Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

1994. február 7., hétfő NAGYVILÁG Vérben úszott a szarajevói piac Izetbegovic légi csapást követel, Karadzic a katasztrófa kiterjedésével fenyeget Egyetlen lövedékkel 68 embert megöltek, s több mint százat megsebesítettek Szombat délben minden eddi­ginél súlyosabb merényletet hajtottak végre Szarajevó el­len: egyetlen lövedékkel 68 embert megöltek, s több mint százat megsebesítettek. A gránát a zsúfolt szarajevói piactéren csapódott be, a hely­szín szörnyű látványt nyújtott. Reggel nyugalom volt, még a szokott kisebb lövöldözés sem hallatszott. Az emberek kime­részkedtek az utcákra, s renge­tegen voltak a központi piacté­ren. Értesülések szerint a tá­madást szerb tüzérek hajtották végre. Sir Michael Rose, az ENSZ boszniai katonai parancsnoka vasárnap a Reuter hírügynök­ségnek kijelentette: lehetetlen megállapítani, hogy melyik fél lőtte ki azt a gránátot, amely egy szarajevói piacté­ren 68 ember halálát okozta. Sir Michael ezt abból az al­kalomból mondta, hogy befe­jeződött az aknatölcsér vizs­gálata. A vezérőrnagy ezt megelőzően Jean Cot tábor­nokkal, az ENSZ délszláv területen állomásozó katonai alakulatainak parancsnoká­val, valamint Akasi Jaszusi- val, az UNPROFOR vezetőjé­vel ellátogatott a szarajevói tragédia színhelyére. A jugoszláv külügyminiszté­rium nyilatkozatban ítélte el a szarajevói piactéren történt tö­megmészárlást. A nyilatkozat szerint haladéktalanul lépése­ket kell tenni, hogy feltárják az igazságot és megbüntessék a kegyetlenkedőket — idézte a Tanjug. A Szarajevóban történt véres események súlyos csapást jelentenek a délszláv megbéké­lési folyamatra — olvasható a jelentésben. Szarajevóban tegnap gyász­napot tartottak a piactéri tüzér­ségi támadás áldozatainak em­lékére. A 68 áldozaton kívül a kór­házakban kétszáz sebesültet láttak el. Alija Izetbegovic el­nök a terrorakció kapcsán han­goztatta: a nemzetközi közös­ségnek védelmet kellene nyúj­tania, végre kellene hajtania légi csapást vagy fel kellene oldania a fegyverszállítási zár­latot. Haris Silajdzic miniszterel­nök a Biztonsági Tanács sür­gős összehívását kérte. Ejup Granic alelnök rámutatott: a NATO-repülőgépek csak röp­ködnek a boszniai légtérben; mindent regisztrálnak, de semmit sem tesznek. A sebesülteket C—130-as szállítógépen szállítják el. Egy ilyen gép már vasárnap dél­előtt le is szállt Szarajevóban. A boszniai szerb vezetés cá­fol és fenyegetőzik. Gvero tá­bornok azt fejtegette, hogy a piactéren pokolgép robbant. Milovanovic tábornok, vezér­kari főnök határidőt szabott az ENSZ-csapatoknak arra, hogy közös bizottság jöjjön létre az ügy kivizsgálása céljából. Ha nem fogadják el a szerb kérést, a boszniai szerb hadsereg fő­parancsnoksága megszakít minden együttműködést az ENSZ-erőkkel és a humanitá­rius szervezetekkel, amíg az esetet teljes mértékben fel nem tárták, s nem tájékoztatták a világ közvéleményét — így a tábornok. Radovan Karadzic boszniai szerb elnök a Dnevnik című lap­ban megjelent interjújában kije­lentette, hogy a nemzetközi kö­zösségnek tárgyalóasztalhoz kellene ültetni a muzulmáno­kat, s nem lenne szabad folyton fenyegetnie a szerbeket és a hor- vátokat. Karadzic szerint bár­milyen katonai beavatkozás nagy katasztrófára vezetne, a háború kiterjedne az egész Bal­kánra, sőt még messzebb is. Prostitúcióra kényszerítették a „szardíniái lányokat” A római magyar konzulátusra menekültek Újabb éhségsztrájkba kezdett Bajgyik László Aláírásgyűjtés kezdődik az újabb éhségsztrájkjának 12. napjánál tartó Bajgyik László nagyváradi egészségügyi szakszervezeti vezető követe­léseinek — elsősorban az egészségügyi költségvetési előirányzatok radikális növe­lését sürgető felhívásának — támogatására a szakszervezet megyei központjaiban. Az akcióról maga Bajgyik László tájékoztatta telefonon vasárnap az MTI tudósítóját. Tavaly Bajgyik 47 napos éh­ségsztrájkkal csikart ki hason­ló ígéreteket a kormányzattól, ezek azonban jórészt papíron maradtak. Bajgyik azoknak a vádaknak nyomán, hogy tava­lyi, saját otthonában folytatott éhségsztrájkja nem volt szabá­lyos, most szakszervezetének megyei székhelyén böjtöl. Egészségi állapota gyorsan romlik, mert még tavalyi éh­ségsztrájkjának következmé­nyeit sem heverte ki, de — hangoztatta — nem fog meg­hátrálni. Akciójával az ellen tiltako­zik, hogy a költségvetés egész­ségügyi fejezetében előirány­zott összeg a tavalyihoz képest alig változott, holott az inflá­ció arányában csaknem meg kellett volna háromszorozni. Egy orvos kevesebbet keres, mint a villamosműveknél egy takarítónő. Halaszthatatlan egy új egészségügyi biztosítá­si törvény is — mondta. A hét végén Szardíniáról el­menekült és a római magyar konzulátustól segítséget kérő magyar lányok esete azt a gya­nút erősíti, hogy szervezett formában zajlik a lányok Ma­gyarországról Szardíniába szállítása és ott prostitúcióra kényszerítése. Az olasz ható­ságok számára a magyar lá­nyok ügye azonban még jelen­téktelen a hasonló helyzetbe kerülő más nemzetiségű, orosz, ukrán, lengyel és cseh lányok problémája mellett — jelentette ki vasárnap Galántai Ambrus római magyar konzul az MTI római tudósítójának. A konzul, aki tavaly októ­berben érkezett ki az olasz fő­városba, elmondta, hogy a ma­gyar külügyminisztérium már korábban is kapott szórványos jelzéseket a Szardínián bajba jutott lányokról. Egy-egy ma­gyar lány eddig is eljutott a római magyar nagykövetség­re, de a mostani esetből derült ki meglehetősen pontosan a „leánykivitel” szervezettsége, meglehetősen nagy mérete. A rendszerváltozás után gyökeresen megváltozott Ma­gyarország és Olaszország tit­kosszolgálatainak együtt­működése. Ezt hangsúlyozta Füzessy Tibor, a magyar tit­kosszolgálatokat ellenőrző tárca nélküli miniszter, aki ja­nuár közepén tárgyalt Rómá­ban az olasz titkosszolgálatok vezetőivel. Az együttműködés egyik fő területe a szervezett bűnözés elleni harc, s a leánykereske­delem kétségtelenül ide tarto­zik. Ezzel kapcsolatban a ma­gyar konzul azt közölte, hogy a szardíniái eset ügyében — a magyar illetékesekkel történt konzultációt követően — hét­főn feltehetően kapcsolatba lép az illetékes olasz hatósá­gokkal is. A konzul és a konzu­látus azonban nem nyomozó- hatóság, nem bűnüldöző szerv — hangsúlyozta Galántai. Fel­adata — és lehetősége — az, hogy a bajbajutott magyar ál­lampolgároknak segítsen. A konkrét ügy kapcsán azt kö­zölte, hogy a magyar nagykö­vetség már tervbe vette, meg­vizsgálja a tiszteletbeli konzu­látus megnyitásának lehetősé­gét Szardínián. Addig is a ró­mai nagykövetség és konzulá­tus igyekszik segíteni. Azt azonban tudni kell, hogy nem állampolgári jog az, hogy egy külföldön bajba ju­tott magyar állampolgár a kon­zulátustól kapjon anyagi tá­mogatást a hazajutáshoz. A konzulátus természetesen megkölcsönzi a hazatéréshez elengedhetetlenül szükséges útiköltséget azoknak, akik ön­hibájukon kívül jutnak bajba, de ezt is csak akkor teheti, ha biztos garanciát kap arra, hogy a kölcsönt vissza is fizetik — mondta nyomatékosan a ma­gyar konzul. Megölték a vád tanúját Kairóban Néhány órával azelőtt, hogy a bíróság előtt tanúskodhatott volna, péntek éjjel Kairó köze­lében meggyilkolták azt az au­tókereskedőt, aki látta az Átef Szidki egyiptomi miniszterel­nök ellen tavaly novemberben megkísérelt merénylet végre­hajtóit — közölte a rendőrség. Szajjed Ahmed Jehját üzle­tében ölték meg éjfél körül to­vábbi három emberrel — egy vevőjével, egy alkalmazottjá­val és egy őrrel — együtt, nyil­vánvalóan iszlám fundamen­talista fegyveresek, akiknek sikerült elszökniük. Jehja adta el azt a gépkocsit, amelybe a Szidki elleni merényletkísér­lethez robbanószerkezetet raktak. A november 25-én véghez vitt terrorakcióban a kormányfőnek nem esett baja, de egy iskolás lány meghalt, és több mint húszán megsebesül­tek a robbanástól. Az autókereskedő neve is­mert volt a nyilvánosság előtt, miután a kairói sajtó jelentette, hogy a belügyminiszter nagy pénzjutalmat (12 ezer dollár­nak megfelelő összeget) adott át neki a tettesek felkutatásá­hoz fontos információk ellen- tételezéseként. A Talái al-Fath (A hódítás előőrse) nevű szélsőséges cso­port tagjai és hat szökésben lévő társuk elleni pert január végén kezdték meg, és szom­batra tűzték ki a harmadik tár­gyalási napot. Ekkor hallgat­ták volna meg Jehját, akit elő­ző éjjel meggyilkoltak. Wurfer Gyula kanadai levele „Oroszország” érdekes város Nekem mindig furcsa volt itt Amerikában, hogy a helység­nevek mellé mindig hozzá mondják vagy írják a tartomány nevét. Torontót például így mondják: Toronto, Ontario. Magyarországon nem kell azt ífni, hogy Békéscsaba, Békés megye, mert otthon mindenki tudja, hol van Csaba. Amerikában ez nem így van. Nemrég tudtam meg példáid, hogy Kaliforniában is van egy Toronto, sőt Ontario is. Az itteni szokást ismertem, mégis meglepődtem, amikor egyik ismerősöm arra kért: kísérjem el Russiaba. Mindjárt meg is nyugtatott: nem kell megijedni, mert ha korán reggel elindulunk, másnap estére már itthon leszünk Torontóban. Mikor ismerősöm elment, csak utána kezdtem el gondol­kodni azon, mivel is megyünk mi Oroszországba, hogy két nap alatt meg akarjuk járni az utat. Másnap reggel fél hatkor csöngetett az ismerősöm, én a zsebembe dugtam az útlevelemet és ntár indultunk is. Először a 401 -es úton mentünk nyugatnak, majd később délnek vettük az irányt. A határnál a bevándorlási hivatal tisztjének kérdésére — ,,hová mennek” — mosolyogva válaszoltam: to Russia. A várt hatás azonban elmaradt. A tiszt komor képpel kívánt jó utat. Ismerősöm jót nevetett rajtam. A határ után a 78-as úton egy kicsit északra mentünk, majd hamarosan megérkeztünk Russia városá­ba. „Oroszország” érdekes város, sok ott az indián és a szőrmekereskedő. Russia Illinois államban van, a Floridá­ba tartó út mellett. Különösen télen használják sokan az utat, mert Florida száz métfölddel közelebb van erre, mint ha Buffalo vagy Kingston felé kerülnének. Visszatérve a bevezetőben említettekre: nyolc évig él­tem Angliában, és ha Londonról beszélek, mindig megkér­dezik tőlem, hogy London, England vagy London, Onta­rio? Mivelhogy itt is van egy London. Eleinte persze mindig zavart a sok ,.műveletlen”, aki nem tudja, hogy London csak egy van, az angol. De idővel én is tudomásul vettem a helyi szokásokat. Levelem tehát kelt: 1994. február 6-án, Toronto, Ontarióban. Rakétát lőttek egy mentőhelikopterre A Politika című belgrádi lap szombaton fényképes jelen­tésben közölte, hogy egy F— 16 típusú török vadászgép a boszniai Romanija körzetében két Sidewinder típusú leve­gő—levegő rakétát lőtt ki egy MI—8-as helikopterre, amely jól látható vöröskeresztes jel­lel volt ellátva. A fényképen látszik a repülő és a helikopter, s a kép­aláírás tanúsága szerint a raké­ta fénycsíkját is fel lehet fedez­ni. A szerb pilóták manővere­zéssel kivédték a támadást, s a NATO-kötelékben tevékeny­kedő török gép újabb rakétát már nem lőtt ki — így a jelen­tés. A Politika írásának szerzője Miros Lazanski ismert katonai szakíró, a fényképet Ognjen Radosevic, a boszniai szerb hadsereg folyóiratának, _ a Srpska Vojska című lapnak a fotóriportere készítette. A cikk nem közli, hogy mikor történt az állítólagos támadás, amely­ről más források eddig még nem adtak hírt. Maga a fény­kép, amelyet a véletlenül kö­zelben tartózkodó riporter ké­szített, eléggé elmosódott, pusztán annyit lehet kivenni, hogy egy vadászgép és egy helikopter — egymáshoz vi­szonylag közel — sötét égbol­ton repül. Bosznia felett teljes légtér- zárlatot hirdettek. A NATO lé­giköteléke jogosult fegyvert használni, ha bármely fél meg­sérti a tilalmat. Mindamellett eddig még nem volt példa arra, hogy lelőttek volna helikop­tert a NATO gépei. Az ellen­ben már előfordult, hogy szerb repülőgépek megsemmisítet­tek egy megfigyelő helikop­tert. A gép olasz személyzete életét vesztette. Töltsön velünk egy estét !

Next

/
Thumbnails
Contents