Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-09 / 33. szám
, 1994. február 9., szerda MEGYEI KÖRKÉP Bál f—-------------------------------------------------------------------------------------------------m\ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Köszönet a segítségért a daganatos gyermekek nevében Zenés történeteim Gergely Róbert „Zenés történeteim” címmel tart önálló estet február 12-én 19 órai kezdettel Orosházán a Petőfi Művelődési Központban. A program érdekessége, hogy az előadás után a művésszel személyesen is találkozhat a közönség, mégpedig a Tópart panzióban Gyopárosfürdőn. Itt készíti el specialitását, az indonéz csirkét a nők bálványa, Robi. Agrárbál Az Agrárszövetség Békés Megyei Szervezete február 12-én, szombaton este a mezőberényi Tópart vendéglőben agrárbált rendez. A talpalávalót a New Dominó együttes szolgáltatja, az est díszvendége Mayer Bertalan országos alelnök lesz. A rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő gyermekek külföldi gyógykezelésére és a hazai onkológiai gondozottak támogatására bejegyzett alapítvány kuratóriuma tisztelettel mond köszönetét az 1994. január 29-én, szombaton a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában megrendezett jótékonysági bál védnöki munkájáért. Az alapítvány kuratóriuma külön köszönetét fejezi ki díszvendégeinek: Herrn Peter Hübner, az alapítx’ány német- országi elnöke, dr. med. Ara- nyossyné dr. med. Baumann Anna úrhölgy, az alapítvány németországi védnöke, prof. dr. Bodosi Mihály úr egyetemi tanár, prof. dr. Dóczi Tamás úr egyetemi tanár, Herrn prof. dr. med. Andreas Jobke, a nürnbergi gyermekonkológiai klinika professzora, Kliegl Sándor úr szobrászművész, prof. dr. Méhes Károly úr egyetemi tanár, prof. dr. Mess Béla úr egyetemi tanár, Pátkai Róbert úr az angol evangélikus egyház elnök püspöke, prof. dr. Pintér Sándor úr egyetemi tanár. Védnökeinek: Népújság Kft., Of ötért, Békéscsaba, Da- mis üzletház, Corvo Bianco Kft., Kunság Füszért, Gyöngyhalász Kft., Andó Tamás és csapata, Lénia (Papír-írószer Nagyker) Üzletház, Szimbólum Kft., Hetes Kft., Tex-Mé Kft., Röviköt, Békéscsaba, Fa- nisport Kft., Faniszló József, Színfolt Kft., Háztartási Bolt Kft., UniverzálRuházati és Ci- pőbolt, Békéscsaba, Pop-Joys Játéknagyker, Béköt, Békéscsaba, Natasa Illatszer, Gyula, Barbados Shop, Hungária Biztosító, Csaba Centrum, Csiaki János vállalkozó, Pico- Bello Üzletház, Belanka Kft., Kőbányai Sörgyár, Minipol Kft., Coca-Cola Kft., Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, 2. Sz. Általános Iskola, Táncsics Mihály Vadásztársaság, Szarvas (Bencsik György és családja), Betű Bt.,Tref-Coop Kft., Veres Andrásáé kisiparos, B. N. Fodrász és Kozmetika, Apolló Lát- szerészet, Frézia Virágbolt, Garzon Butik, Penna-Market Üzletház, Oriflame Bohusné Pipere, Klára Illatszer, Békéscsaba, Eurogold Kft., Inter- gold Kft., Felczánné Nyíri Mária és tanítványai, Endrényi Imre vállalkozó, Elektroház Kft., Nagy Lajos cukrász, Sygma Zenekar, Jókai Színház, Salix Kft., Mihály Jánosné,Ja- mina Gyógyszertár, Békéscsaba, Márvány Cukrászda, Co- ronella Gyógyszertár, Gyula, Gyula és Környéke Jóléti Alapítvány, Sanpoharma Gyógyszer Kereskedelmi Vállalat, Colors-Coop, Békés, Pap Péter vállalkozó, Százéves Cukrászda, Gyula, NN Biztosító Társaság, Kneife! Antalné szakács, Likőripari Vállalat, Fiume Szálló, Békéscsaba, Jókai Színház kollektívája, Tóth Mártonná étteremvezető, Univerzál Vas-Edénybolt, Uni- con-Erste Kft., valamint a rendezvényfővédnökének, Zsihri- ta Pál úrnak, az Elektroház igazgatójának. M unkájukért hálás szívvel mondanak köszönetét az alapítvány gondozott gyermekei, szülei és a kuratórium. Napilapi karrier korai (lélek)töréssel Sajnálatos újságírói sztori(m) Világéletemben szerettem írogatni: kötelezően fogalmazást, hobbiként verseket, önszántamból filmnovellát, kedvtelésből dalszöveget. Az újságírást kenyérkeresésnek választottam. A hivatás elméleti részét munkanélküliként két évig hallgattam a szegedi JATE újságíró iskolájában, a gyakorláshoz egy önkormányzati lapnál kezdtem hozzá társadalmi munkában. Telt-múlt az idő, s egyre több cikkem látott napvilágot. Tavaly november vége felé a Békés Megyei Munkaügyi Központ mezőkovácsházi kirendeltségén járva tudomásomra jutott, hogy a Napi Délkelet vidéki gyakornokokat kíván alkalmazni. Még aznap találkoztam az akkor felelős szerkesztővel. Pár nap múlva a tőlem kért anyagokkal (eddig megjelent írások, vizsgamunka, egy- egy aktuális hír, tudósítás és riport) bementem Békéscsabára, a Napi Délkelet szerkesztőségébe. Nyilván tetszett a bemutatkozásom, mert megjelentek az anyagaim. Felvettem két aktuális témát, melyeket próbaképp meg is írhattam, és meg is jelentek még munkába állásom előtt. Eljött 1993. december 1-je, amikor is munkaszerződést kötöttem a BE- DÉKÁ Kft.-vel, a lap tulajdonosával. A szerződésben az is benne foglaltatik, hogy fizetésként havi bruttó húszezer forint illet meg, amit kötelesek nekem minden tárgyhónapot követő hónap tizedikéig kifizetni. Az írásos megállapodás mellett szóbeli követelmények is elhangzottak. Próbáljak a hozzám tartozó településeken jó kapcsolatokat kiépíteni! Megpróbáltam és sikerült. Témajavaslattal együtt kétnaponta reggel 9 óráig jelenjek meg a szerekesztőség- ben! Megjelentem, témákkal együtt. Az anyagot mindig a felelős szerkesztőnek adjam le kéziratként vagy jobb esetben gépelve, áttekinthetően! Neki adtam le, kezdettől fogva gépelve, mivel vettem egy írógépet. Eleinte járjak be a szerkesztőségbe gyakrabban, hogy ismerkedjem a munkával! (Később elhangzott olyan is, hogy a vidékieket elég hetente egyszer látni.) Havibérletet váltottam, és rendszeresen bejártam. Igazi lelkesedéssel és felelősségtudattal láttam munkához. Eltelt két hét, és a felelős szerkesztő volt, nincs. Részemről annyi változás állt be, hogy másnak kellett az anyagokat leadni. A szerkesztőknél állandóan érdeklődtem a munkám felől. Volt mit javítanom, de sebaj, mindenki így kezdi. Akadt olyan anyagom is, ami nem jelent meg, de ez arra ösztönzött, hogy jobban igyekezzek. Sikerült is, mert újra megjelentek írásaim. Ugyanakkor tűntek is el. Néhányat a mai napig sem találnak sehol, nincs a gépben, nincs a szerkesztőknél. Olyan eset is adódott, hogy egy vidéki eseményre más kolléga is eljött, holott én időben szóltam az illetékesnek, csak ő, mint később kiderült, elfelejtette azt. Nem nagy dolog ez, hiszen van mit tanulni a tapasztaltabb munkatársaktól. Nemrég egy nagyobb átalakulás vette kezdetét a szerkesztőségben. Én, mint gyakornok, az eltelt másfél hónap alatt a harmadik emberhez tartoztam. Megpróbáltam az újabb szempontoknak is megfelelni. Témaleadás papíron, anyagleadás személyesen, együttes megbeszélés. Ez idő alatt jelent meg olyan írás is, amin nem javítottak, de olyan is, amit háromszor kellett átírni, mire közölhető lett. Ennek is örültem, mert megdolgoztam érte. Megesett az is, hogy az írásomat, teljesen használhatatlannak minősítették és kiderült, hogy nem én voltam a „tettes”. Csupán az történt, hogy összekevertek mással, tehát azt sem tudták, hogy ki kicsoda. Ez az eset sem tört meg, végeztem tovább a dolgomat. Nyugtalankodni csak akkor kezdtem, amikor hallottam, hogy a gyakornokok közül jó néhányat eltanácsolnak a pályától. Arról érdeklődtem többedmagammal, hogy mi alapján döntenek erről. A válasz annyi volt, hogy akik ezt eldöntik, már régen a szakmában vannak, és egy-két írásból meg tudják ítélni az alkalmasságot. Fiatalok vagyunk és nincs kellő élettapasztalatunk, de a későbbiek folyamán ezt megszerézhetjük, és akár írásainkkal is bizonyíthatunk, mert a szerkesztőség nem örökre búcsúzik tőlünk. Ezen mondatokban is látok ellentmondást ugyanúgy, mint az írásbeli felmondásomban, amit január 25-én kaptam kézhez több társammal együtt. A felmondás indokai között szerepel, hogy nem felelek meg a szerkesztőség követelményeinek, íráskészségem és fel- készültségem nem éri el a kívánt mértéket. Ezenkívül elhangzott általánosságban az is, hogy személyes megjelenésünk és fellépésünk nem megfelelő és eddigi írásainkkal csak rontottuk a Napi Dél- • kelet színvonalát. Sem az írásbeli, sem a szóbeli indokokkal nem értek egyet (folyamatban van az egyeztetésem a BÉDÉ- KÁ Kft.-vel), mert számos cikkem megjelent (a felmondás után is), és melyik az a lap, amely olyat leközöl, amiről esetleg tudja, hogy az rontja a hitelét! Ezzel szemben igen sok pozitív visszajelzést kaptam olvasóktól, sőt szakmabeliektől is. Sikerült olyan jó kapcsolatokat kiépítenem, hogy a mai napig szeretettel és tisztelettel hívnak különféle rendezvényekre, eseményekre. Pontot itt tehetnék a mondanivalóm végére azzal a kijelentéssel, hogy nem adom fel! Zárómondatom mégis egy tényközlés: amióta a Napi Délkeletnél dolgozom (december 1.) nem kaptam fizetést és nem is tudja a munkáltatóm megmondani, hogy mikorra képes eme mulasztását pótolni. Baukó Ildikó *** A történtek hátteréül álljon itt néhány tényszerű megállapítás. A BEDEKA Kft. a múlt év végén — a szerzőhöz hasonlóan — többeket alkalmazott, tulajdonképpen hasonló feltételekkel. Mégpedig a Békés Megyei Munkaügyi Központ ki- rendeltségeivel történt előzetes megállapodás alapján. A kft. a tartós munkanélkülinek számító pályakezdő fiatalok egyéves foglalkoztatását, a munkaügyi központ pedig erre az időszakra a fiatalok bére száz százalékának folyósítását vállalta, mégpedig a bérjegyzék és egy elszámoló lap alapján. Ha az érintettek munkaviszonya megszűnik — mint most is történt — a munkaügyi központ és a kft. közötti szerződés hatályát veszti. A munkaügyi központ addig folyósított támogatási összegét pedig a kft. köteles visszafizetni. Más kérdés, hogy a gyakornokok eddig egy fillér bért nem kaptak — e célra a kft. a munkaügyi központtól már egy forintra sem számíthat. Természetesen csak a kiebrudaltak- ra igaz mindez, hiszen személyre szóló megállapodásokat kötött a kft. Az elküldöttekkel kötött munkaszerződés—sőt a munkaügyi központtal kötött megállapodás se — nem köt ki próbaidőt. A törvény szerint az eltávozó dolgozóval az utolsó munkában töltött napon kell elszámolni, a bírói gyakorlat azonban hajlik annak elfogadására, hogy ez a munkaviszonyban töltött utolsó napon történjen meg. így azután van esély arra, hogy a nyolc elküldött pályakezdő február 25-ig megkapja nagyjából kéthavi elmaradt bérét, s a munka alóli felmentés időszakára járó átlagkeresetét is. Nem hisszük ugyanis, hogy egy, a közvélemény hiteles tájékoztatását maga elé célul tűző vállalkozás — leledzzék is bármilyen súlyos gazdasági helyzetben — manapság megengedhetné magának: rossz hírnévre tegyen szert. (A szerző a cikk leadását követően alapos utánajárással hozzájutott — egyelőre csak decemberi — béréhez.) Olvasóink írják — 1 .......................... .. A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Bál utáni gondolatok ízléses, szép meghívóból értesültem arról, hogy a Daganatos Gyermekek Alapítványának kuratóriuma jótékonysági bálát szervez Békéscsabán, a Vigadó összes termében. Csodálatos hangulatú volt ez az este az újjáépített Vigadóban. A táncterem a folyamatosan érkező finom eleganciájú hölgyekkel és urakkal nyolc óra körül telt meg. Ekkor már mindenki helyet foglalt az ízlésesen terített asztaloknál, melyet pillanatok alatt fiatal felszolgálók hada vett körül. Udvarias, halk és gyors kiszolgálásaikkal „a pincérek lábát nem látva" elkápráztatták Békéscsaba polgárait. Ilyen természetes előzékenységet a fővárosban sem tapasztaltam. A fővédnöknek és a kuratórium elnökének megnyitóbeszédét követte a különleges vadételekből készült finom vacsora. A látványos divatbemutatót szép, színvonalas társastánc-bemutatók követték, majd az a csodálatos hangulatú báli éjszaka a Sygma zenekar zenéjével folytatódott. Éjfélkor kezdődött a tombolahúzás, melyet a bálba meghívott, gyógyult, szerencsés gyermekkezek húztak ki. A felajánlott, értékes nyereményekért (Zsib- rita Pál soraival: „több a tombola, mint a vendég") köszönet minden önzetlen adakozónak. A vidám est komoly tartalmát erősítették a német alapítvány elnökének, az erdélyi testvéralapítvány képviselőjének üdvözlő szavai, melyek még jobban rádöbbentettek mindnyájunkat, hogy korunk pestise gyermekeinket sem kíméli. Jóleső érzés volt, hogy az operációt végző idegsebész professzor úr és a „mentő taxi" vezetője találkozott ezen a bálon a gyógyult gyermekekkel. A fővédnöki beszédből hallottam, hogy az alapítvány pihenőlmzat épít, melyet dr. Szentkereszti Andrásról neveznek el. Mellszobrát Kliegl Sándor szobrászművész készíti el. Milyen szép az éj Békéscsabán! A tökéletes ember el is felejti az időt, ha környezete és körülményei „isteniek”. Hölgyeim és Uraim! Méltó köszönet illeti Zsibrita Pál urat, a bál fővédnökét, Gregorits Géza urat, a kuratórium elnökét, valamennyi védnököt és szervezőt ezért a szép estéért, s mellette mindenért, amit leírni nem is érdemes. Az ember tökéletes szeretne, akar lenni, hiszen az Isten azért is teremtette. Dr. Bősz Ágnes, Budapest „A fejünk felett, mások javára” Tisztelt Szerkesztőség! Nagy „Öröm” és „Szerencse" ért minket, Szent István tér 12. szám alatti békéscsabai polgárokat. Örömünket és szerencsénket az önök segítségével szeretnénk T. olvasóikkal megosztani, különösen azért, mert rajtunk kívül még körülbelül kettőszázat meghaladó önkormányzati lakásban lakó békéscsabai család részesült hasonló örömben és szerencsében. Ebben a nagy PRIVATIZÁCIÓ-s mozgalomban nekünk „sikerült” továbbra is lakásbérlőknek megmaradni. Külön kegy, hogy ezután nem az IKV, hanem a CSÜSZ Kft. áldásos gyámságátfogjuk élvezni. Hogy meddig? Azt nem tudjuk! Mint olvastuk, a CSÜSZ tiszta profilú vállalkozás, nyilvánvalóan tiszta erkölccsel kétséget kizáróan. Fejlődésének útja az IKV részben vagy egészben való privatizálásával biztosított. Ráruházott vagyoni érték egymilliárdot közelít. Az összefonódás az egyszemélyes Békéscsaba Város Vagyonkezelő Kft.-vel igen megnyugtató. A vezető garnitúra tapasztalatban igen gazdag. Most még csak az nem tiszta előttünk, hogy ki a lakások új gazdája. Továbbá meddig és milyen bérleti feltételekkel maradhatunk, ha maradhatunk bérlők? Már kaptunk egy értesítést 1994. január 28. keltezéssel, hogy az egy lakást ellátó fűtési rendszer és kazánjának javítása, karbantartása bérlői feladat. Eddig a bérbeadó kötelezettsége volt. Volt! Örüljünk, hogy volt! Örüljünk, hogy még bérlők vagyunk és nem hárul, nem nehezedik ránk a teljes tatarozás és egyéb tulajdonosi gond, mint azokra a volt bérlőtársakra, akik még az előző órában bérleményeiket megvásárolták, vagy azok, akik az új időben vették vagy vehetik meg. Tulajdonosi gondjaikban szolidaritásból szívesen osztoznánk. De nem tehetjük, mert mi megkülönböztetettek, kivételek vagyunk. Az igazat megvallva, vásárlási szándékunkat az utóbbi tíz évben többször is bejelentettük a városi tanácsnak, illetve a városi önkormányzatnak. 1993 decemberében meghallgattuk dr. Simon Mihály jegyző úr előadását, amely közismertté tette, hogy milyen objektumok nem eladhatók. Felhívásának mi is újból eleget tettünk, bejelentettük vásárlási igényünket. Ennek ellenére valami különös érdekből fejünk felett, mások javára privatizálták bérleményeinket. „Örömünk” így már talán mások számára is érthető. Hogy nekünk mi nem érthető? Talán kapunk választ! Vagy orvoslást? Tisztelettel: A Szent István tér 12. szám alatt lakók, Békéscsaba Hiányos információ miatt „A kuratórium fura ura” címmel megjelent „Sarokba szorítva” cikk kapcsán közös egyeztetést tartottunk az ügy érintettjével. A cikkben megjelent megállapítások mindkét fél hiányos információjából jelentek meg pontatlanul.
