Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

EXKLUZÍV

1994. február 14., hétfő

B. Sajti Emese:

A dolgozók is adásvétel tárgyát képezték volna?

Zsíros Géza búcsúpuszija, avagy: Agrimill kontra GMV

A bírósági tudósítás másnapján, január 26-án meghívást kaptam dr. Zsíros Gézától, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezérigazgatójától, aki kifogást emelt írásom címe ellen. Miért úgy írtam: „Ismét pervesztesek a gabonás dolgozók”, amikor a pert nem ők veszítették el, hanem a GMV nyerte meg. Ezután hosszabb beszélgetésbe kezdtünk vele és helyettesével, Bognár Istvánnal vállalatuk privatizációjáról.

A letisztázott szerződés

Zs.G:— A dolgozók nem vesztesek. Született egy jogerős bírósági döntés, és a cikkben ezt kellett volna kihangsúlyozni, amit az Agrimillnek végre kell hajtani. Felülvizsgálati kérelemnek csak akkor van helye, ha a bíróság komoly törvénysértést követett el. Miután a 154-es törvényt a Legfelsőbb Bíróság hozta, ami alapján döntött az első és másodfokú bíróság is, értelmetlen felülvizsgálati kérelmet benyújtani.

— Minden azon áll vagy bukik, hogy az Agrimill jogutódja- e a GMV-nek vagy sem.

Zs. G.: — Munkajogi értelemben mindenképpen. Az Agrimill ugyanis nem üres üzemeket vett meg, hanem berendezetteket, emberekkel együtt.

— Komolyan mondja, hogy az emberek is benne vannak a szerződésben?

Bognár István:—Csépi Lajos oda (akkor még az AVÜ vezére. A szerk.) is dugta Vermes, az Agrimpex elnök-vezérigazgatója orra alá, hogy a szerződésben ott vannak az emberek. Tehát Vermes úr egy korábbi szerződés alapján tiltakozott az ÁVÜ-nél, amiben még valóban nem szerepeltek.

Zs. G.: — Nézzük az érem másik oldalát. Oké, megvették az ingatlant, megvették a földet. Az ingóságokról megfelejtkeztek. És én a pünkösd előtti pénteken kiadtam feladatul a kollegáknak, asztalokat, telefonvonalakat, csillárokat, leszerelni a laborfelszereléssel bezárólag mindent, és elvinni. Mert akkor hiába vannak ott a dolgozók, hiába a felszerelések, nem tudnak működni. Mire a labort felszereli és beüzemeli, az fél év. Ezt én tudtam jól.

—Térjiinkvissza a szerződésre. Volt egy első, amelyet az érintett felek megbeszéltek', s amikor önök Jetisztázták", abban már benne voltak az emberek.

B. L: — Ok ezt elnézték, amire megkésve jöttek rá. Utólag telefonköltségre, targoncára. alapanyagra is fizettek, összesen 319 milliót pluszban.

Zs. G.: — Ha Ön lenne a tulajdonos és megbeszél egy dolgot, miszerint szőröstől-bő- róstől megveszi a GMV irodaépületét, s a végén menet közben ennyi minden derül ki, hogy fogadta volna azt az embert, aki ezeket a hibákat elkövette? És ez a bírósági döntés az utolsó búcsúpuszi. Ez egy ilyen játék.

A titok a részletekben van

—De az ön politikai, kormány - kapcsolataival nehéz versenyre kelni...

Zs. G.: — Erről van szó. Ezek most ezt a tandíjat megfizették. Azért örülök ennek a találkozónak, mert az emberek tudatába még nem jutott el, hogy a bírósági ítélet után holnaptól odaállhatnak az Agri- millhez a felmondási pénzükért.

—Ha a dolog ilyen egyértelmű lett volna, akkor aligha fordulnak a bírósághoz a dolgozók és az érdekvédelem...

Zs. G.: — Ha a bíróság tud

olvasni egy szerződésből, a szakszervezetnek is kötelessége lett volna és a vállalkozásvezetésnek is. Én pontosan tudtam, mit tettem bele az adott szerződésbe.

—Tehát azért nem volt szükséges Zsíros Géza tanúkénti megidézése a bíróságon, mert a rendelkezésre álló írásos dokumentumok elegendőnek bizonyultak az ítélethozatalhoz.

Zs. G.: — Úgy van. Passz. Nem azért, mert Zsíros Géza kopasz vagy szép, hanem ezért. Tessék mondani: ki akadályozta meg az érdekképviseletet, hogy körültekintően tegye a dolgát?

—Zsíros úr. Ön írt a dolgozóknak felmondólevelet.

Zs. G.:—Ez nem pontos így. A titok a részletekben van. Elkészíttettem a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat összes dolgozójának a felmondással, végkielégítéssel kapcsolatos ügyiratait, aztán betetettem a páncélszekrénybe. Hogy miért? Mert mi van akkor, ha állampolgári jogon azt mondja egy-égy dolgozó, én nem megyek az Agrimillhez, mert itt dolgozom negyven éve a GMV-nél és én itt is akarok maradni.

— Am a munkájára nincs szükség...

Is. G.: — Akkor fel kell mondjak, ami abban a helyzetben tömeges elbocsájtásnak minősül, plusz végkielégítés-fizetéssel.

B. I.: — És erre mi történt? Az Agrimill aláíratta a nyolcszáz dolgozóval, hogy ottmaradnak. De nem tudott fizetést adni, mert bár náluk dolgoztak, a GMV-nél voltak munkaviszonyban. Ekkor történt a nagy húzás Zsíros tudta nélkül, a szakszervezet kicsaklizta a páncélszekrényből a felmondásokat. Ugyanis patthelyzet volt. Mi van, ha a dolgozókat baleset éri? S ekkor, június 25-én, amikor a bérszámfejtést csinálni kellett volna, akkor azt mondta Szikora, a munkaügyis, hogy a papírt ki kell osztani. Ezzel megtörténik a felmondás, s lehet a bért kifizetni.

Zs. G.: — Ezért van az elsőfokú munkaügyi bíróság döntésében, hogy ismeretlen és be- azonosítatlan körülmények között kerültek ki a felmondások.

— De a GMV nem járt rosszul...

Zs. G.:—Az egy külön történet. Én azt szerettem volna megcsinálni, amit a Hajdú Gabona. MRP programon keresztül E-hitellel és egyéb segítséggel az utolsó csavarig a vállalat dolgozóit megtenni a vagyon gazdáivá. Kétszázmillió forint értékű ingyenes vagyonjegyet nyomott ki az elődöm anélkül, hogy lett volna rá fedezet. A dolgozó nem vizsgálta, van-e fedezet, de a vagyonnal szemben én ezt már kifizettem. Ha ezt és a végkielégítési pénzt leteszik az MRP-be alapként, a vállalat szőröstül-bőröstül az övék, mert hozzákapják a többi hitelt. Ehelyett felmentek tüntetni. Aztán az AVÜ, az Agrimpex és az itteni szakszervezet leül, kötnek egy kompromisszumot, mert hitték, hogy a Zsíros balek, és rosszul csinálta

esetleg. A kompromisszum arról szólt, Zsíros elküld 250 dolgozót és ki is fizeti. Igen ám, de helyettem és a nevemben ilyet nem tehetnek.

—Még a tulajdonos, az AVÜ sem?

Is. G.: — Még ő sem. Az előzetes megállapodásra megvolt a kompetenciája az ÁVŰ- nek, de a véglegesre nem. A szakszervezet nem jelentkezett, mert számukra ez a megoldás kevés és elfogadhatatlan volt. Tehát hatvan- vagy nyolcvan- millióval károsította meg az a csapat önmagát.

— Azt a 250 dolgozót nem vette át az Agrimill?

Is. G.: — Dehogynem. Az AVÜ lovag volt, csak legyen vége az ügynek. Ötszázötven ember az Agrimillé, 250-et pedig a GMV fizet ki. Aláírták Csépi és Vermes úr, csak nem jelentkeztek a pénzért. Mert azt hitték, mindent megnyernek. Tüntettek, ahelyett, hogy velem a 250 ember végkielégítését kifizettették volna. A mai napig nem kapták meg.

Zs. G.: — A bírósági döntéssel a GMV rendezettnek tekinti munkajogi vitáját az rt.-vel. A végzés alapján vállalatunkat sem adminisztrációs, se pénzügyi kötelem nem terheli. A dolgozók is megnyugodhatnak, mert követeléseiket az Agrimill teljesíti.

***

Hallgattassák meg a másik fél is, mert alaposan megszólítta- tott. Bacsa Vendel vezérigazgató, aki a „forró hónapok” után került az Agrimill élére, és a privatizáció folyamatában részt vevő szakszervezeti titkár, Engelhardt Ferenc próbálta fegyelmezni magát, mikor az előző beszélgetés állításait sorolni kezdtem.

—Kezdjük a bírósági határozattal. Zsíros Géza szerint ez egy jogerős határozat, amely egyben azt is kimondja, hogy az Agrimill munkajogi szempontból jogutódja a GMV-nek. Utal a szerződésre, amelyet a tulajdonosok nevében Vermes úr, az Agrimpex vezetője figyelmetlenül írt alá. Mert abban nem üres üzem, hanem a dolgozókkal együtti vásárlás szerepel.

B. V.: —A kutya a részletekben van elrejtve. Végső soron az adásvételi szerződésben ingó és ingatlan vagyont fogalmaztak meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Daróczi Lajos, az Agrimpex közgazdasági vezérigazgató-helyettesének szavai, aki azt mondta, el ne képzelje valaki, hogy egy leégett orosházi malmot valaki a dolgozók átvételével együtt vesz meg. Ilyen nincs. Az Agrimpex tehát ingó és ingatlan vagyont vásárolt. A dolgozókról az adásvételi szerződés nem intézkedik. Az viszont a nagy kavalkádban lehet, hogy elsiklott, milyen státuszban is lesznek a dolgozók. De hadd mondjak egy példát. Ha veszek egy gépkocsit, kizárt, hogy a sofőrt is megvásároljam vele.

—Mi van a jogutódlással?

B. V.: — A döntést a Legfelsőbb Bíróság hozza meg.

— Igaz-e, hogy a szerződés annyira felületes volt, hogy az Agrimillnek utólag sorozatosan fizetnie kellett a GMV-nek.

B. V.: —Tény és való, hogy a szeghalmi szárító üzem bizonyos százalékban a GMV-é volt, a többi a Körösladány i Magyar—Vietnam Mgtsz-é. Az adásvételi szerződésből ez a vegyes tulajdon valóban kimaradt. Tehát utólag fizette ki az Agrimpex a szövetkezetét és a GMV-t, hogy a megvásárolt telepen ne legyen vegyes tulajdonlás. Vagy a Hamlet védjegy. A szerződéskötéskor nem volt világos, hogy a szabadalmazott termék neve védett. Később kiderült, igen, s a világ legtermészetesebb dolga, hogy kifizették. Ha ezt a szerződést két hétig készítik elő, akkor is lettek volna benne rejtett dolgok, amik később derülnek ki. A jóhiszeműség viszont más lapra tartozik. Mert két dolog lehetséges: vagy feltételezi valaki a tisztességes partneri viszonyt, vagy esetleg úgy ül le tárgyalni, hogy eleve félrevezeti a partnert. Ez etikai kérdés.

Elfelejtett emlékeztető?

— Zsíros Géza azt mondta, az utolsó pillanatban vették bele a szerződésbe a dolgozókra vonatkozó passzust...

E. F.: — A kijelentés nem állja meg a helyét. Mert az elő- tárgyalások alkalmával szerepelt az a feltétel, hogy Zsíros Géza az általa foglalkoztatott dolgozóknak fel fog mondani. A felmondásra, szabadságra járó összegből pedig a dolgozók majd részvényt vásárolnak. Az

1992. május 21 -ei, Agrimpex— GMV tárgyalásról emlékeztető is készült. A dolgozók ezt munkásgyűlésen követelték is, és igényelték, ez szerepeljen a megkötendő adásvételi szerződésben. A munkásgyűlés választotta háromtagú küldöttség ezután felutazott Budapestre a képviselők házába, és Vermes András az emlékeztetőben foglaltaknak megfelelően ezt a szerződéstervezetet elküldte Zsíros Gézának, a mezőgazda- sági bizottság irodájába. Vermes aláírta, hogy vállalja ezeket a feltételeket Ennek szintén feltétele volt, hogy Zsíros Géza nemcsak szóban, de írásban is felmond a dolgozóknak. így is rögzítették. E háromtagú dolgozói küldöttség a parlament mezőgazdasági bizottságának irodájában várta Vermes úr erre vonatkozó telefaxát, ami megérkezett. Aznap volt az AVÜ igazgatótanácsának ülése, ahol döntöttek a GMV sorsáról. Elfogadták, hogy az Agrimpex az érintett bankoknak kifizetheti a vállalatot terhelő jelzáloghiteit, és akkor tulajdonába kerülnek az érintett épületek. Ahogy megkaptuk ezt a faxot, Zsíros betette a dossziéjába, mi kértük, az a pont is szerepeljen benne. Ezzel elment az A VÜ-höz, ahova bennünket nem engedtek be, és Zsíros Géza aláírta ezt a szerződést az összes érintettel együtt. A dolgozókra vonatkozóan egy mondat maradt benne, ami úgy szólt, az Agrimill Rt. „a gazdasági követelményeknek megfelelően biztosítja a Békés Megyei GMV-től a szükséges munkaerő felvételét.” Tehát a privatizációs törvény durva

megsértése történt azon az igazgatótanácsi ülésen. Mi tudjuk, jogilag megalapozott . az ügyünk, tehát ezért élünk felülvizsgálati kérelemmel.

— Mi van azzal az állítással, hogy Zsíros úr az AVÜ^el egyeztetve vállalta 250 dolgozó végkielégítését, s azt a szakszervezet elutasította.

A labda az ÁVÜ-nél

E. F.: — Csépi Lajos, az ÁVÜ akkori vezérigazgatója a tüntetésen valóban megígérte, hogy ezeket az embereket az AVÜ garanciájával kifizeti. De azt is

mondta, hogy mint munkáltató a Zsíros urat felelősségre vonja. Erről videofelvételünk van. A labda a Csépi úmál maradt, illetve aGMV-nél, s ők nem teljesítették. A szakszervezet jogosítványába ez nem tartozik bele, hiszen nem munkáltató, nem tulajdonos. Mi csak felvállaltuk az embereknek egyéni megbízás alapján az ügyét. Egyébként hangsúlyozom, a GMV vezér- igazgatója személyre szóló felmondólevelet adott mindenkinek.

— Bocsánat, azt állították, hogy kilopták a páncélszekrényéből.

E. F.: — Sajátkezűleg adta át ezeket a leveleket a munkaügyisének, Szakmándi Lászlónak, az pedig a mi munkaügyisünknek, Szikora Andrásnak, mondván, hogy még ezt és ezt ki kell rajta javítani. A megállapodásokat pedig nem a szakszervezettel, hanem az első agrimilles igazgatóval, Daróczi úrral kötötte. A páncélszekrény-sztorin pedig csak nevetni lehet.

Ahogy utólag azon is, hogyan próbálták meg kirámolni az irodákat A telefaxot szemetes zsákban akarták kivinni, és máig hiányzik két festmény. Ami akkor történt, a cigánykodás határát súrolta.

—A szomszédvárban azt állítják, az angol résztulajdonos elégedetlen az Agrimill vezeté- sével, mert a pontatlanul megkötött szerződés miatt újabb és újabb fizetni valója van az rínék.

Ezt tudtára adta Önöknek?

B. V.:—Én homlokegyenest ellenkező véleményről értesültem. Az Agrimpex igazgatótanácsi ülésén nemrég elismerését tolmácsolta az új cég eredményei miatt. Ugyanis hét hónap alatt nyolcvanmilliós nyereséget produkált.

E. F.: — És az is ide tartozik, hogy január 1 -jétől 20 százalékkal emelte az Agrimill a dolgozók bérét. Nyilván, ha az angol résztulajdonos nem látja az eredményt, akkor nem is járult volna hozzá. Egyébként legyünk pontosak. Most 110 ember pénze lóg, amit valamelyik cégnek meg kell fizetni a Éegfelsőbb Bíróság döntése alapján. A hatszáz dolgozót pedig csak akkor kellene kifizetni, ha krach ütne be a cégnél. De erről szó sincs. Én ennél nagyobb problémának látom, hogy amikor Zsíros Géza elődjétől átvette a GMV-t, akkor az átvételről nem készült jegyző- köny, csak Zsíros úr szóbeli megnyilvánulásaira hagyatkozhatunk. Amikor Zsíros kénytelen volt a kényszerprivatizációt végrehajtani, a terhek egy fillérrel sem csökkentek ahhoz képest, mint amikor átvette, pedig nagy eredményekről számolt be a sajtónak. Emellett levelet út Raskó György FM-ál- lamtitkámak, hogy rettenetes állapotban van a GMV, és nyújtsanak segítséget, különben kénytelen csődöt jelenteni.

— Miért nem támogatta a szakszervezet az MRP-programot? A GMV-s beszélgetésem után fel is keresett a tótkomlósi malomból Maczka József, aki immár a Gabonaipari Független Szakszervezet ügyintézője, s ő is azt állította, azt akarták, a működőképes vagyon legyen a dolgozóké, ami nem hasznos, az a termelőké.

E. F.: — Maczka urat nem kell bemutatni, Zsíros embere, kinevezett szakszervezeti vezető, rossz emlékezőtehetséggel megáldva, ugyanis a szakszervezeti testületünknek ő nem volt tagja, és akkor is, most is elvetettük az MRP-t. Abban a helyzetben, amikor olyan tetemes, növekvő adóssága volt a vállalatnak, arra felelőtlenség lett volna MRP-t szervezni. Egy csőd szélén álló vállalatnál ez közgazdasági nonszensz, szóba sem álltak volna velünk. Ezért nem szabad a Hajdú Gabonát ide keverni. Ott még — a mi Bordás igazgatónk idejében — alakultak át 1990-ben rt.-vé és közgazdaságilag alaposan előkészítettek mindem.

— Az Agrimilltől hány embert küldtek el eddig?

B.V.:—Tavaly július 1 -jétől 87 dolgozót, utána pedig 46-ot. Ok a kollektív szerződés kikötéseinek megfelelően kaptak kifizetést.

— Úgy vélem, ennek a vitának, egymásra mutogatásnak, vádaskodásnak véget kellene vetni, hisz senkinek sem használ.

B. V.: -— így igaz. Az Agri- millben az emberek nyugodtan végzik a munkájukat, az érte járó bért minden hónapban megkapják, ezért marhaság az az állítás, hogy nyáron az Agrimill nem tudott fizetni. Azt viszont megértem, hogy amikor az akkori vezetőt az udvaron elhangzott ígéreteiért megtapsolták, s ezek az ígéretek nem teljesültek, ma is irritálja a dolgozókat.

Tavaly május 26-án készült felvételünk a munkásgyűlésen. Az első, cégszerűen aláírt szerződést akkor kapta a kép jobb oldalán látható Zsíros Géza vezérigazgató. Azóta sok minden történt

FOTÓ: LEUOCZKY PÉTER