Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
© ^ 1994. február 28., hétfő CSALÁDI OLDAL fsa 9--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány pályázata Az alapítvány pályázatot hirdet 1994-ben a következő feltételekkel: 1. Pályázhatnak azok a magyarországi természetes és jogi személyek, akik vagy amelyek szociális tevékenységet folytatnak, illetve ilyet kezdeni kívánnak. 2. A szakkuratórium a pályázható összeget nem kívánja segélyként kiosztani, nem tudja támogatni a profitorientált szervezetek, valamint az ön- kormányzatok és az önkormányzati egységek közvetlen pályázatát. 3. Az elbírálás során a pályázónak más alapítványtól, intézménytől kapott támogatását a szakkuratórium döntésénél figyelembe veszi. 4. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) A pályázó nevét, címét, telefon/telefaxszámát, valamint a bejegyzési okirat számát. b) A pályázat rövid indoklását. c) A támogatandó tevékenység költségigényét, a pályázó saját erőforrásait, valamint az igényelt összeg fel- használásának részletes költségvetési tervét. d) Ha a pályázó más helyről a pályázat témakörében segítséget kér, akkor annak pontos megnevezését. 5. A pályázatot 1 példányban a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány titkárságának címére kérik eljuttat- ni: 1300 Budapest, 3. Pf.: 227. 6. A pályázatok benyújtásának határideje: 1994. március 10. 7. További információk kérhetők a 250-0330-as budapesti telefonszámon. Hétszáz éves szülészet Régi, közép-amerikai kultúrák orvoslásáról írva Benedek István egy még 1976-ban megjelent művében az aztékok szülészetével is foglalkozik. Többek közt azt írja, hogy különösen az előkelő nők esetében már a terhesség ötödik hónapjától kikérik a bába tanácsát és segítségét. A terhes asszony többször fürdőt vesz, miközben a bába masszírozza, s ha azt veszi észre, hogy a magzat rosszul fekszik, kukoricalevelekkel meg is korbácsolja az asszony testét. A terhesnek bőséges táplálkozást ajánlanak, kevés munkát és súlyemelést. Futni sem szabad, és kerülnie kell az ijedtséget. A kívánságait pedig teljesíteni kell, viszont a harmadik hónaptól kezdve tilos a nemi élet. „A fájások jelentkezésekor a szülő nőt izzasztó fürdőbe ültetik, és a fájások erősítésére gyógyszereket kap, melyek közt az oposszum szétdörzsölt farka a leghatásosabb.” Ha a szülés elakad, zsályafőzettel tetézik az újabb oposszumadagot. Ha ez sem használ, akkor a bába az anya fejét rázogatja, majd felállítja és kézzel döngöli a hátát és nyomásra biztatja. A szülés pillanatában a bába harci kiáltásba tör ki, majd elvágja a köldökzsinórt, a méhlepényt a ház sarkában elássa. Aztán imádkozás közben megmossa az újszülöttet, belefúj a vízbe és megkóstoltatja a gyermekkel, víz alá meríti, majd bepólyálja. Mindezek után már jöhetett a csillagjós. V.M. „Egy fészekben négy generáció” A Nemzetközi Családév 1994 vetélkedőn a Szokolai család az almáskamarásiakat képviselte FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A Nemzetközi Családév 1994 felmenő rendszerű vetélkedőjének első fordulóját a megyében Almás- kamaráson rendezték meg, ahol a települést a Szokolai család képviselte. Az összesített eredmények alapján negyedikek lettek, ám tettrekészségük mellett csak a lelkesedésük volt nagyobb. A verseny izgalmán túljutva otthonukban kerestük fel a családot, és megkértük, mutassák be önmagukat. A beszélgetéskor kitűnt, hogy a család központi személyisége és fő összetartója Szokolai Jánosáé, az anya és nagymama, aki féltő őrzője a családi összetartozásnak. A bemutatkozást is ő kezdte, majd id. Szokolai János, az édesapa, Mázán Attila a vő és később Erzsiké, az idősebb lány is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — A férjemmel 1962-ben esküdtünk, s 1974-ig a helyi téeszben dolgoztunk — emlékezik az anyuka. — Mindig is Almáskamaráson éltünk. Három gyermekünk született, 1962, 65 és 70-ben. János a legidősebb, utána Erzsébet, majd Katalin. Tizenhét évvel később született Árpád, aki most első osztályos. Hát így lettünk mi nagycsaládosok — mondta mosolyogva. —1964- ben vettünk egy tehenet, ettől kezdve a ló és a tehén tartotta el a családot. A mai napig is ebből élünk. A lovak különösen kedvesek, félig hobbi, félig munkaerő. A férjem kisiparosként is dolgozott, de amikor abbahagyta, nem kapott nyugdíjat. Én háztartásbeli voltam, így műveltük a földeket, megtermeltük a takarmányt, elláttuk az állatokat. A fiunk Orosházán végzett a mezőgazdasági szakközépben, Erzsiké a békéscsabai nyomdaipariban, Katalin Sarkadon, a postaforgalmiban. Egyébként ő Almáskamaráson most a postamester. Jó tanulók, szófogadó- ak és családhoz kötődő gyerekek voltak. Talán ezért is maradtak mindannyian itt, a közelünkben. Minden gyereknek ebben az utcában vettünk házat, és úgy elünk, mint a kotlós a csibéivel. Szoktuk mondogatni, hogy egy fészekben van a négy generáció, mert még az egyedül élő nagymamák is ide költöztek a közelünkbe. Az unokák, Attila, Tímea is a nagyinál szeretnek a legjobban. Ráadásul augusztusra megint szaporodik a család. Nálunk nincs anyósviszály, mindenki segíti a másikat. Szokolainé Bagi Mária, a meny például a helyi orvosi rendelőben dolgozik, s mint megtudtuk, aznap éppen a nagyi szorult a segítségére. A családról elmondták, hogy mindenért keményen megdolgoztak, már gyermekkorban megtanulták a munka megbecsülését, értékelni tudták a család összetartozását, amely a kölcsönösségen és a generáció tapasztalatain alapul. A mai napig is összeülnek megbeszélni a dolgokat, és mint mondták, családon belül igazi demokrácia van. Egyébként a családtagok is tevékenyek, a faluban több közösségi szervezetnek tagjai és vezetői. A vetélkedőre történő felkérést örömmel vették, és mivel egy hét állt rendelkezésre, a feladatokat megosztva, teljes erőbedobással készültek. Csupán három ponttal maradtak le a dobogóról, de a buktatók ellenére is hasznosnak ítélték a játékot. Arra pedig különösen büszkék, hogy a 104 véradó beszervezésével túlteljesítették a tervet. A beszélgetéskor még sok mindenről esett szó, s végül mi is gratuláltunk nekik. Halasi Mária Ki akkor a mozgássérült...? A súlyosan mozgáskorlátozott F. Sándor Vésztőről kereste fel panaszával szerkesztőségünket. Felháborító és fura dolgok estek meg vele. Előrebocsátjuk, hogy F. Sándor 45 éve lábcsonkolás miatt leszázalékolt. 1989-ben infarktus, magas vérnyomás, egyensúlyi zavar és agygörcs miatt másodszor, immár véglegesen leszázalékolták és III. fokozatba sorolták. 52 évesen elküldték végleges rokkantnyugdíjba. F. Sándornak a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete állami támogatást akart javasolni, ehhez azonban — az új rendelkezés miatt, ami 1994-től lépett életbe — állapotáról friss főorvosi igazolást kellett — volna — csatolnia. Az elsőfokú szakértői bizottság minden előzetes vizsgálat nélkül azzal utasította el F. Sándort, hogy rokkantsága nem meríti ki a mozgáskorlátozottság fogalmát. (?!) így került a másodfokú felülvizsgálatra 1994. január 25-én. F. Sándor, aki annyiszor részt vett már vizsgálatokon, „ledöbbent” attól, hogy a vetkőzőszék és a vizsgálóasztal között 2—3 méteres távolságot talált. így aztán, amikor lecsatolta a művégtagot, egy lábon, kenguruhoz hasonlóan kellett a vizsgálóasztalig ugrálnia. A vizsgálat alatt az alsó lábszárából való hiányt, a maradvány csonk egyharmadra való lesor- vadását, és a művégtag általi feltörést állapították meg. Ezután felhúzott öt csonkharisnyát és felszerelte a műlábat. Ezek után járnia, tornáznia és hajolgatnia kellett. Megállapították, hogy az egészséges lába bal csípőben a sokéves megterheléstől eldeformálódott. Mindezek után az indoklás nélkül elutasító kórlapot február 2-án megkapta: „az elsőfokú orvosi bizottság... megállapította, hogy nevezett mozgásszervi károsodása nem éri el a 67 százalékot. A másik oldalon mozgásszervi károsodása a rendeletben előírt mértéket nem éri el...” Panaszosunk megjegyzése szerint a háromtagú bizottság közül az egyiknek aláírása és bélyegzője hiányzik... B. V. Egy merd ára Két író fut össze a parkolóban. Az egyik egy szakadt trabival, a másik egy vadonatúj merdzsóval érkezett. —Régen nem láttalak, mi van veled?—kérdezi a mercis. — Semmi különös. Még mindig a külvárosi prolik életét vizsgálom, abból a témakörből írogatok. És te? —Én átálltam a sikeres menedzserek élettörténetére. Hogyan gazdagodtak meg, hogyan lettek országosan ismertek,... —És ezért vastagabb honorá- riumotjizetnek? —Áh, dehogy. — Akkor miből futotta erre a szupermercire? — Annikor ezek az újsütetű mágnások elmesélik a pályafutásukat, mindig rájövök egynéhány stiklijükre. Amikor finoman megpergetem, hogy az adóhivatal, a sajtó, a rendőrség harapna erre az értesülésre, akkor megkérdezik, hogy mennyi honoráriumot kapókén a kiadótól. —És mint mondasz nekik?-— Egy jó nagy összeget. Mert amelyik simlisnek tényleg vaj van a füle mögött, az úgyis a kétszeresét pergeti ki zsebből, csakhogy csendben maradjak. (Folytassa fondorlatosán MOZGATVA CÍMŰ KÖTETBŐL Presztízs Kiadó) A háló szorosabbra fonódik? Szociális pályázatok a Népjóléti Minisztériumban II. Lakner Zoltán, a Népjóléti Minisztérium szociális ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára a napokban tájékoztatott a szociális törvényt megelőző és követő intézkedéseikről, a minisztérium pályázatairól. — Meghívásos pályázatban gondolkodnak a falugondnoki rendszer kiépítésekor? — Igen, főként a kis lélekszámú településes megyékben, Baranya, Somogy, Bács- Kiskun, Vas, Zala esetében. A keretösszeg 35 millió, amely a térségi segítséggel duplázódhat. Működőképessé kell tenni a hanyatló kistelepüléseket. A választott, köztiszteletben álló falugondnok feladata az idősek étkeztetése, a gyerekek óvodába, iskolába, a betegek orvoshoz szállítása, házi gondozás (akár gyógyszerbeszerzés, gázpalackcsere). Ötletként sorolhatom még a munka- nélküliek szállítását a munkaügyi központokba, információgyűjtést munkaalkalmakról, kedvező vásárlási lehetőségekről, rokonlátogatást kórházban, szociális otthonban, könyvkölcsönzést, nagybevásárlást, falusi turizmusba kapcsolást és így tovább. A minisztérium differenciált támogatást nyújt a beérkezett pályázatok számának és a helyi segítség mértékének függvényében. — Minden eddigi pályázatot március 25-éig kell benyújtani. Március 31-éig lehet viszont pályázni a Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium együttes közhasznú foglalkoztatási programjára... — 400 millió forintot lehet felhasználni a kistelepülések tartós foglalkoztatást nyújtó szociális alapellátási szolgáltatásaira. Tartósan munkanélkülieket (legalább 6 hónap, pályakezdők esetében 3 hónap munkanélküliség) lehet bevonni, akiknek általános iskolai végzettségük vagy érettségijük van. Házi segítségnyújtás, családsegítés, krízisellátás vonalán dolgozhatnak vagy képezhetik őket e témákban. Alapvizsgára készülő ápolási asszisztens, szociális gondozó, ápoló, illetve érettségire épülő szociális asszisztensi képesítést igénylő munkakörökben. Pályázhatnak 2500 lé- lekszám alatti település önkormányzatai, nem állami szolgálatok, szervezetek. A foglalkoztatási törvény értelmében a foglalkoztatás a képzéssel összekötött időszakban maximum egy évig a bruttó bérrel és járulékaival havi 20 ezer 385 forint lehet fejenként. — Megváltozott munkaképességűk foglalkoztatására is lehet pénzt nyerni? — A rehabilitációs foglalkoztatás segítésére, munkahelyteremtésre, munkahely megőrzésre, munkavállalási esély növelésére igényelhető anyagi támogatás a rehabilitációs alapból. Vissza nem térítendő támogatás, kamatmentes kölcsön, kedvező kamatozású kölcsön kérhető ilyen embereket foglalkoztató beruházáshoz, bővítéshez, eszközbeszerzéshez, fejlesztéshez. Feltétele, hogy a pályázó legalább 20 százalék önerővel rendelkezzen. Benyújtási határidő: 1994. áprlis 15. Bede Zsóka A szellemileg ép, de testében sérült felnövekvő fiataloknak jó lenne az otthontól legalább néhány órás foglalkoztatásra elszakadni Esélyegyenlőség A sikeres ifjú sportolónővel készítenek riportot. Sokmindenről kérdezték már, végül eljutnak a családi tervekhez is. — Gondolt már a férjhezmenetelre? — kérdezte a riporter. — Igen. — Es mikorra várható? — Már a negyeddöntőnél tartanak a jelöltek. — Ezt hogy érti — lepődik meg a riporter. — Én hozzászoktam, hogy a sportágamban 32-en indulunk a döntőben. Férjjelöltnek is ennyit választottam. — És teljes körű küzdelmet vívott sorba velük? — Igen. A fair play azt kívánja, hogy mindegyiknek egyenlő esélyeket biztosítsak. (Presztízs Kiadó)
