Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

1994. január 3., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Ügyetlen ügynökkereső Több valuta fogy November végéig 383 millió úgynevezett turistadollárt (mintegy 38 milliárd forint) vál­tottak ki valutalapjukra a ma­gyar állampolgárok, 110 millió dollárral többet mint az elmúlt év hasonló időszakában. A Ma­gyar Nemzeti Banknál elmond­ták, hogy mintegy 2 millióan éltek ezzel a lehetőséggel. Ez azt jelenti, hogy az igénybeve­vők az éves 350 dolláros ke­retükből nem egészen 200 dol­lárt használtak fel. Tavaly egész évben 344 millió dollárt adtak az egyéni valutakeret terhére. A rekordot valószínűleg továbbra is az 1989-es tartja 450 millió dollárral. Annak az évnek no­vemberében korlátozták 50 dol­lárra az éves keretet, és ezt az intézkedést 1992. június 30-áig tartották fenn. Környezetkímélő buszok Környezetkímélő autóbuszok­kal gyarapodott a szolnoki szék­helyű Jászkun Volán Rt. jármű­parkja, s a három újonnan vásá­rolt Ikarus 244-es az újévtől Szolnok és Jászberény, illetve Kisújszállás között szállítja az utasokat. A mostani vétel kez­dete annak az 1994-ben induló környezetvédelmi program­nak, amelynek során gépjármű­ve eikbe korszerű motorokat szerelnek. Szerény nyereség a Mahartnál A Mahart szerény, megközelí­tően 70 millió forintos nyere­séggel zárta az óévet. Bár az eredmény alig haladja meg az 1992. évit, értéke mégis jóval nagyobb annál. A hajózási tár­saságot ugyanis 1993-ban szin­te minden létező kedvezőtlen hatás érintette. Az al-dunai ha­józást több esetben blokád béní­totta meg, s a Kis-Jugoszláviá­val szembeni ENSZ-embargó, valamint a hazai ipari és mező- gazdasági termelés csökkené­sének hatására is jelentősen apadtak a társaság megrendelései. Az én emberem Miután engem a kutya se kérdezett meg, hogy kit tar­tok az év emberének, elmon­dom hát magamtól. Nálam az év embere az az ismeret­len polgártársunk, aki egyre csökkenő' értékű jövedelmé­ből kellő birkatürelemmel lerótta minden adóját, bizto­sította családja korábbi élet- színvonalát, elviselte az egy­re rosszabb televízióműsort, egyszer sem káromkodta el magát az egész áldatlan mé­diaháború során, a kocsmá­ban meg merte dicsérni a kormányt, áhítattal végig­nézte az izgalmas politikai vitaműsorokat, tudott egy jóízűt nevetni mostanában a Parabolán, tehát ha mindezt megcselekedte, akkor a tükörben szembenézve ön­magával azt mondhatta, hogy igen, én ezt akartam, erre voksoltam közel négy éve. Aki ezen tünetek alap­ján magára ismer, az vendé­gem egy fél Unikumra, mert őis az, vagyis ritkaság! Gila A fiatalasszony, Sz. Jánosné fölöttébb elkeseredett: — Tudják itt a szerkesztő­ségben, hogy mennyi szélhá­mos hirdetés jelenik meg? — teszi fel a kérdést és választ sem vár, meséli, miért is kere­sett fel. — Az Önök újságjá­ban fedeztem fel a hirdetést, amely szerint egy cég munka­társakat keres. Miután az aján­latot — ahogyan megtudtam — egy szentesi férfi adta fel, kocsiba pattantam az öcsém­mel és felkerestük. Bár homá­lyosan, de értésünkre adta, hogy a cég, amelyik a munka- lehetőséget kínálja, a Nemzet­közi Marketing Tanácsadó Kft. Azt mondta, hogy rajtuk keresztül egy pénzügyi prog­ramot kell kiajánlanunk különböző vállalatoknak, cé­geknek vagy magánemberek­nek. Közölte, hogy többet nem mond. majd azon a tájékozta­tón mindent megtudunk, amit Budapesten a Hotel Aquin­cumba szerveztek. Mielőtt el­búcsúztunk, még rákérdez­tem, hogy ügynöki munkáról van szó, netalán biztosítást kell kötni és házalni? Egyér­telmű választ nem kaptunk. Azt mondták, majd megtudjuk idejében a pesti tájékoztatón. Ezért a kétnapos találkozóért, előadásokért és a szállásért 15 ezer forintot kértek. Mit mondjak, pénzem nem volt, de miután tetszett a dolog, köl­csönkértem ezt az összeget. Elhamarkodottan felmondtam a munkanélküli-segélyt, mert az volt a feltétele annak, hogy munkatársak lefessünk: ki kell váltanunk a vállalkozói igazolványt. Körülbelül száz- hatvanan vettünk részt a pesti összejövetelen az ország min­den részéből. Gondolhatja, ez a cég a 15 ezres részvételi díj­ból mindjárt két és fél milliót zsebelt be. — Mi ebben a szélhámos­ság? — Az, hogy ott fenn, Pesten kiderült, biztosítási ügynökö­ket keresnek, amit a mai napig is tagadnak. Én természetesen nem vagyok hajlandó hiszé­keny embereket arra rávenni, hogy ezt a biztosítást megkös­sék anélkül, hogy el ne mond­jam, mi benne a szélhámos­ság... — Hallgatom, mi a szélhá­mosság? — Például az, hogy akik megkötik ezt a biztosítást 15 vagy húsz évre, ha véletlenül két év után nem tudják tovább fizetni, akkor búcsút mondhat­nak a pénzüknek, mert nem kapják vissza, amit addig befi­zettek. Ha én biztosítási ügy­nök akarnék lenni, akkor nem utazom Szentesre, se Buda­pestre, mert Békéscsabán A Fuvarozó Vállalkozók Or­szágos Szövetsége főtitkárá­nak nincs tudomása arról, hogy taxisok egy része bloká­dot tervezne a jövőre kötelező­vé tett számlaadó taxiórák be­szerelésének elhúzódása mi­att. Peredi Péter csütörtökön az MTI-nek elmondta: a meg­hosszabbított, január 15-ei ha­táridőig a személyfuvarozó vállalkozók többsége hozzá­juthat a műszerekhez, így nem tartja szükségesnek a határidő újabb módosítását. mindezt megszervezik ingyen és bérmentve. Mindenesetre drágán fizettem a hiszékeny­ségemért. Becsapottnak ér­zem magam, de nemcsak én, hanem jó pár hasonlóan járt társam is itt a megyében. * Kozma Sándor, a MBI szentesi ügynöke, amikor telefonon bejelentkeztem nála — ki tud­ja miért — nagyon ideges lett: ha őt meg nem hallgatom, ak­kor megüthetem a bokámat. Mondom: hiszen pontosan ezért keresem, hogy időpontot egyeztessünk. Sikerült. Koz­ma úr a szentesi Honvéd Klub­ban várt. Amikor meglátta, hogy nem egyedül érkezem, hanem velem tartott a panaszt tevő hölgy is, a kelleténél még idegesebb lett. — Ha tudom, hogy más is lesz Önnel, én is tanút hozok — mondta és már térült-fordult, hogy legyen ve­le valaki a beszélgetésünk alatt. Hogy én miért a hölggyel érkeztem, az egyér­telmű: mindkét fél hallgattas- sék meg. Hogy Kozma úrnak miért volt szüksége tanúra, azt csak ő tudja. Mindenesetre alaposan felkészült, aktatás- kányi dokumentumot hozott magával. Aztán belekezdett a mondókájába. — Az MBI brókercég. Nemzetközi marketingtanács­adó kft. Pénzügyi brókertevé­kenységet folytat. Központja Bécsben található. Százszáza­lékos osztrák tulajdonban lévő magyar társaság. — Mielőtt folytatná, hadd kérdezzem meg, amikor ügyfe­leikkel megismertetik a céget, elmondják, hogy Önök biztosí­tás kötésére keresnek ügynö­köket? — Természetesen... A fel­vételt nyert munkatársaink önálló vállalkozók és nem al­kalmazottai a cégnek, hanem szerződéses kapcsolatban áll­nak vele. Tevékenységét min­denki „értékesítéssel” kezdi, amikoris az ügyféllel közösen eldönthetik a befektetési lehe­tőségek közül, mi a legmegfe­lelőbb, tehát tanácsokkal lát­ják el. — Nem igaz — szól Kozma úr tájékoztatójának kellős kö­zepébe ingerülten kísérőm. Kozma úr nem hagyja magát kizökkenteni: — Tehát hang­súlyozom, pénzügyi tanácso­kat adunk ügyfeleinknek, hogy mibe, hova fektessék be a pénzüket. —Például nyugdíj-előtaka- rékossági biztosításba? — Mondjuk példának fel­hozhatom az „Ahico” nyug- díjelőtakarékossági progra­mot, amely 18 évtől köthető. Évi 15 ezer forint megtakarí­tással 55 éves korában egy A taxisok közül 3 ezren még a kötelezően előírt taxistanfolya- mot sem kezdték meg és az új taxiórát sem rendelték meg. Bár volt elegendő idő a felkészülés­re, a vállalkozók egy része halo­gatta az órák megrendelését. A műszerek beszerelését hátrál­tatta, hogy a gyártók kapacitása - vállalásaikhoz képest - szűkös­nek bizonyult. Ráadásul a taxi­soknak biztosított 30 ezer forin­tos kedvezményt a gyártóknak kellett hitelezniük, az össszeg ellentételezését ugyanis az adó­hölgy minimum 16 millió fo­rint felett rendelkezik. Ez az egy példa — mert sorolhatnék többet is — bizonyítja, hogy az embereknek szükségük van az ilyen és hasonló programokra, hogy a jövőjüket biztosítsák. Ehhez a tevékenységhez jól képzett szakemberekre van szükségünk. Ennek érdekében a cég vezetői a munkatársje­lölteket tájékoztatják a rájuk váró feladatokról, karrier- és kereseti lehetőségekről. Ha úgy dönt valaki, hogy munka­társunk lesz, akkor kétnapos bázisszemináriumon vesz részt Budapesten. Ennek hoz­zájárulási költsége 15 ezer fo­rintba kerül. Ezután a cég fo­lyamatos és ingyenes képzést biztosít a munkatársainak. —Szeretném ha Ón monda­ná ki, tehát ez egy életbiztosí­tás? És ha valaki két év után nem tud tovább fizetni, elvesz­tette azt a pénzt, amit addig befektetett? — Annak, aki nem tud to­vább fizetni, felajánlunk köl­csönfelvételi lehetőséget a programjának folytatása cél­jából. Ezt is és minden más tudnivalót elmondunk az elő­adások során. Arról nem be­szélve, hogy a szerződésben is olvasható: a pénzt nem köteles a cég visszaadni. Kísérőm vitatja a Kozma úr által elmondottakat, Kozma úr kitart állítása mellett. —Ha Ón szerint a program az ügynöknek is jó üzlet, akkor Sz.-né miért érzi becsapottnak magát? — Azt ő tudja. Tudta, hogy mit kell csinálnia, csak vannak emberek, akiknek zsenánt má­sokat megkeresni... — De Önök azt állították, hogy nem kell szervezni, nem kell kilincselni... — Nem is kell. Telefonon kell megkeresni az ügyfeleket. — Szóval meg kell keresni az embereket... Ön szerint eb­ben a pénzszegény világban van jövője az ilyenfajta szerző­déseknek? — Óriási jövője van. Leg­újabb lehetőség, amit kínálunk az úgynevezett hozományköt­vény, amit a baba születésétől 12 éves korig lehet megkötni. Biztos vagyok benne, hogy sok szülő és nagyszülő fogja választani. * Hazafelé Sz. Jánosné állítja, lehet, hogy az MBI annak, aki fizetni tud, jó biztosítást ajánl. Ezt nem is vitatja. Csak a mód­szer nem tetszik, ahogyan az embereket beszervezik. Azért is keresett meg, hogy tanulság legyen másoknak, akik ügy­nöknek jelentkeznek az MBI- hez. hatóság nem biztosította szá­mukra azonnal. A jövő évi tevé­kenység végzéséhez december 31-ig új taxisvizsgát is kellett tenniük a vállalkozóknak. Az előkészítő tanfolyamokon ed­dig 12 ezer 400 vállalkozó vett részt, akik közül 7600-an sike­resen teljesítették a vizsgát. Ja­nuárban azonban még azok is fuvarozhatnak, akik az első for­dulóban nem feleltek meg vala­melyik tantárgy követelménye­inek, ám a pótvizsgákat a hónap végéig le kell tenniük. (MTI) Béla Vali Taxiórák január 15-ig-if Olvasóink írják ..... ...—= Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Adalék a „Mit ér a garancia?” című íráshoz A Békés Megyei Hírlap 1993. december 1-jei számában megje­lent fenti című íráshoz én is hozzá tudok járulni egy velünk megtörtént esettel. Ez év február 9-én vásároltunk egy szintén Moulinex olajsütőt. A bolti eladó előttünk bontotta fel az érintetlen csomagolású készüléket és körülbelül egy perc időtartamra üzembe helyezte, bizonyítandó, hogy az működik. Meggyőződtünk róla, hogy melegszik, utána összecsomagolta, fizettünk és hazahoztuk. El­telt egy hét vagy talán kettő is, amikor a feleségem a jó hírű cég termékét fel akarta avatni, de sikertelenül. Az írás szerint a hal sütési ideje néhány perc. Ennek ellenére egy óra alatt sem volt hajlandó megsülni. Mi is, mint a fenti írás szerzője, elvittük a készüléket a jótállási jegyen megnevezett, Békéscsaba, Kölcsey u. 17. szám alatti szervizbe. A következő bosszúság akkor ért bennünket, amikor a kiírt nyitvatartási idő alatt az ajtót zárva találtuk, és semmi tájékoztatás nem volt kiírva. Mivel a készüléket hibásan nem akartuk hazahozni, így várakozó álláspontra helyezkedtünk. Bő fél óra elteltével kiderült, hogy várakozásunk nem volt hiábava­ló. Jött egy úriember, kinyitotta az ajtót, megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk, majd szemügyre vette a készüléket. Közölte, hogy a készüléknek nem működik a hőszabályozója. Érdek­lődjünk két hét múlva, mert az alkatrészt Pestről kell kérni. Semmiféle papírt nem adott az átvételről. Mi ekkora bizalommal hagytuk ott a készüléket és a garanciajegyet. Mondanom sem kell, hogy két hét múlva a készülék nem volt megjavítva, mert az alkatrész még nem érkezett meg. Újabb határidő után újabb határidő, míg végül a készüléket körülbelül másfél hónap után visszakaptuk. Akkor is csupán egy hölgy tartózkodott a műhelyben, aki arra a kérdésre, hogy a készülék meg van-e javítva — ugyanis a javításra ránézéssel nem utalt semmi —, azt a választ adta, hogy őnem tudja, de biztosan meg van, ha már ide—a megjavítottak közé—tették. A jótállási jegy ,,A” szelvényét letépték, de a füzetben maradt részén se a hiba megszüntetésének idejét, se a jótállás új határ­idejét—nemcsak nem cserélték ki ennyi idő után a készüléket, de még a jótállás idejét sem hosszabbították meg a hosszúra nyúlt javítás idejével—nem írták be. Amint a készüléket visszaszolgáltató hölgy, úgy még mi sem tudjuk, hogy a készüléket megjavították-e? Ugyanis ennyi utána­járás és tortúra után elment tőle minden kedvünk. Ezen túlmenő­en a fele ségem sajnálna újfent kettő és fél liter étolajat tönkreten­ni és utána kiönteni. Miután a fenti vásárlással bevásároltunk, azóta ha valakin segíteni akarok, akkor csak azt tudom neki mondani, hogy csak Moulinex-t ne! Egy (másik) nyugdíjas olvasó. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Áfész -hirdetés ,.Karácsonyi tagi vásár” —olvastam az ünnepek előtt az áfész hirdetését. No, nem a Békéscsaba és Vidéke Afészét, mert az már nem-tart ilyet. Csődbe ment. Annyira, hogy még a tagság részjegyeit sem tudja visszafizetni, nemhogy vásárt rendezzen. Csak egyet nem értek. Ha már a vezetőség nem foglalkozik azzal, hogy a tagok visszakapják részjegyük értékét, hol vannak a magas tiszteletdíjakat felvevő igazgatósági, felügyelő bizottsági tagok? Gondolom, ők időben kivették részüket a közösből, azért nem tartják szükségesnek a tagság tájékoztatását a részjegytulaj­donról, vagyonnevesítésről stb. Legalább a kisnyugdíjasoknak térítenék vissza tagi részüket. Az 500forintos részjegyet figyelembe véve, néhány százat kárta­lanítani lehete tt volna a három (volt és jelenleg főnök) világjáró útjának költségeiből is. Svarc bácsi (akit mennydörgő hangon igen sokszor állítottak a dolgozók elé példaképül) a saját befektetett pénzén gyarapította vagyonát és rossz üzlet esetén azt is vesztette el, nem a közösség, a tagság pénzét, vagyonát. No, de ennél csúnyább dolgok is történnek manapság, legfel­jebb nem érintenek ennyi ember. Név és cím a szerkesztőségben Műsoros délután Füzesgyarmaton Füzesgyarmaton a művelődési központ és Jónás Tamásné az ünnep előtti napokban karácsonyi műsort szervezett. A ci­gány gyerekek által adott kis verses-zenés összeállítás nagy sikert aratott. Az ajándékozáshoz és a kisebb megvendégelés- hez több támogatót sikerült megnyerniük, amit ezúton is köszönnek a szervezők fotó: fazekas ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents