Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
TARKA OLDAL 1994. február 25., péntek VIZONTOKOR vizomm «WW „A halhatatlanság kezdeti már ezek” „Ne hagyjuk a mosolyt leher- vasztani arcunkról, a derűt, a boldogságot kihalni lelkűnkből. Csokonai Vitéz Mihály A lélek halhatatlansága című versének átélt olvasásával vértezzük fel magunkat a mulan- dóságtudat ellen: ‘Oh édes ér- zési az örök létnek, / Melyek vigasztalnak s erőmbe nevelnek, / A halhatatlanság kezdeti már ezek, / Miket most bennem gondolok s érezek!’ — idézte Oláh Andor 1989-ben megjelent Életmód kalendáriumában. Dr. Oláh Andorra emlékezve, akit ma temetnek Szentendrén, valóban nehéz azt gondolni, hogy nincs többé. Hogyne létezne, amikor alig akad az országban család, amely ne forgatná valamely könyvét a megjelent több tucatból, ne alkalmazná valamely tanácsát betegség esetén. Igazi vízöntőkori emberként élt. Végzett hivatása szerint orvos volt, választott hivatása szerint azonban tanító. S nemcsak a gyógynövények használatára, a táplálkozás fortélyaira oktatta a rá figyelőket, hanem a legfontosabbra: a létben küldetési feladattal felruházott emberhez méltó életre. A számára kiszabott 71 földi évnek legalább a dupláját élte le. Mivel messze megelőzte gondolkodásban saját korát, rengeteget kellett küzdenie eszméi érvényre juttatásáért. Néha belefáradt, s abba akarta hagyni, de utolsó pillanatig járta az országot, mert minden találkozáskor szembesült azzal, hogy szükség van még személyes jelenlétére. Budapesten született 1923- ban, s ott szerzett orvosi diplomát, mellyel a békéscsabai kórházban kezdett gyógyítani (felesége, s mindvégig társa a több emberre méretezett feladatban, Kállai Klára békéscsabai születésű). Élhette volna csupán az orvosok egyébként is emberpróbáló életét, de Karácsony Sándor pedagógusfilozófus író és az egykori gyulai múzeumigazgató, Lükő Gábor megfertőzték őt a hagyománykutatás szenvedélyével. „Nyomokat kerestem a múltban, járatokat ástam a mélybe —- írja a Békéscsabán 1985-ben kiadott Fűbe-fába az orvosság! című könyve előszavában. — Kutatói tevékenységem nem maradt életidegen, elvont szaktudomány, hanem orvosi szemléletemre és gyakorlatomra is hatással volt. A modem orvostudomány irányzataival, szemléletével együtt elősegítette számomra egy humánusabb, természetesebb, emberközpon- túbb orvoslás, medicina kialakulását. (Ezen túlmenően azokban egész személyiségem fejlődése szempontjából gazdagodást jelentett.) Lehetővé tette, hogy leküzdjem azokat a negatívumokat, melyet a technokratikus beállítottság, az embertől elszakadt szcientiz- mus (tudományosság), a természettel és a hagyományokkal szembefordulás — tehát a fejlődés árnyoldala — jelent az ember, az orvos és a tudomány számára.” Új hold, új király! A magyar népi orvoslás életrajza című könyvében találjuk meg több évtizedes küzdelmének alap- gondolatát: „Ennek a kötetnek az ismertetésen túl az a célja, hogy a szakemberek és a nagy- közönség körében segítsen tudatosítani azt a felismerést, hogy a magyar népi orvoslás nem tartható értéktelen babonának és kuruzslásnak, hanem éppen olyan értékes ez a hagyományanyag, mint a népi kultúra többi része. De nemcsak azt a végletes nézetet kívánja megcáfolni, miszerint a népi orvoslás, úgy, ahogy van, üldözendő és kiirtandó ku- ruzslás, hanem azt a másik végletes véleményt is, amely azt változatlanul érvényes és alkalmazható természetes gyógymódrendszerként tünteti fel. Kétségtelen, hogy a betegek és a betegségek sokoldalúbb és hatékonyabb gyógyítását segíthetik elő, de csak egy tudományos értékelés, elemzés és feldolgozás után.” Világosan megfogalmazott szándékára azonban igen kevesen figyeltek oda, s a Békéscsabán és Dobozon eltöltött 24 év után családjával együtt Szentendrére költözött. A hagyományok felé alázattal fordult emberhez méltóan az orvos Oláh Andor betegeinek nemcsak a testét gyógyította, hanem test-lélek-szel- lem egységében vizsgálta őket, s tanította az EGÉSZség- re. Az egyablakos, kis szoba- konyhás szentendrei orvosiak hamarosan szellemi központtá változott. A szűklátókörű materializmus sivárságától szenvedő emberek éveken át elindultak minden hónap első szombatján Borsodból, Zalából, s természetesen Békésből is, hogy összekucorodva a kicsiny szobában hallgassák a hitvallást arról, hogy az ember több, mint csupán biológiai és társadalmi lény, s az igazi hatalom nem a pozíció és a pénz, hanem az emberi gondolat. A szellem, a lélek erejének alkalmazásáról szóló tanításai ekkor hangzottak el nyilvánosság előtt először, s bár akkoriban minderről ajánlatos volt nem beszélni, a kicsiny műhely híre külországokba is eljutott. Sohasem felejtem el azt a lengyel fiatalembert, aki egy indiai jóga-ashramból (iskolából) hazafelé jövet Budapesten megszakította az útják, kidöcögött a HÉV-vel Szentendrére, elmesélte néhány élményét, elfogyasztott egy szelet barna kenyeret, megivott egy bögre gyógyteát, majd elrepült Varsóba. A rendszerváltozás után sorra alakultak az életreform- körök, nyaranta az életmódtáborok, s talán egy sem volt olyan, amelyiknek Oláh Andor ne lett volna a vendége. Prófétikus tehetségére óriási szükség volt az új gondolatokkal vágyva, de bátortalanul ismerkedők körében. Fáradhatatlanul járta az országot, írta cikkeit és könyveit, szinte hetente nyilatkozott a rádióban és a televízióban, pedig már javában a nyugdíjaséveit taposta. Sokan féltették őt, hiszen súlyos szívbetegként jött a világra, s csak a megmaradásért vívott küzdelem során kidolgozott egészséges életmódnak köszönhette, hogy képes volt két végén égetni élete gyertyáját. Tudta, addig nem pihenhet, amíg nem jelennek meg az utódok, a stafétabot méltó átvevői. S lassan bár, de fel-feltűntek sorban a hozzá hasonlóan gondolkodni bátorkodó orvosok, s ma már egyre többen vallják közülük nyíltan, hogy a hivatalos orvoslásnak nem harcolni kell a természetgyógyászat ellen, sőt nem is csak békés egymás mellett élésben létezni, hanem ötvözni a hagyományból átvehető gyógymódokat az orvosi gyakorlattal. Ugyanakkor a laikusok körében is meggyökerezett már a gondolat, hogy a betegség sohasem csak a test egyetlen szervének a „meghibásodása”, hanem ennél sokkal összetettebb problémát jelző tünet. Egyre többen figyelnek oda táplálkozásukra, gondolataikra és érzelmeikre. A próféták magányosságába, a meg nem értettséggel szembeni küzdelembe belefáradt test elment. Oláh Andor azonban tudta, hogy még csak kezdetén járunk a Vízöntőkornak, sok ellenállást kell még leküzdeni az emberiséget megnemesítő eszmék hordozóinak, de azt is tudta, hogy az első csaták már megnyerettek. A küzdelmeket tovább folytatók pedig vallják, hogy Oláh Andor nem ment el nyomtalanul: az a világ, amelyet itthagyott, már nem ugyanaz, mint amelyikbe beleszületett, s ebben az ő szerepe maradandó. Lenthár Márta „Legyen vidámság a szívben télen-nyáron, s asztalunkon napenergiával telített természetes táplálék.” Ne legyünk szűkkeblűek! A közkedvelt TV Híradó ötletet felhasználva magunk is ingert ereztünk arra, hogy igénybe vegyük a szájleolvasás művészetét. A Köztársaság Párt képünkön látható titkárságvezetője, Bányai Tünde éppen azt sugalmazza főnökének, Palotás Jánosnak, hogy jól mondta a délutáni sajtótájékoztatón: az üzleti élet számára az a meghatározóan fontos, hogy olyan politika alakuljon ki az elkövetkező időszakban, melynek környezetében érdemes lesz Magyarországon gazdasági tevékenységet folytatni. Szemlátomást is csak erről lehet szó... Felvételünk a Köztársaság Párt elnökéről, Palotás Jánosról (jobbra) és bájos, ifjú titkárnőjéről (balra) készült a választási párt gyulai táncmulatságán. Jó alkalom az ilyen egy hódítani akaró szervezetnek a lehető legteljesebb kitárulkozásra. E mellet (hogy belénk bújt a nyomda ördöge: mellett!) ilyenkor kellő rálátással lehet megközelíteni az adott táj sajátos vonásait. Mert ugye micsoda különbség mutatkozik például természeti adottság dolgában megszokott környezetünk és egy dimbes- dombos tájegység kínálata között! Régi vágya a békési síkság lakóinak, hogy valamiféle kiegyenlítődés induljon meg e téren is. Sok függ a következő négy év döntéseitől: a csúcsokat FOTÓ: KEREKES ISTVÁN ugyan még nem látni, de a hozzájuk vezető utat már igen. S ha végre majd ott állunk, bizonyára mi is magunkba szívhatjuk a siker örömét, s jóleső fáradtsággal tekinthetünk vissza a meg- . tett útra. Van hát mit tennünk, vágjunk bele az újabb és újabb kihívások kemény leküzdésébe! Ne legyünk szűkkeblűek! K.A.J. Beszélgetés a klubéletről Pletykák Zoltán Erikáról Igaz, hogy sok ruháját maga varrta. Nem igaz, hogy Ausztráliában turnézott, ilyen célból nem is készült a szigetországba. Igaz, hogy ugyanaz fedezte fel, aki Csepregi Évát, mégpedig dr. Erdős Péter, az akkori PRO menedzseriroda főnöke. Nem igaz, hogy duettet szeretne énekelni Nagy Feróval, bár néhány énekessel ezt már megtette. Igaz, hogy bejárónője van. A megyei klubéletről, a fellépési lehetőségekről beszélgethetnek az érdeklődők február 26-án, szombaton este 8 órakor a békéscsabai ifjúsági ház kaszinójában, a Zenész-klub keretében. Vendégek: a ’48-as, a Zebra és a Narancs Klubok szervezői. 21 órakor a Phil Collins koncertjéről készült Ilimet vetítik le, 23 órakor pedig Rock-klub zárja a programot. Nyomok a hóban Páros nyomok a hóban: könnyű paták. A sűrűbó'l a hegyoldalon át futnak tovább, amerre" az őzsuta a kisgidát a fölpárázó hajnalban vezette. Köröskörül-aludt még a világ. Az erdőszélen állt, fölkapta fejét, a szélbe szimatolt, kémlelte a veszélyt. Háta mögött fia remegve várt, elrejtette a köd, elrejtették a fák. Sehol egy élő árny, egy mozdulat. Csak a világító, kristályos csillanású hó — az út szabad. S szökellve, nesztelen a lejtőn föl, amerre még tágabbra tárul a vidék, s őrzik a koronás tetőt a szálfenyők. Míg végre ott megint áfák között eltűnnek a nyomok, amerre ma hajnalban tétovázó fiát az őzsuta a hegygerincen át erdőtől erdőig vezette. „Elázik a szép hajam!” A két, látszólag egyforma kép között öt eltérő részletet fedezhettek fel. Melyek ezek? (A NEUE KRONEN ZEITUNG ALAPJÁN)
