Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
1994. február 16., szerda MEGYEIKÖRKÉP Kilenc dél-békési település „gazdasági csodája” Jövőre gázzal fűtenek Kilenc dél-békési település gondolt egy merészet: a gazdaság pangása ellenére sem várakoznak tovább, megvalósítják a községek gázellátását. Úgy adódott, hogy a szerveződés központja Lökösháza lett, persze nem egészen véletlenül: e község polgár- mestere beruházásokban, kivitelezésben jártas, széles körben elismert szakember. Most, hogy lendületet vett a nagy álom megvalósítása, sok mindent hallani, valót és valótlant egyaránt. A tiszta kép felrajzolása érdekében Germán Gézától, Lökösháza polgármesterétől kértünk hiteles tájékoztatást. A kilenc település gázellátási tervének sematikus rajza Családfa-mília Almáskamaráson Február 19-én, szombaton 10- től 14 óráig rendezi a megyei képviselőtestület és a tisztiorvosi intézet a család nemzetközi éve alkalmából az országos vetélkedő első helyi fordulóját Almáskamaráson az általános iskola új tornacsarnokában. A fővédnökök dr. Farkas László köztársasági megbízott, dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Kiss Viktória megyei tisztifőorvos. A versenybe eddig 10 család nevezett. Források hiányában Dombiratos képviselő-testülete 5,4 millió forintos forráshiánnyal fogadta el az önkormányzat idei költségvetését. Róka Rudolfné polgármester asz- szonytól azt kérdeztük, hogy ilyen körülmények között milyen célokat tűzött maga elé a testület. —Mindenekelőtt szeretnénk fenntartani intézményeink működőképességét, ennek érdekében mint önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő település pályázatot nyújtunk be a kiegészítő állami támogatás elnyerésére — bocsátotta előre. — A legfontosabb a gázprogram megvalósítása: ez nem csak a lakosságra,- hanem az önkormányzatra is terheket ró. A nyáron valószínűleg sikerül az iskola udvarán beüzemelnünk a tavaly megvásárolt kisméretű fürdőmedencét. Aztán szeretnénk kiépíteni a kábeltévét is, ennek érdekében most tárgyalunk a vállalkozókkal. Természetesen a legkedvezőbb ajánlatot fogjuk a lakosság elé terjeszteni. A költségvetésünk szűkössége miatt másra nem nagyon gondolhatunk. Persze ha nem kapjuk meg a kiegészítő állami támogatást..., hát akkor nem nagyon tudom, hogy mi lesz! A lényeg: lesz gáz — sáríti egyetlen mondatba a legmeg- nyugtatóbbat. — November 20-án volt itt egy összejövetel, melyen a kilenc település eldöntötte, hogy akarjuk a gázt. Akkor már jó két hónapja volt annak, hogy megkerestem a Dégázt. Megvizsgáltuk azt is, hogyan láthatnánk el a falut tartályos pébé-gázzal, de Lö- kösházának volt egy 12 éves terve a földgáz bevezetéséről is. Ezt a tanulmánytervet novemberre átdolgoztattuk. Határidőket, költségeket elemeztünk, a Dégáz, az Ipari Minisztérium, az országgyűlési képviselők segítségét kértük. December 28-ára valamennyi településnek kezében volt az engedély: az idén ráköthetünk a rendszerre. —Megvolt rá a pénz is? — Közel 700 milliót és az áfát kellett előteremtenünk. Az összeg 40 százalékát a lakossági és intézményi hozzájárulások adják. A többi az Állami Fejlesztési Intézettől és a Dégáz Rt.-tői folyik be. Január 20-ára együtt volt a pénz. Indulhatott a beruházás, mely a kül- és a belterületi gerinchálózatok kiépítéséből, valamint a lakásokban végzendő szerelésekből áll. A 700 millió a hálózat megvalósításának költsége. Napokon belül kiírjuk a versenytárgyalást a Békés Megyei Hírlapban, a Nép- szabadságban és a Magyar Hírlapban. A kilenc település a program megvalósítására részvénytársaságot hoz létre. Helyt kap benne az ÁFI, a Dégáz is. Ez utóbbi a pénzátadás . mellett a program végrehajtását is vállalta. A pályázóktól kiviteli terveket kérünk majd, az engedélyeztetéssel legkésőbbjúnius elejére végzünk, s kezdődhet a kivitelezés —Honnan jön majd a gáz? — Az Orosháza—Békéscsaba közötti 65 baros elágazó vezetéken lévő békéscsabai gázátadó állomásról indul. Nagykamarás határában lesz a nyomáscsökkentő. Innen középnyomású vezetéken, csápszerű rendszerben jut el a gáz a településekre. Minden falu határában lesz egy gázfogadó állomás. Innen a községi hálózatba lép a gáz, melyről a házak ellátása valósul meg. A teljes üzembe helyezés határideje 1995. szeptember 30-a, de lehet, hogy egy-két településre már az idén eljuthat a gáz. — Mikor indul a program második része? — Ezzel párhuzamosan. A 9 településen 7 ezer lakás tulajdonosai igényelték a gázt. A felmérést az engedélyezési tervek elkészítése — s benyújtása a Dégáz Békéscsabai Üzemigazgatóságára — követi. E tervek alapján a lakosság hozzáfoghat majd a lakásbelsőkben végzett szerelésekhez — ki-ki a zsebe függvényében. Ha ideér a gáz, csak rá kelljen kötni. Tehát párhuzamos kivitelezésben gondolkodunk. Kérjük a tervezőket, kivitelezőket, hogy a helyi polgármesteri hivatalokat keressék fel, minden felvilágosítást ott kapnak meg. Minden olyan tervezőt és kivitelezőt várunk, aki tisztességes munkát akar végezni. De kérjük a lakosság megértését is: egy ekkora beruházáshoz idő is kell. Ráadásul a községek fel lesznek dúlva a vezetékfektetés miatt. — Ki tartja kézben a folyamatot? — Engem bíztak meg a polgármesterek a képviselettel. Kéthetente rendszeresen találkozunk. Kérjük a településen élő szakemberek segítségét. Ám aki azt akarja megmagyarázni: miért és hogyan nem lehet e tervünket megvalósítani, az ne jöjjön. Azt már 12 éve tudjuk, hogyan nem lehet. Minden községben alakult egy helyi gázellátó társulat. Minden lehetőséget megkapnak, hogy ellenőrizni tudják a részvénytársaság működését, a pénzügyi és a műszaki körülményeket. Az rt. e társulatokkal szerződést kíván kötni. Annak még a látszatát is kerülni akarjuk, hogy a lakosság pénzét másra költjük. —Az rt. mással is foglalkozik majd? — Nem titkoljuk: más közműfejlesztésekre is használnánk, akár további települések csatlakozásával is. Az rt. február elsejei dátummal alakul meg, most a szindikátusi szerződések, az alapszabály készítése folyik. Előkészületben a cégbírósági bejegyeztetés, s mindezt még a testületeknek jóvá kell hagyniuk. A tüzeléstechnikai vállalattal felülvizsgáltatjuk tervezés előtt a kéményeket. Itt Lökösházán falugyűlést tartunk március végén, ezen a benti szerelésekkel kapcsolatos tudnivalókat beszéljük majd meg. A részvénytársaság létrehozását azért is szükségesnek látjuk, mertaz áfát az rt. visszaigényelheti. A lakossági bekötések után felszámított áfa bizonyos százalékát is vissza tudják igényelni. Ezért mindenki figyelmét felhívom, hogy mindenről kérjenek számlát, mert az áfa csak ezek alapján kérhető vissza. Az rt. természetesen ebben is a lakosság segítségére kíván lenni. Almáskamarás, Bánkút, Dombiratos, Elek, Kétegyhá- za, Kevermes, Kunágota, Lökösháza. és Nagykamarás közös erőfeszítése széttöri a gazdaságilag elmaradott térségek mozdulatlanságáról kialakult képzeteinket. Kaphatnának persze lényegesen több központi segítséget — hátrányaik akkor is legfeljebb enyhülnének, de nem szűnnének meg —, de nem akarnak ölbe tett kézzel várakozni: segítséget, s nem alamizsnát kémek. Kiss A. János A három nővér tragikomédiája Járda(le)építés Kunágotán, avagy: ami jár, az jár(da) — Egy centit se engedünk. 1956-ban erőszakkal rakták le a járdát a házunk elé, majd átírták a tanács nevére. Ez a terület a mienk, amiért megszenvedtünk. A bíróság nekünk adott igazat, hát szedje fel az önkormányzat a járdalapokat és adják vissza a földtulajdonunkat — állítja Kunágotán Mede Viktória, Mede Mária és Király Mihályné az Álmos utca végén. A három lánytestvér közel negyven éve hadakozik azért, hogy a házuk előtt levő terület magántulajdonát elismerjék, és az ezen áthaladó—és annak idején közterületként elszocializált — járdarészt visszaszerezzék. Igen ám, de a térképvázlatok alapján úgy tűnt, hogy a megítélt tulajdon és a vele határos kárpótlásra visszaadott szántóföld — amely a Zsíros család tulajdona — között nincs annyi hely, ahová a járdalapokat lerakhatnák. „Oldja meg az önkormányzat”— hadakoztak Medéék, a hivatalnak azonban erre nincs pénze. Felkerestük Medééket, akik elmondták, hogy a ház előtti kis erdőt még az apjuktól örökölték és annak idején megkérdezésük nélkül fektették le a járdát. — Meghúzták az egyenest a falu végéig és nem nézték, hogy kinek a birtokát sérti. Amióta vissza akarjuk szerezni, a szomszédok is ránk támadtak. Állandó a gyűlölködés — magyarázzák nem kis hévvel. Elmondták azt is, hogy ijesztgették őket, hogy „baltával levágják a fejüket”, agyonütötték a libájukat, kivágták a diófájukat és szándékosan előttük égették el az őszi avart. — Eddig ingyen használta a tanács, elegünk lett, tovább nem engedünk a jussunkból. — És mi hol közlekedjünk? Járjunk talán ufóval? — kérdezték a falu végén lakó családok. — Eddig megvoltunk a szomszédokkal, igyekeztünk segíteni, ahol tudtunk. De ilyet még a mesében se hallottunk, hogy valakit elzárjanak a világtól — magyarázza Pócsik László és felesége, valamint lányuk, Tóth Lászlóné. — A házat járdával vettük meg, másfelé nem járhatunk, mert mindenütt szántóföldek vannak. A szomszédnak, Marsi Pálnak van egy 1957-es bírósági határozata is, hogy jogos a járda használata. A nővérekkel bezzeg nehéz egyezkedni. A télen is vasvillával álltak ki az utcára, hogy elzavarjanak bennünket. Ilyen magatartás mellett nehéz a megbékélés — állítják, majd reménykedve hozzáteszik: mindegy hogyan oldódik meg az ügy, csak járni lehessen valahogy. Az önkormányzatnál Pápai Zoltán polgármester és Bol- dogh Zoltánná jegyző az alábbiakban foglalta össze az eseményeket: — A Mede testvérek a 40 év alatt minden létező hivatalt felkerestek, hogy a házuk előtt levő, fával benőtt területet ma- gándulajdonba vetessék. Állítólag örökölték a szülőktől, de erről az önkormányzatnak nincs hivatalos okirata. Az ominózus járdát, amely kétségtelen, hogy átszeli a magánterületet, közterületként vette át az önkormányzat. A térképeken is így szerepel. Probléma, hogy a terület hatósági igyénbevételére soha nem került sor, legalábbis írásos biA kunágotai Mede testvérek közel 40 éve bizonygatják igazukat, hogy a közterületként kezelt gyalogjárda sérti a magántulajdonukat. De hova tegyék és miből? — kérdezi az önkormányzat fotó: ménesi györgy „Olyan még a mesében sincs, hogy valakit elzárjanak a külvilágtól, elvéve előle az utat” — mondja a Pócsik család Kunágotán az Álmos utcában dúló járdaháború egyik szenvedő alanyaként zonyíték nincs. Másik gond, hogy sok-sok évi elutasítás után 1991-ben a bíróság kedvező ítéletet hozott Medéék számára. Megfellebbeztük, de odáig jutottunk, hogy ma már bírságolják is a hivatalt. Az önkormányzatnak nincs pénze új belterületi utak építésére, sem új utca vagy kis köz nyitására. Felajánlottuk a területrész pénzbeni kiváltását, illetve egy örökös bérleti díjat, de a lakók hallani sem akartak róla. Átmenetileg a földalapok kijelölése is akadályozta a járda kialakítását. A megoldás nem volt egyszerű, mert ezen átmeneti állapotban a túllakók közlekedését is meg kellett oldani — mondták. — A magántulajdon Medé- éké, ezt elvitatni nem lehet — szólt közbe Bállá László műszaki ügyintéző. Az önkormányzat kiszolgáltatott helyzetben volt (van), hisz egy örökölt, több évtizedes problémát kellett helyreraknia, miközben üres a kassza. Egyeztettünk a Földhivatallal a magánterület kimérésére — ami meg is történt —, egyúttal a járda kijelölésének a helye is rendeződött. Egy kicsit azért öngólnak tűnik az ügy, mert szerettük volna építéshatósági- lag megoldani, de a jogszabályok alkalmazása nem mindig megy simán. Nem tehettünk mást, a megoldásig fizettük a végrehajtási bírságot is. Hogy a vélt vagy valós sérelmek mikor és mi okból fakadtak, ma már nehéz lenne kideríteni. A lényeg, hogy a földhivatallal történt egyeztetés után kitűzték és visszaadták Medééknek a magán- területet, illetve a járdakijelölés is megtörtént. Á régi járdalapokat felszedték, és e napokban rakják le az új helyre. Halasi Mária
