Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-18 / 65. szám
1994. március 18.. péntek MEGYEI KÖRKÉP Útépítésre pályáznak Kerékpárutak, önkormányzati utak, csomópontok, járdák, illetve összekötő utak építésére pályázhattak Békés megye ön- kormányzatai az elmúlt időszakban. Kerékpárutak építésére 9 település pályázott, az elbírálás a közeljövőben várható. A határidő lejártáig, február végéig 13 önkormányzat út, egy csomópont, két település pedig járda építésére nyújtott be pályamunkát. Összekötő utak építésére eddig még senki nem jelentkezett, a határidő néhány nap múlva lejár. Véradás Március 21-én délelőtt 8—11- ig véradást szervez az MSZP helyi szervezete Szeghalmon, a régi ifjúsági házban. / Uj szolgáltatások Zsadányban A helyi önkormányzat igyekszik enyhíteni a szolgáltatások hiányát Zsadányban. Kezdeményezésükre az általuk biztosított helyiségben a héten egyszer órásmester jön a faluba. Megoldják a háztartási gépek javítását is, egy előzetes lista alapján a szomszéd városból jár ki a szerelő a gépeket kijavítani. / így elviselhetőbb! A mezőhegyesi önkormányzat az ivóvíz hatósági árát köbméterenként 60 forintban határozta meg. Egy köbméter szennyvíz elvezetése sem kerül ennél sokkal kevesebbe: ára 58 forint 90 fillér. Figyelembe véve a lakosság teherbíró képességét, a képviselő- testület úgy döntött, hogy az egyéni fogyasztóknak vízdíjként „csak” 44, csatornadíjként pedig „csak” 35 forint 20 fillért kell fizetniük. (Az árak az áfát nem tartalmazzák!) Az előzetes számítások szerint ez a döntés 1,7 millió forintjába kerül az önkormányzatnak, azaz a tényleges költségnél ennyivel kevesebb víz- és csatornadíjat kell fizetniük a helyi lakosoknak. Fotókiállítás Március 18-án a Körösi Csorna Sándor Főiskolán Kalapos László fotókiállítása nyílik. A privatizáció után A mezőhegyesi képviselő- testület legutóbbi ülésén többen is szorgalmazták a gyógyszertár 1-2 órás hétvégi nyitva tartását. Dr. Várkonyi László hozzászólásában leszögezte: hosszú távon nem tartható az a gyakorlat, hogy a hétvégi ü- gyeleten megjelenő betegeket az orvosok a sürgősségi esetekre tárolt gyószerkészletből lássák el. A gyógyszertár vezetője egyetértett az elhangzottakkal, s megígérte: a privatizáció befejezését követően a háziorvosokkal közösen kidolgozzák a hétvégi nyitva tartás rendjét. A néplavórnál kezdődött — Jogorvoslat: bírósági úton Történetek az elúszott segélyről A testvérek váltig állítják: nem dolgoztak a vállalkozónál A Horváth fivérek édesapjukkal élnek közös háztartásban Mezőhegyesen. Mindhárman munkanélküliek. Mihály, a fiatalabbik testvér azért kereste fel szerkesztőségünket, mert — elmondása szerint — bosszúból megszüntették járadékának folyósítását. Amikor meglátogattam a hihetetlenül nehéz körülmények között élő családot, kiderült, hogy Mihály bátyja, László is jövedelem nélkül maradt. — 1992 novembere óta vagyok munkanélküli. Több helyen próbáltam elhelyezkedni, még Budapesten is — kezdi a szerteágazó történetet Horváth László. — 1993 júniusában összetalálkoztam Dropa Mihállyal, aki az úgynevezett néplavórt bérli Végegyháza alatt. Korábbról is ismertem Dropa urat, eléggé jó viszonyban voltunk egymással. Elvállaltam, hogy segítek neki a fürdőnél. Az az igazság, hogy két válás után szorult helyzetben voltam, a feleségeim rendesen kiforgattak, ráadásul jobbnak láttam, ha ebből a házból is elmegyek, mivel édesapámmal is megromlott a viszonyom. Kiköltöztem hát a néplavórhoz. Dropa úr megkérdezte, ha már úgyis ott vagyok, ellátnék-e bizonyos feladatokat. Természetesen igent mondtam, hiszen szállást adott, ételt, italt. Volt szó arról is, hogy később esetleg az alkalmazottja leszek. —Konkrétan mivel hízta meg önt Dropa úr? ^ — Afféle mindenes voltam. Őrködtem, takarítottam, ha áru jött átvettem, aláírtam a számlákat. Az is előfordult, hogy főztem a vendégeknek... Később valami miatt, amiről nem szívesen beszélnék, megromlott a viszonyom Dropa úrral. László- napkor bejöttem Mezőhegyesre, két napig itthon tartózkodtam. Amikor visszamentem, Dropa Mihály azonnal nekem ugrott, hogy hiány van, ez nincs meg, meg az nincs meg. Akkor nagyon összevesztünk, és ismét ott hagytam. Egy hét múlva mentem a holmijaimért. Se a ruháimat, se a személyi igazolványomat, se az útlevelemet nem adta vissza. Tótkomlóson a rendőrségen jegyzőkönyvezték az esetet, kaptam egy ideiglenes papírt. Ekkor utaztam föl Budapestre munkahelyet keresni. Ezt levélben közöltem g munkaügyi központ mezőkovácsházi kirendeltségével, a budapesti címemet is megadtam nekik. Negyedik napja tartózkodtam a fővárosban, amikor kiraboltak. A maradék ruhámat is elvették Tényleg csak az maradt, ami rajtam volt. Na, mindegy. Vártam, vártam a pénzt, de három hónapig egy árva fillér sem jött. Gondoltam, apámhoz küldték az állandó lakcímemre. Mikor hazajöttem, apám mondta, hogy egyszer kaptam ugyan egy nagyon kis összeget, azóta viszont semmit. A munkaügyi központban kiderült, hogy Dropa Mihály följelentett: állítása szerint nála dolgoztam havi 12 ezer forint fizetésért. Emiatt szüntették hát meg az 5 ezer 700 forintos járadékom folyósítását! Csakhogy én tíz fillér munkabért nem kaptam Dropa úrtól. Ha kaptam volna, annak nyoma lenne, valami papíron szerepelne az aláírásom. De ilyet senki sem tud fölmutatni. A döntésbe nem tudtam belenyugodni, de fellebbezésemet elutasították. Itt vagyok minden jövedelem nélkül, az öcsémnek is megszüntették az ellátását. Négy hónapja az apám 6 ezer 700 forintjából élünk hárman. Ráadásul tartásdíjat is kellene fizetnem a három gyermekem után, már emiatt is rángatnak a batto- nyai bíróságra. Na, és még valami. A vasúttól sorra kaptam az 1000-1500 forintos büntetéseket, mert állítólag rendszeresen jegy nélkül utaztam Békéscsaba és Budapest között. De kérdem én, honnan tudják az adataimat a kalauzok? Arra gyanakszom, hogy valaki visszaél a személyes okmányaimmal... Még sohasem voltam ennyire elkeseredve, mondtam is az öcsémnek, nem maradt más hátra, be kell tömöm valahová. Ha hiszi, ha nem, jelenleg az összes élelmünk egy kenyérnek a csücske. Hús még karácsonykor sem volt az asztalunkon. — Dropa úr kijelentette, hogy megbünteti az egész családot — veszi át a szót Horváth Mihály. — Én autóbalesetet szenvedtem, megsérült a gerincem. Ajánlották a gyógyvizes kúrát, így néhányszor kimentem fürödni a néplavórba. Mit ad Isten, Dropa úr engem is lejelentett mint alkalmazottat. Igazolni tudom, hogy július 1-től július 30-áig semmiképpen sem dolgozhattam nála, hiszen július 14Létől három hétig Kakasszéken kórházi kezelés alatt állottam. Mégis megszüntették a segélyemet. Szeptember 16-án adtam be a fellebbezésemet, de még csak nem is válaszoltak rá. Magamhoz veszem a Hováth fiúktól kapott vaskos aktaköte- get, köztük László kézzel írott fellebbezését. Első utam a Magyar Államvasutak békéscsabai állomásfőnökségére vezet. Bottyán Pálné pénztárfőnök előkeresi a Horváth László nevére kiállított „utasleadásokat”, azaz a jegy nélkül való utazás dokumentumait. Mindegyiken szerepel Horváth László jellegzetes aláírása. Öt iratot személyi igazolvány, egyet pedig „bemondás” alapján töltöttek ki a kalauzok. Ez utóbbira Horváth László saját kezűleg rávezette, hogy elveszett a személyi igazolványa. Lehangoltan indulok a Békés Megyei Munkaügyi Központba. Ott először Horváth Mihály dossziéja kerül elő. — A kórházi zárójelentés szerint a fiatalember ’93. június 23-ától július 14-éig állott kórházi kezelés alatt, tehát július 15-étől július végéig dolgozhatott 8 napot Dropa Mihálynál. Az ellenőrzés során ez egyértelműen be is igazolódott. A munkáltató elismerte, hogy napi 400 forint munkabérért foglalkoztatta Horváth Mihályt — teregeti a papírokat az egyik ügyintéző. —Elképzelhető, hogy Dropa úr mindezt bosszúból tette? —Kizártnak tartom, ugyanis ez kötelezettségeket ró az úrra. Neki munkaadói és nem csekély társadalombiztosítási járulékot kell a bevallott munkabér után fizetnie. —Csakhogy a testvérek... — Igen, tudom. A munkavégzés tényét egyik Horváth fiú sem ismerte el, dehát ennek az az oka, hogy többszöri próbálkozás ellenére egyikőjüket sem tudtuk megtalálni sem az állandó, sem az ideiglenes lakcímén. — A hatósági ellenőrzés során megállapítottuk, hogy Horváth László is jogtalanul vette fel a járadékot — veszi át a szót a munkaügyi központ másik munkatársa. — Az eljárás során a munkáltató aláírásával és bélyegzőjével elismerte, hogy Horváth László július 1-jétől 12 ezer forintos havi fizetésért nála dolgozott, így Lászlótól is kénytelenek voltunk megvonni a járadékot. Döntésünket másodfokon is jóváhagyták, az érintett a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.-— Visszanyerhetik-e a munkanélküli ellátásra való jogosultságukat a Horváth testvérek? — Igen, amennyiben az ügyfél jogosult rá a megszüntető határozat időpontjától számított kilencven nap elteltével ismét folyósítható a járadék. Ehhez jelentkezniük kell a mezőkovácsházi kirendeltségen. Természetesen megkerestük Dropa Mihály vállalkozót is. — Horváth Lászlóval megállapodtunk havi 12 ezer forint nettó fizetésben, majd úgy alakult, hogy hetente kapott a bevételből valamennyi összeget az elvégzett munka után. Közben megszaporodtak a teendők, és elhívta az öccsét is segíteni. Már majdnem eltelt egy hónap, és még nem jelentettem be hivatalosan az alkalmazásukat, amikor összezördültünk. Hogy miért? Horváth ugyanis László-napot tartott, és nagy dínomdánomot rendezett, ráadásul pénzt vett el a kasszából. Felszólítottam, hogy számoljon el. Az eltulajdonított pénzből rendőrségi ügy lett, és a vállalkozó társammal, a mai napig futunk a pénzünk után. De mindenekelőtt jó lett volna, ha itt vannak Horváthék is — mondta. — Szemtől szembe szeretek beszélni. A magam részéről lezártam az ügyet. Kellő elégtétel a számomra, hogy nem kapják a munkanélküli segélyt. — Egyikőjük már kapja — igazítottam ki. — Igen? És mire fel!? ... Halasi — Ménesi Olvasóink írják ----------- ---- ■ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Még egyszer a bérlakásokról Városunk korábbi vezetőjét, dr. Gally Mihályt azért tiszteltem, mert az országban talán utolsóként mert nyilvánosság előtt ragaszkodni ahhoz az álláspontjához, hogy az állami bérlakásokra szüksége van a városnak, azokat nem szándékozik eladni senkinek. Akaratában a jó gazda szemlélete, a közösségért felelős ember gondolkodásmódja tükröződött. A mostani követelőzők vajon átérzik-e, hogy a „saját tulajdonú” lakás megszerzésének utolsó lehetősége hány embert foszt majd meg a valósan egyetlen esélytől, hogy valaha is emberhez méltó körülmények.között lakjon? Honnan ez a csillapíthatatlan lakástulajdonlási éhség azok részéről, akiket — bocsánat a kifejezésért — ki sem lehetett robbantani a bérlakásból? Túl nagy a potya vásár csábítása? Egy lakás esetleg várható lakbéremelése lehetetlenné tenné azt, aki ugyanazt a lakást szemrebbenés nélkül megvásárolná, s a továbbiakban fenntartaná? Netán ügyes tőkebefektetők bulija készül romba dőlni, s a háttérben lapuló érdekek duzzadnának közüggyé? S történik mindez akkor, mikor egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy bizony égető szükség lenne az állami lakásépítésekre. Hát erre csak azt tudom mondani, bolond az a gazda, aki ma féláron adja azt, amire egyébként nyilvánvalóan szüksége van, s holnap négyszeres áron kell újabbat vennie. Újabbak építése legyen tehát másik országvezetés gondja, amely valóban érzi a szociális terhek megoldásának felelős gondját, s annak megoldási lehetőségét nem áldozza fel a pillanatnyi előnyök oltárán. Egy nagy baj van csupán: egy jelenlegi mértékű állami lakásvagyon talán csak újabb negyven esztendő múltán jön össze ismét, s annak „privatizálásában” részt venni nemigen lesz már lehetőségük. Fogyatkozó szeretettel egy kommunista sosem volt, de meggyőződésében fejlődőképes önerős várospolgár: Kovács András Családi farsang A békéscsabai belvárosi római katolikus plébánia, a hittanra járó gyermekek és szüleik nevében köszönetét mondunk mindazoknak a vállalatoknak, akik a február 12-én megrendezett, maradandó élményeket nyújtó családi farsangot anyagilag támogatták. A Márvány Cukrászda Kft., a Jókai Színház, a Phaedra mozi, a Mikromax Kft., az Ipartestület és az Érdemes bolt értékes ajándékokat bocsátott rendelkezésünkre. Köszönet mindnyájunk nevében: Braunné Fodor Zsuzsanna HITOKTATÓ Heuréka! Nagy a büszkeség bennem és dagad a keblem, mert magyar vagyok. Hiába, a magyar az magyar, nekem mondhat bárki bármit. Szürkeállományunk az egész kontinensen elismert. Majd kibújok a bőrömből örömömben, hogy már megint feltaláltunk valamit. Feltaláltuk a korszerű, praktikus csomagolású terméket, az üveges tejet és milyen olcsón. Mindössze 75 millióba került. Igaz, ez még csak egy üzeni, de majd csak lesz még több is. Meg azért az se semmi, hogy ez a tej mínusz tíz fokon öt napig is eltartható. Szerintem ennél sokkal tovább is kibírja—10 fokon, csak azt nem írják, hogy ez a tej mennyi fagyállót tartalmaz, mert egyébként nem tudom, hogy a fényvédős üveg a mínusz tíz fokot hogyan viseli el nevetés — pardon —, repedés nélkül?! Igaz, én már megettem a kenyerem javát, de még nagyon jóI emlékszem arra az időre, amikor rájöttünk, hogy az üveges tej mennyire korszerűtlen! Rengeteg okot tudtunk felsorakoztatni, amiért az egész üvegestej -rendszerünket szemétdombra kell dobni. Több milliárdos értékünket oda is dobtuk, mert helyette feltaláltuk a sokkal korszerűbb zacskós tejet. Igaz, ez újfent belekerült néhány milliárdba, de mit számít az nekünk. Ez csak morzsa ahhoz képest, amit el-Lupis-olunk, amit egyes nagy jóinknak végkielégítésként kifizetünk, amit csak úgy elb... (pardon, majdnem leírtam). A zacskós tejjel az a gyanúm, kicsit tényleg melléfogtunk. Rengeteg tejünk csak úgy elúszott. Mire a zacskó a boltba ért, jó része már akkor igen lapos volt. De ez senkinek sem hiányzott. Volt elég. A kutyának se kellett. Még a csatornába is jutott belőle. Arról már nem is beszélek, hogy a mérhetetlen mennyiségű tejes zacskó mibe került nekünk és hogy szinte jóvátehetetlen kárt okozott környezetünkben. Legfőbb ideje tehát, hogy feltaláljuk a korszerű, praktikus csomagolású üveges tejet és dobjuk a szemétbe a sok milliárdba került zacskósat. Persze még több dolog van, amit sürgősen fel kell találni. Sürgősen fel kell találni az ugarbúzát, a búza kézi vetését, a kukorica eke utáni vetését, ha van aki húzza az ekét. Ha nincs, akkor azt a bizonyos kukoricavető puskát is, a csatornádénak a vasvillával való vetését is fel kell találni és azt is, hogy a boronát és a fogast emberi erővel is lehet üzemeltetni. Mert ugye valahol itt tartunk. Boldog József Békéscsaba
