Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-01 / 77. szám
kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP TARKA OLDAL 1994. április 1., péntek ******* VÍZÖNTŐKOR ******* VÍZÖNTŐKOR ******* Egy pszichoasztrológiai tréning elé Aki a csillagokat ismeri, magát ismeri meg Miközben a nyugati világban az asztrológia sikeres reneszánszát éli, nálunk egyelőre a „begyűrűzés” stádiumában van. Ez nem jelenti azt, hogy ne jelentek volna meg máris a kóklerek, akiknek romboló hatásától az ezoterikában elp- rébb tartó országok sem mentesek, s talán éppen nekik „köszönhető”, hogy kishazánkban sokkal több az asztrológiáról szót ejtvén a kacajra, gúnyolódásra fakadók száma, mint azoké, akik nyitott érdeklődéssel fordulnak felé. A komoly alapokon nyugvó asztrológia a legrégibb ezoterikus rendszerek közé tartozik. Az ókorban és a középkorban nem volt olyan jelentős esemény, amely előtt az uralkodók, a pápák, s akik tehették, ki ne kérték volna az asztrológusok véleményét: jól időzítették-e a tervezett koronázást, csatát, házasságot, építkezést, jelentősebb döntést? „Jó órában legyen mondva” — szólással kezdünk, még ma is olyan mondatot, amelynek a tartalmát szeretnénk megvalósultan látni. Nyújthat-e korunk emberének valami olyat az asztrológia, ami számára fontos? A jóslásokban szerencsére kevesen hisznek, és jól is teszik, mert a születési horoszkóp nem a várható események előrejelzéséről szól, hanem arról a feladatról, amelyet életünk folyamán be kellene töl- tenünk. Sorsfeladatunkat pedig csak akkor érthetjük meg igazán, ha valódi önismeretre teszünk szert, amelyre tökéletesen használható az asztrológia. Ezt már nemcsak az asztrológusok állítják, hanem az asztrológiát behatóbban megismert, esetleg kipróbált pszichológusok, pszichiáterek is. „Elkészíttettem a horoszkópomat Münchenben, Zürichben és Új-Delhiben is — írja Jürgen von Scheidt müncheni pszichoterapeuta. — Akik készítették, nem tudtak egymásról, különböző kultúrákból származnak, egyikőjük férfi, a másik kettő pedig nő. A megegyezés mégis annyira elképesztő, hogy kétlem, kollégáim képesek volnának-e karakterológiai tesztjeikkel ekkora hasonlóságot elérni.” Fritz Riemann neves pszichoanalitikus „Asztrológia és életvezetés” című könyvében részletesen leírja, miként hasznosítható az asztrológia a pszichoterápiában. A legtöbb asztrológushoz hasonlóan ő sem hisz abban, hogy a csillagok bizonyos sorsot erőszakolnak ránk, de meggyőződéssel vallja, hogy adottságaink felismerése növeli lehetőségeink játékterét. „Ahogy a meg nem fejtett álmok olyanok, mint a fel nem bontott levelek — írja könyvében —, ugyanúgy a nem értelmezett horoszkóp olyan, mint az át nem vett küldemény.” Gonda István asztrológus már többször tartott előadást a békéscsabai ifjúsági házban, s a tavaly őszi nagy sikerű pszichoasztrológiai tréningje kapcsán hívták meg ma estére újra a szervezők, hogy a két hét múlva sorra kerülő újabb tréningje előtt beszéljen az asztrológiáról. Gonda István ugyancsak nagy hangsúlyt helyez az asztrológia önismereti vonatkozásaira, s azt vallja, hogy betegségeink nem szükségszernek, sőt, kellő önismerettel meg is előzhetőek. „Az lenne az ideális, ha az ember nem betegségek, hanem önismeret útján ismerné fel sorsa megnyilvánulásának okait. A betegség ugyanis információ számunkra arról, hogy mennyire tértünk el az élet- utunktól” — hallottuk tőle a tréningen. Valóban felmerül ezek után a kérdés, hogy miért betegségekkel kísért szenvedések árán szerezzünk tudomást életvezetési problémáinkról (ha egyáltalán képesek vagyunk megfejteni a betegségben rejlő üzenetet), amikor ezt fájdalom- mentesen, kellő önismeret birtokában is megtehetjük. „A Vízöntő korában egyre többen lesznek azok, akik nem megszüntetni akarják betegségeiket, hanem megérteni. Egyre több orvos érzi, hogy nem képes gyógyítani, s egyre több beteg sejti, hogy nem az orvos az ő gyógyítója” — hallottuk az előadótól, s éppen ezért ma este fél hatkor kezdődő előadása nemcsak az önmagukat jobban megismerni akarók számára lehet érdekes, hanem mindazoknak, akik emberekkel foglalkoznak: pedagógusoknak, orvosoknak, pszichológusoknak, munkahelyi vezetőknek, edzőknek és így tovább. Az előadásnak ma is az ifjúsági ház ad helyet. L. M. David és Claudia: „Igen, eljegyeztük egymást!” Igen, ez az igazság! Mint a Bild című német bulvárlap megírja, a szépséges Claudia Schiffert (23) eljegyezték! A top-modell és a szupermágus, David Copperfield (37) hamarosan össze akarnak házasodni. Az US-magazin megnyitotta az őzbarna bűvész szívét: „Igen, ez igaz. Megkérdeztem Claudiát, akar-e a feleségem lenni és ő igent mondott.” A házassági ajánlathoz „Coppie” kibérelte a paradicsomi Karib-szigeteki St. Jamest. A világ tíz leggazdagabb szórakoztató bűvésze közé tartozó David egy pálma árnyékában húzta fel az ő Qaudiájának a bal kezére akörülbelül4,2 millió dollár értékű brilliáns gyűrűt. Copperfield nagyon boldog: „Átnyújtottam neki ezt a titkokkal teli darabot és ő azonnal megszerette. Megkérdeztem, hogy akkor most eljegyeztük egymást? És ő újra igennel válaszolt. A bűvész öltözőjében egy Claudia-kép van kifüggesztve. Copperfield egyik tanácsadója mondta: „Dávidnak voltak hölgyei, de még egyiknek sem volt kifüggesztve^ fotója, soha.” A mágus visszatérően meglepi jegyesét. Egyszer például a repülőgépről telefonált neki, hogy „jó éjszakát” kívánjon. Máskor bérel neki egy privatjet- et és meglepetésszerűen az ajtaja előtt áll. Claudia: „Egy alkalommal olyan hangosan felsi- koltottam, hogy majdnem szívinfarktust kaptam.” Hogy mit szólnak ehhez Claudia szülei? Édesapja, Heinz Schiffer március 8-án délután elhagyta düsseldorfi ügyvédi irodáját és beteget jelentett! Gudrun Schiffer, az édesanya ezt nyiltakozta a Bildnek: „Az eljegyzéshez nem kívánok semmit hozzáfűzni, csupán annyit: a lányom őrülten szerelmes Dávidba.” Carolin 19 éves testvére: „A család megbeszélte, hogy semmi megjegyzést nem tesz. Természetesen örülök, ha David hamarosan a családhoz tartozik...” Éva Kummer/Stuttgart Hölgy a volánnál A többhasznú jármű Én biztos vagyok benne, hogy az autóknak lelke van. Meg füle. Éppen ezért, bármilyen szerelésre igényt tartó tünetet produkál az autóm, soha nem vagyok hajlandó fennhangon szidni, sőt még gondolatban is csak körültekintően. Mit lehessen tudni, meghallja, aztán megsértődik... Idáig jól elvoltunk Zsiga és én, mostanában azonban mintha kicsit túllő- dözne a célon. Egyre sűrűbben adódnak problémái, amiből aztán az én problémáim adódnak... De fegyelmezetten összeszorítom a fogaimat, s nagyon, nagyon vigyázok arra, nehogy valami gorombaság elhagyja a számat! A pedagógiailag helyes figyelmeztetésre az ötletet egy nem mindennapi látvány adta. Hasítunk a tavaszi tájban, üde zöld őszi vetések, friss szántások közt. A harmadik változat az előbbi kettő közt van: föld, amit most szántanak. De hogyan?! Amit látok, lassításra és őszinte álmélkodásra késztet— a nadrágszíj méretű parcellán egy fehér Zsiguli, vonóhorogjá- ra akasztva egy becsületes méretű ekevassal! Egy pillanatra — úgy érzem —me grázkódik alattam az autó. Vajon látja ő is, amit én, vagy csak kihagyott egy henger? Továbbhajtok, s csak később jegyzem meg csendesen: — Látod, látod... Jól viseld magad ezután, különben úgy jársz, mint a testvéred! Rakatok rád vonóhorgot, kapsz egy csinos ekét, aztán mehetsz te is szántani...! —JÉ— Jack Nicholson a nőkről Jack Nicholson szerint: „A férfiak mindig is tetszeni akartak a nőknek, de az utóbbi 15 év során ez egyre nehezebben sikerült... Ma hemzsegnek az utcán azok a húszas-harmincas éveikben lévő' mik, akik nem tudják eldönteni, hogy anyák akarnak-e lenni, vagy miniszterek, avagy egyszerűen csak vacsorázni akarnak valakivel.” A jósvádájú fdmsztár, aki még mindig Hollywood egyik vezető' férfiszínésze, még mindig nehezen teszi túl magát azon, hogy Rebecca Broussard, a színésznő', aki két gyermekének is az anyja, nemrégiben „kilépett” az életéből. Úgy általában nem sikerültek jól kapcsolatai a nőkkel — ismeri el, hiszen Angelica Huston, az ugyancsak gyönyörű színésznő 17 évi kapcsolat után hagyta ott. azért és akkor, amikor Broussard teherbe esett Jack Nicholsontól. De — „természetesen” — mondja Nicholson — „még ma is szerelmes vagyok mindazokba a nőkbe, akikbe valaha is beleszerettem...” Hans-Dietrich Genscher Ilyenek voltak... bankhivatalnok büszke lehet a fiára, hiszen Németország kancellárjaként az egész világ megismerte. Tízévesen azonban a mosolygós Hel- mutot valószínűleg még nem nagyon érdekelte a politika. Annál inkább kitűnően főző édesanyja remekei. Saját bevallása szerint gyermekkorában a párán főtt gombócot kedvelte leginkább. Mostanában akkor lenne bajban a nagy- tekintélyű kancellár, ha megkérdeznék, melyik étel az, amelyikre rá sem bírna nézni. Lassan ugyanis legendaszámba mennek látványos fogyókúrái és még látványosabb visszahízási periódusai. De mint juk, a politikai karriert a cevésbé befolyásolják a ki- , az inggallérméretek. A jvc.cellár úr erre akár esküt is tehetne... Időnként bármennyire is hihetetlennek tűnik: a meglett, komoly politikusok is gyerekként kezdték pályafutásukat. Legfeljebb ha elővesszük a hajdan készült fotográfiákat, összecsaphatjuk a kezünket: a jó édesanyjuk sem ismerne rájuk... Amint a jobb oldali képen látható, a kis Hans-Dietrichet édesanyja gondosan felöltöztette kötött kis együttesébe, sapkával a fejére a kutyasétáltatáshoz. Ezekben az években bizonyára még álmában sem fordult meg Genscher anyuka fejében, hogy fiacskája évtizedek múlva majd a külügyminiszteri posztot tölti be a német kormányban. A lenti fotó szintén nem tegnap készült, Ám a jellegzetes mosolyról, a nyugodt, kiegyensúlyozott tekintetről talán többen is ráismernek a gyermek Helmut Kohlra. Édesapja, a ludwigshafeni Helmut Kohl Kutyából lett királyfi Bolygó zápor libben, táncol, suhog afü sűrűjén, fa ágán. kéklő halvány felhők alján kivirul a ragyogó szivárvány. Üy >J> ^T",,Adjonisten szomszédasszony! Hova megy a szomszédasszony ? ” „Hát ide, aztán oda át, kéne egy kis hogyhíjják.” ef* Odaki befagy a korsó, idebe pörög az orsó, zúg-búg a vaskályha, ‘ nótáját dudálja, hej! Ny ^ Fűvön fekszem háton, szemem égbe mártom, földre, vízre, hegyre Írogatok egyre. 9Ü» vly v) > •T*1 «IN Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp, meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három lánya. Egyszer a szegény ember megbetegedett és így szólt a legnagyob- bik lányához. — Édes lányom, eredj az erdőbe és szedjél nekem szedret, mert csak attól fogok meggyógyulni. A legnagyobbik lány el is indult az erdőbe, amint ment, mendegélt, szembe találkozik egy csúnya, piszkos, bozontos kutyával, és a kutya kérlelve mondja a lánynak: „Szedd ki légy szíves a lábamból ezt a tövist”. A lány ahelyett, hogy kiszedte volna a kutya lábából ütövist, ezt mondta: „Még mit nem, hogy bepiszkoljam a kezem!” A azzal még bele is rúgott és otthagyta. Ment tovább és megtalálta a szederbokrot. Szedett egy jó tállal és ment, mint aki jól végezte dolgát, boldogan ballagott hazafelé. Már majdnem kiért az erdőből, mikor egy kutyacsorda rátámadt, eldobta a szedret tálastól együtt, és eszeveszetten szaladt hazáig. Mikor hazaért, megkérdi a szegény ember: „Édes lányom, hoztál szedret?” A lány lehajtotta a fejét és azt mondta: „Nem találtam az erdőben szedret”. A szegény ember még jobban elbúsult, és így szólt a középső lányához: „Eredj édes lányom, te hátha találsz szedret”. De a középső lánya is úgy járt, mint az előző. Erre megszólal a legkisebb és legszebb lánya: „Ne keseredjen édesapám, majd én hozok szedret magának”. Te? — mondta a szegény ember — hiszen a nővéreid nem jártak szerencsével. De a legkisebb lánya addig győzködte az apját, hogy aZ végre beleegyezett. A legkisebb lány útnak indult az erdőbe, és amint az erdőbe ért ő is^ találkozott a kutyával, és a kutya őt is megkérte, hogy szedje ki a lábából a tövist. A lány erre megszánta a kutyát és kiszedte a lábából a tövist. A kutya hálásan megköszönte, és azzal úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A lány tovább ment és rábukkant a szederbokorra és szedett egy tállal. Ezután boldogan sietett haza, de amint kiért volna az erdőből, elébe toppant a kutya és szép, daliás királyfivá változott. A lány csak ámult a csodát látván. A királyfi elmesélte, hogy egy gonosz boszorkány elvarázsolta és csak úgy lehetett megtömi a varázslatot, ha egy leány megszabadítja őt a lábába fúródott tövistől. A lány boldogan hazavitte a szedret az apjának, az apja megörült a szedernek és evett belőle. Egykettőre meggyógyult. A király megkérte a legkisebb lánya kezét és a lány boldogan ment hozzá a királyfihoz. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.
