Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
^ 1994. január 5., szerda LÓTENYÉSZTÉS \ Nóniusz, a „tökéletes ló” Hadizsákmányként indult, s túlélte a történelem viharait A szabadkígyósi Hankó József szerencsés ember- Durva kosfej, rövid nek mondhatja magát. Életét végigkísérték a mai fiatalok körében már csak könyvekből ismert lovak. Gyermekkorában meseköny vekből kiválogatta a lovakat bemutató fényképeket, később pedig a róluk szóló irodalmat is összegyűjtötte. A legelőkelőbb helyre a nóniusz fajta került. Hogy miért? — Olyan lófajtáról van szó, amely hétköznap kemény munkát végzett, vasár- vagy ünnepnapokon pedig — díszes szerszámba fogva — parádéban j árt—emlékezik a tjajdani szokásokra Hankó József. A szorgos szabadkígyósi kutató alapos gyűjteménye, emlékei alapján állítottuk össze írásunkat a nóniusz lovakról. Folytassuk a múltbéli emlékekkel. — Valaha Békéscsaba főteréről, a templomok elől indultak a 40—50 hintóból és szekérből álló lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal. Ennél csodálatosabb, elegánsabb látnivaló azóta sem volt a környéken. A templom előtt az idős emberek így beszélgettek: „Pre sedlako naj lepsje noniuskje konye.” Magyarul: a parasztemberek számára legjobb a nóniusz ló. Idősebb családtagjaim ma is emlegetik nagyapám Hadúr nevű nóniusz ménjét. Diákkoromban többször végiglovagoltam Csabán az Andrássy úton a Nonius-Canova Il-es és Xl-es méneken Kocsondi Sándor vagy Erdei István tanító- mesteremmel. Senior a napóleoni háborúból Pillantsunk bele Hankó József gyűjteményébe, s mindenekelőtt keressük e kitűnő ló eredetét. Valamennyi irodalom a fajta megalapítójaként Nonius Senior mént említi. Kalandokban gazdag, regénybe illő, viharos sorsát kevesen ismerik. Mária Terézia uralkodása alatt, különösen az örökösödési háborúk után a lóállomány jelentősen megfogyatkozott, minőségi javítását az örökös, II. József határozta el. A mező- hegyesi ménesbirtok megalapításával Csekonics József kapitányt (1757—1824) bízta meg. A lótenyésztés első fénykora is az ő nevéhez fűződik, a történelem pedig 1785 és 1806 között jegyzi ezt az időszakot. Csekonics méltó utódjai között emlegetik Höfel alezredest, Tavera őrnagyot, Box- berg és Pándy ezredest. Térjünk vissza a mén alapítójához, Nonius Seniorhoz. A franciaországi Normandiá- ban, az akkori idők leghíresebb ménesében, Pininben látta meg a napvilágot 1810. január 16-án. Apja angol félvér volt, Orion névre hallgatott, anyja normandiai kanca, de szintén angol félvér méntől származott. Nonius Seniort csikó korában a Rosiers-i ménesbe vitték. A természet nem sok szépséggel áldotta meg, majdnem kizárták a tenyésztésből, de az utódok megfigyelése miatt megmaradt. Egy időre a bec- helloni ménesbe kerül, kísérleteztek vele — több csikóval együtt —, kipróbálták a klímát, a takarmányozást. A háború miatt hamarosan visszatért Rosiers-be, végül 1815- ben Estei Ferdinánd osztrák lovasai — más források szerint magyar huszárok is — a ménesből hadizsákmányként elhozták Nonius Seniort néhány arab lóval együtt. A katonák a napóleoni háborúból vonultak vissza, s magukkal hozták a legyőzött császár kedves, Fa- joum nevű, török eredetű ménjét is. Nonius Senior előbb az alsó-ausztriai ménesbe, majd a hatesztendős, 171 centiméter magas, világos pej ló végső állomására, Mezőhegyesre került, 1816 karácsonyán. Nagy goromba kosfeje, szétál- ló fülei nem voltak megnyerő- ek. Nagytermetű, csontos kancákat szemeltek ki a számára párosításra. Az utódok szerencsére nem örökölték a mén káros küllemét. A méneskönyv szerint 1816-tól 1832-ig fedezett, 79 mén és 137 kanca utódja született. Nonius Senior 28 éves korában, 1838-ban pusztult el. Tenyésztői sejtették, hogy felettébb értékes katonai és más munkára alkalmas fajta alakult ki Mezőhegyesen. A törzset végül is a Nonius IX. (1822—1840), ennek fia, Nonius XXXIV. (1836—1853) és unokája, Nonius XXXVI. alapította meg. A múlt század közepére vált ismertté a nagy rá- májú, kissé durva kosfejjel, keskeny, rövid farral megáldott faj. A hibák kijavítására jól kiválasztott angol telivérek szolgáltak. A történetírás kiemeli a mének közül Örményt, Durcást, Álnakot, Kari von Burgundot, Canovát. A tenyésztők arab ménekkel is fedeztettek, ily’ módon egyre tetszetősebb küllemű utódok születtek. Később a kancákat ismét nóniusz ménekkel fedeztették. A lovak egyre keresettebb állatok lettek, ezért tenyészterüle- tekét hoztak létre Makón, Debrecenben és 1860-tól Békéscsabán. A nagy változások 1861 után kezdődtek. Lubkovich ménesparancsnok nyugállományba vonult, a birtok irányítása Ritter Ferenc tábornok és Mengen Ferenc őrnagy kezébe került. Ettől kezdve, 1881-től 1928-ig a mének kivételével a lovakat kis és nagy nóniuszra osztották. A választó határ a 159 centiméteres magasság volt. Mindkét törzset a fekete és pej szín, illetve a kosfej jellemezte. Egy újabb jelentős dátum 1867, a kiegyezés éve. A kormány átvette a katonai irányítást az osztrák hadseregtől, így 1868. március 24-én Mezőhegyes a magyar állam tulajdonába került. A ménesbirtokot ettől kezdve az 1826. szeptember 19-én, Sömyén született Kozma Ferenc vezette. Az újdonsült birtokgazda apja, Kozma Ferenc földbirtokos és ügyvéd volt Kaposvárott. A fiú a gimnáziumi évek után a be- lovai katonai intézetben tanult, 1843-tól tisztnövendék volt a 6. határőr ezredben. A nemesi testőrségbe — ahol három évet szolgált— 1845-ben vették fel. A szabadságharc idején, 1848. szeptember 20- án leszerelt a testőrségtől, és október 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban a 16. honvéd zászlóaljban teljesített szolgálatot. November 28-án századossá léptették elő a mindössze 22 éves fiatalembert, és beosztották a 28. zászlóaljba a bácska-bánáti hadszíntérre. A nagysallósi csatában — a 10. Vilmos huszárezred katonájaként — 1849. április 19-én megsebesült, felépülése után végigküzdötte a szabadság- harcot. A bukás bujkálást hozott, később a Fejér megyei birtokon gazdálkodott, 1861- ben pedig megyei főszolgabírónak választották. A kiegyezés után a Földművelésügyi Minisztériumban titkárként dolgozott, később osztálytanácsos és lótenyésztési felügyelő volt. Mezőhegyesre kerülésével a sokféle ménest feloszlatta és hét különböző irányzatot dolgozott ki. Edward király elismerése A nehéz és könnyű nóniusz törzs már Kozma Ferenc nevéhez fűződött. Az erős fizikumú igáslovak a nehéz törzsben kaptak helyet. Ezeket a lovakat angol telivérekkel finomították, sőt, 1880—81-ben tíz nóniusz kancát Ferenc József kladrubi magánménesébe vitték, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék. Az erőteljes méneket pedig az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására. A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus a legmegfelelőbb volt a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerészed lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885-ös országos mezőgazdasági kiállításon. A francia delegáció még Mezőhegyest is megjárta, kifejezvén tiszteletüket a kiváló teljesítmény előtt. Talán kevesek előtt ismert, hogy Kozma Ferenc lókiállításán II. Edward angol király és a német trónörökös, II. Vilmos is megjelent, gyarapítva a neves gratulálok körét. A nóniusz híre Európa- és világszerte egyre csak nőtt. Svédország lótenyésztési felügyelője 1892-ben kereste fel Mezőhegyest. A japánok 1899-ben hat tenyészmént vásároltak a ménesből. A millen- neumi országos kiállításon 1896-ban Mezőhegyes lótenyésztése kollektív érmet nyert. A sikersorozat csúcsát az 1900-as párizsi világkiállítás jelentette. Mezőhegyes 24 lóval vett részt, s Nonius XXXVI. törzsmén a „tökéletes ló” címet kapta. Nonius Ürmény I. ezüstérmet kapott, 338. Durcás Nonius kanca bronzérmet nyert. Az 1910- ben Bécsben megrendezett vadászkiállításon a „pálma” megint a mezőhegyesi lovaké lett. Kozma Ferenc 1892. június 26-án váratlanul elhunyt. A ménesbirtok élére D’Orsay Olivér került, aki megalakította a „Mezőhegyesi Nonius Tájfajta” tenyésztést a kisgazdák bevonásával. így próbálta „egyöntetűvé” tenni a tenyészetet. Menekülés a háborúk elől A nóniusz a versenyeken is megállta a helyét. A ló képes volt szekér elé fogva 20 kilométeres távot megtenni egy óra alatt, sőt, olykor rövidebb idő is elegendő volt. A balatoni távhajtó versenyen, 1913-ban a fogatok Makóról indultak a Budapest—Székesfehérvár útvonalon, megkerülték a Balatont, és Baján, Szabadkán keresztül érkeztek vissza Makóra. Az utat 13 nap alatt tették meg, valamennyi nóniusz fogat visszatért, a súlyukat sem veszítették el, inkább gyarapodtak valamelyest. Sokan nem ismerik a nóniusz lovak számozását. Ezt még az osztrák katonai parancsnokság lótenyésztési felügyelősége jelölte meg 1-től 50-ig. Kozma Ferenc idejében 1881- ben a törzset A, B, C, és 1923- ban D vérvonalra osztották. Az „A” vérvonalat alapította a Nonius XXIX. törzsmén (1880—1905), a „B” vérvonalat a Nonius XXXI. mén (1880—1893), a „C” vérvonalat a Nonius XXXVI. törzsmén (a párizsi világkiállítás győztese, 1886—1907), a „D” vérvonalat pedig a Nonius XLII. méntől (1847—1864) származtatják. A nóniusz a „tökéletes ló” rangot az első világháború kirobbanásakor kapta. A mezőhegyesi ménesbirtokot elkerülte a front. A ménesben 1918 elején 150 nagynóniusz kancát és 150 kisnóniusz kancát neveltek a csikókkal. Egy évvel később a lovakat Süt- vénybe és Hatvanba vitték, hogy megmentsék az állományt. A román csapatok május 2-án Mezőhegyest is megszállták, de semmit nem vittek el. Arra számítottak, hogy Mezőhegyest román területhez csatolják. Amikor kiderült, hogy mégsem, teljesen kifosztották Mezőhegyest. A megfogyatkozott nóniusz kancák 1920-ban tértek vissza. A méneket Mezőhegyes (nagynóniusz) és Gödöllő (kisnóniusz) adta, így a sikeres tenyésztés újra megindult. A kairói Nemzetközi Mező- gazdasági és Ipari Kiállításon 1926-ban Mezőhegyes a Nonius XXXI. törzsménnel és hét kancával vett részt. Diadalukat bizonyítja, hogy az egyiptomi kormány megvásárolta őket. Az aacheni távhajtó versenyen 1928-ban és 1931-ben a nóniusz négyesfogat szerepelt sikeresen. Görögország 1928-ban vette meg a Nonius XXXVII. törzsmént, majd Hollandia 1929-ben a Nonius XXXVIII. , Litvánia 1935-ben a Nonius I. törzsmént. A nagy sikereket végül a II. világháború zárta le. Mezőhegyesről a hátországba, Kisbérre, Előszállásra és Sárvárra menekítettek 960 lovat 1944. szeptember 10. és 15-e között. A lovak felét 1944 decemberében tovább szállították Pardu- bicébe, a többi pedig Németországba, Dunauwörth közelébe, Neuhofba került. A lovak nagy része idegenek tulajdona lett, vagy elpusztult. A háború után, 1948 januárjában a 960 lóból mindössze 183-at hóztak vissza Mezőhegyesre, közülük csupán 52 nóniusz kancát számláltak. Lóirtó évek és fellendülés A kis- és nagynóniusz tenyésztése megszűnt, mindent elölről kellett kezdeni. A Mezőhegyesi Állami Mén- és Méncsikó Telep 1950-ben kezdte el működését. Nem sokkal később, 1952-ben, ’53-ban és ’55-ben a nóniusz ismét bizonyított; a 100 kilométeres távhajtó versenyen győzött. Aachenben 1964-ben a négyesfogat elnyerte a nagydíjat. A nóniuszt sem kerülték el az 1960-as lóirtó évek. Annyi balsors után csoda, hogy ma is él ez a lófajta. Ma tovább folytatják a tenyésztést, Hortobágyon a tömegesebb, Szentesen, Makón, Mezőhegyesen és környékén a könnyebb, tetszetősebb lovak találhatók. A minőségi javítás a német Aldátó és Filter nevéhez fűződik, a gyorsaságot, a kitartó, szívós természetet pedig Goniótól, az ügető méntől kapta a fajta. A Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület a tenyésztők munkáját igyekszik elősegíteni. Az egyesületnek köztudottan bárki a tagja lehet, aki elkötelezett a fajta iránt, és elismeri az egyesület szabályait. Természetesen a legfőbb cél, hogy a nóniuszt tiszta vérben tovább tenyésszék. Végezetül a közelmúlt története: nemrégiben nóniusz tenyészszemlét tartottak Mezőhegyesen. A tenyésztőknek nem kellett szégyenkezniük kedvenceikkel, sőt, Faluhelyi Tibor lótenyésztési felügyelő a lehetőségekhez képest jó ménállománnyal igyekszik ellátni az ismét kialakuló nóniusz tenyésztési körzeteket. L. E. Megyénkben több településen is tenyésztenek nóniusz lovakat. Felvételünk Pusztaottlakán készült, itt nevelkedik Nonius VI.-ll., de inkább az Anizs névre hallgat Ő is Ánizs, a pusztaottlakai utódja, hivatalos nevén Szentes Nonius. Kiváló fajfenntartó képességekkel rendelkezik FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A mezőhegyesi híres nóniusz ötösfogat egyik kiválósága, Nonius XI.-165-ös, becenevén Ceylon
