Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-29 / 100. szám
aiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP UTAZÁS 1994. április 29., péntek £ | \ © Kézilabdában is márka lesz a Pick? Ha nem magam érzékelem, talán el sem hiszem: miközben az időjárásjelentések (nemcsak a hazaiak) egyfolytában arról szólnak, hogy „Nyugat-Európában is ítéletidő van, havazik, leesett a hőmérséklet, viharok tombolnak. ” Közben... a barcelonai repülőtéren azonnal lekívánkozik a félkabát, nemhogy hónak nincs nyoma, egyenesen nyárias az idő. Jól nézünk ki, már a nyugatiaknak sem hihet az ember? — zsörtölődöm magamban, miközben lekászálódunk a charter-gépről egy „külső vágányon” de aztán elhessegetem az egészet, nem olyan nagy ügy ez, ettől függetlenül izgalmas másfél nap elé nézünk a Pick Szeged Szerencsére eljutottak, nem is akármilyen csatákon át, mitöbb, ha otthon egy kicsit jobban sikerül az első félidő, most esély lenne akár a hihetetlen bravúrra is. Kétgólos hátrányt ugyan — legalábbis amíg kerek a labda — soha senkivel szemben nem lehetetlen behozni, de mindannyian tudjuk, kár lenne abban ringatni magunkat, hogy csodára gyülekezünk. Mondja is Kővári Árpád, a csapat világot megjárt kiváló edzője, hogy ez a Pick még nem olyan szintű gárda, amelyik el tudna viselni ekkora terhet a hátán, de egy tisztességes helytállásra azért jó... Hogy mi lehet plusz? A jó értelemben vett csibészségük, amiről viszont nem tudni, mire elegendő. No és az sem mindegy, hogy ki tudja majd átlőni a magas spanyolokat. Erről focsapatának (no és Szeder Pál menedzsernek is) jóvoltából a Földközi-tenger harmadik legnagyobbb kikötővárosában. Hát ha még „belefér a programba a holnap esti Barcelona—Vallecano focirangadó is (belefért s 1—0 nyertek a katalánok! — F. /.), akkor gyönyörű ez a tavaszelő a Károlyok országában, ahol — épp Bacelona a kivétel — a nagy ünnepek sorába az is beleillik, amikor a 300 aréna valamelyikének közepére bevonulnak a torreádorok vagy este rangadó van a Neu Camp-ban. Szóval nincs mese, ha a Tisza-partiak nemjutnak el a döntő küszöbéig, nincs ez a utazás az Alföld Tourssal Barcelonába... lyik a szó a takaros belvárosi szállodában, a Hotel Rallyeben, ahol káprázatos a fürdőszoba, de négyünknek szigorúan kiszámolnak egy üveg ásványvizet a a vacsoránál. Mindent feledtetni képes persze a város hangulata, az a belső nyugalom, amely annyira hiányzik most a mi cityje- inkből és annyira sajátja a Barcelonát „utcailag” uraló Dia- gonalnak. Atya isten, mi lehetett itt a Játékok idején?! Tizenegy magyar aranynak is tisztelgünk, amikor a Traverseranál visszafordulunk a tenger felé, irány a Spanyol tér, majd az olimpai stadion, ott fenn a hegyen. Most még nincs kavargó túristaára- dat, csak nyugalom ...az égig nyúló hatalmas szállodák. KoIvan gólja döntött a 83. percben. Rohamozzák is a riporterek! ra délutáni, „csak a sarokig és vissza” tervezett sétánk a harmadik órába nyúlik, már tényleg a híres Montjuic-hegyen találjuk magunkat és eszünkbe nem jutna, hogy szorít a cipő. És milyen jól illeszkedik a hangulathoz, hogy már a portán vár Schmitt Pál nagykövet madridi üzenete: miben segíthet, olvasta az AS-t, a katalánok nagyon magabiztosak s ha ő nem is tud jönni szerda este szurkolni, Demeter Károly, a konzulátus kancellária igazgatója ott lesz, hívjuk csak, épp a Diagonalon, a „Fekete házban” találjuk. Demeter úr hozza is a jegyeket, mitöbb még Kubala Lászlót is előteremti, akiről azóta itthon azt rebesgetik, nem lehetetlen, hogy Verebes utóda lesz... De ideje arról is néhány szót ejteni, miként került az eleddig szinte csak sportról szóló riport -ezekre a hasábokra s nem a hátsó oldalak valamelyikére? Azzal válaszolhatok erre, hogy a sport ölelésében ugyan, ám korántsem belterjes utazások ezek, de laglábbis így véli a krónikás. S remélem elfogadja a kedves olvasó, minden ilyen „kirándulás", az amúgy lejáratott hasonlat része. Igen, az „Európába megyünk” nemzeti programra gondolok. Nekem legalábbis ez jutott eszembe, amikor a kupaszerda délutánján a Barcelona játékcsamokának bejárata előtt először találkoztunk azzal a 12 busznyi szurkolóval, akik egy nappal korábban indultak s alig néhány órája érkeztek. És akik — minden jó (vagy inkább rossz!) magyar szokástól eltérően nem óbé- gatva, hanem minden kritikát bírva várták a kapukinyitást. Hogy bejuthassanak a szomszédos világhírű futballszen- tély, a Neu Camp melletti, egybeépített és mégis diszkréten különálló kézilabda- és jégcsamokba. Sokan közülük a Barca nem kevésbé világhírű ereklyemúzeuma felé vették az irányt, kihasználva az utazás minden percét. Hogy aztán nem feledve jövetelük igazi célját, már egy órával a kezdés előtt zengjen a „Hajrá Szeged!” a hallatlanul praktikusan épített csarnokban. Amikor két óra múltán a hét magyar tudósító „leadta” itthon- ra, hogy négy góllal nyert a Barca, azaz csoda nem történt, a férfi kézilabda Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe a katalánok jutottak, egyszerre voltunk csalódottak és elégedettek. Magyarázatra inkább az utóbbi szorul, ha ugyan szükséges, mert aki látta a meccset, az nem vitatta: ha Kővári mester csapata itt és most már ennyire képes volt, akkor kikerekedhet ebből jövőre (vagy azután) jóval több is. Az elnök-edző azt fejtegette a folyosón, hogy igen, a félidőben nagyon bízott a döntetlenfélében, mert Fekete egyszerűen csodálatos volt a kapuban, csak hát 12 percig nem dobni gólt egy ilyen szupergárda ellen, az bizony luxus. De az idő segíthet a fiataloknak, akik ezen a tavaszon sokadszorra belekóstoltak a nemzetközi légkörbe, abba, hogy a mit miért tesz az ember, ha igazi profi akar lenni. És könnyebb lehet a vezetés dolga is ősztől ilyen vértezésű játékosok mellett, egyben nyoA legendás héttornyú templom is turista zarándokhely mába eredve a veszprémieknek a hazai és nemzetközi porondon. Mert ebben a gárdában ott a lehetőség, hogy lehetnek olyanok a parketten, mint amikor ifjabb Tomanek barátunk a képernyőn olyan jóízűen beleharap a hintaszékben ülve a szalámiba, demonstrálván, hol is kezdődik egy márka... * Hosszú lehet az európai létrára felvezető út, de az idei KEK ehhez mindenesetre jó gyorsító volt. A címben feltett kérdésre tehát nem fellengzős eme válasz: ha így halad, kézilabdában is márka lesz a Pick. Ehhez talán nem is kell fohászkodni a monserrati Fekete Madonna gyönyörű oltára előtt, ahol megállók egy pillanatra és sok minden eszembe jut újfent, csak az nem, hogy alig telik el néhány hét s visszavisz jó sorsom a katalán zarándokhelyre... így hát a legközelebbi beszámolóra marad, hogy megkíséreljem érzékeltetni, mit is jelent szurkolni a Begiristánéknak a Neu Campban és milyen is a spanyol rRviéra — április végén... Fábián István A Plasa de Espana, háttérben a Plaza szállóval, jobbról pedig a „használaton kívüli” régi aréna Oszlánczy menetrendszerűen értékesítette a szegedi bünetetó'ket, de... * Az egyik Gaudi-ház a Paeso de Colon A SZERZŐ FELVÉTELEI
