Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
»gJIÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1994. március 16., szerda Szépen — magyarul A gyomaendrődi 617. Számú Ipari Szakmunkásképző és Cipőipari Szakközépiskola vendége volt az a 40 középiskolás, aki iskolájában a legjobb olvasási technikával, legkifejezőbben olvas. A zsűri két kategóriában bírálta el a versenyzők teljesítményét. Először a szabadon választott szöveget olvasták fel a tanulók — a zsűri véleménye szerint kitűnően, hiszen tizenheten kerültek a második fordulóba. Több gondot okozott a kötelező szöveg előadása. Egy igen nehéz tanulmányrészlet szuggesztív tolmácsolása már csak keveseknek sikerült. A szakmunkástanulók legjobbjai: Gáspár Erzsébet Szabadkígyósról és Balázs Andrea Gyomaendrődről, a vendéglátó iskolából. A gimnáziumok és szakközépiskolák első két helyezettje: Farkas Margó, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Bencze Éva, a békéscsabai RózsaFerenc Gimnázium tanulója. Ok képviselik Békés megyét a Szép magyar beszéd verseny országos döntőjében. Dinók a Mogyoróssyban Feltűnően színesedett a gyulai Mogyoróssy könyvtár rendezvénynaptára. Figyelemre méltó programot ígér a március is. Titz Jánosáétól, a könyvtár rendezvényszervezőjétől ízelítőt kértünk ajánlatukból. — „Van-e jövője az oktatásnak” címmel Bajomi Iván, az ELTE Szociológiai Intézetének vezetője március 17-én, csütörtökön fél négytől tart előadást— mondta. — A kiváló előadót a Fidesz „Polgári kör” elnevezésű sorozatahozza Gyulára, s az általa elmondottak nyilván nem csak a városunkban élők figyelmére tarthatnak számot. Március 18- án a polgármesteri hivatal és az Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében Kiss Törék Ildikó előadóestjére kerül sor. Már a címe is beszédes: „...a múltat s jövendőt”. A művésznő a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja. Bizonyára sokakat mozdít meg a március 16-án 15 órakor kezdődő, dinoszauruszokról szóló program. Ennek előadója Főzy István, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Osztályának munkatársa lesz. Benne a rendkívüli látogatottságnak örvendő budapesti kiállítás rendezőjét üdvözölhetjük. Lungo Drom Zsadányban is 1993 novemberében kezdték szervezni és 1994. január 18-án 58 taggal megalakult Zsadányban a Lungo Drom Cigány Érdekvédelmi Szervezet helyi csoportja. Mint a háromtagú vezetőség két tagjától, idősebb és ifjabb Jónás Tibortól megtudtuk, tagjaik jelentős része nem a cigány etnikumhoz tartozik. Ők nemcsak a cigányok, hanem a szegények érdekeit is képviselni akarják. Legfontosabb céljuknak tekintik, hogy tagjaik ne segélyért álljanak sorba, hanem vállaljanak munkát, például az önkormányzat által teremtett közhasznú munkát is. A szervezetet támogatja a helyi önkormányzat, mely induláskor ötvenezer forint támogatást biztosított számukra. Már eddig több sikeres akciót bonyolítottak le, legutóbb március ötödikén juttattak el húsz rászorult családnak 50-50 kilogramm burgonyát Kaviár és lencse — olasz vígjátékbemutató Sztárvendég a Jókai Színházban Ha csupán a derű óráit számolom, akkor most számottevő időknek lehetünk részesei. Kell, nagyon kell minden olyan perc, amely ellazít, felold sok buta feszültségtől, s amely segít átvészelni rosszkedvűnk tavaszát. Mondják, hogy nevetés a legjobb patikaszer minden lelki nyavalyára, s ha így van, akkor hatásos kúrát ígér a Békés Megyei Jókai Színház, amely Giulio Scar- nicci—Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse című vígjátékát tűzte műsorára. Bő másfél évtizede már játszotta a társulat a Kaviár és lencsét. Jó kis előadás volt, ám az egész estéről az a kép maradt meg bennem a legélesebben, ahogy a rokkant hadfit alakító Kovács Lajos időnként elrikkantotta magát: bum, bum!! Múltak az évek, a hajdani „Kovács Lajoskát” elsodorta tőlünk az élet, s ő beégette magát több magyar város színházi életébe. Szolnokra kellett utazni, ha mint Hamletet vagy Ványa bácsit akartuk látni. Fantasztikus élmények- voltak! Legutóbb egy filmszerepért kapta meg a legjobb férfialakításért ítélt díjat. És ő ma sincs Békéscsabán... Pedig nagyon hiányzik, elkelne nálunk, hiszen teljes lényével a „mi emberünk”. Mindez pedig arról jut eszembe, hogy a szín- házcsinálás egyik módja lenne, ha úgy is gyarapítanánk az értékeinket, hogy a tőlünk elszerződött kiválóságokat visszacsalogatnánk. Mostanság inkább az a módi járja, hogy neves vendégművészekkel erősít a Jókai Színház. Arthur Miller Alku című drámájában Szabó Gyula volt vendég, a Kaviár és lencse főszereplője pedig Bajor Imre, s a rendező Verebes István szintén elismert név. Hogy az évadnyitó előadás, a Jézusfaragó ember vendégrendezőjéről, Csiszár Imréről ne is beszéljünk. Bizony, ezek az erősítések nagyon szükségesek, de egyszer Kovács Lajost is jó lenne idehaza látni... Most pedig félre a gondokkal, tessék bátran nevetni, kacagni, hahotázni. A Kaviár és lencse szerzői erre jó alkalmat kínálnak. Egy itáliai városkában élő, szeszélyes család kuszaságaival ismerkedhetünk. Távolinak tűnik ez a lármás világ, mégis akár saját magunkra is rácsodálkozhatunk. Sok rokonszenves, kisszerű életművész, aki a mulatságos helyzetek özönében bukdácsol, a nézők nagy örömére. Két gurgulázó nevetés között még az is átvillanhat rajtunk, hogy nem szabad tragikusan komolyan venni az egész min- denséget, amelybe az előadás végén ismét belecsöppenünk. Nézőpont kérdése csupán és egy kis tréning a nevetésre, amelyet a színházban szép lazán megszerezhetünk. Verebes István rendezése könnyed, jó iramú, mértéktartó előadást produkált. Igazi profi munka! Mira János díszletei közt, Torday Hajnal által tervezett jelmezekben zajlik a komédia. Kiss Erika alakítja a ház bővérű asszonyát, Harkányi János a csábító szomszédot. Ősi Ildikó és Lakatos László szép ifjú pár, akik természetesen egymásra találnak. Szentirmay Éva, Muszte Anna, Szőke Pál és Kalapos László dolga, hogy a szeretetre méltó zsiványok közé csöppent úri népséget életre keltse. Nem érheti szó a ház elejét, hiszen az egész szereplőgárda tisztességgel elmondja szövegét. De mintha eltévesztették volna a műfajt, s nem vennék észre, hogy ők egy vígjáték szereplői. Vagy talán túlzottan tisztelik a vendég jelenlétét, s nem akarják learatni előle a nevettetés babérjait? A „hazaiak” közül szinte csak Dénes Piroska, Gálfy László és Szép- laky Endre „mert” komédiáz- ni. Hála az égnek! Pedig Bajor Imre sziporkázó játéka igazán nem igényelte, hogy egy egész társulat cipelje mellette a zongorát. S még arra se volt szüksége, hogy mint a lencsefőzelék mellett a kaviár, legyen egy massza, amihez képest ínyencség. Ezzel az alakítással egy csillogóbb környezetben is ragyoghatna. S ha Bajor Imre évek múltán majd visszaemlékezik a békéscsabai vendégszereplésére, remélhetően nem csak az jut eszébe, hogy begipszelt karral játszott, hanem az is, hogy nagyon szerette őt a közönség. Méltán! Andódy Tibor Bajor Imre, Gálfi László, Ősi Ildikó, Lakatos László és Szentirmay Éva FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Cserediákság Hamburgban Péter a faliújságon olvasta a felhívást Egy rögös út véget ért... „Tanulnom kellene, mert főéiből írom az első zárthelyi dolgozatomat. Az igazság viszont az, hogy semmi kedvem a tankönyvekhez, ezért készítek egy rövid mérleget az eltelt néhány hónap történéseiről” — vallja egy orosházi diák, majd részletesen beavatja szeretteit utazásának viszontagságaiba, a fogadó család szokásaiba, a német iskola tanrendjébe, a szombati tanítás előnyeibe, a kezdeti szótára- zások időpocsékoló nyűgjeibe stb. Mindez egy magnókazetta segítségével történik, aminek a végén ott a megállapítás: „megérte jelentkeznem, hisz annyi szép élményben volt már így is részem, és tudom, hogy a java még előttem van!” Bogdánffy Péter, a Táncsics gimnázium tanulója tavaly augusztus 8-án ült fel 9 magyar társával a Hamburgba tartó vonatra. Azóta valóban sok minden történt a 17 éves fiúval, akinek édesanyját, Bogdánffy Csabá- nét kértük meg, avasson be fia világlátásának történetébe. — Péter az iskolai faliújságon olvasta a felhívást, nekünk csak akkor szólt, amikor megírta bemutatkozó levelét. A Youth For Understanding — Hungary, azaz a Fiatalok a Megértésért Magyarországi Egyesülete februárban behívta a fiamat egy meghallgatásra, majd kaptuk az értesítést, hogy Péter elnyerte az ösztöndíjat, mehet Németországba. Kaptunk tájékoztatót arról, hogy mit nem szabad tenniük kinn- tartózkodásuk ideje alatt gyermekeinknek. Egy kis ízelítő: tilos vadászni, ejtőernyőzni, szeszt fogyasztani, munkát vállalni, autóstoppolni. A hallottak után anyai szívem nehezen akart beletörődni abba, hogy a fiút elengedjem 1 évre idegen országba tanulni. A tények, az érvek azonban meggyőztek. A befogadó család kiléte viszont továbbra is izgatott. Csupán annyit tudtunk róluk, hogy pedagógusok, 4 gyermekük van, a legidősebb és a 17 éves fiú már volt, illetve jelenleg is cserediák. Amikor Péter megérkezett az egyhetes „összetartó” táborból Achenbe, minden rejtély megoldódott. A Meim- berg család saját gyermekeként kezelte a mi fiunkat, az első pillanattól kezdve befogadták. Azt már Pétertől tudjuk, hogy áprilisban Olaszországba utaznak, előtte viszont Hamburgban Peti egy szemináriumon vesz részt, ahol a médiákról hallgat előadásokat. Tanulmányi eredményei alapján a legjobbak között tartják számon az orosházi diákot — tudtuk meg a magnó- kazettáról. Lassan — a szülőknek talán még lassabban — eltelik az egyesztendős tanulmányi ösztöndíj, Péter viszont így biztatja édesapját, édesanyját: nem is olyan vészes ez az iskola! A dolog jól szuperál! Csete Ilona Kilencvenkét éves korában, 1992. március 14-én hunyt el Hegyesi János költő, politikus. A közelmúltban néhány irodalmat mívelő és szerető személy megalakította a Hegyesi János Irodalmi Kört. Céljuk, hogy a bámulatra méltóan gazdag életpályát, s személyét példaadónak tekintsék és illő tisztelettel próbálják felmérni, mit is hagyott ránk az utolsó parasztköltő, a nemes poéta, az igazi hazafi. Már két éve, hogy a föld betakarta őt örökre, most már csak emlékezzünk, beszélni többet vele nem fogunk! Itt maradtak versei, írásai, melyek utat mutatnak. Nem rekedni meg a múlton, átvergődni sok megúnton. Kemény daccal zord időben, hinni, bízni szebb jövőben! (Zord időben — rögös úton c. vers részlete) Egyik folyóirathoz írt levelében, rá oly jellemző öniróniával így írt: „...most már én is elmondhatom a kubikos kiszólását. Amikor keresztül bukott a talicskán, és tápászkodott felfelé, azt mondta: Na, hála Istennek, ezen is túl estem, túl vagyok... Hát én is túl vagyok a 90. évemen — mit akarok még?” Borbíró Lajos Nem lehet elég korán kezdeni! Március 25-éig tekinthető' meg Battonyán a városi könyvtárban Gyenes-Eckbauer Évának, a helyi középiskola rajztanárának a kiállítása. Képünkön a szerb óvodásokat látjuk tárlatlátogatás közben fotó: lehoczky Péter
