Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

iRÉKÉS megyei hírlap IN MEMÓRIÁM 1994. március 24., csütörtök Emlékezés a 180 éve született Bodoki Károly vízépítő mérnökre A Nagy-Sárrét őrzi munkásságát Hazánk mocsarai közül a leg­nagyobb volt egykor a Bihar, Békés, Hajdú és Jász- Nagykun-Szolnok várme­gyék határán elterülő 460 négyzetkilométer területű Nagy-Sárrét. A Berettyó vize táplálta e mocsarat, dé jutott ide a Tisza árvizéből az Ér közvetítésével és a Sebes-Kö­rös nagyvizéből is. Az Ér folyó a múlt század első felében, a szabályozások előtt levezette a Tisza nagyvi­zeit a Szamoson és a Krasznán keresztül a Berettyóba, vi­szont az Ér nagy vizeit is leve­zette a Kraszna és a Szamos az Ecsedi-lápon keresztül a Ti­szába. Az egykori leírók így emlékeztek erre a vízfolyásra: „Az Ér vize nem volt mocsár, nem volt csatorna és csekély esésénél fogva nem volt folyó, de mindegyikből volt benne valami. Hitványnak látszik, mégis környékét annyira el tudta mocsatasítani, hogy né­hol többszáz méter szélesen terül el." A Berettyó folyó a Réz­hegység délkeleti határáról in­dul, felszedi e hegység északi lejtőjéről lefolyó összes vize­ket. Margittáig még számtalan vízbő patakokkal gyarapodik, majd Szilágynagyfalu határá­ban elveszti hegyipatak jelle­gét, és ettől kezdve jellegzetes alföldi folyóvá változik. Be­rettyóújfalu, Bucsa, Mezőtúr érintésével Mezőtúrnál ömlött a Nagy(Hármas)-Körösbe. Mellékfolyója volt a Bucsánál betorkolló Hortobágy. Az Ér és a Berettyó kárté­kony áradásaival már a XIX. század elején ' foglalkozni kezdtek, de műszaki szem­pontból a legjelentősebb és megalapozottabb részletes vízrajzi térképet 1823-ban Hu­szár Mátyás készítette. Az ő részletes felvétele alapul szol­gált a szabályozási munkák műszaki terveinek előkészíté­séhez. Az Ér folyó szabályozása érdekében 1842. május 14-én megalakult — a vízszabályo­zó társulatok közül elsőnek — az Ér-szabályozó Társaság. Ezen az alakuló ülésen részt vett és e folyó további munkái­ban is közreműködött Beszé­des József, a reformkor egyik legkiválóbb vízimérnöke. A szabadságharc után, 1852. szeptember 4-én a Berettyó ér­dekeltsége is társulattá alakult Püspökladányban. (Be­rettyó—Sárréti Szabályozási Társulat.) A Körösök és a Berettyó szabályozása Huszár majd Beszédes munkái után, 1855- ben kezdődtek meg Bodoki Károlynak az egész Körösök és a Berettyó-völgyre kiterje­dő egységes szabályozási ter­ve alapján. A munkák a Be­rettyó alsó szakaszán, a Ba- konszeg—Szeghalom közötti 20 kilométer hosszú csatorna (szeghalmi csatorna) kiásásá­val 1854. november 9-én, ün­nepélyes körülmények között kezdődtek meg Szeghalom­nál. A felső szakaszon Kis­marja és Szalárd között 14,4 km hosszú csatornát ástak. A közbeeső folyószakaszon 44 átvágást készítettek. A csator­naásásokat 1865-re fejezték be és a következő évben már vezették be a vizet a szabályo­zott Berettyóba, mely most már 45 km-rel feljebb, Szeg­halom alatt ömlik a Sebes-Kö­rösbe. A Hortobágy pedig Hortobágy—Berettyó főcsa­torna néven új mederbe fut és Mezőtúr alatt Bánréve-pusz- tánál ömlik a Hármas-Körös­be. Bodoki Károly nemcsak a Körösök és a Berettyó szabá­lyozási tervét készítette el, ha­nem ezen folyók menti kivite­lezési munkákat is irányította. Neve összeforrt a Körösök és a Berettyó-völgy szabályozásá­nak és ármentesítésének törté­netével. A Sebes-Körösön Nagyváradig, a Fekete-Körö­sön Gyantáig, a Fehér-Körö­sön Borosjenőig, a Berettyón Hegyközszentimréig terjedtek ki az általa vezetett munkála­tok. A Berettyó Sárrétjének ki­száradása után lett lehetőség e területen keresztül — Füzes­gyarmat és Biharnagybajom között — földút kijelölésére, melyet Békés és Bihar várme­gyék kérték a helytartótanács­tól. Az új út irányát 1868. de­cember 10-én jelölte ki Bodo­ki — sokrétű munkáiból ez is az ő feladata volt —, majd e két településen tartott értekezle­ten tárgyalták meg a földmun­kával kapcsolatos tennivaló­kat. Ezután Biharnagybajomból haza indult Bodoki, de nem sokkal rá rosszul lett, vissza­hozták a községbe, de már csak a szívszélhűdéses halált állapították meg. A holtan Gyulára hozott Bodoki várat­lan tragikus halála nagy meg­döbbenést keltett. Mélységes részvét mellett temették el a régi református temetőben az ötvenöt évet élt, harminc évi állandó alkotómunkát végzett vízépítő mérnököt. Bodoki Károly munkássá­gát halálát követően több, mint egy évszázadon át csend kísérte. A késő utókor felfi­gyelt nagyszerű munkásságá­ra, s Mezőberény határában, a megszűnt hosszúfoki szi­vattyútelep épületében vízü­gyi múzeumot alakítottak ki, s azt Bodoki Károlyról nevezték el. Gyula város képviselő- testületének 1991-ben hozott döntésével az egykori Fehér­körös (ma Élővíz-csatorna) menti egyik utca Bodokiról kapta nevét. A Hajdú-Bihar megyei Bi- hamagybajom községben sem feledték el Bodoki Károly munkásságát. Halálának 125. évfordulója alkalmából — 1993. december 10-én — a Szűcs Sándor-emlékmúzeum falán emléktáblát helyezett el a Tiszántúli Vízügyi Igazgató­ság. Az emléktáblára az alábbi szöveget vésték: 1868. decem­ber 10-én Biharnagybajom- ban hunyt el Bodoki Károly (1814—1868) vízimérnök, a Körösök és a Berettyó szabá­lyozója, sárrétek lecsapolója. Halálának 125. éves évfordu­lója emlékére állította a Tivi- zig, 1993. Góc Imre Bodoki Károly, a Sárrét átalakítója Nadányi Zoltán: Az utolsó kaland A késő nyárban, a nagy fűzfa mellett, mikor a csónakot parthoz kötöttem és a Berettyó tükre megdidergett és a bozótban megszisszent mögöttem az ősz, én akkor a haldokló nyárban, meztelenül a vérvörös sugárban arra gondoltam, lesi már az embert az ősz. Tán ez volt utolsó kalandom. Kár volna ezt a bronz-színt visszaadnom, nem kellene bevárnom a novembert. Csónakba ülnék, nem vinnék lapátot, ez a csipetnyi holmi, ez se lenne, ami rajtam van. Úgy szállnék a lenge ladikba, ahogy Isten elbocsátott. Eloldanám a láncról, menne, menne és forgolódna, ahogy kedve tartja és a nap búcsúcsókja égne rajta és benne a Berettyó meztelenje. Korsót merítene egy piros parasztlány, elengedné a korsót, két ijedt szem, egy vad sikoly. A csónak! Benne fekszem arcra borúivá. És a csónak alján meggyűlt a vér. A korsó körbefordul, gazdája meg sikongat, mintha ölnék és dobban a föld és fölzeng a környék, ijedt arcok buknak ki a bokorbul. Futnak utána kétfelől á parton, nagy sereg ember és közbül a csónak, viszi a víz, neki a fordulónak, benne piros vér, rajta piros alkony. Hozzám szegődnek, kétfelől kísérnek és egyre többen vannak, egyre többen, valami nagy gyász a szívekbe döbben és a falun túl felzendül az ének. Öregek, ifjak és kapák és korsók és énekszó s egy csónak, vérbe festve. Megyünk, megyünk. És az úszó koporsót kíséretével elnyeli az este. A Bodoky család A család ősei a XVII. század­ban a Háromszék vármegyei Sepsiszabadokon éltek. Tős­gyökeres középnemes székely család volt az övék. Eredetileg a Henter nevet viselték. A kor szokásainak megfelelően, aki elkerült szülőföldjéről, az pre­dikátumként (nemesi előnév) megkapta a szülőhely nevét, így lett bodoki Henter a ma­gyarországi Henterek család­neve. Bodoki Henter Mihály Bodoki Henter Mihály (1782—1838) 1811-ben ka­pott földmérői (mérnöki) okle­velet, és 1812 nyarán a főispán kinevezte Békés vármegye földmérőjének. Munkássága során a várme­gye településeinek határait megállapította, és határdom­bokkal látta el. 1814-ben meg­tervezte a gyulai Kapushidat a Fehér-Körösön, a híd ma is áll (kétíves téglaboltozatos híd) a város szívében. 1818-ban be­vezette a háromnyomásos gaz­dálkodást. Tavaszi, őszi vetés mellett harmadrész pihenő, ugar terület volt. 1820—1835- ös években Bodoki Henter Mi­hály vezetésével Békés me­gyében kisebb árvízvédelmi, folyamszabályozási munká­kat végeztek el a Körösön, a Kastélyzugi átvágást Béké­sen, Bárdoson megszüntette a Szent Pál-árkot stb. Bodoki Henter Mihály 1813-ban megnősült, Major Teréziát vette feleségül, aki gyermekük, Károly születésé­nél, 1814. március 29-én gyer­mekágyban meghalt. Az újszülöttet a feleség húga, Ma­jor Zsuzsanna ápolta, ezért Bodoki 1817-ben feleségül vette. A második házasságból született Terézia, Zsófia, La­jos és Anna. Az ötgyermekes család két fiú tagja, Károly (1814. III. 29.—1868. XII. 10.) és Lajos (1833. X. 1.— 1885. IX. 13.) kiváló mérnö­kök lettek. 1848 után elhagy­ták a Henter nevet és a Bodoki neme­si előnevet hasz­nálták hol i-vel, hol y-nal. ’tóttá. Feladata volt a megyei épületek, utak, hidak tervezé­se, karbantartásuk és a lakos­sági közmunkák szervezése, a hatósági földmérések irányítá­sa, valamint a határviták el­döntése. Részt vett a Városszépíté- szeti Bizottságban, amely a városkép kialakításán fárado­zott. A Békésmegyei Takarék- pénztári Egyesület igazgatója volj haláláig. Műveltsége európai volt, több nyelven be­szélt. 1856-ban nősült meg, fe­lesége Fodor Karolina (1837—1923). Gyermekei: Jolán, Kálmán (híres mérnök), Mária, Ilona, Erzsébet. Bodoky Lajos Bodoky Lajos Budapest dísz­polgára 1852-ben, 19 évesen kapta meg mérnöki oklevelét. Kétéves gyakorlatát Herrich Károly vízépítő mérnök mel­lett töltötte a Tisza-szabályo- zási Felügyelőségnél. Azután Gyulára jött Károly bátyja mellé. 1860-ban Békés várme­gye főmérnöke, 1863-ban a Temes-szabályozó Társulat főmérnöke, itt már országos hírnévre tett szert szaktudása folytán. Károly bátyja 1868- ban bekövetkezett halála után visszahelyezték Gyulára kirá­lyi főmérnöknek. 1872-ben Budapestre hív­ták a Duna szabályozási mun­káihoz, melynek befejezése után országos középítészeti felügyelőnek nevezték ki. 1876-ban Pest városát elön­téssel fenyegette a Duna, ezért — társaival ellenkezve saját felelősségére — megnyitotta a soroksári Duna-ágat. Ezzel megmentette az árvíztől a fő­várost. Döntéséért díszpolgári címmel tüntették ki. 1881-ben vízépítési osztálytanácsossá, majd miniszteri tanácsossá ne­vezték ki, s ezzel a vízügyi adminisztráció élére került. Sokat publikált. A Jókai szerkesztette „Hon”-ban je­lentek meg írásai vízszabályo­Bodoky Károly Bodoky Károly: 1836-ban kapta meg mérnöki ok­levelét, kétéves kötelező gyakor­latát a budai Or­szágos Műszaki Igazgatóságon, Vásárhelyi Pál mellett töltötte. 1838-ban, édes­apja halála után a vármegye felké­résére mint pálya­kezdő mérnök el­foglalta apja állá­sát. Első munkája szülővárosa, Békés védőgátjá­nak megtervezése és elkészí­tése volt. E munka elismerést szerzett számára. A tehetséges fiatal mérnökre Széchenyi Ist­ván is felfigyelt, ezért 1842- ben nyugat-európai tanul­mányútja alkalmával ajánlóle­velet írt William Thomson Clark angol mérnöknek, kér­ve, hogy hívja fel figyelmét Anglia jelesebb érdekességei­re. 1847-ben a Körös-szabá­lyozó Társulat főmérnökévé nevezték ki, majd 1855-ben a Körös—Berettyó-völgy egy­séges szabályozi tervét készí­tette el és kivitelezését irányí­Bodoky Lajos Budapest díszpolgára zási kérdésekről, a Duna és a Tisza szabályozásáról. Tevékeny résztvevője volt a Mérnök Egyesület vízépítési szakosztályába^ Magánéletét a nemes Sgyszerűség jelle­mezte. 1857. május 3-án házaso­dott meg, Gyulán. Felesége Sztarill Paulina. Házasságuk­ból két fiú született. Mihály gyógyszerész, az Aranyke­reszt gyógyszertár megalapí­tója. Zoltán jogász, főszolga­bíró, főjegyző, országgyűlési képviselő és a „Békés” című lap főszerkesztője volt. D. Nagy András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents