Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-22 / 68. szám

© ^ 1994. március 22., kedd CSALÁDI OLDAL ű '^90 9-------------------------------------------------------------------------------------------------­„Darvason vótunk...” Már besötétedett, amikor elin­dultunk autóbusszal Darvasra, ide a szomszédba télutó vagy böjtelő havának utolsó szombat­ján, hogy megünnepeljük a far­sangba átöröklődött, vidám tél­temetést és felelevenítsük a szunnyadó hagyományt. A busz beszéd kavalkádjától volt han­gos. A buszon a füzesgyarmati „Életet az éveknek” nyugdíjas­klub és a Hegyesi János irodalmi kör tagjai csevegtek, de nem so­káig, hisz a szomszéd falu Dar­vas busszal nem távolság. Ott a község vezetése és a kultúrház vezetői köszöntöttek bennünket. A szívélyes fogadtatás után el­kezdődött az est, természetesen „protokollal”, majd az igazi ze­nés irodalmi műsor, melyet Ba­lázsi László unitárius tiszteletes, atyja, lelke a darvasi kulturális életnek, bevezető szavai után a darvasi Daru népdalkor felnőtt és ifjúsági kollektívája adott elő. S igen nagy tetszést arattak. S következtek a füzesgyarmatiak verssel, adomákkal. Rendhagyó volt a csökmői ci- terazenekar. mely még jobb han­gulatot varázsolt a zsúfolásig telt teremben, a közönség együtt da­lolt a szólóénekes kis citerás gimnazista kislánnyal, ilyen jó hangulatú, s családias rendezvé­nyen még soha sem voltunk, kö­szönhető ez Balázsi tiszteletes úrnak, aki rendkívül szuggessz- tíven irányította a télutó vagy böjtelő farsangi mulatságot. Majd a maszkokba felöltözött „személyiségek” következtek, amit a zsűri jutalommal honorált. Mindezeket követte a tánc és tombola, mely mégjobban fo­kozta a hangulatot. Szövődtek itt barátságok, meghívások, hogy kicserélik mű­soraikat a jövőben, ilyen „meg­állapodás'” született a csökmoi- ek, gyarmatiak között, hogy jön­nek Gyarmatra a közeljövőben, s adnak műsort nagyon szívesen. Szólni kell a tanár úrról, aki szol­gáltatta a táncra invitáló zenét, „ez szép volt,fiú(k), s gondolom, ő is jól érezte magát, mint mind­annyian! Köszönet a faluveze­tésnek és Balázsi László tisztele­tes úrnak, valamint a rendezők­nek, hogy ilyen szép estét tölt­hettünk Darvason! Borbíró Lajos nyugdíjas Füzesgyarmat A sajt helyes tárolása A sajtot a vásárlás után azonnal csomagoljuk át fóliába, és tegyük hűtőszekrénybe, mert bi­zonyos hőmérséklet alatt nem érik tovább, ez általában plusz 2- 5 fok. Ezen a hőmérsékleten akár 2 hétig is eláll a sajt, legfeljebb kibontva erősebb lesz az illata. Az ömlesztett sajtok megkér- gesednek, ha levegőt kapnak, és ha nincsenek jól becsomagolva. Erre ügyeljünk, különösen, ha sokáig akarjuk eltartani. A reszelni való sajtot akár hó-, napokig is tathatjuk a mélyhűtő­ben, mert felengedés után ugyan eltöredezik és morzsálódik, de re­szelésre így is tökéletesen megfelel. A műanyag fóliás eredeti gyá­ri csomagolású (légtelenített) sajtok akár tízszer olyan hosszú ideig is eltarthatok, mint a kézi csomagolásúak. Csokoládé mint fagyálló Kanadában olyan különleges csoko­ládéi fejlesztettek ki, amely megaka­dályozza a hipotermiát, vagyis a szervezet túlontúl erős lehűlését. A tejfehérjéből, kakaóporból, mézből, növényi olajokból és szénhidrátok­ból összeállított csokoládé legalább 50 százalékkal növelte a kísérletben részt vevő önkéntesek hidegtú'résé- nek idejét. Nagy hidegben az emberi szervezet sok energiát pazarol arra. hogy a test hőmérsékletét nagyjából 37 fok körül tartsa. A szervezetben keletkező adenozin akadályozza azt a képességünket, hogy a lest zsírtar- talékai' hasznos energia előállítására fordítsa. Ezt segíti elő a csokoládé, mely blokkolja az adenozinnak ezt a hatását. Voltaren a reuma ellen Idén ünnepli 20. születésnapját a világ legelterjedtebb reuma elleni gyógyszere, a Voltaren. A Ciba Geigy kutatásai révén ki­fejlesztett és 20 évvel ezelőtt törzskönyvezett gyógyszert ed­dig több mint 100 millió beteg gyógyulását segítette elő. A gyógyszer több mint 100 or­szágban kapható, ezek közül húszban az első vagy a második helyet foglalja el a nem-szteroid alapú gyulladásgátlók között. Elterjedtségét alapvetően an­nak a garanciának köszönheti, amelyet az egyedülállóan szé­les körre kiterjesztett klinikai kísérletsorozat, a folyamatos el­lenőrzés és a termék állandó megújítása jelent. A gyógyítás­ban betöltött súlyát az is jelzi, hogy 1992-ben a világon 1,63 milliárd svájci frank értékben forgalmaztak Voltarent, mely­nek minden 6. frankját újabb gyógyszerek kutatására fordí­totta a CIBA. A Voltarent a magyar orvo­sok 1980 óta írhatják fel bete­geiknek. Az utóbbi években — hathónapos terápiát figye­lembe véve — évente átlago­san 120 000 beteget kezeltek Voltarennel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hasonló ható­anyagú készítmények közül ezt a gyógyszert írták fel leg­gyakrabban a magyar orvosok. A 20 éves évfordulót a Ciba Hungária azzal is ünnepli, hogy a betegek érdekében a gyógy­szer újabb változatait teszi az orvos kezébe. Az injekció és a kúp mellett megjelent a lassú hatóanyag-felszabadulást lehe­tővé tevő 75 mg-os tabletta is. Az új forma a magyarországi gyógyszerszedési szokásokhoz igazítja az adagolást és ugyan­akkor biztosítja, hogy a beteg a tavalyi árszinten juthat hozzá a gyógyszerhez. A külföldi gyógyszerként számon tartott Voltaren 25 és 50 mg-os kisze­relésű változatát és az Emuigéit a Ciba licence alapján a Biogal gyártja és a megfelelő forgalom elérése esetén szintén itt készül­het majd a 75 mg-os változat is. Kutyák, macskák és társaik Macskát vagy kutyát válasszak? I. Rekonstrukció az orosházi kórházban A folyamatosan fejlődő, korábban meglehetősen mostoha körülmények között dolgozó orosházi kórház épülő konyhája nyárra elkészül fotó: lehoczk y Péter Közismert, hogy az állatbarátok jelentős része leginkább két nagy táborba tartozik: a macs­kapártiakhoz és a kutyákra esküvőkhöz. A többi állatszere­tő ezzel szemben nem tesz különbséget, s hacsak lehetősé­ge van rá, szívesen tart minden­fajta hobbiállatot, kezdve az aranyhörcsögtől a papagájig, a kutyától a macskáig. A két nagy tábor számbeli aránya a legújabb felmérések szerint számos országban kez­di a macskatartók javára bil­lenteni a mérleg nyelvét, hi­szen nálunk minden harmadik család tart kutyát és minden negyedik macskát. A többi hobbiállattartó otthonában pe­dig több tízezer számban élnek a különféle egerek, hörcsögök, tengerimalacok, díszhalak, hullámos papagájok, kanári­madarak, s minden második családban egyszerre két vagy több állatfajtát is tartanak. Állatfajták versenyben Nagyon sok leendő gazdi fi­gyelmen kívül hagyja az állat kiválasztásakor annak termé­szetét, a csak rá jellemző szoká­sait, s ez kettejük későbbi kap­csolatában konfliktusforrás le­het. Melyik állatfajta illik tehát hozzánk, s melyikhez illünk mi? A kutyákkal állandóan fog­lalkozni kell, szükségük van a szoros emberközelségre: az az eb, amelyik egész nap egyedül van otthon, valóban megérdem­li a „szegény kutya” jelzőt. Rendkívül fontos, hogy a moz­gásigényét kielégíthesse. A mindennap közösen végzett sé­ta vagy futás, a közös játék túl azon, hogy a kutyát rendkívül boldoggá teszi, hiszen együtt lehet a szeretett gazdival, nem utolsó sorban előnyös foglala­tosság a gazda egészségvédel­mére is. Mindkettőt szeretem... A macska, ellentétben a ku­tyával, nagyon jól viseli az egyedüllétet. Ha az órák hosszat tartó szundikálásból felébred, remekül elszórakoztatja önma­gát különféle játékokkal. A gaz­dától elvárt figyelmesség egy kis esti közös játék, simogatás, dögönyözés erejéig elegendő számára. Akinek az állattal még erre a kevéske foglalkozásra sincs ideje, nem ajánlható, hogy macskát tartson. A macska szá­mon tartja és fantasztikus időér­zékével pontosan jelzi, amikor az „ő ideje” jön el, most csak vele kell foglalkozni. A macs­kák különleges természete mi­att azonban ez az idő sohasem hosszú, általában az a jellemző, hogy hamarabb lesz „elege” a játékból, a babusgatásból bár­sonytalpú házitigrisünknek, mint nekünk. Nagyon fontos, hogy a csak lakásban tartott ál­latnak, vagyis amelyiknek nincs lehetősége a szabadban rejtekhelyét találni, legyen saját kuckója, ahová visszavonulhat. (Folytatjuk.) A szarvasi sürgősségi ellátásról - Brüsszelben A 14. Nemzetközi Intenzív és Sürgősségi Ellátási Szimpózi­umon, Brüsszelben a világ ve­zető országainak neves intéze­teiből jöttek előadók, hogy a baleseti és a belgyógyászati sürgősségi és intenzív betegel­látás területén beszámoljanak eredményeikről. Náluk a sür­gősségi ellátás kórházon belüli osztály vagy intézet szinten zajlik, kifejezetten erre a célra képzett (és folyamatosan for­gó rendszerben továbbkép­zett) szakembergárdával. A sürgősségi ellátás szint­jén megkülönböztetik a men­tőegységben történt ellátást, a sürgősségi ellátó egységben, a megfigyelőben („fektető”) és az osztályon történt kezelést. Mindenütt a kórházi, állami, illetve magán mentőszolgála­tok aktív együttműködésével történik a betegek azonnali el­látása. Ezután érthető, hogy az előadások közötti beszélgeté­sek során különös érdekődés mutatkozott a fényképeken bemutatott Szarvasi Életmen­tő Központ iránt, mely a men­tőállomás mellett van ugyan, de aktív megfigyelőágyak és kórházi háttér nélküli sürgős­ségi ellátásra lenne hivatott. Tekintettel a nyár végi olasz pán-európai sürgősségi konfe­renciára, néhány szakember már jelezte, utána szívesen megtekintenék a szarvasi inté­zetet. Dr. Gion Gábor Meteorit-kincsestár a sivatagban A Föld legdúsabban „termő” meteorit-lelőhelyeiként eddig az Antarktisz jegét tartották szá­mon. A hatalmas déli kontinen­sen talált meteoritdarabkák jó része egy 100 000 évvel ezelőtti becsapódás terméke. Ennél jó­val fiatalabbak és felépítésüket tekintve is eltérőek azok a mete­oritdarabkák, amelyeket nagy számban találnak az Ausztrália középső-déli részén fekvő Nul- larbor-síkságon. A szakértők szerint ennél ideálisabb lelő­hely már nincs is. Nullarbor azt jelenti, „fátlan”, tehát a terepi vizsgálódást nem akadályozza a vegetáció. A sivatag világos talajától jól elüt a meteoritok feketesége, ráadásul a lakat­lan, beépítetlen területen mód­szeres kutatással ugyanott és olyan formában találják meg a meteoritdarabkákat, ahová le­estek. Nem mondható el ugyanez az antarktisziakról, hiszen az állandóan mozgó jég több kilométerre is elszállít­hatja, sőt, fel is aprózhatja a meteoritmaradványokat. Mit érez a nő szakítás után? Mi nők, akit szeretünk és vi­szontszeretnek, ahhoz foggal- körömmel ragaszkodunk. A boldogság egyeseknél aprósá­gokból áll össze, míg mások teljes erővel küzdenek érte. Mégis a szakítás vagy az elvá­lás emléke maradandó. Emese: — Sok barátom volt, de válogatós vagyok. Ezért lassan köddé vált ben­nem a remény, hogy valaha is megtalálom az igazit. Utóbb már nagyon magányos lettem. Ennek dacára beletemetkez­tem a munkába és csak időn­ként ábrándoztam. Végül — véletlennek köszönhetem —, hogy találkoztam Istvánnal. Éppen a cipőm sarkát akar­tam kiszabadítani egy tisztító- rács szorításából, mire ő a se­gítségemre sietett. Nevetve csak ennyit kérdezett: Randira sietsz? Egymásra néztünk. O akkor meghívott egy kávéra, és hosszasan elbeszélgettünk. Közben kiderült, hogy öt évvel fiatalabb nálam. Ennek ellené­re elmélyült a kapcsolatunk és kölcsönösen egymásba sze­rettünk. Egy évig tökéletesen megértettük egymást. Még vi­tatkozni is jó volt vele. Egy- szercsak nem jött, hiába vár­tam. A lelkiismerete biztosan nem hagyta nyugodni, mert két hét elteltével egy csokor vörös rózsával a kezében be­kopogtatott hozzám. Akkor én naiv azt hittem, minden rend­ben van közöttünk. De nem így történt. A csokor búcsúzást je­lentett és részéről örökre. Nem részletezem a felháborodá­som. Neki viszont akkor jutott eszébe, hogy öt év korkülönb­ség mégiscsak nagy idő. Be­csaptam utána az ajtót és fel­tettem Vivaldi Négy évszak című csodálatos művét. A szo­morúságtól peregtek a könnyeim, de a rózsákat vázá­ba tettem. Illatukat — fél év elteltével — még most is tisztán érzem. A búcsútüskék szúrásai a lelkem mélyén pará­nyi, de maradandó sebeket ej­tettek. Krisztina: — Romantikus alkat vagyok, mert minden, ami számomra szép, könnye­ket varázsol a szememből. Éd- digi futó kapcsolataim közül egyre még ma is fájó szívvel gondolok vissza. Nyár volt, és vakítóan sütött a nap. Amo­lyan strandra hívogató érzés kerített hatalmába. Gyorsan összecsomagoltam, naptej, kalap... és élveztem a nyüzs­gést, ami körülvett. A meden­ce szélén üldögéltem, amikor egy napbarnított férfira lettem figyelmes. Mintha rámtapadt volna a szeme, csak engem nézett. Hátat fordítottam. Erre ő nagy ívben megkerült és új­ból velem szemben tovább ke­reste a tekintetemet. Ekkor már elnevettem magamat. Végül odajött hozzám és be­mutatkozott — T amásnak hív­ták. Gondoltam, egynapos flörtnek nem is rossz. Időköz­ben kiderült, hogy átutazóban van, mivel üzletkötő. Meg is kérdeztem tőle: A strandon a hölgyekkel milyen üzletet le­het kötni? — Bármilyet! — felelte tárgyilagosan. Délután már kéz a kézben róttuk a bel­város utcáit. Apró mosolyok, egy-egy kedves bók kíséreté­ben boldogan néztünk egymás szemébe. A gyönyörű nap vé­gén hazakísért, majd egy csók után névjegykártyát cse­réltünk. Akkor mindketten ígértük, hogy keressük egy­mást. Én többször is felhívtam őt, de eredménytelenül. A tá­volság — ami esetünkben — a nagy fellángolás tüzét kioltot­ta. A szikráját meg itthagyta nekem, amivel sajnos nem tu­dok mit kezdeni. Azóta nincs kedvem flörtölni, mert Ta­mást nem sikerült elfelejte­nem. BródaIbolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents