Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16-17 / 89. szám
1994. április 16-17., szombat-vasárnap 0 KEP _____ y j J A HAZA MINDEN ELŐTT \ ß ß ^ ® ® A üm megyei hírlap hétvégi magazinja Halló! Beszélgessünk! Százötven éve született Anatole France A Nobel-díjas francia író, költő, kritikus: Anatole France — családi nevén Anatole Francois Thibault — 1844. április 16-án Párizsban született, és 1924. október 12-én La Béchellerie-ben halt meg. Életműve gondolatgazdag és közérthetően világos. Híres könyve a Vörös liliom, a Thais és a Lúdláb királynő, s jelentős Barátom könyve címmel kiadott önéletrajza. Művei nagy hatással voltak a kortárs magyar irodalom Anatole France legjobbjaira is. Az irodalmi Nobel-díjat 1877-ben 1921-ben kapta „a francia szellemet kifejező ragyogó életművéért, választékos és erőteljes stílusáért.” Juhász Gyula 1924-ben, A. France halálhíre nyomán született cikkéből idézünk az alábbiakban egy fejezetet: Sárdobálás Hogy a csudába nem veszik észre (a Parabola szerkesztői —- a szerk.), hogy mennél inkább le akarják járatni Hóm Gyulát, annál nagyobb hasznot hajtanak neki, hovatovább ez a lejáratósdi még annál is hasznosabb, ha vasárnap reggelente országosan imádkoznának a lelki üdvéért, mert Hóm szenvtelen nyugalommal tereagálja őket és — közéleti múltjától, céljaitól függetlenül — kulturáltan viseli a sárdobálást, mert a kulturáltság, hála az égnek, azért ebben az országban még mindig érték. (Darvasi László újságíró, kritikus) Tökön rúgják Ha én főszerkesztő lennék, nem állnék szóba mindenkivel! Legalábbis megnézném, hogy kivel! Mert amit a telefonnal kapcsolatban írt, az nem igaz! Semmi köze a telefonhoz se Sajben- nénak, se Bíró Icának! Egyáltalán! Aki név nélkül nyilatkozik, az leszarhatja az egész falut büntetlenül! írja ki a nevét, címét, aztán tökön rúgjuk és kész! (Szokola Béla polgármester — Magyarbánhegyesi Hírmondó) Sunnyogók Nem akarok itt magyar neveket említeni, de az a két férfi, akikre gondolok, nem bírt egyéni választókerületben bekerülni a parlamentbe, hanem miután a nép elküldte őket a fenébe, egyenes derékkal besunnyogtak a listán. Pedig már akkor azt gondoltam, hogy amennyiben létezik politikusi önbecsülés, akkor... de nincs akkor. Nem is lesz. (Andras- sew Iván újságíró) Békési tallózó A razziák és a hatóság nagyobb odafigyelése miatt Szegedről és környékéről a szerb bűnözők elpucoltak, és áttették a székhelyüket Békéscsabára és Gyulára. Azt hiszem, ennek az információnak a birtokában senki sem csodálkozhat azon, hogy Békés megye székhelyén szakadt meg egy élet fonala. Szerintem idő múltával a jugoszláv alvilág visszamegy Szegedre, hiszen ott érzi jól magát, közel a határ, bármikor le tud lépni. Ne vegye túlzásnak, de jelenleg Békéscsabán és Gyulán a szerb alvilág „kolóniában” él. És közöttük vannak a legrátermettebb bérgyilkosok. (Farkas Imre, az elrabolt Farkas Helga apja—Magyar Nemzet) Fürkésző „Az endrődi gyerekek élete a századfordulótól” című könyvben találtuk az alábbi szöveget a „béka” gyermekjátékról. „Nagyapám csinát zsebkendőbű békát. Úgy csináta, hogy kihúzta a két szemközti sarkát a zsebkendőnek, a két végire meg görcsöt kötött. Akkor ráfektette az alsó karjára. Akkor oszt on- nat úgy el tudta pöccinteni, hogy úgy nézett ki, hogy a béka magátú ugrott le. Olyan érdekes vót, hogy csuda.” — Halló, Köröstarcsa, Vargalakás? Jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa, Tóth Ibolya vagyok. Felkérhetem egy rövid beszélgetésre? — Varga György vagyok, beszélgethetünk, csak tessék kérdezni. — A telefonkönyvben az áll a neve mellett, hogy férfiszabó. Van-e munkája? — Mindig van, hál’ istennek. —Nemrég volt húsvét, gondolom, ünnepek előtt mindig nagy a forgalom, dolgoznak megállás nélkül. — Régen valóban így volt, de ma már inkább egyenletes a megrendelés, nincs holtszezon vagy bolondokháza. — Egyedül dolgozik a műhelyében? — A feleségem is szakmabéli, ő férfiszabó—, én pedig gyermek- és munkaruhakészítésre szóló iparengedéllyel dolgozom. — Mióta művelik a szakmát? — 1972-ben szabadultam, mint szakmunkás, ő pedig ’70- ben. Egy ideig Békésre jártunk dolgozni, a szolgáltató szövetkezetbe. Lehetett volna itt, helyben is, a kötöttárugyári részlegben, de nyolc órán át csak a nadrágszárat összevarrni!... Nem azért tanultam ki a szakmát. Ez alkotás! — /gy igaz. Egy jól szabott kosztüm lehet kész költemény! Mi a divat mostanában, mit kérnek a kuncsaftok? — Mondhatni, minden divat, amit viselnek, kinek mi áll jobban. Az a fontos, hogy az alkatra illő legyen a fazon. Mit szeret a legjobban készíteni? — A férfiöltönyt és az angol női szabászatot. — Saját magának mikor varrt egy új darabot? — Van vagy két éve, de most készülök egy öltönyre, legyen már egy másik is. —Mekkora a család? — Két fiunk, egy lányunk, a legkisebb most lesz elsős, a középső nyolcadikos, a legidősebb pedig mezőgazdasági gépésznek tanul Békésen, a szakközépiskolában. —A szabóműhelyben lesz-e utánpótlás? — Nagyon úgy néz ki, hogy lesz, mert a nyolcadikos kislányunk mindig itt sürög-forog, két éve már önállóan kiszab ezt-azt, és a textilipari szakközépiskolába jelentkezett Csabára. „Monsieur Bergeret professzor, a vidéki líceumi tanár a szilfák alatt sétálgatott éppen, amikor Anatole France halálát hozta a rádió. A professzor Vergiliusát becsukva, ezeket mondotta tanítványának: — A gall szellem egyik legtisztább és legnemesebb képviselője távozik vele az elíziumi mezőkre. Rabelais várja harsány kacajjal, Montaigne fogadja kételkedőén bólogatva, Voltaire üdvözli udvarias mosolygással, és Sainte-Beuve is elismeri, hogy teljes joggal foglalhat helyet a francia Parnasszuson. Nem teremtett annyira élő embereket, mint Balzac, ez az isteni mészáros, nem látta oly véres valóságban a világot, mint Zola, ez a csodálatos mozdonyvezető, nem írt olyan tömör és egyedül lehetséges mondatokat, mint Flaubert, ez a rendkívüli esztergályos, de korának, ennek a sírba induló és újjászületni akaró világnak tökéletes és maradandó kifejezője volt. És szeretetre méltó volt mindenek felett, és ma, amikor annyi gyűlölet és annyi hitványság ordít és gyilkol és rabol a siralomnak e völgyében, ez is valami, sőt több ennél: érdem és dicsőség!” „Szeretettel köszöntőm szüló'megyém olvasóit, lakóit, Gergely Ágnes” — Az új Radnóti Könyvesboltban írta üdvözletét olvasóink emlékkönyvébe az endrődi születésű, ma Budapesten élő Gergely Ágnes, kétszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, az Iowai Egyetem tiszteletbeli tagja PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY! A Méhkeréki Polgármesteri Hivatal bérbeadás útján kívánja üzemeltetni a község központjában kialakított diszkontboltját. Árusításra tervezett cikkek: élelmiszerek, vegyi áruk, palackozott italok. Az üzemeltetésre pályázók 1994. április 18-ától 25-éig adhatják be ajánlatukat a polgármesteri hivatalnál. RÉSZLETES MEGBESZÉLÉS A HELYSZÍNEN. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A „Vasút a gyermekekért" Alapítvány Diákotthon igazgatója 150 fős konyha üzemeltetésére élelmezésvezetőt keres. A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI: — középiskolai végzettség — szakirányú képesítést igazoló okirat — szakmai gyakorlat. Jelentkezési határidő: 1994. április 22. Bérezés: besorolás szerint. Az állás elfoglalásának ideje: 1994. június 1. Cím: A „Vasút a gyermekekért" Alapítvány Diákotthona, Békéscsaba. Árpád sor 22. Fekete Kötelekrepüles G. L. 1990-ben utolsónak hagyta el a Fehér Házat, az MSZMP Duna-parti székházát. Felmondólevéllel a zsebében betért a közeli kiskocsmába — ahová délutánonként elvtársaival sörözni járt —, leült a törzsasztalukhoz és a múlt lezárásaként becsapott egy korsóval. Otthon bevágta legszükségesebb cuccait a bőröndjébe és leutazott édasanyjá- hoz Baranyába. A kis faluban mindenki ismerte, szerették is, mert ha nagyritkán hazament, nem mulasztotta el, hogy földijeivel leüljön borozni. Most mégis gyanakvással vették körül, s a távolságtartás csak lassan oldódott vele szemben. G. L. idővel vállalkozásba kezdett, hajdani keleti kapcsolataira építve egyre jobban ment neki. Mercedesszel ment, rengeteget utazott, főleg üzleti ügyekben. Csak haza járt ritkábban. De az utóbbi nyáron, amikor otthon volt, különös dolog történt vele. Ült a cseresznyefán, köpdöste a magokat lefelé. Egyszer csak megállt a fa alatt Sanyi bácsi, az öreg szőlősgazda és felszólt neki: „Hát rosszul választottunk, fiam!” „Bizony, hogy rosszul választottak, Sanyi bácsi, de ne keseredjen el, visszajövünk, mert okosabbak vagyunk ezeknél!”— szólt le G. L. a cseresznyefa legtetejéről. Nos rájuk, a cseresznyefán ülőkre mondta a minap Orbán Viktor, hogy vigyázni kell velük, mert „kötelékben repülnek”, vagyis, ha hatalomra kerülnek, hozzák magukkal a régi embereket is.' Biztosan így van, Orbán Viktor tudja. Csakhogy a Sanyi bácsik azt látják, hogy emezek is kötelékben repülnek már tovább—ha újabb négy évre bizalmat kapnak — vagy szállnak le, ha kiszavazzák őket a hatalomból. így aztán a Sanyi bácsik lassan nem tudják, hogyan kerülhetnék el a kötelékrepülőket. Mert ha a cseresznye- fán ülők és a mostaniak helyett a harmadikak nyernek, mi a biztosíték arra, hogy nem szervezik meg a négy év alatt a maguk kötelékeit. Semmi. Akkor be kell látni, ez ilyen ország. Sanyi bácsi pedig jobb, ha hozzászokik, hogy előbb-utóbb itt mindenki kötelékben repül. Feltéve, ha egyszer is a repülőtér közelébe engedik őket. Árpási Zoltán ....Nekem valamennyi között legkedvesebb ' M adaram a gólya, Édes szülőföldem, a drága szép alföld Hűséges lakója. ♦ Tán azért szeretem annyira, mert vele Együtt növekedtem; Még mikor bölcsőben sírtam, ő már akkor Kerepölt fölöttem...” (Petőfi Sándor verse — részlet)
