Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-22 / 68. szám
1994. március 22., kedd MEGYEIKÖRKÉP Polgári védelem Muronyban folyamatban van a polgári védelemi alakulat megszervezése. A katasztrófa esetén bevetésre kerülő szakasz létszáma a tervek szerint 60 fő lesz, s három egységre— a polgármesteri hivatalra, a Hidasháti Mezőgazdasági Rt.- re és a Földvár Mezőgazdasági Szövetkezetre — épül. Bővült az Ipartestület A Békési Ipartestület székháza a helyi iparosok Összefogásával és kivitelezésében három irodával bővült. Az 1 millió forintos beruházás révén a 715 tag könyvelését itt oldják meg, a korábbinál lényegesen jobb körülmények között. Előadás a társastáncról Március 24-én délelőtt 9 órakor a békési művelődési központban a Filharmónia szervezésében „Az európai táncok 1000 éve” címmel a társastáncot a középkortól napjainkig mutatják be. A táncosok mellett közreműködik az új Budapest Fúvósötös. Mamának és a babának Ebben a kis üzletben kedvére válogathat magának és a babának a kismama FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Követni sem lehet, hogy milyen gyorsasággal nyitnak és szűnnek meg az új üzletek. Persze ez nemcsak a megyére, a megyeszékhelyre, hanem az országra érvényes. Csak lesi a kirakatokat az ember, s benyit, ha nem ugyanazt az árut látja, mint amit megszokott. így történt ez a napokban Békéscsabán, a Luther utca egyik kis üzletében, ahol feltűnt, hogy olyan „teltkarcsú” hölgyeknek való ruhákat és blúzokat árulnak, amit sehol máshol nem találtam eddig. Kedves, kellemes hölgy dr. Riglemé Kozák Erika, akitől a beszélgetésünk során megtudom, hogy a férje sebész, ő műtősnő volt, s mióta két kisgyerekük van, az már nem megy, hogy ketten is ügyeljenek. — Ezért határoztam el, hogy valami olyasmit kellene árulni, ami talán még a megyében sincs. Tudja, amikor a gyerekeket vártam, nagyon hiányzott egy kismamabolt. Nem találtam magamnak egy jó ruhát, egy blúzt vagy akár egy terhes mamának való nadrágot. — Aki benyit ide, az nagy választékot talál az Ön által felsoroltakból... — Igyekeztem nemcsak kismamaruhákat és fehérneműket, hanem babakelengyét is beszerezni. így aztán a pólyahuzaton át a tipegőkön keresztül a kocsitakaróig minden megtalálható, amire egy babának szüksége lehet. — Hány évesek a saját csemetéi? — Három a nagyobb és egyéves a kicsi... —Bizony még kicsik. Mégis eljött mellőlük, hogy babaholmikat áruljon? — Imádom a gyerekeimet, de már négy éve otthon vagyok. Úgy éreztem, hogy el vagyok zárva a világtól. így emberek között is lehetek, és a gyerekekkel is van időm foglalkozni. B. V. Gyulán sem megy simán a privatizáció / Óvatos ovodai Ha még emlékeznek, az oktatásban a magánóvodák működtetésének tűrése, majd támogatása jelentette a nagy állami tabu megtörését. Joggal hihettük, hogy ezt az óvodák privatizálása követi majd. Aztán jöttek a hírek: ahol — az egyházak kivételével — hozzányúltak az óvodákhoz, botrány botrendszerváltás rányt követett. Kiszabadult a szellem a palackból Gyulán is, mégpedig az egyik helyi képviselő, Kontor Judit óvodaprivatizációs elképzelése nyomán. Persze ezen nem is illik nagyon meglepődni, hiszen a folyamatot elindító minitanuimány éppenséggel a vitairat nevet kapta címül. Kontor Judit vitairata utal arra, hogy a képviselő-testület többször is állást foglalt a bölcsődék és az óvodák privatizációja mellett. A képviselő-testület 1991. novemberében „határozatában felhívta erre a polgár- mesteri hivatalt, amely leltárba vette a privatizáció jogi és köz- igazgatási előírásait, a megvalósítás azonban az oktatási koncepcióhiánya miatt megakadt”. A vitairat a privatizáció elsődleges céljaként az óvodák további megtartását jelölte meg. Ám nem titkolta azt sem, hogy mindez az önkormányzat pénzügyi érdekeit is szolgálná. Alapelvként fogalmazódott meg a szakmai színvonal megőrzése. Elsődlegesen az óvodák pedagógusainak pályázataira számítottak, a jelentkezőknek pedig esélyegyenlőséget kívántak teremteni. Ennek érdekében a vitairat javasolta a normatíva megelőlegezését, önkormányzati kiegészítés folyósítását a működési kiadásokhoz, ingyenes bérleti szerződés megkötését a vállalkozóval, egy meghatározott karbantartási és felújítási összeg átadását. Ez utóbbi alku tárgya lett volna az önkormányzat és a vállalkozó között. Elképzelés szerint a Pálffy utcai, a Sarkadi úti, valamint a Kálvin utcai óvoda privatizációjára került volna sor (feltéve, hogy a református egyház lemond ez utóbbi megszerzéséről). Sokan felhördültek: elitóvodák jönnének létre a tehetős környékek még tehetősebbjeinek gyermekei részére?! Kontor Judit, a (például óvodai kérdésekben is) vitatkozó kedvű gyulai képviselőnő Mini esély a minicsoprtra — Minél kisebb a gyerek az oktatási rendszerben, annál többe kerül, s az állam annál kevésbé támogatja—mondja Kontor Judit. — Célszerű lenne 2-3 évesekből minicsoportot létrehozni. Ez az óvodák számára megnövelné az állami támogatás mértékét. Az elképzelés éppúgy elaludt, mint az óvodaprivatizáció ügye. A minicsoportok kialakítását — szemléleti okok miatt — az óvodák is, a bölcsődék is ellenzik. Pedig egy szerencsés véletlen folytán Gyulán az óvodák és a bölcsődék többsége egymás szomszédságában található. Az 1991-es képviselő-testületi határozat ellenére a polgármesteri hivatal kulturális és oktatási osztálya a magánóvodai hálózat kialakítási lehetőségeinek megvizsgálása helyett csupán a témára vonatkozó jogszabályok listáját állította össze. Ezért nem kell havi hatvanezerért osztályvezetőt tartani, a jogszabálygyűjteményt bármelyikünk fel tudja lapozni. Közben megszületett az oktatási, a szociális törvény, s ha fanyalogva is, de be kell tartanunk azokat. Az oktatási törvény szerint minél kevesebb gyereket kell egy-egy csoportba sorolni. A hivatal kényelmeskedése azt eredményezte, hogy ma már nem tehetők meg azok a lépések, amelyekre 1991-ben még sort keríthettünk volna. Megkérdezik a szülőket — Akkor mi szükség volt a decemberben közreadott vitairatra? —Nem ismertem a szeptemberben életbe lépett szabályokat. Ha a törvényt betartjuk, gyakorlatilag nem kerülhet magánkézbe önkormányzati óvoda. Zsúfoltak az óvodák, újak létesítésére nincs pénz. A privatizálandó óvodákban sincs mód új csoportok kialakítására. így ma inkább az óvodák támogatási rendszerét kell kidolgozni privatizálás helyett. Ezzel nőnek ugyan a költségek, de nem annyival, mintha a 25 fős csoportoknak új épületeket hoznánk létre.-—Az óvodások szüleit mégis megkeresték egy adatlappal, melyben a privatizációs elképzelésekkel kapcsolatos véleményüket kérdezik. — Az óvodák privatizációjának áttekintésére vezetésemmel létrejött egy bizottság. A kérdőív ennek az ötlete volt. Azt tudakoljuk, hogy hányán íratnák gyereküket magánóvodába, mennyit fizetnének a szolgáltatásért, mit várnának tőle, hány fős csoportokat alakítanának ki? Az íveket az óvodák mellett a bölcsődékbe is eljuttattuk. A hivataltól pedig azt kérte a bizottság, hogy tekintsék át számunkra a következő időszak demográfiai viszonyait, a magánóvodák működtetésének gazdasági lehetőségeit. Ugyanis a kis férőhelyű, üres óvodák privatizációjára mégiscsak lehetőség mutatkozik. Várhatóan a Kálvin utcai óvodát jelölhetjük ki e célra, hiszen — miután kártérítést kapott érte — a református egyház lemondott igényéről. Nem a szülők kérték —Mire terjedne ki a privatizáció: csak a működtetésre vagy az ingatlanokra is ? — Az épület az önkormányzaté maradna. Hozzájárulnánk a felújításhoz, s a magánóvoda is megkapná a gyerekek utáni fejkvótát az önkormányzattól. Fontosnak tartom megjegyezni: a gyulai óvodák szakmai színvonala kiváló. Nem is a szülők kérték a privatizációt. A pénzhiány miatt vált szükségessé. Más kérdés, hogy az óvónők szakmai előrelépéssel is számolnak a privatizáció után. —Köti valamilyen határidő a bizottságot? — A közvéleménykutatás beékelődése kissé elcsúsztatta az eredeti ütemtervet. Február 10-éig kellett volna a kulturális és oktatási bizottság elé vinni az anyagot. Viszont idő kell az 1500 kérdőív feldolgozására. Testületi döntés májusban születhet. Ha indul privatizált óvoda, ennek lehetséges határideje: szeptember eleje. K.A.J. Olvasóink írják ... ___ __ ____ — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A jog mögé bújva Komoly érdeklődéssel követtem cikksorozatukat „Egy kutya lelövése...” címűt. A legutóbbi számukban zárójelben megjegyzik, hogy remélik, utoljára foglalkoznak ezzel. Szeretném, ha lehetőséget biztosítanának — utolsó után —, hogy néhány dolgot. mint állatbarát hozzátegyek a megjelent írásokhoz, melyek úgy érzem, nagy jelentőséggel bírnak. Természetesen mindenki, aki ismeri az erre vonatkozó jogszabályokat, tisztában van vele, hogy ami történt, az a jog szerint igazolható. De, és itt jön az első jelentős probléma, hogy napjainkban egyre-másra találkozunk olyan embertelen, antihu- mánus intézkedésekkel, amelyeket a jog mögé bújva tesznek meg, ezzel sok embernek sok keserűséget okozva. Tehát úgy gondolom, hogy id. László Lászlónak természetesen joga van ügyvédet fogadni, az ügyvédnek jogszabályokra hivatkozva fellépni, hiszen demokratikus országban élünk. Mindazonáltal szeretném, ha az ügy kapcsán az érintettek elgondokoznának azon, hogy bár a jog lehetővé teszi számunkra ezt a fajta embertelen megoldást, mégis választható egy olyan út is, intézhetjük úgy is közös ügyeinket, hogy azzal másoknak a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk. Felettébb elszomorítónak tartom azt, hogy mint a cikkekből kiderült, nem az idősebb, hanem a fiatalabb László László lőtte le a kutyákat. El lehet gondolkozni azon, hogy milyen útravalót kaphatott otthonról. Senki másnak, mint a hivatásos vadásznak kellene a legjobban tudnia, hogy a fő feladata nem a pusztítás, hanem a védelem, annak a területnek és élővilágának a védelme, ami (amely) gondjaira van bízva. Tudom, hogy most arra hivatkoznának, hogy a kóbor kutyák sok kárt okoznak és közegészségügyi veszélyt is jelentenek. Tisztában vagyok vele, de az a megoldás, hogy egy elcsatangolt vagy esetleg gondatlanságból elszökött állatot egyszerűen lelőjenek és otthagyják, amivel pontosan azt a veszélyt idézik elő, mint amit a lelövéssel kapcsolatban i gazolásként felhoztak, elfogadhatatlan. Talán nem mondok újat Lászlóéknak, ha felhívom figyelmüket arra, hogy más lehetőségek is adottak az állatok befogására elpusztításuk helyett. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a bernáthegyi, mint fajta, nem kifejezetten vadásztípus. Mindenesetre ha azt szeretnénk, hogy az emberibb élet kapujában ne csak a külső körülményeink, hanem bensőnk is jó irányba változzon, fel kell szólalnunk az ilyen és ehhez hasonló jelenségek ellen. Minden társadalom erkölcsi értékét az mutatja legjobban, hogyan bánik az állatokkal. Gyökké András, Gyula Független médiákat Állítólag a tévé és rádió negyven évig az állampárt irányítása alatt állt. A médiáknak és a sajtónak az a feladatuk, hogy a nyilvánosságot a valóságról elfogulatlanul tájékoztassák. A világ ugyanis igyekszik eltakarni a valóságot az emberek elől. Ha bármely országban a mindenkor hatalmon levő kormány megpróbálja befolyásolni a műsorok és az újságok arculatát, leváltogatja a tévé és rádió munkatársait, akkor szó sincs demokráciáról. A sajtó rögtön független lehet akkor, ha privatizálják. Demokratikus országokban a független médiák és független sajtó munkatársai minden igazságot és minden valóságot a nyilvánosság elé tárnak, s ezért sokszor életveszélyben vannak. Az igazság elnémításának legenyhébb formája az, amikor a tömegtájékoztatás a hatalom kezében van. Durvább formája az, amikor egy újságírót vagy riportert nem lehet sem megfélemlíteni, sem megvesztegetni, s ezért elteszik láb alól. Ifj. Salamon György, Békéscsaba A mi olimpiánk? Lezajlott a sportolók téli világméretű seregszemléje az olimpia, s ma az ország „olimpiája” nyílik meg. Itt most azonban nem sportteljesítmények egybevetésére kerül sor, hanem a politika ízes gyümölcse, zöldsége jelentkezik az ország minden zeg- zugában. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy szigorú és igazságos „zsűrinek” —az egyszerű embernek—okoz nem kis fejtörést a „sorrendiség megállapítása?!’’. De hogy az olimpiával való hasonlatosság kérdésénél maradjunk, úgy gondolom, hogy Coubertin bárónak, az újkori olimpiák megszervezőjének az a mondása, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, itt nem érvényes, mert most nem mindegy, hogy elme gyünk-e szavazni vagy sem, no természetesen az sem, hogy ki győz?! Ezen az olimpián nem mindegy ki kinek a kezét fogja meg, bizonyos, hogy tanultunk a múltból, tapasztalatoknak hatása lészen az olimpiánkra, kiben bízzunk, s kiben ne, a fáradtságnak meg lesz az eredménye! Minthogy pedig a ma (március 9-én) megnyílt „olimpiánk” is, gondolom, ennek a jegyében indult, s tükrözi, hadd kívánjunk magunknak, magunk részéről sikeres olimpiát, sikereket szervezőknek, rendezőknek éppen úgy, mint valamennyi sok millió voksolónak! Borbíró Lajos nyugdíjas pénzbeszedő Utóirat: Egy Kossuth-gondol at: ,Jaj neked, oh hazám! Midőn ellenzéked nem lészen. Amely napon az lenni megszűnnék, szolgaságod levelét írtad alá. Ellenzéknek kell lenni mindig, minden ideiben, minden kormány ellenében..." 1847
