Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30-05-01 / 101. szám
/ 'v J J ^7 & VÍV J ssma J KÉP A ( ISmés megye J A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ ^ ^ ^ IHÍRLAP hétvégi magazinja Halló! Beszélgessünk! A mohácsi csata Az emberek sokkal okosabbak, mint a politikusok. Rájöttek arra, hogy ’90-ben az igazi kérdés az volt, hogy kié lesz a tulajdon. ’94-ben az a kérdés, hogy ki tudja a legjobb feltételt biztosítani ahhoz, hogy a tulajdona megmaradjon, és jövedelmet termeljen. Az érdekli őket, mi lesz az adóval, mi lesz a munkanélküliséggel, nem pedig az, mit írt legutóbb Csur- ka, vagy hogy ki miatt vesztettük el a mohácsi csatát. (Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke) Fű nélkül El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus és a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi időre nem nőne fű. (Orbán Viktor, a Fidesz elnöke) Lefegyverezni! Nem elég a kommunisták visszatérésének a veszélyeiről papolni, mindent meg kell tenni ellene. Nem szabad kímélni őket, mert nem ide tartoznak. Idióta telepesek, akiknek a kezében fegyver van. Le kell fegyverezni őket! Amíg nem késő. (Csurka István író, országgyűlési képviselő) A nép nevében Újból kimondom: a nép nevében beszélek. Hiába mondja maga, hogy ilyen nincs. Naponta találkozom vele. Ismerem a fájdalmát, a véleményét. Ezt tolmácsolom. Lehet az veszélyes? (G. Nagyné Maczó Ágnes, az FKGP alelnöke) — Halló! Jó napot kívánok! Battonya, 545? — Igen. Jó napot kívánok. Tompán Angyelkóné vagyok. ——Asszonyom! A Békés Megyei Hírlaptól hívom önt, a nevem Ménesi György. Az a gyanúm, hogy zavarom. — Az imént végeztem az ablaktisztítással, fölraktam a függönyöket. Most éppen azon morfondíroztam, hogy mikor és hogyan kezdjem el a nagy sütés-főzést. — Látja, a nevéről „beugrott” : önök vasárnap ünnepük a húsvétot. — Nem egészen. Tiszteletből a magyar húsvétot is megtartjuk. Az szokott az én „pi- henős hűsvétom” lenni. Akkor nincs nagy vendégeskedés, csak a locsolkodók jönnek a lányaimhoz. Persze azért van sonka, piros tojás, sütemény... Most a pravoszláv húsvétra a nővéreméket és a nagynéné- met várjuk, 6-7 nálunk alvó vendégre számítunk. — Lesz egy másik ünnep is ezen a vasárnapon. — Lesz bizony! A lányaim, Magdika és Verus sosem feledkeznek el róla. Anyák napján virágot és egy-egy picike ajándékot szoktam kapni tőlük, én meg tortával kedveskedem nekik... És készülök egy harmadik jeles eseményre is: ezen a hétvégén ünnepli 20 éves fennállását a battonyai magyar asszonykórus. A rendezvényen ott lesz a mi román kórusunk, a Rozmaring tánc- együttes és Pintér Matyi bácsi citerazenekara is. —Ha ilyen sűrű a programja, nem nagyon tud „átugrani” Romániába. Pedig két napra megnyitják a határt... — Idős rokonaink élnek Aradon, Nagyszentpéteren, Déván. Az ideiglenes határnyitás kevés a rendszeres kapcsolattartáshoz. Most egyébként csakugyan nem tudjuk meglátogatni őket. De gondolatban kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk nekik. — Én pedig a magam és a Hírlap nevében önöknek kívánom szívből ugyanezt. Ménesi György Békési tallózó Úgy érzem, hogy én nem változtam meg, csak egy kicsit máshogy kell viselkednem. Az utcán sokan felismernek, odajönnek, beszélgetni, gratulálnak. Én pedig igyekszem mindenkihez kedves lenni. Ez a fajta érdeklődés egyelőre nem zavar. (Fórián Szilvia szépségkirálynő, aki Gyulán készült a Miss Universe világszépe választásra) Fürkésző Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc bukása után sokan kerestek menedéket a mai Békés megye területén. Voltak akik féltek, talán nem rejti el őket eléggé az üldözők elől a pusztaság. Közéjük tartozott Degré Alajos, akit vendéglátója, Beliczay István ekként nyugtatott: „Ne félts te engem, amíg Békés vármegyében vagyunk. Nem fogod elunni magad, találsz itt (ti. a gerendási- csorvási tanyavilágban) pajtást eleget, mert a legszegényebb tanyától a legszebb kastélyig mindenikben van bujdosó, kutatnak is sokszor, de még sohasem találtak egyet sem, s nem is fognak.” „Békés megye szívem közepe! Itt születtem én ezen a tájon! Köszönöm az erőt — a «tiszta forrást». Büszke vagyok az itt élők szorgalmára — becsületességükre, mosolygós emberségükre, őszinte, összetartó erejükre —jó egészséget kívánok! Sok szeretettel: Gyurkovics Zsuzsa” A tótkomlósi városavató ünnepségen írta e sorokat olvasóink emlékkönyvébe Gyurkovics Zsuzsa színművésznő, aki máig emlékezetesen alakította — először a Békés Megyei Jókai Színházban, majd a fővárosban — Edith Piafot Kedves—izgalmas—rekedtes hangján rádiójátékok, mesedarabok szerepeinek százai szólaltak—szólalnak meg. 1994. április 30—május 1., szombat—vasárnap Száz éve született Molnár-C. Pál A XX. századi magyar festészet nagy egyénisége, Molnár-C. Pál 1894. április 28- án Battonyán született, és 1981. július 11-én halt meg Budapesten. Művészetét a dekorati vitás és az erősen stilizált neoprimitív festésmód jellemezte. A művészettörténet az új klasszicizmus egyik legjelentősebb magyar képviselőjeként tartja számon. 1937-ben Párizsban Grand Prix-díjat nyert. Jórészt biblikus tárgyú képeket, valamint aktokat festett. Ismert fametszete a Cyrano-soro- zat. Több képe van a Magyar Nemzeti Galériában. A művész írta 1974-ben: „Ha valaki megkérdezné (ami előadódhat) hol, mikor és hogyan „kezdődött”, csak kitérően tudnék válaszolni. A katekizmus szerint a világ teremtése sem kezdődött, mert öröktől fogva van. Én sem tudhatom tehát, hol, mikor és hogyan kezdett az a bizonyos, emberré lett ősöm színes agyaggal és széndarabbal bölényeket, teheneket, szarvasokat, vadászokat barlangja falára karcolgatni. És, hogy miért tette ezt. Tény, hogy én is, mint minden gyerek, szerettem pingál- ni, rajzolni. Csak úgy mellékesen, és senkit sem ejtettem ámulatba. Gyemekkori ábrándjaim közt sem szerepelt a művészet. Azt sem tudtam, mi az. Gépészmérnök szerettem volna lenni. Ezért kerültem reáliskolába. Úgy látszik azonban, valami tudatom mélyén bolyonghatott, mert hetedikes koromban titokban beneveztem egy országos rajzpályázatra, melyet — nagy meglepetésre — első helyen meg is nyertem. Gépészmérnöki ábrándjaim pillanatok alatt szertefoszlottak. Sokkal irreáli- sabb tájak ködös képei ho- málylottak fel előttem: a művészeté...” Moínár-C. Pál: Mater Dolorosa, 1935 Fekete fehéren Kereskedők Öreg barátom hetente, kéthetente megtisztel a leveleivel. Ezekben híradással él a faluról, mit gyarapodtak, mire jutottak. Sorai jó barométernek bizonyulnak a közhangulatról, arról, hogyan élnek és gondolkodnak környezetében az emberek. A minap ismét levelet kaptam tőle. Hetekkel húsvét után, a feltámadás ünnepére készülődés nyűgeiről értesített, tudósítói pontossággal. Húsvét ünnepére készülünk — írja —, az alábbi kis eseményeket írom meg, ha fel tudod használni. Szükségünk van még öt üveg szódavízre. Ki kellene cserélni, meg vásárolni egy liter tejet. Elmegyünk az ÁFÉSZ kezelésében lévő ABC-üzletbe, ahol szomorúan ugyan, de közük, hogy nem tudják a hagyományos szódavizes üvegeket kicserélni és tej sincs már. Felhívom a Sláger ABC-t, amely már magán (itt a magán szó kétszer tintával aláhúzva) tulajdonban van. Bejelentkezik az üzlet vezetője, először is megköszöni, hogy telefonon felhívtam, majd közli, hogy megkapom a szódavizet is meg a tejet is, ha elmegyek érte. A végén — legnagyobb meglepetésemre — még kellemes ünnepeket is kívánt. Alighanem, a kedves olvasó most arra gondol, hogy a maszek üzletek dicséretét fogom zengeni. Bizony tenném is, ha magam nem ÁFÉSZ-üzletben vásárolnék szombatonként, családom legnagyobb megelégedésére. Persze, más ez az ABC, mint volt évekkel ezelőtt. Legutóbb például egy csaknem szétszedett bolt fogadott: a lámpaburák leszedve, a mozgatható válaszfalak kiszerelve. Festettek. Korábban ilyenkor két hétre bezártak. Most frissen felmosott kövezettel, árutól roskadozó gondolákkal vártak bennünket, a vásárlókat. Éjszaka meszelhettek. Valamire rájöttek tehát a mi AFESZ-üzletünkben. Nevezetesen arra, hogy többet kell adni, mindig rendelkezésre kell állni. Ha nem, a kedves vásárló átmegy a szomszéd boltba—mondjuk a példa szerinti Sláger ABC-be —, ahol többet nyújtanak és előzékenyebbek. Vagyis a dolgok kezdenek a maguk természetes rendje szerint működni. Árpási Zoltán
