Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

Országos román bál Gyulán Az országos román bálák törté­netében először a hazai kisebb­ségi sajtó — a Magyar Televí­zió és a Magyar Rádió román szerkesztőségei, valamint a Kö­rös-parti fürdővárosban, Gyu­lán megjelenő Női című, román hetilap — rendezi a február 26- ai, szombati gyulai táncmulat­ságot. Zenével egy aradi népze­nei együttes, egy szalonzene- kar, valamint egy román muzsi­kátjátszó szegedi együttes szol­gál majd. A télbúcsúztató gyu­lai országos román bál műsorá­ban föllép még magyarországi román dalokkal Papp László méhkeréki népdalénekes. Éjfél­kor jellegzetes román étket, csorbalevest szolgálnak föl a bál vendégeinek. Megyei horgásznap A Körösvidéki Horgász­egyesületek Szövetsége az idén is megrendezi megyei horgász­napját február 26-án, szomba­ton 9 órától a szövetség Békés­csaba, Bajza utca 11. szám alatti székházában. Délelőtt videove- títéssel egybekötött ifjúsági ve­télkedő lesz, majd a harcsa hor­gászatáról hangzik el előadás. Délután a modem horgászesz­közökről és módszerekről hall­hatnak a résztvevők, valamint horgászfilmeket vetítenek. Az előadásokhoz kapcsolódó hor­gásztotó legjobbjait díjazzák. Tanulmányi versenyek Mezőhegyesen az általános is­kolások most folyó tanulmányi versenyén biológiából Ballabás Anita, Boros Patrícia, Zsótér Brigitta, földrajzból Szegvári Gábor, Maczák Endre, Zsótér Brigitta, Harancsák Henrietta és Gergely Tünde végzett dobo­gós helyen. Kémiából a hetedik osztályosok közül Mészáros Róbert, Kinyó László és Szeg­vári Gábor, a nyolcadikosok közül pedig Ballabás Anita, Maczák Endre és Zsótér Brigit­ta lett a győztes. A matematikát és az anyanyelvet, valamint a vers- és prózamondást kedve­lők versenyére ezután kerül sor. Nemzetközi balettiskola (volt?) Orosházán Orosházán a Petőfi Művelődési Központ 1992 óta biztosított he­lyet a Barta Károly által vezetett balettiskolához. Az oktatás megszervezését és lebonyolítá­sát teljes egészében Barta úr végezte, aki az oktatáshoz szük­séges helyiségért terembérleti díjat fizetett intézményünknek. Az utóbbi időben több szülő keresett meg bennünket azzal a panasszal, hogy Barta Károly beszedte ugyan az 1993 őszén induló tanfolyam díját, ám az oktatást azóta sem kezdte meg. Kérjük azokat, akik befizették a tanfolyamdíj első részét, febru­ár 25-éig jelentkezzenek sze­mélyesen, vagy telefonon a mű­velődési központban. A Petőfi Művelődési Központ dolgozói MEGYEIKÖRKÉP 1994. február 25., péntek Kultúránk követei Nyugaton Négy magyar képzőművész kiállítása Németországban Bármerre járunk a világban, a magyar kultúra értékeivel lépten-nyomon találkozhatunk. Lon­donban, a British Múzeumban láttam a magyar könyvnyomtatás első darabjait, Párizsban Mun- kácsy-képeket fedeztem fel. Kodály hírét-nevét az egyetemes zeneoktatásban megkérdőjelezheti- e valaki? Amerigo Tot a szobrászatban, VasareljT a festészetben, s a filmművészetben George Czu- kor már a klasszikusok közé tartozik. A közel­múltban Sevillában ismerhette meg a világkiállí­tás látogatója Makovecz Imre héttornyú szimbó­lumát. Járási Ildikó tűzzománca bibliai ihletettségű Néhány éve, amióta Európa számunkra is átjárhatóbb, már nem csupán a klasszikusnak számító művészek, alkotók képviselik hazánkat a világ­ban, hanem újabb tehetséges nemzedékek, fiatalok, jelen­tős értékek létrehozói mutat­ják meg művészetüket. Né­hány hete négy magyar képző­művész kiállítása nyílt a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban. Egy magyar művészeket menedzselő német—magyar cég vette őket „szárnyai alá”. Mindannyian kiforrott egyéni­ségek. Ludvig Zoltán Nagykani­zsán élő festő elsősorban szür- realisztikus világával hívta fel magára a figyelmet. Organi­kus képei valahová az evolú­ció elejére utalnak. Színei, egymásba átalakuló formái időnként a mesék világát idé­zik a szemlélőben. Más képei kozmikus szimfóniák dalla­mait csalják elő emléke­zetünkben. Szekeres Emil ugyancsak nagykanizsai, képi világa azonban eltér az elvont kate­góriáktól. Mesterségbeli bra­vúrja láttán csodálattal adó­zunk a művésznek. Nagyon is a földön jár, hiszen a mai kor emberi konfliktusait festi meg. Kiállított képei között egy pusztulásra ítélt tanya előtt ál­ló szék sejtetheti velünk az el­távozott lakók tragédiáját. Járási Ildikó elbűvölő szín­világa, ikonisztikus képszer­kesztése önmagában is magá­val ragad. Ehhez járul még az általa magas színvonalon mű­velt műfaj, a tűzzománc vará­zsa. Lángoló vörösek, méltó­ságteljes feketék, s a köréjük merészen komponált pasztel- lek adják képei gyönyörűsé­gét. Csuta György személyében szűkebb hazánk is jeles alkotó- művészt adott ehhez a kiállí­táshoz. Alkotó munkája mel­lett jelentős művészetszerve­zői munkát is folytat, hiszen évtizedek óta motorja e táj al­kotóinak. Tavaly hozta létre Békés városában azt a galériát, amely egész évben egy gyűjte­ményes kiállításnak ad helyet. Kollégái segítségével a fiata­lok képzését is felvállalta. Nyaranként Nyugat-Európá- ban kialakult szinten és mód­szer szerint művésztelep mun­kálkodik általa. A Frankfurt melletti Bad- Salzhausenben nyílt kiállítá­son a Körös-ihlette alföldi táj jelenik meg képein. Az akva- rellek mintha párán keresztül láttatnák a fákat, tanyákat, a hatalmas síkságból előtűnő embert. Színei nem csupán az akvarelleken, de az olajtechni­kával festetteken is puha-bar­nák, sugárzó-sárgák. Az elő- búvó terrakották, a néha meg­csillanó kékek oly közel hoz­zák számunkra a festő érzéseit, hogy szinte vele. együtt teszünk sétát az elébünk vará­zsolt tájban. Művészeink a Német Szö­vetségi Köztársaságban sem érezhetik magukat egyedül. A mecénás Szinkron Kkt. jóvol­tából a külhonban élő magya­rok kitüntették figyelmükkel a kiállítást és a megnyitó rangját emelte az a tény is, hogy a Bonni—Magyar Nagykövet­ség kultúrattaséja nyitotta meg a kiállítást és köszöntötte a művészeket. Bede László Csuta György: Vihar után Véradó dinasztiák Dombiratoson Szerencse a „Kos” jegyében — Mint mindenkit, engem is izgatott a nyerés lehetősége, ezért hébe-hóba vettem né-: hány sorsjegyet. Legtöbbször a Mozaik Aruház előtti lottó­árusnál álltam meg a bevásár­lás előtt. így történt ez a múlt héten is, meséli a mezőkovács­házi O. Gábomé, akit ez alka­lommal félmillió forinttal gaz­dagított Fortuna szerencse­asszony. —Hogyan emlékszik a nagy eseményre? — Először két Hódos sors­jegyet vettem, amelyen nyer­tem 50 forintot. Nem váltot­tam be azonnal, hanem más­nap a születési napomra ala­pozva a „Kos” jegyéből vá­lasztottam. Láttam, hogy nyertes a szám, de nem fogtam fel, hogy valójában mit takar. Mutattam az árusnak és jobban megnéztük, hát 500 ezer volt rajta. Olyan hihetetlennek tűnt. Körülöttem kiabálni kezdtek, én meg örömömben felét elfelejtettem annak, amit venni akartam. —Az otthoniak mit szóltak a jó hírhez? — Anyukáméknál lakunk a két gyerekkel, mert sajnos a férjemmel különváltunk, így a közvetlen rokonság azonnal értesült a dologról. Egyszer már volt a lottón találatunk, de a késői beérkezésre hivatkoz­va nem fizettek. Mondogatták is, hogy nehogy így járjak. A hír gyorsan terjedt és sokan megkérdezték: valóban kifi­zetik? Másnap felhívtuk a Scratch and Win Szerencsejá­ték-szervező Kft. budapesti központját, ahol felvilágosí­tottak; hogy bármikor me­hetünk a pénzért. Egyébként a kft. területi szervezője, Sztra- ka Dezső személyesen jött el gratulálni és felajánlani a se­gítségét. Édesanyámmal utaz­tunk Budapestre, ahol nagyon kedvesen fogadtak és azonnal kifizették a pénzt. Mondhatni fél óra alatt lerendeztük az egészet. A pénzt a biztonság kedvéért takarékban he­lyeztük el. —Mire költik? — All éves kislány. Haj­nalka nagyon szeretne egy ke­rékpárt, a 7 éves Gabika sze­rencsére csak játékot kért. Egyébként éppen a nyáron kezdtem el a régi házunk tata­rozását, de elfogyott a pénz. Azt hiszem ez az összeg most nagyon jól jött. Gratulálunk! H.M. A 900 lelkes kisközség, Dombiratos polgárai közül több mint nyolcvanan jelentek meg a februári véradáson. A résztvevők átlagban 400 milli­liter vért adtak, közülük heten azt is vállalták, hogy beutaz­nak Békéscsabára „ferezisre”. — A 18 éven aluliak még nem, a 65 éven felüliek pedig már nem adhatnak vért — mondja dr. Sárctsi Tiborné, a Vöröskereszt helyi elnökei — Ezt figyelembe véve megálla­píthatjuk, hogy minden máso­dik dombiratosi rendszeres véradó. Településünkön — és ez egyáltalán nem túlzás! — véradó dinasztiák alakultak ki. A ma esti vacsorán például né­gyen 10-szeres, ketten 20-szo- ros, négyen pedig 40-szeres véradásért vehetnek át elisme­rést. De most fogjuk kitüntetni ifj. Domonkos Ferencet is, aki már 40 alkalommal nyújtotta segítőleg a karját. Próbaképpen az adatfelvé­telre várakozó Gajda család­hoz fordulok. — Ötvenhatodik alkalom­mal vagyok itt — mondja a feleség. — A férjem 48-szor, egyik fiam 50-szer, a másik pedig 30-szor adott vért. — Mi 1966 óta vagyunk véradók — szól közbe özv. Nagy Lászlóné; — Sajnos a férjem két éve elhunyt, de a fiunk követi a példánkat. Közben visszatértek Békés­csabáról a ferezisre vállalkozók. — Az a különbség, hogy itt 20 percig fekszünk az aszta­lon, ott meg másfél óráig — mondja Nagy Pál. — Időbe telik ugyanis a vérplazma ki- centrifugálása, no, meg a ma­radék visszacsorgatása a páci­ensbe. De a legnagyobb különbséget el ne felejtsem! — teszi ho£zá nevetve. — Csabán a „műtét” közben le­het nézni a videót. Éva asszony férje, dr. Sáro- si Tibor fenn fekszik az aszta­lon. — A vérvételi jegyzőköny­vek tanúsága szerint 1977-ben 307 véradónk volt, az ezt követő években ez a szám 250 körül állandósult—mondja. — Mun­kánkat Baráth Ferencné, Mol­nár Ferencné, Bojczán László­né, Kaszás Istvánná, Hallal Jó- zsefné és mások rendszeresen segítik. Sajnos az anyagi támo­gatást illetően az utóbbi időben hátrányosan változott a helyzet. Éppen ezért nagy tisztelettel kell szólnom a helyi önkor­mányzatról, a vadásztársaság­ról, a kevermesi Passat Bt.-ről, valamint az orosházi Pressor Kft.-ről: ők felvállalták ugyanis a mai véradóvacsora anyagi vonzatait. A zenét a mezőko­vácsházi Szekeres duó fogja szolgáltatni, az ételt a magyar- bánhegyesi Alabárdos étterem­ből hozzuk. Tudja, ilyenkor — évente két alkalommal — cso­dálatosan jól érezzük magunkat egymás között, mi véradók. Nem mondom, hogy ezért, de talán ezért is járnak szívesen véradásra a dombiratosiak. Ménesi György A mezőkovácsházi O. Gáborné, a Hódos sorsjegy szerencsés nyerteseként, lakásán vehette át Sztraka Dezsőtől, a Scratch and Win Szerencsejáték-szervező Kft. megyei képviselőjétől a félmillió forint felvételéről szóló igazolást

Next

/
Thumbnails
Contents