Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

©

^ 1994. február 16., szerda *

BŰNBE(L)ESÉS

Ä» a banditák

A kamera innenső végéről nézve is indokoltnak tűnt a rendőrök körültekintő óvatossága. Gyors és szakszerű munkájuk eredményeként csak néhány másodperc állt fotósunk rendelkezésére ahhoz, hogy a rabszállítójármű és a börtönajtó közötti rövid úton lencsevégre kapja a szigorúan ellenőrzött—és szó szerint kézben tartott — gyanúsítottat

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Gyulára szállították tegnap az eleki szakmunkásképző intézetben tavaly elkövetett rablás minap rendőrkézre került gyanúsítottjait. Az egymillió forintnyi pénzt zsákmányoló — s állítólag az idegenlégiót

is megjárt —, veszélyes bűnözők előzetes letartóztatásba helyezéséről kellett dönteni. Egyiküket — éppen a képen látható fiatalembert — „bemutatkozó látogatáson” fogadta a Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet is, mivel egy három éve történt, rablási kísérletnek minősülő história miatt kiszabott, több, mint két és fél éves büntetése ügyében nyilvántartásba kellett venni.

A tanya üres, a tulajdonos ideges

A história még tavaly nyáron kezdődött. Történt ugyanis, hogy Sz. Gy. orosházi lakos feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki a Pusztaszentornyán lévő lakatlan tanyájából különböző tárgyakat tulajdonított el.

Az idő múlásával a tanya egyre üresebb, a tulajdonos pedig egyre idegesebb lett. Sz. Gy. éppen a szomszédba látogatott, amikor felismerte K. I.

tanyájában az ő féltve őrzött dolgait. Értesítette a rendőröket, akik a helyszínen lefoglalták a lopott holmit. K. I. és családja arra hivatkozott, hogy tettüket azért követték el, mert valamivel be kellett rendezni a saját házukat is! Úgy voltak vele, hogy a lakatlan tanya berendezéseit már nem használja senki, majd ők „elkopotatják” a bútorokat, szerszámokat stb.

Cs. I.

Figyelők és tippadók

Országosan „hanyatlásnak indult”, Békés megyében viszont virágzik a betöréses lopás; tavaly 14,1 százalékkal több cselekmény vált ismertté, mint egy évvel korábban. Slágertermék e kategóriában a cigaretta, az ital, a ruhanemű és a műszaki cikkek. A betörők leginkább magánszemélyeknél „tették tiszteletüket”. Korántsem megnyugtató, hogy megjelentek a szervezettség jelei, felbukkantak és egyre szaporodnak a figyelők, az orgazdák és a tippadók.

Nem akarnak akasztani a bévések?

A napokban (ismét) Gyula vendége volt dr. Tari Ferenc vezérőrnagy, a Büntetésvégrehajtás országos parancsnoka.

— Milyen okból érkezett Gyulára, vezéró'rnagy úr? — fordultunk hozzá kérdésünkkel.

— Nem ritkaság, hogy megfordulok az ország börtöneiben — válaszolta. — A mai utamnak semmi különleges oka nincs. Találkoztam a gyulai alpolgármesterrel és a megyei közgyűlés elnökével: megtekintettük a börtönt. Fontosnak tartom, hogy legyen róla információjuk, személyesen is győződjenek meg mindarról, amiről beszélünk. Ugyanakkor a büntetésvégrehajtási intézet parancsnokával is nyugodtabban tudunk itt beszélgetni, mint az irodámban, ahol bolondulásig csörög a telefon. Gyulán nyugodt, kiegyensúlyozott munka folyik, annak ellenére, hogy az elhelyezési körülmények kedvezőtlenek. Kiváló személyzet dolgozik ebben az intézetben.

— Egyik kollégája nemrégen a büntetésvégrehajtás jogi szabályozottságának néhány rendezetlenségéről szólt lapunk hasábjain.

— Az elítéltek jogait és kötelességeit rendező jogszabály tavaly áprilisban már hatályba lépett. A büntetőtörvénykönyv, a büntetőeljárásról és a végrehajtásról szóló törvény már együtt szabályoz. Azonban a személyzet jogállását fontos lenne rendezni. Jól halad a rendészeti, rendvédelmi törvény előkészítése. Máris beterjeszthető lenne, a Belügyminisztérium gondozza. Törvénynek kellene rendeznie a büntetésvégrehajtás jogállására, felépítésére, felügyeletére és hatáskörére vonatkozó szabályokat. Jelenleg egy miniszteri rendelet alapján dolgozunk.

— Megérteném, ha elzárkózna az elől, hogy a halálbüntetés körül fellángolt vitáról nyilatkozzon.

—Olyan drasztikus bűncselekményekkel találkozunk manapság, amit minden normálisan gondolkodó ember elítél. Kérdés, hogy szakemberként, magánemberként hogyan ítéljük meg a halálbüntetést? De meditálhatnánk a szabadságvesztés alkalmazása felett is—nem tesszük. Azokkal értek egyet, akik szerint nincs összefüggés az elkövetések és a halálbüntetés fenyegetése között. Ezt ugyanis szakmailag még senkinek sem sikerült igazolnia. Tavaly 297 emberölés történt az országban. Veszélyes a vita felszítása: elterelheti a figyelmet a valós problémákról. Más eszközökkel kell a súlyos bűncselekmények ellen tenni. Szakmai vita folyik aról, hogy mi történjen az ilyen brutális gyilkosokkal. Azt hiszem, ki kell vonni őket a mindennapi életből, mégpedig a lehető leghosszabb időre.

K. A.J.

A Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet munkájáról igen elismerően nyilatkozott dr. Tari Ferenc vezéró'rnagy, országos parancsnok fotó: lehoczky Péter

Az óvatos tolvajok

Rabló talpig fehérben

Egyszer már — egy éjszakai razzia kapcsán — írtunk arról a választékosán öltözködő bűnözőről, akinek fehér sálja jól kiemeli arca kreolságát. Iszogatott január közepén a gyulai Gelato sörözőben, s nyilván az jutott eszébe, hogy ivócimborái csak rabolják az idejét. Rabolni pedig neki szokása. Ezért aztán fél kilenc körül a szociális otthon egyik lakóját kihívta az utcára. Határozott mozdulatokkal megrángatta, leteperte, s közben négy és fél ezer forintjától megszabadítva — nem, nem rohant el, hanem visszament a Gelatóba.

Ennek a futó jelenetnek több szemtanúja is akadt. Személyleírásuk szerint a rabló fehér cipőt, hosszú ballonkabátot és fehér sálat viselt. Ez úgy hatott a rendőrökre, mintha a rabló térhatású képét tették volna eléjük: ez bizony K., munkaruhában. Némi házkutatás során bizonytalan eredetű műszaki cikket találtak a snájdig rongyrázó lakásán. Egy másik kocsmában hasonlóan nemes egyszerűséggel vette el egy ugyancsak idős ember pénzét, ám erre nézve a nyomozás még tart.

Halálos pofon

Tapasztalt borisszák szerint a kocsmai perpatvaroknak mindig megvan a maguk sajátos hangulata, ráadásul ez a műfaj talán soha nem válik egyhangúvá, hiszen két egyforma eset még véletlenül sem fordul elő az efféle szórakozóhelyeken.

Sarkadkeresztúron egy szabadságát töltő rendőr az ABC- ben hallotta hírét, hogy az egyik jónevű italozóban vér folyik. Azonnal szólt a kollégáinak, de már késő volt.

Történt, hogy a presszó egyik asztalánál kártyacsatát vívott néhány vendég. Egyszer csak belépett az ivóba a falu réme, J.

S. és díszes társasága. Néhá- nyan bekapcsolódtak a játékba. A későbbi áldozat, K. M. nyerőben volt, egyre-másra vitte el a partikat. Szólt is neki a kocsmá- ros, hogy ideje lesz megadni korábbi tartozását. A felszólítást hangzavar követte, amelybe J. S. szavai is elvegyültek, noszogtatván az adóst, hogy itt az ideje a törlesztésnek.

K. M. felhördült. Bosszantotta, hogy a társaság ügyet csinál a tartozásából, és felemelkedett az asztal mögül. Akkot látszott igazán, hogy legalább egy jó fejjel magasabb J. S.-nél, aki amúgy a pehelysúlyt is alig érte el, ám valaha szorgalmasan bokszolt. Most, hogy látta a termeti fölényt, jobbnak látta először ütni. Úgy eltalálta K. M.-et, hogy az szó nélkül, mint egy darab fa, eldőlt. Először az asztallapba, azután a kocsma kövezetébe ütötte a fejét, és súlyos koponyasérülést szenvedett. Nem is tért magához, néhány hét múlva belehalt sérülésébe. Az ügyet a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szakemberei vizsgálják.

Biciklitolvajok. Ennek az összetett szónak valami különös zamata van azóta, hogy a filmművészet olasz ága a legutóbbi világégést követően friss hajtást hozott. Gyulán viszont mostanában éppen a biciklitolvajok „égnek”, mivel a rend szorgos őrei fülön csippentették őket. Csak a személyiségi jogok védeleme miatt körülményes- kedünk, amikor azt mondjuk: alapos a gyanú ama, hogy M. L. és Sz. F. gyulai lakosok elloptak öt kerékpárt:

Egy gyulai úr január 28-án bejelentette, hogy ismeretlen tettesek lépcsőházi folyosójukról ellopták 25 ezret érő mountain bike-ját. Fél óráig hagyta magára a hűtlen pedá- lost, s máris kereket oldott valakivel. Szerencséjére 31-én felismerte kerékpárját a Kálvin utcai bizományiban. Kiderült, hogy az eladóktól a kereskedő kérte a kerékpár papírjait. Az ifiurak azt ígérték, később elviszik. (Csak azért kellett a papír, mert a tolvajok a kerékpár „életkorának” olyan

A gyulai Vértanúk utcai szociális otthon Unicum osztálya nem éppen a nyugalmáról és a meghittségéről ismert. A beavatottak szerint mindig történik valami a „vegyes, nehezen kezelhető” lakókkal.

A szokásos hangnemben anyázta egymást még az elmúlt év őszén T. M. és K. L. Utóbbi nem válogatott a szavakban, cifrábbnál cifrább szidalmakat zúdított haragosára. Nem először ásták ki a csatabárdot, K. L. korábban — feltehetően hasonló, bensőséges szituációban — egyszer már megszúrta T. M.- et. Most is ő érezte magát föIsmét „divatba jött” az alkohol az utakon; a legfrissebb Békés megyei statisztikai adatok szerint a baleketek 24 százalékában szerepet játszott, tehát minden negyedik ütközést „alkoholgőz” kísért.

Ennek ellenére kedvező tendencia figyelhető meg megyénkben; januárban 20 százalékkal kevesebb baleset történt, mint 1993 első hónapjában. Bizonyos területi eltolódás figyelhető meg a nagyvárosok „hátrányára”; úgy tűnik, Gyulán, Békéscsabán és Békésen veszélyesebbé vált a közlekedés (meg kell jegyeznünk, hogy ritka bravúrt követett el a megyeszékhely február első hetében, hiszen egyetlen baleset sem történt ez idő alatt). Szomorú tény, hogy a súlyos sérüléssel járó esetek lassan visszahódítják korábbi részidőt vallottak be, mely még garanciaidőn belülinek bizonyult.) Mellesleg beadtak a boltosnak egy tévét is. A lopássorozat még január 25-én indult. Ekkor a kórház udvarán lévő kerékpártárolóból „műtötték ki” egy lezáratlan Csepelt, úgy 8 ezer forintnyi értékben. A már említett 27-i buli utáni estén a bútorgyár elől gumi tak el egy 8 ezer forintos Tri- umph-fal. Még ezen azéjszakán beléptek egy családi ház udvarára, s magukkal vittek egy 12 ezer forint értékű Triumphot. Micsoda győzelem! Aztán visszatértek e helyszínre: a másik hasonlót is magukhoz vették. Egyikük ez utóbbi szerzeményt az egészségügyi garzonház alatti tárolóhelyre vitte, s gondosan lezárta: nem lehet tudni, miféle emberek laknak arra... Három kerékpár a bizományiba került, kettőt orgazdák vettek meg nevetséges áron. „Sehol sem kérdezték, hogy honnan vannak a kerékpárok” — állítják a (korábban már nem egyszer büntetett) lefüleltek.

lényben, bár T. M. keményen rámordult, hogy hagyja abba a mocskolódást. De mintha a falnak mondta volna. Hamarosan elszakadt a cérna, T. M. felugrott, éppen ott volt a kezeügyé- ben egy kés, felkapta és ezúttal megelőzte K. L.-t: „Most már én hallgattatlak el!” A két felbőszült ember dulakodott egy kicsit, majd T. M. több sebet is ejtett ellenfelén, az egyik szúrás áthatolt a mellkasán.

T. M. ellen emberölés kísérlete alapos gyanúja miatt folytat eljárást a megyei rendőrfőkapitányság.

arányukat az összbalesetek között.

Az idei esztendő — mint ismeretes — a család éve, amit a balesetmegelőzésben is igyekszik a rendőrség figyelembe venni. Elsőbbséget élvez a következő hónapokban a közlekedő család modellje. Az Országos Balesetmegelőző Bizottság a kábeltévéken keresztül propagandafilmekkel igyekszik bemutatni a családot a tavaszi, téli, őszi közlekedésben, s a nézők megismerhetik, hogyan közlekedik Bence.

Békés megyei kezdeményezés a „10 százalék” nevet viselő akció. A cél: a családok 10 százalékkal többet fordítsanak a figyelmes közlekedésre, a sebességben, a követési távolságban és egyebekben tanúsítsanak nagyobb önmérsékletet.

Szurkapiszka az Unicum osztályon

L. E.

Sűrűsödnek a balesetek Gyulán, Békéscsabán és Békésen

A családok és a közlekedés

Megjelent a "xsarp

Tízmilliót raboltak egy 28 éves békéscsabai üzletembertől. Főként azért, mert éppen volt nála annyi — adja hírül a Körösvidéki Zsaru legfrissebb száma. Sőt, részletesen le is írja a Veszprémben megesetteket. Hogy mindehhez mi közük a győrieknek? Ez maradjon a lap olvasóinak titka... Pár lappal odébb a Né- methné Márton Edit sérelmére elkövetett orosházi rablógyilkosság történéseinek eddigi legrészletesebb feldolgozásával találkozhatnak. Egy címben szereplő kérdőjeles mondat igazolni látszik balsejtelmeinket: lehet, hogy márciustól ismét módosul a KRESZ? Közeledik a tavasz, mindenki autót akar adni, venni. Ehhez kínál segítséget a megyei főkapitányság, amikor a gépjárművek tulajdoni változásainak tudnivalóiról tájékoztatja az olvasókat. A kazettakalózok vizein evezve

egy írás segítségével meglátogathatjuk a békési „kikötőket” is. Közzéteszi a lap egy bohém bűnöző bánatos vallomását, aki a történet elmesélésekor még maga sem hitte, hogy néhány nappal a beszélgetés után az élet árnyékos oldaláról át kell költöznie egy árnyéktalan világba. A hivatalos eljárások illetékeiről szóló tudósítás — aligha ez az olvasmány lesz az érdeklődők kedvence — beszámol a változásokról. Ha jól emlékszem, ezután többet kell majd fizetnünk...