Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-14 / 87. szám
1994. április 14., csütörtök j SZÍNES / HIRDETÉS Gorbacsova egykori testőre kipakol „A rettenetes Raisza” Az emléktárgyárusok már elhelyezkedtek Címerük: egy fényesen világító villanykörte Lengyel kopaszpanasz A jól megtermett, harminckilenc éves moszkvai férfi nem akarja megmondani a nevét. Egykori főnökeinek még mindig nagyon jó kapcsolatai vannak a hatalmasokkal és a KGB-vel, ezért úgy véli, ha felfedné inkognitóját sohasem kapna többet munkát. Mathias Brüggmann, a Bild riportere tehát megígérte, hogy inteijúalanya névtelen marad, így létrejöhetett a beszélgetés és megjelenhetett a népszerű német lapban a szenzációs írás. — Miért akar kipakolni? — kérdezte Brüggmann. — Sok éven át éltem óriási lelki terror alatt, és azt szeretném, ha az emberek megtudnák az igazat: Raisza Gorbacsova nem az a barátságos, sugárzóan kedves asszony, amilyennek a világ előtt mutatkozott. Tudják meg, a valóságban rettenetes volt! Az igazat mondom. Minden reggel kiválasztott egyet közülünk, és maga elé intette. Megkérdezte, milyen kiképzést kapott, milyen idegen nyelveken beszél. Este aztán Misájának (Mihail Gorbacsov — a szerk.) szemrehányásokat tett. „Misa! Barbara Bush testőrsége sokkal jobban képzett, mint a mienk” — mondta. Ezért sok testőr társamat elbocsátották. Volt olyan is, akit addig nyaggátott, míg az saját maga mondott fel. Raisza magatartása érthetetlen volt a számomra, hiszen mindannyian igyekeztünk híven szolgálni őt. Még soha senkinek nem mondtam el, hogyan mentettük meg egyszer az életét. Egy indiai útján merényletet akartak elkövetni ellene az afganisztáni mudzsahedinek. Elhatározták, hogy elrabolják. Ezt megtudtuk és jelentésünk nyomán két KGB-csapat érkezett Delhibe, és majdnem az összes gengsztert lelőtte. Minden útjára magával vitte ZIL autóját és személyi sofőrjét. Színészek és művészek is kísérték, akik felkészítették az illető ország történelméből és kultúrájából. A feljegyzések nem lehettek hosszabbak egyetlen papírlapnál. Ebből készült esténként a tükör előtt. Másnap művelt, tájékozott asszony benyomását keltette. Saját divattanácsadót tartott. Enélkül ízléstelenül öltözködött volna. Franciaországi útja előtt például arany cipőt akart felvenni fekete harisnyával! Szerette a drága ékszereket. Londonban elkísértem a Guccihoz, az Oxford Streeten, hogy egy pár „egyszerű” fülbevalót vegyen. A négyezer fontos számlát természetesen a Központi Bizottság egyenlítette ki. Az SZKP Központi Bizottságában egyébként külön részleg állt a rendelkezésére, amely minden kívánságát igyekezett teljesíteni. Ok segítettek kialakítani az orosz First Lady arculatát is. „Raisza cámő” parancsára a főtitkári házaspár számára egy többszintes házat építettek, de ez sem tetszett neki. Túl kicsinek találta. Nemcsak a testőreivel volt mindig durva, hanem a különböző szovjet politikusok feleségeivel is sokat kellemetlenkedett: a Központi Bizottság Lenin sugárúton lévő villájában a hölgyeknek fel kellett állniuk, ha Raisza megjelent a közös teázásra. Olyan kellemetlen volt a hangulat, hogy a meghívottak nem egyszer inkább beteget jelentettek, csakhogy ne kelljen vele találkozniuk. Örülök, hogy elmúltak azok az idők — mondja befejezésül az egykori testőr. — Nem lehetett rosszabb szolgálni Iván cár alatt sem. Ezért nevezték a testőrök úgy: Rettenetes Raisza! FEB Meztelenül zongorázott a hercegnőnek / Újabb botrány a brit királyi családban Sokkolja Londont, hogy kiderült: Margit hercegnő, II. Erzsébet húga házasságtörést követett el és hamisan esküdött a Bibliára. Május végén mindez részletesen olvasható lesz Noel Botham könyvében, amely még meg sem jelent, de máris szerepel a botránykrónikákban. A történet 1966 decemberében kezdődött, amikor az előkelő londoni Society étteremben bemutatták egymásnak Margitot és Robin Douglas- Home-ot, Nagy-Britannia többszörös miniszterelnökének és külügyminiszterének unokaöccsét. Margit, harminchat évesen, éppen házasságának kritikus hetedik esztendejében volt, amikor még inkább nyilvánvalóvá lett boldogtalansága. Hiszen a főrangú címet kapott fényképész, Lord Snowdon keserves kompromisszumot jelentett férjként azután, hogy az államérdek elválasztotta nagy szerelmétől, Peter Townsend kapitánytól. Amikor újra találkoztak, a hercegnőnél két évvel fiatalabb azóta elvált férfi gyengéden udvarolt, majd 1967 február 10-én eljött az a nap, hogy együtt kocsiztak el Robin vidéki házába, s ott töltötték a hétvégét. Csak gyertya fénylett s miközben Robin meztelenül zongorázott, a hercegnő ugyancsak nem túlöltözve nézte őt, a padlón ülve. Hazatérve a hercegnő Windsor- címeres levélpapírján küldte félreérthetetlen sorait „Darling Robin”-nak, amiben „mindent, de mindent” köszönt. Volt nap, hogy hatszor is telefonált, s természetesen az újabb együttlé- tek sem maradtak el. A titok, ha szűk körben is, de valahogyan kipattant, s a New Yorkban tartózkodó férjtől üzenet érkezett, hogy a hercegnő azonnal repüljön át az óceánon. Ott következett a felelősségre vonás, és amikor Margit mindent tagadott, a fényképész Lord a Bibliára eskette meg, hogy igazat mond. Hazatérve a hercegnő szakított Robinnal, aki valóban szerette a hercegnőt, búskomorrá vált és depressziós rohamai közepette végzett magával, abban az ágyban, ahol Margittal szerették egymást. Halála előtt mindent elmondott újságíró barátjának, Noel Bot- ham-nek, sőt a hercegnő leveleit is átadta neki. Ráhagyott egy magnótekercset is halálos ágyán: „ígérd meg, hogy amikor eljön a napja és megfelelő lesz rá a légkör, mindent elmondasz a nyilvánosságnak.” Botham szerint ez a nap most jött el. Réti ERVtN Ferenczy Europress A normandiai partraszállás 50. évfordulója még csak június 6- án lesz, de az emléktárgyak gyártói és árusai máris ellepték a normandiai partvidéket. A partraszállás helyéről kiásott kölnivizes üvegecskék, sőt normandiai homokot tartalmazó tégelyek is profitot jelenthetnek a reménykedő üzletembereknek. A szokásos trikókon és pólókon „J” betűvel ellátott kitűzők mellett minden elképzelhető tárgy vásárolható. Még olyan konyhai eszközök is láthatók, amelyekkel a partra- szálló katonák tábori konyháiban a tésztát gyúrták. Semmi sem hiányzik, legfeljebb olyan ejtőernyősök, akik a Sainte- Mere Folise templom tornyából ugomának le. Nagy számban lesznek kaphatók az amerikai katonák által viselt rohamsisakok, amelyek azonban a vietnami háborúból származnak. Egy „Jimmy” néven ismert árus, aki a hamis amerikai emléktárgyak egyik fő árusa, a partraszállás helyén állította fel bódéját, ahol a többi között Nor- mandiában gyártott hamutartók is kaphatók. Ugyancsak Normandiában gyártották azoknak a kis csattogtatóknak a másolatát, amelynek fémes hangja arra szolgált, hogy éjszaka útba igazítsa a leszálló ejtőernyősöket. Minden eladó, beleértve a névhasználati jogokat. Egy pezsgőgyár például 4500 dollárt fizetett azért, hogy pezs- gős palackjai címkéjén használhassa a „partraszállási bizottság” nevet. Ennek a bizottságnak elnöke Raymond Tri- boulet volt, őt de Gaulle nevezte ki a felszabadított Franciaország első prefektusának. A caeni városi parkokban és kertekben még egy rózsát is elneveztek az 50 évvel ezelőtt partraszállásról. Lengyelországban hátrányos megkülönböztetés éri a kopaszokat. Eképpen kesergett a minap Krakkóban a lengyelországi Kopaszok Pártjának elnöke, Karol Pleszaty. A pártvezető, akinek a nevét magyarra Kopasz Károlynak fordíthatnánk, több bizonyítékkal is alátámasztotta állítását. Szerinte a diszkrimináció jele, hogy a lengyel televízióban nem dolgozik egyetlen tar fejű műsorvezető sem. Pleszaty úr nehezményezte, hogy valamennyi lengyel nagykövet fejét haj borítja. Ennek az az oka, hogy a külügyminisztérium nem hajlandó kopasz diplomatát külföldre küldeni, meri véleménye szerint a „tükörsima fej rossz reklámot jelent a hazai gazdaságra nézve”. A párt különösen felháborítónak tartja, hogy a legnagyobb lengyel iparvállalatok vezetőinek csak 12 százaléka kopasz. A Kopaszok Pártja már több mint két éve működik. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint a több mint kétszáz, hivatalosan is bejegyzett párt közül e rövid idő alatt is sikerült kitűnnie, s nagy népszerűségre tett szert a választópolgárok körében. A lengyelek még most is mosolyogva emlegetik a párt „politikai célú kampányait”. Az első ezek közül az volt, hogy a rövidáruüzletek mellé kopasz sztrájkőrök vidám csoportját állították. Mint mondták, így akartak tiltakozni az emberiség számára olyan, abszolút haszontalan eszközök árusítása ellen, mint a fésűk és hajkefék. A Kopaszok Pártjának közelmúltban tartott kongresszusán elfogadták címerüket, amelynek középpontjában egy fényesen világító villanykörte áll. Bízom benne Magyarország akkor működik, amikor együttműködik. • Amikor az ország bízhat a kormányában, mert az végre a dolgát teszi: rendbehozza a gazdaságot, új munkahelyeket teremt. • Amikor a kormány hosszú évtizedek után végre bízik az ország népében. • Amikor a vállalkozó, a termelő tudja: a kormány tartós viszonyokat teremt és támogatást nyújt. • Amikor a nyugdíjasok bízhatnak benne: annyi munka után nem maradnak magukra. Amikor a fiatalok nyugodtan készülhetnek a jövőre. • Amikor a kormány bízik a szakértelemben, és felelősséget vállal cselekedeteiért. Mi így gondoljuk. Ezt ígérjük. Bízunk benne, hogy szívvel, ésszel, tisztességgel és együtt elindulhatunk a biztonság és a jólét felé. Együtt sikerülni tog Szabad Demokraták Szövetsége GO H W Q oC 55 < P 53 o O*
