Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08-09 / 6. szám
1994. január 8-9., szombat-vasárnap o A tfl&RÉKÉs megyei hírlap hétvégi magazinja Jaj annak, aki egyedül marad Jaj annak, aki egyedül marad! A villámtépte, kormosodvu fán Nem vernek fészket boldog madarak. Egy ága még fölnyúl a semmibe, De csak haragos, búgó darazsak Gyűjtik vad mézük üszkös sebeibe. Jaj annak, aki egyedül marad! Üres odvakat őriz s titkos sírását Nem hallják, csak vén szarvasbogarak. Új viharokhoz többé nincs köze, Tompán sóhajt, ha mellbecsapja a Kölyök szelek érdes, hűvös keze. S végsőt recsegve, mint hasadt faág. Melynek aszott lombja barnán csörög, A porba ejti fájó homlokát. (Sárközi György verse) Halló! Beszélgessünk! Mondták... Az új egyházmegyék felállítása és rendezése tulajdonképpen egy zsinati határozat végrehajtását jelenti. Már 1964- ben a püspökök lelkipásztori szolgálatáról szóló zsinati tanítás előírta ezt. Sajnos Magyarországon korábban nem lehetett megvalósítani. A Szentatya magyarországi lelkipásztorkodása idején maga is megtapasztalta ezen struktúrák aránytalanságát, és visszatérve a Vatikánba, sürgette annak kiigazítását. Elszomorító, hogy egyesek mindezt politikai döntésekkel hozták kapcsolatba, mintha például a trianoni végzés következményeit a Szentszék ezzel elismerné. Szó sincs róla. Az egyházat a lépés megtételekor — kezdettől fogva —- a lelkipásztori célkitűzések vezették. Ember mértékű egyházmegyét kell létrehozni, az legyen a központ, ami megközelíthető. A túl nagy és a túl kicsi egyházmegyék közös vonása, hogy kormányozhatatla- nok. (Dr. Dankó László kalo- csa—kecskeméti érsek) Aláírt az egyik tábor, aláírt a másik is, hogy tiltakozzon az aláírások ellen. Szálazgatják a szerzői jogot, vitatják a döntés szabádságát, hivatalnokok osztogatnak minősítéseket, röpköd az intemáci, a naród- nyikhaj, már megint az urbánusok, a népiesek. Elszabadultak az indulatok, s elfedik a lényeget: csak megőrülni lehet itt, választani nem. Sőt választani tilos! (Pallagi Ferenc újságíró, szerkesztő) Békési tallózó Békés megyében két primer körzet látja el a távközlési teendőket. A békéscsabai 49, az orosházi pedig 26 településre terjed ki. A 35 ezer bekapcsolt megyei állomásból a manuális telefonok száma mintegy hatezer. Búzás Zoltán, a Békés Megyei Távközlési Üzem vezetője elmondta: a békéscsabai digitális központ 1992-es üzembe helyezése újabb környező települések automatizálását is eredményezte. Ebben az évben mintegy kilencezer új állomással bővült a megye. Békéscsaba egyes városrészeiben, ahol a műszaki adottságok engedik, aki telefont kér, néhány hónapon belül megkapja. (Új Magyarország) Fürkészd Szép emlékidézésre bukkantunk Dedinszky Gyula legutóbbi. „írások Békéscsaba történetéből, néprajzából” című könyvében: „Valamikor Békéscsabán is virágzott a szlovák népdal. A házak ablakaiból. falai közül szombat este és vasárnap délután ugyan inkább a Tranoscius egyházi énekei hangzottak, de a városban. az utcán, lakodalmakban, tanyákon a fonókák, disznótorok alkalmával, aratáskor, szénagyűjtéskor a mezőn is el- fogyhatatlanul zengett, szárnyalt az ajkakról a sok szebb- nél-szebb szlovák népdal.” — Halló, Szarvas? Jó napot kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Tessék, Bencsikné Tóth Veronika. Jó napot kívánok! —Ha nem tartom fel, szeretném egy rövid beszélgetésre kérni. — Szívesen, csak kérdezzen. Ma éppen délutános vagyok, azért talált itthon. —Hol dolgozik?-— Öt éve a benzinkútnál, előtte 24 évet az Áfomál. —Az íróasztal mellől állt a kezelőkúthoz? — Igen, és nem bántam meg. Szabadabb munka, több a mozgás, azóta egészségesebb vagyok. —1 Most volt vízkereszt. Lebontották már a fenyőfát? S egyáltalán, hogyan teltek az ünnepek? — Csendesen. A fát már vízkereszt előtt egy nappal lebontottuk, nagyon hullott ugyanis. Karácsonykor itthon voltam a családdal, Újév napján délután dolgoztam. Tudja, rég elváltam, két lányom van, az idősebb már maga is családos, a nagyobbik kisunokám most ment fel iskolába, az öccse pedig négy esztendős. A kisebbik lányommal lakunk egy fedél alatt, ő jövőre végez, mint fodrász. Sajnos, az idősebb most munkanélküli, amíg gyesen volt, megszűnt a munkahelye. Akárhol próbálkozik, ha meghallják, hogy két gyerek, rögtön tárgytalan az állás. Most számítógépes továbbképzésre jár, de nagyon el van keseredve. — Ilyenkor, újévtájt sokan jutnak nagy, komoly elhatározásokra, miszerint új életet kezdenek, elhagyják a hibáikat, jobban spórolnak, többet sportolnak és hasonlók. Szokottfogadalmakat tenni? — Nincs káros szenvedélyem, úgyhogy lemondani nincs miről. Ami az új évet illeti, szeretnék dolgozni, szeretném, ha eljutnánk nyaralni, és főképpen egészség legyen. Ami előttem áll még, mint nagy feladat, hogy a kisebb lányom is el tudjon indulni a maga útján jövőre, miután végez. Jó lenne egy saját üzlet, talán kölcsönnel sikerülhet. —Hisz a horoszkópban ? — El szoktam olvasni, valahogyan ösztönzi az embert. Ma például nem jót jelzett, de nem hiszek neki. — Kíváncsi lenne a holnapi, tehátjanuár 8-i horoszkópjára? — Hogyne! Az Ikrek jegyében születtem. — Az áll itt, a lapunkban megjelenő Horoszkópban, hogy „Gondtalan, szép hétvégét tölthet barátaival vagy családjával. Egy kitűnő gondolata új célt fed fel, és állít előtérbe. Szellemi teljesítőképessége szinte határtalan, ne hagyja kihasználatlanul." —Ó, nagyon köszönöm! „Azzal a mottóval szeretném köszönteni a Békés Megyei Hírlap olvasóit, amit 25 évvel ezelőtt írtam noteszem első lapjára: »Előre örülj a holnap örömeinek, mert nem az, amit ad, teszi széppé az életet, hanem amit ígér«. Budapest, 1993. december 7. Ránkyné Németh Angéla” E sorok írója Németh Angéla atléta, 1968-as mexikói olimpiai bajnok női gerelyhajításban. Hetven éve született Koczkás Sándor A mai magyar irodalom jeles kutatója, Koczkás Sándor irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az írószövetség főtitkára 1924. január 11-én Orosházán született. Tanulmányai jelentek meg Radnótiról, József Attiláról, Adyról, Bálint Györgyről. Az alábbiakban az Új írás 1986.4. számában „Uniformis nélkül” címmel megjelent írásából idézünk: ...való igaz, hogy az elkötelezettség szót az utóbbi időben alig vagy egyáltalában nem használjuk. Először azonban hadd jegyezzem meg, hogy ami van, az akkor is van, ha nem emlegetjük. Vagy ha éppen csak a megnevezésétől óvakodunk. S olyan szinonimáit használjuk inkább, mint hűség, etikai tartás, vállalt világ, társadalmi vagy történelmi küldetés. Az irodalom világa olyan közeg, amelynek lételeme az élettel együtt haladó változás, az új keresése, a hagyományt is más összefüggésekbe kapcsoló folytatás. Miként volna lehetséges, hogy éppen egy elméleti, olykor hivatalossá is nyilvánított fogalom megnevezésében, használatában állandósuljon írók és kritikusok körében az érvényes konszenzus? Ami viszont a fogalom—és nem a megnevezése — létezését, érvényességét illeti, abban minden megkérdőjelezés vagy handabandázó vita csak bújócska. Hiszen a magát el nem kötelezettnek valló is valamilyen okból, bizonyos eszmei indítékból állítja azt, ami a műveiből árad vagy nyilatkozataiból kiderül. Magam szemérmesen és szerényen vallom be — ha írásaimból ez nem volna kikövetkeztethető —, hogy elkötelezett vagyok. De eszmei meghatározottságomat nem tudom egyetlen kategóriából levezetni vagy valamilyen jelszóval jellemezni. Mert összetevői az irofehéren Oscar-díjas trükk Van egy nagyon okos embere az MDF-nek. Nyilván több is van, de én arra gondolok, aki kitalálta az Antall-bélyeget. Valószínű tudják, hogy miről van szó: az elhunyt miniszter- elnök emlékére a múlt esztendő utolsó előtti napján kiadott gyászbélyegről. Egyelőre ötszázezret nyomtak belőle, illetve a posta hivatalos közleménye szerint „a forgalmi igényeknek megfelelő példányt.” Vagyis, ha a forgalmi igények úgy kívánják, akár egymilliót is. Márpedig a forgalmi igények kívánhatják úgy, mondjuk a választások előtt. Aki valamennyire is ismeri a bélyegvilágot az tudja, Magyarországon csak kivételesen nyomnak ki ekkora példány számban bélyeget. Az Állami Nyomda gépeit általában két-háromszázezer darab után leállítják, blokkból pedig a kétszázezer is soknak számít. Márpedig most a gyászbélyeg mellett blokkot is nyomattak, természetesen azt is a forgalmi igényeknek megfelelő példányban. Különben az Antall-blokk elég jól kezelhető, más blokkokkal ellentétben nem sokkal nagyobb a bélyegnél, szellő- sen ráfér a szabványméretű borítékra. Ráadásul az ára sem magas, 19 forintért adják, nem úgy, mint a többit, amelyeket kerek összegért, harminc-ötven forintért árulják. Apropó, 19 forint. Amikor a bélyeg és a blokk egyformán 19 forintos névértékét felfedeztem, rögtön tudtam: a posta hamarosan árat emel. „Tutira” vettem, hogy 19 forintra emelkedik a levelek kézbesítési díja. Nem tévedtem. Egyébként az Antall-bélyeg és -blokk az első és egyetlen olyan magyar bélyeg, amely önmagában elegendő egy levél bér- mentesítésére. Több 19 forintos bélyegünk nincs, következésképp a gyászbélyeget felragasztani a legegyszerűbb. Forog majd tehát szerte az országban. Ha forog, hát hadd forogjon, nem árt ha választás előtt az emberek — levelet adnak fel, vagy levelet kapnak—tragikus sorsú volt miniszterelnöküket látják a borítékról szembenézni. Ugye értik, miről beszélek? Hát erre mondtam az előbb: van egy nagyon okos embere az MDF-nek. Aki ezt az egészet így kitalálta. Minden cinizmus és rosszindulat nélkül: le a kalappal előtte. Ez egy Oscar-díjas trükk. A durva választási küzdelemtől tartó országunkban tanulhatnának tőle a kampányfőnökök. Árpási Zoltán Koczkás Sándor dalom természete szerint többféle irányból eredőek. Nem mondhatom József Attilával, hogy: „Költő vagyok — mit érdekelne / engem a költészet maga?” De mint kritikus és irodalomtörténész a költővel együtt vallom, hogy a költészet ihletője és értelmezésének alapja a változó valóság. E valóság törvényeinek ismerete, azok illúziótlan megítélése nélkül sem a hajdani, sem az újabb művekről, sem az irodalmi folyamatról nem lehet érvényesen szólni. S mert e valóságban mindenekelőtt az ember történelmi és társadalmi léte, közérzete az igazi tét: egyik vezérlő eszmém az aktív humanizmus. Ami számomra egyszerre jelenti az egész emberiség sorsának távlatát és az egyes ember személyiségének lehetőségeit. Nem elvont és általános emberiességet, hanem a konkrétan is megvalósítható — Nagy László szavával szólva — emberi „szabadság akarását”...
