Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05-06 / 30. szám

1994. FEBRUÁR 5-6., SZOMBAT-VASÁRNAP ÁRA: 16,30 FORINT XLIX. ÉVFOLYAM 30. SZÁM Május 8-án választunk mÍN-KÉP A hétvégi magazinja 5-12. oldal A kuratórium fura ura Fura ura van az egyik alapít­vány kuratóriumának! Meg­sértődött. Nemcsak rám, a lap­ra is. Ezt persze nem tőle tu­dom. Noha úgy lett volna sportszerű az úr, ha velem köz­li, hogy ez a kifogása, az a baja írásomat illetően. Nem! O üzenget, mint annak idején Kossuth Lajos, akinek melles­leg joga volt az üzengetésre! (3. oldal) Amerikából jöttem... San Diego, Los Angeles, San Francisco, Hawaii... Tőkés Tí­mea manöken, a békéscsabai T. T. Divatstúdió egyik veze­tője éppen a napokban tért vissza ezekről a csodálatos he­lyekről. (9. oldal) Várostérkép magánvállalkozásban A dolog valahol ott kezdődött, amikor még 1993 nyarán Szeghalom képviselő-testüle- te elvetette azt az ajánlatot, hogy készíttessen várostérké­pet. Egy helybeli vállalkozó, Layer István elhatározta, hogy mégis elkészítteti. A térképé­szeti munkákkal egyidejűleg a város néhány vállalkozóját is megkereste, hirdessenek a vá­rostérkép szabad felületein. A munka a befejezéséhez köze­ledik, hamarosan elkészül a magyar mellett német és angol nyelvű tájákoztatást is nyújtó térkép. Mint Layer Istvántól megtudtuk, a térkép hiánypót­ló jellegű, elkészítésénél nem a nyereségszerzés motiválta, hanem szeretné Szeghalmot „eladni” az ország más tájain is. Február végére valószínű­leg már kapható is lesz a tér­kép, ára száz forint körül vár­ható. Május 8-án, vasárnap lesz az országgyűlési képviselők vá­lasztásának első fordulója, je­lentette be Göncz Árpád köz- társasági elnök pénteken nem­zetközi sajtókonferencián. Az időpont megválasztását az államfő a többi között azzal indokolta, hogy a lehető legha­marabb tartsák meg a vokso­lást és annak nyomán mielőbb jöjjön létre egy stabil kor­mányzat. (Utalt arra is, hogy a választások második forduló­jának időpontját már a parla­ment által megválasztott Or­szágos Választási Bizottság tűzi ki.) A döntés további A Gyulai Munkaügyi Bírósá­gon nemrégen lezajlott — il­letve félben maradt — per fel­perese Kakuszi József , a Vasu­tasok Független Szakszerve­zeti Szövetsége országos vá­lasztmányának tagja volt, aki nem mást perelt, mint a Ma­gyar Államvasutakat. Mi taga­dás, a tárgyalás előtt arról le­hetett hallani, hogy a MÁV az emlékezetes vasutassztrájk miatt szabadult meg tőle, ám az eljárás eddigi történéseiből ilyesmire még csak következ­tetni sem lehet. Kakuszi József, a Szentesi Vontatási Főnökség Mezőhe- gyesi Kirendeltségének egy­kori dízelmozdony-vezetője (ma egy másik főnökség moz­szempontja volt, hogy a vá­lasztás a lehető legolcsóbb le­gyen. Felvetődött ugyanis, hogy amennyiben hétköznap lenne a voksolás, esetleg mun­kaszüneti napot kellene elren­delni, ami hallatlanul megdrá­gította volna a választást. Fon­tos kívánalom az is, hogy mi­nél többen menjenek el vok­solni. Ez egyébként minden pártnak érdeke — szögezte le az államfő, akinek előrejelzé­se szerint várhatóan magas lesz a részvételi arány, mivel az ország népe tisztában van azzal: tétje van a választásnak. (Folytatás a 3. oldalon) donyszerelője) többszöri neki­futás után azt kérte a munkaü­gyi bíróság dr. Juhász Gábor által vezetett tanácsától, hogy a részére még szeptember 9-én átadott rendkívüli felmondás jogellenességét állapítsa meg. Indok: a felmondásnak rész­ben alapjául szolgáló nyilat­kozatot úgymond nem önszán­tából tette az egyezkedés so­rán. Magyarán: fenyegetéssel vették rá az áthelyezés kérésé­re. Kakuszi József egyben kér­te eredeti munkahelyére visszakerülését, valamint fő­nökei intézkedéseivel kapcso­latban a „hátrányos meg­különböztetés” kimondását roma volta negatív megítélése miatt. / Epületomlás az 0 utcában Az előzetes statikai jelentés megerősítette azt, hogy nem robbanás, hanem az épület főfa­lának meggyengülése okozta a péntek délelőtti budapesti Ó ut­cai szerencsétlenséget, amely­nek eddig egy halottja és két súlyos sérültje van. A ház lakói szerint rajtuk kívül már nem hiányzik közülük senki, a rend­őrség ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a romok között még esetleg súlyos sérültre, vagy halottra bukkannak — tá­jékoztatta az újságírókat Ba­logh János alezredes tegnap a késő esti órákban a BRFK-n. Az ügy és tárgyalása nem volt mentes a fordulatoktól, mi több, a bakugrásoktól sem. Miután szeptemberben Kaku­szi Józsefet kirúgták, egy eny­hébb pillanatukban, október 26-án — beleegyezésével — főnökei visszavették, s más szolgálati helyre, mozdony­szerelői munkakörbe áthe­lyezték. Az is igazán meglepő­en hangzik, hogy az elbocsájtó szép üzenet táviratilag érke­zett meg Kakuszi József csa- nádpalotai lakására. (Kupa Mihály legalább levelet kapott főnökétől.) Kakuszi József, a felperes követel a MÁV-tól vagy negyvenezer forint elma­radt bért is. Hogy pontosan mennyit is, azt nagy hirtelen­jében sem ő, sem a MÁV jogi képviselője nem tudta kikal­kulálni. A felek ezért bölcsen abban maradtak, hogy e pénz­ről majd peren kívül megálla­podnak. Ha a bíróság előtti ku­sza nyilatkozatokból a lénye­get jól hámoztuk ki, akkor a történet váza ennyi. (Folytatás a 3. oldalon) Hív a vasút, küld a MÁV? Egy táviratilag kirúgott, ám nem ezért alkoholos mozdonyvezető pere munkáltatójával Éppen „első mozdonyvezetőt” cserélt a MÁV, amikor —ugyancsak—a legszélesebb nyilvánosság figyelmét kiérdemelni látszó eseménynek vettük hírét. Dreyfussi méretű igazságtalanság esett meg egy Mezőhegyesen szolgáló mozdonyvezetővel — vélhettük az előzetesen hallottak alapján, aztán kiderült: nem a nagy Zola tollára méltó történésekről van szó, inkább csak kissé nagyzol az informátorunk. Rosszabbat soha! Nincs menekvés, ha tiltakozna is ellene, jelenlegi parla­mentünk az utókor számára úgy marad meg az emlékezet­ben, mint a negyvenéves diktatúra utáni első szabadon megválasztott törvényalkotó testület. Ezt bizony a törté­nelem is jegyzi, s nyomban kihúzhatnánk magunkat, hogy ismerhetjük, láthatjuk az országnak e sorsformáló gyűlését és annak kiválóságait. Talán nem az emberekben van a hiba, hogy a parla­mentről hallva felemelő érzés nem ejti kábulatba a sokat emlegetett népet. Amikor ezernyi sorscsapás, szegény­ség, munkanélküliség, hétköznapi öldöklés nehezedik a társadalom vállára, valahogy nehezebben talál dicsérő szavakat a törvényhozókra. Még csak az sem vált ki tapsvihart, ha meghalljuk, hány törvényt, határozatot szavaztak meg az urak és hölgyek, mi több, ugyancsak tarthatunk attól, el-elmaradozik az elismerés, hogy — a környező országokkal ellentétben — a nemzet stabilitá­sában oroszlánrészt vállalt az Országgyűlés. Nem érdemes tovább keresni az erényeket és a hibákat, a parlament működése körüli ellentmondás egyelőre feloldhatatlan. Az elmúlt majd’ négy esztendőt ezért tegye mérlegre az utókor, amely talán érzelmektől mente­sen, tárgyilagosan ítéli meg korunkat. Nekünk legfeljebb egy kívánságra marad erőnk és időnk az Országgyűlés mandátumának végefelé: rosszabbat soha, jobbat annál inkább szeretnénk! László Erzsébet Együtt gondolkodó szlovák kisebbségek A kis-jugoszláviai, a romániai és a hazai szlovákság vezetői február 3—5. között tanácsko­zásra gyűltek össze Békéscsa­bán. Tegnap a Körös Hotelban Mirosláv Demák, a kis-jugo- szláviai Matica Slovenska el­nöke, Ondrej Stefanko, a Ro­mániai Szlovákok és Csehek Demokratikus Szövetségének elnöke, Mata Mihály, a Ma­gyarországi Szlovákok Szö­vetségének ügyvezető elnöke és dr. Alt Gyula, a hazai szö­vetség titkára sajtótájékozta­tót tartott. Ezen megtudhattuk: a három országban ma össze­sen mintegy kétszázezer szlo­vák nemzetiségű polgár talál­ható, akiknek elődeik Trianon előtt egyetlen országhoz, az Osztrák—Magyar Monarchi­ához kötődtek. Az alföldi régi­óban élő szlovákságot ez a kö­zös történelmi múlt, valamint a kisebbségi sors kapcsolja össze. A három országba sza­kadt szlovákság vezetői elő­ször három éve Békéscsabán a Csabai Kalendár (Cabiansky Kalendar) első újraindított számának bemutatóján talál­koztak. Együttműködési meg­állapodásukat 1991-ben a vaj­dasági Bácspetrőcön írták alá. Elhangzott: ismét ki szeret­nék adni a szlovákság regioná­lis kulturális folyóiratát, az Al­földi Szlovákot (Dolno- zemsky Slovák), mely 1902- ben Újvidéken indult, s az első világháború utáni határátraj­zolások idején szűnt meg. Az Alföldi Szlovák első számá­nak megjelenése (immár bé­késcsabai szerkesztéssel) (Folytatás a 3. oldalon) Tízféle termékből biztos siker A sarkadi szelló'zó'művek utódja, az AERO-FERR Kft. tízféle termékből évente 24 millió forint nyereséget produkál. Felvé­telünkön robbanásbiztos ventilátor rezgésmérését végzik FOTÓ: FAZEKAS FERENC Élettársak jóban, rosszban A csütörtök éjjel Orosházán történt gépkocsi-feltörések­nek előzményei és következ­ményei is vannak — hallottuk a tegnapi sajtótájékoztatón az Orosházi Rendőrkapitányság munkatársaitól. Történt ugyanis, hogy egy etnikumhoz tartozó pár (élet­társ), I. I. és J. J. italozással töltötte napját. Csatlakozott hozzájuk a Csoki gúnynévre hallgató jóbarát(nő) és néhány ismerős is. Az éjszakai „por­tyát” egy üzletben vásárolt üveg itókával tette emlékeze­tessé. A mámoros pillanatok komoly tervek kiagyalására serkentették a párt. Először a Kölcsey utca parkolójában ál­ló két Ladát és egy Golfot tör­ték fel, majd az Eötvös iskolá­nál egy újabb Zsiguli került az útjukba. A Kossuth téren par­koló egyik személygépkocsit sikerült beindítaniuk is, de nem tudtak messzire autózni, mert a néhány méterrel odébb lévő vaskaró „megfogta” az autót és utasait egyaránt. A helyszínre érkező járőrnek így sikerült elcsípnie a részeg tol­vajokat, akik már régi ismerő­sei az orosházi rendőröknek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy tavaly a törött kezű I. I. élettársa segítségével rabolt ki egy sértettet a Bajnok utca kör­nyékén, az idén pedig a Szőke (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents