Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

1994. március 24., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Mégis önálló lesz Nagygyanté? Az épület, amely március elején hosszú küzdelmek után végre a Nagygyantén élők „ölébe hullt” FOTÓ: UNGVÁRI MIHÁLY Kalóz rémdráma Március 22-én a szeghalmi mű­velődési központban a környék angol nyelvet tanuló diákjainak a Szeghalmi Péter András Gim­názium 2/C. osztálya bemutatta a Bili bácsi végrendelete című „kalóz rémdrámát”, amellyel a közelmúltban az Országos An­gol Nyelvű Drámafesztiválon Hódmezó'vásáhelyen a közön­ség díját nyerték el. Bérmunkában a gépek A békési Körös-Berettyói Víz­gazdálkodási Társulatnak az alap- tevékenységébe tartozó közcélú beruházásai és üzemi meliorá­ciós munkálatai erre az évre még nincsenék. Ezért a társulat gépeinek kétharmadát tégla­gyárakban bérmunkában fogla- koztatják. Dolgoznak Békés­csabán, Pannonhalmán, Sop­ronban, s hamarosan Bátaszé- ken is munkába állnak a békési gépek. Az M-0—ás körgyűrű épí­tésében! társkivitelezőként vesz­nek részt "Mindez azt jelenti, hogy senkinek sem kellett mun­kaviszonyát megszüntetni. A jelenleg Mezőgyánhoz tarto­zó kistelepülés, Nagygyanté már évek óta küzd az önállósá­gáért. Az érvényben lévő jog­szabályok értelmében azonban erre csak akkor mondhat „áment” a magyar köztársasági elnök, ha a település fel tud mu­tatni egy közösségi épületet, és ott be tudja indítani az alsó tago­zatos iskolai oktatást. Mivel a település nem rendelkezett saját közösségi épülettel, így kérel­me csak egy kitöltöttpapírdarab maradt a Belügyminisztérium egyik asztalfiókjában. A napok­ban azonban reményteljes for­dulat következett be a gyantái emberek életében! A Szellőző Művek Rt. privatizációja kap­csán a mezőgyáni önkormány­zat használatba kapta a Nagy­gyanté területén lévő Tisza-kú- riát, amely az ott lakóknak azt jelenti, végre megvan az a hőn óhajtott közösségi épület, amely az önállóvá válásuk leg­főbb feltétele volt. A március elején megkötött egyezség szerint a mezőgyáni önkormányzat a következő fel­tételekkel kaphatta használatba a kúriát: Az önkormányzat a használatbavétel fejében le­mond a belterületi föld után járó 990 ezer forintról. Saját költsé­gére gondoskodik a kúria meg­óvásáról és felújításáról. Az ön­kormányzatot az épület haszná­latáért nem terheli lakbér vagy egyéb teher egészen addig, amíg a Tisza-kúriát közösségi célokra használják. A mezőgyáni önkormány­zat és a Szellőző Művek veze­tése által megkötött egyezség­ről Nagygyanté írásbeli tájé- kozatatást küld a Belügymi­nisztériumba, megújítva ezzel korábbi kérelmüket az önálló­ságukra vonatkozóan. (Mező- gyán támogatja Nagygyanté törekvéseit, így a megszerzett épületet természetesen átad­ják majd az önállóvá vált kiste­lepülésnek.) M.M. Olvasóink írják . ............ ■ • A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Új feladat a vámosoknak Derék vámőreinket mind nehezebb feladat elé állítja a növekvő idegenforgalom. Az egyre gyakoribb és nagyobb tételekben csempészett kábítószerek mellett kiviteli tilalom alá eső igen nagy értékű magyar áru kicsempészését is meg kell ezután akadályozniuk. Eddig még nem volt tiltva a kivitele, most is elsősorban hazafias, nemzeti érdekből került kiviteli tilalom alá. Erre a feladatra még sem vámosaink, sem vámellenőrző kutyáink nincsenek felkészülve. Nem használhatók a jelenlegi ellenőrző műszerek sem. Nincsenek tapasztalatok sem, amelyek az elrejtés módját, helyét valószínűsítenék. Nem utal rá semmi ismeret, hogy a járműhűtőjébe, üzemanyagtartályába, esetleg az illésekbe, a karosszéria üregébe vagy máshová rejthetik a ravasz csempészek. Nem lehet tudni, hogy a kilépő személy poggyászá­ban, ruházatában, netán testének arra alkalmas valamelyik nyílásában célszerű-e kutatni a tilalom alá eső dolog után. Ezt az új és roppant bonyolult feladatot igen magas, ha nem a legmagasabb fórum állítja vámosaink elé. Ugyanis Csurka Ist­ván, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke javaslatára a MIÉP országos népszavazás megtartását követeli, hogy „a ma­gyarföld egyetlen négyzetcentije se juthasson semmilyen formá­ban külföldi személy, egyesület és jogi személy" tulajdonába. Ha a népszavazás ezt megerősíti, akkor vámosainknak is rendkívül ébernek kell lenniük, hogy a magyar föld egyetlen négyzetcentijét se tudják kivinni az országból. Gondosan ellen­őrizniük kell a határon áteresztett rakományokat, járműveket, nincs-e elrejtve egyetlen négyzetcenti magyar föld is valahol. Szigorúan ellenőrizniük kell a kiutazók járművét, poggyászát, ruházatát, testének rejtésre alkalmas nyílásait, nincs-e elrejtve valahol egyetlen négyzetcenti magyarföld. Különös figyelemmel kell megvizsálni a kiutazók cipőjének, csizmájának talpát, ne­hogy közönséges sárnak álcázva kicsempésszenek egyetlen négy­zetcenti magyar földet. Sürgősen ki kell képezni derék ellenőrző kutyájukat, már a szagáról is felismerjenek egyeten négyzetcenti magyar földet, bárhová rejtették. Pályázatot kell kiírni olyan műszer szállításá­ra, amely kimutatja a rakományban vagy bárhol elrejtett egyet­len négyzetcenti magyar földet. Mindennek költségét a leleple­zett csempésztől elkobzott magyar föld értékesítéséből befolyt összegből és a kirótt bírságból kell fedezni. Zalai György Ahol jó rend uralkodik / Törekvés a hagyományos magyar önkormányzat visszaállítására Újkígyóson Vidékünk és így a jelenlegi Kí­gyós területe az Árpádok idején minden bizonnyal sűrűn lakott terület volt. Erről írásos adat, legalábbis az ezredforduló ide­jéből, nem maradt fenn. A sza- badkígyósi homokgödör hon­foglaláskori sírjai és a Skoperda tanya részben még föltáratlan leletei Szent István előtti életről tanúskodnak. A Kígyós név Lükő Gábor fölvetése szerint régi magyar nemzetségnév is lehet. A középkori Kígyós ne­vet viselő falu 1680(!) körül pusztult el. Valószínűleg a vele határos települések, Vadad, Fö- venyes, Rotyma és Eperjes is. A legjelentősebb Apáti, ez a te­lepülés (ma puszta) már a gyulai határra tereli figyelmünket. Itt számos, templommal bíró falu nyomára bukkanhatunk. A falu­nevek egy része a Bencés rend jelenvalóságáról tanúskodik. Gyula városának Törökzug ne­vű részében a török kor előtt Ferences zárda és templom ál­lott. Mindezeket csak azért tartot­tam fontosnak most leírni, hogy lássuk, területünk sűrűn lakott magyar szállásterület volt évez­redünk első felében. E terület fontossága földrajzi és szellemi adottságainkból fakad. Ma­gyarország földrajzi közép­pontja Szarvas. Hatalmas urak földje volt Békés. Thonuzaba, Vata, Ajtony osztoztak földjén. A középkori gazdálkodás a terület vízjárta jellegéből faka­dóan a rétgazdálkodás lehetett. Az ókígyósi homokgödörben talált honfoglaláskori magyar sírok egyikénél a sírgödör csó­nak alakú volt. Talán csónakban temették el a halottat. A fokok és sárrétek védelmében élő, ön­ellátó települések az idegen ha­talom elleni ellenállás fészkei lehetnek. Figyelemre méltó, hogy a régi Kígyós elpusztulá­sát Karácsonyi János 1680- ra(!), a törökök kiűzésének ide­jére teszi. Minden bizonnyal je­lentős pusztítást végzett a törö­kökkel több mint száz évig együtt élő magyarok között a felszabadítónak nevezett zsol­dossereg is. A törökök végleges kiűzése után megyényi birtokot kapott Békés vármegyében a Harruc- kem család. A régi magyar ne­meseknek mindenféle igazolá­sokat kellett bemutatniuk birto­kaik visszaszerzéséhez. A Habsburg-házhoz hű német ke- gyencek megyényi területek uraivá lettek magyar földön. A kígyósi uradalmat 1803-ban ho­zományként kapja meg Wenck- heim József Antal. O telepítette ide 1815-ben a Szögedi Nagytáj népéből a jelenlegi újkígyósiak őseit, lyiária Terézia rendelet­ben tiltja meg, hogy a Bánátba magyarokat telepítsenek. Szin­te hisztérikusnak mondható az a félelem, amivel az ország koro­nás királya a magyar népet ke­zeli. Jóoka voltrá! Amagyarság teljes kultúráját lelkében és agyában hordozza. Jó példa erre a bukoviniai székelyek esete. 1764 januárjának elején, a ma- défalvi mészárlás után székely menekülők ezrei bujdosnak be Moldovába. Semmit sem vihet­nek magukkal. Mégis letelepí­tésük után, Bukovinában öt szép székely falut építenek föl. Házakat, kapukat, fejfákat és sírkereszteket. Asszonyaik a legszebb hímzéseket varrták, leányaik az otthoni csinos nép­viseletet hordozták. Lelkűkben, agyukban és kezükben vitték magukkal kultúránk teljessé­gét. Mi itt, Békés megyében jobban szem előtt voltunk. De mint látjuk, a romlott keretek között, a lehetőségekhez iga­zodva az újkígyósiak is kísérle­tet tettek a régi magyar gondol­kodásmód közéletben való ér­vényesítésére. 1845. február 15-én kelt gróf Wenckheim József Antalnak az a rendelete, amelynek alapján Újkígyós lakosainak 20 tagból álló testületet kellett választa­nia. Karácsonyi János szerint ez a 20 fő a kígyósi kertészség legtekintélyesebb családfőiből állt, és Nép-Vének Tanácsának nevezte magát. Elnöknek Léh- ner Mihály katolikus plébánost választották. Újkígyós népe országunk egyik leghagyományörzőbb vi­dékéről érkezett mai földjére, a Szögedi Nemzet része. Szeren­csés találkozás volt az újkígyó­siak és Léhner Mihály találko­zása. Jároli József arra a követ­keztetésre jutott, hogy a földes­úr a falu plébánosának közben­járására adta ki azt a rendeletet, amelynek alapján megalakult a Nép-Vének Tanácsa. A megsa- lakulás után pedig ugyancsak az ő tanácsára hagyta jóvá a gyűlés működését. Ez a következtetés véleményem szerint helyes. A Nép-Vének Tanácsának fölállítása és működése kísérlet volt a hagyományos, magyar önkormányzat (részleges) visszaállítására, egy telepített kertészfalu adók és bérleti szer­ződések szabta szűkös lehetősé­gei között. Ez az önkormányzat korlátozott volt ugyan, de egy élő közösség, az élet minden területére kiterjedő hatáskörű vezetéseként működött. A Wenckheim családról még meg kell jegyezni, hogy annak elle­nére, hogy német származásúak voltak (a család eredetileg frank eredetű), valamit megérezték és megértettek népünk sorsából. Wenckheim József Antal gyu­lai, kastélyában 1849 kora őszén vendégül látta a Gyulára hurcolt magyar honvédtábornokokat. Igaz, 1857-ben az akkor már árva grófkisasszony látogatásá­ra érkező Ferenc Józsefnek és feleségének diadalkaput emel­tek Kígyós határában. (A csá­szári pár volt Krisztina ke­resztszülei!) Wenckheim Jó­zsef Antal unokatestvére, báró Wenckheim Béla a szabadság- harc alatt Békés vármegye főis­pánja. 1867-től az Andrássy kormány belügyminisztere volt. A testület feloszlatását 1848. február 22-én az orosházi főszolgabíró rendelte el Léhner Mihálynak címzett átiratában. Ebben leírja, hogy a község jegyzője panaszt emelt, hogy mivel a testület minden ügyet a kezében tart és annak döntéseit az elöljáróság is köteles betarta­ni, így annak tekintélye elvész. A mesterséges elnyomó hata­lom nem tudja elviselni a termé­szetes, szerves önkormányza­tot, még akkor sem, ha annak lehetőségei korlátozottak. Az adott lehetőségeken belüli jóratörekvés jellemzi a község népét és papjáét, Léhner Mihályt a későbbiekben is. Jó példa erre az 1858-ban elkészült templomunk is. Népünk a leg­rosszabb lehetőségek között is kísérletet tett a leikéből fakadó rend újjáélesztésére, éltetésére. Nem lehettek olyan rossz idő­szakok, amikor ezt meg ne pró­bálta volna. Ellenségeink épp ezért támadtak legutóbb népünk belső tartására és lelké­re. Utóbb már nem elégedtek meg azzal, hogy elhívott veze­tőinket felszólítsák: ne vegye­nek részt a közigazgatás ügye­iben! 1858-ban, tíz évvel a sza­badságharc kitörése után templomot szenteltek Újkí­gyóson, a Boldogasszony ne­vének tiszteletére. Az ünnepi beszédet Zay János szentand- rási lelkész mondta. Az ő sza­vaival zárom én is gondolatai­mat: „Nekünk Isten után leg­kedvesebb édes magyar ha­zánk! Vedd kérünk oltalmad­ba hő szerelmünk e szent tár­gyát!... Ragyogjanak felette a dicsőség csillagai; nyíljanak határán a nemzeti jólét virágai, s minden gyermek hív tisztelő­je legyen az Istennek; önzéste- len szeretője testvéreinek, hogy a tiszta erényekből ha­zánk boldogsága fejlődjék.” Harangozó Imre Lehetőség kihasználatlan? A geológusok számításai szerint hazánk földje alatt óceán méretű forróvíztömeg helyezkedik el. Ez a tengernyi víz sokféle—eddig csak töredékében kiaknázott—lehetőséget kínál. Füzesgyarma­ton 1964-ben, azaz három évtizeddel ezelőtt olajbányászat „mel­léktermékeiként” jött létre a termálkút, strandfürdő. Sajnos a föltárt kút „csak” a fürdőt látja el, pedig föl lehetne zöldségtermelésre is használni. Helybeliek és átutazók gyakran kénytelenek tudomásul venni, hogy a gőzölgőforró víz dolgavé- gezetlenül, azaz 100 százalékig nincs kihasználva, s folyik be levezetőcsatornán keresztül a garalaposi vályogvető gödörbe... Egy-egy esztendőben akadt ugyan egy-egy vállalkozó, de nem jött be a robbanásszerű meggazdagodás, így szalmalángként kihunytak a hasznosítási erőfeszítések... Örülünk most annak, hogy a strandfürdőben egy újabb meden­cét építenek több millió forintért, ezenkívül a polgármesteri hivatal ebben az évben a fürdő strandszolgáltatására közel 4 millió forintot költ... Arkhimédész mondása jut az ember eszébe: „...Adjatok egy szilárd pontot és kimozdítom sarkából a világot.” A hévíz vonat­kozásában ez a mondás érvényes, kár az olcsó és jelenleg az egész Alföldön még kihasználatlan gyógyvizet nem kihasználni! Borbíró Lajos Visszhang A szexhirdetésekről a február 25-én megjelent „Vonalban vagyunk...” rovatban „A hirdetésekről" című írásra kívánok reagálni. A cikk a szexhirdetésről szól, melynek utolsó mondatát idézem: ,Azt azonban megígérhetjük, az ilyen hirdetések a jövőben is a háttérben maradnak." Kérem, tekintsék meg ugyanennek a számnak — február 25. — 4. és 6. oldalát. Valóban nem a címlapon van, de ezt azért még háttérnek nem nevezném. De ha már minden számban megjelenik ez a szexfotós förmedvény, legalább valami használati utasítást mellékelnének hozzá, mert így magam sem tudom mire való, mit kezdjek vele. Név és cím a szerkesztőségben. ♦ ♦♦ Valamikor a pártállam éveiben a megyei párt végrehajtó bizottságával elfogadtattak egy határozatot, miszerint a me­gyei pártlap nem közölhet házassági hirdetéseket. Az okokat firtató kérdésre azt a választ adták: „Az emberek még azt gondolnák, hogy az elvtársnők k...k.” Az elvtársnők tisztessé­gét természetesen nem a házassági hirdetések likvidálása őrizte meg. Aminthogy egy társadalom erkölcsi állapotát sem az határozza meg, hogy megjelennek-e szexhirdetések a napilapokban vagy sem. Az is a szabadság része, hogy bárki feladhat alkotmányt nem sértő, az ízlést nem romboló hirdetéseket. Egyébiránt a kedves olvasó azon kérdésére, hogy mit kezdjen a szexhirdetéssel, az a válaszunk: döntse el maga. Bár levelét elolvasva valószínűsítjük, pontosan tudja, hogy mit akar tenni. Elfelejteni az egészet. Vagyis soraiból azt olvassuk ki: a hirdetés nem Önnek szól. Szerkesztőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents