével ma­gyarázható, már a ’40-es évek végén bizonyítást nyert. Erre a következtetésre jutottak a US Air Force és a CIA szakértői, valamint a jelenségkör vizsgá­latára általuk felkért tudomá­nyos kutatók is. Már ezekben a korai időkben is komoly tárgyi bizonyítékok álltak rendelke­zésre. Közöttük talán a legke­ményebb az 1947-es új-mexi- kói roswelli eset volt, amikor egy kényszerleszállást végzett jármű nagyrészt jó állapotban lévő maradványát találták meg, benne humanoidok holttestei­vel. A gépet és a testeket az US Air Force megbízásából mérnö­kök, orvosok vizsgálták, és álla­pították meg azok idegen erede­tét. Azóta szerte a világon vagy egy tucat ilyen incidens történt. Hogy az ufó téma mégis évtize­deken keresztül meglehetősen kétes megítélés alá esett, az a nagyhatalmak állami szervei­nek tudatos, sokszor törvényte­len eszközökkel élő elhallgatta­tó aknamunkájának következ­ménye, melyhez a XX. század második felének hivatalos ter­mészettudománya hűségesen asszisztált” — írja mindezt a Harmadik Szem című New Age magazin márciusi száma, s egy­ben közli, hogy sorozatot indít a magyarországi ufójelenségek­ről. Mivel még csak fél évszáza­da annak, hogy bizonyítékok vannak földönkívüliek megje­lenéséről a Földön, semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy nálunk sem nyert még polgárjogot az ufó kérdés. A jelenségről azonban merész dolog lenne nem tudomást venni. Lapunkban is több alka­lommal beszámoltunk a me­gyénkben tapasztalt megma­gyarázhatatlan fényjelensé­gekről, repülő tárgyakról, s bi­zony nagyon sok olvasónk me­sélte úgy el telefonon az élmé­nyét, hogy a végén közölte: még név nélkül se hozzuk nyil­vánosságba az elmondottakat. Éppen ezért örültünk meg egyik kedves olvasónk me­részségének, aki vállalkozott arra, hogy leírja élményeit. Az írások különlegessége nem mindennapi, mert az ufó kér­désekkel foglalkozó szakfo­lyóiratok, könyvek is ritkán számolnak be úgynevezett harmadik, illetve negyedik tí­pusú találkozásokról. (1. típus: a szemtanú látja az objektu­mot, 2. típus: a fizikai környe­zetben elváltozások láthatóak ufó hatására, 3. típus: az ide­gen lény is látható, esetleg kommunikáció is létrejön, 4. típus: ufonauták embereket visznek el vizsgálat, illetve be­avatkozás céljából.) Az élmények első olvasásra döbbenetesek, s olvasóink többségének a reakciója való­színűleg az lesz, hogy mindez hihetetlen, csupán kitaláció. A földönkívüliek kérdésével ko­molyan foglalkozók viszont nagyon sok figyelemre méltó esetet fognak találni a leírá­sokban. Sorozatunk eltér a ha­gyományos, megszakítás nélküli folytatásos közléstől, mert szerzőjük mindig csak az ufonautákkal való találkozás után jelentkezik, s ez kiszámít­hatatlan. —elem— Ufonauta narancssárga burokban 1992. július 23-áig magam is azok közé tartoztam, akit nem érdekeltek az ufókkal kapcso­latos kérdések. Ekkor azonban rá kellett jönnöm, hogy élete­met egy felsőbb intelligencia irányítja. Az említett nap éj­szakáján, úgy tizenegy óra táj­ban egy titokzatos erő arra kényszerített, hogy kilépjek lakásom ajtaján és figyelme­met egy meghatározott pontra irányítsam. Legnagyobb meg­lepetésemre nem messze tő­lem egy hölgy állt mozdulatla­nul, fekete űrruhában s fényes, narancssárga burok vette körül. Kezeit lassan felemelte, megcélzott, majd hirtelen zöld színű fénynyaláb suhant fe­lém. Félelmemben visszahát­ráltam, és gyorsan kulcsra zár­tam az ajtót. Másnap reggel szokatlanul rossz közérzettel ébredtem, s a jobb bokám alatt egy piros fol­tot fedeztem fel. Az égési seb­hez hasonlítható folt egyre na­gyobb lett, megduzzadt és saj­nos fájt is. Egy hét alatt tűnt el, akkorra közérzetem is jobb lett. Az eset után felpörögtek az események. Feszítő fejfájás kíséretében telepatikusán je­lentkezett valaki, aki szatur- nuszbéli jótevőmként mutat­kozott be. Közölte velem, hogy nyolc éve megfigyelésük alatt állok, minden lépésem­ről, s egészségi állapotomról is tudnak. Bevallom őszintén, nem örültem a hímek, mert attól a perctől kezdve úgy ér­zem, hogy kísérleti alanya va­gyok egy kozmikus civilizáci­ónak. —BI— íme a kockás kendő, a kockás mellény, a kockás anyaggal kombinált igen nőies overall. Aki harmonizálni szeretne szíve választottjával, csak ilyet válasszon! A kockás kendő kérem le se maradhat annak a fiatal fiúnak a fejéről, aki a mai kor menő srácaként akar „tündökölni” a lányok előtt. Ha nem találja meg nagymamája, édesanyja valamikori fejfedőjét, akkor megteszi egy ócska nagyapa­korabeli szalmakalap. A divat­recepthez hozzátartozik még a lezserség, a könnyed, hánya­veti elegancia is némi csibé­szes mosollyal fűszerezve. A képeinken látható model­leket egyébként Pavuk Kriszta tervezte, aki méltán népszerű a fiatal korosztály körében. Sze­relései Szegeden a Fekete Sas butikban lelhetők fel. Csili A lány és a fiú is a még kevésbé meleg napokra ajáhlja a vá­szonszerelést Figyelem: aki igazán naprakész szeretne lenni a divatban, az feltétlenül szerezzen be egy mellényt! Kertész leszek..., vagy inkább kertész stílusú ruhát aggatok magamra—vallják a fiatalok. A hippi korszakot idéző hímzett vászon szerelések ismét fénykorukat élik fotó: kovács Erzsébet Zsa Zsa Gabor új próbálkozása Az amerikai filmvilág „fenelánya”, Zsa Zsa Gabor új ötlettel lepte meg a fiatalokat. Megiri­gyelve Jane Fondát, videokazettát adott ki, melynek címe: It’s simple, darling (Drágám, ez nagyon egyszerű). A videón különböző torna­gyakorlatokat és fogyasztó, karbantartó moz­gásokat mutat be, két body-buildinges fiú tár­saságában. Bizonyosak lehetünk, hogy a gon­dolat teljesen eredeti, a mi Zsa Zsánk maga találta ki. Először is azért, mert mi magyarok — még Amerikában is! — szeretünk fogyókú­rázni, még ha e buzgólkodásnak nem túl nagy a látszatja. Másrészt Zsa Zsa asszonyság keresve sem talált volna kitűnőbb környezetet a test- gyakorlásra, mint két vonzó fiatalember társa­ságát! FEB Zsa Zsa Gabor a videokazetta fedőlapján Hölgy a volánnál Nyelveket márpedig tudni kell! Alkatrészért mindig a piacra megyek. A boltban árultak s a piacon lévők is egy helyen készülnek, minőségük tehát azonos, az áruk azonban lénye­gesen különbözik, ez utóbbi ja­vára... Mondom a barátnőmnek, gyere velem, beugrunk a piacra olajszűrőért! Végigjárjuk a so­rokat, eladó töméntelen, árul­nak ezt meg azt, meg izéket, olajszűrő sehol. De nem adjuk fel, kinézünk egy testvérautó motorházán virító bazárt, s kér­dőre vonjuk a tulajdonost: —Olajszűrő nincsen? Válaszként akármit is írhat­nék, mondjuk így: blabla... Ugyanis a szóözönből semmit nem értek. De köztudomású, hogy a tagolt beszéddel ered­ményeket lehet elérni, ezért: — O-laj-szű-rő?! — Madamka, blabla... Kicsit kihúzom magam, el­végre nem minden nap szólíta­nak ilyen szépen, ám továbbra sem értjük egymást. — Oilizé! — segít a barát­nőm, szitáló mozdulatokkal kí­sérve mondandóját. Eredmény híján megpróbá­lom a levegőbe vázolni az autó felépítését, erősen döngetve a semmit azon a ponton, ahol az olajszűrő a valóságban elhe­lyezkedik. Az árus ámuló sze­mekkel néz, mutatványom ha­tározott tetszést arat, mert a kör­nyékbeliek is nevetgélni kezde­nek, barátném viszont leplezet­lenül könnyesre kacagja magát. Valami megjegyzést is tesz hol­mi pályatévesztésről. Csende­sen morfondírozva elakad a le­hetőségek közt, úgymint break- táncos, magas épületek ablak- pucolója, hegymászó, ilyesmik. Azt már alig hallhatóan jegyzi meg, hogy akár készülhettem is volna: az orosz szótár ott virít a polcomon, csak bele kellett vol­na kukkantani! Egyszemélyes felmentő se­regként érkezik egy idősebb úr, aki látva kudarcomat, haladékta­lanul szakszerű tolmácsolásba kezd. Árusom figyelmesen hall­gatja, aztán majdnem tökéletes magyarsággal szól hozzám: — Madamka! Az most nincs, de jöjjön el a jövő héten! — JÉ— Színezd ki! Az itt láthatóhoz hasonló kifestölapokat és kifestőkönyveket vásárolhattok a Kner Nyomda INICIÁLÉ boltjában (Békéscsaba, Baross út 9—21.).

Next

/
Thumbnails
Contents